Az ember olykor kígyóként tekereg

Az idő azon kígyó, amely elcsábítja az embert. Előír és az ember engedelmeskedik. Engedelmeskedik az időnek és hagyja, hogy az előírja neki hétköznapjait.

 

Ember, készen állsz-e kilépni az előírás alól? Készen állsz-e magad mögött hagyni az idő előírását és követni az örök ritmust? Készen állsz-e követni Engem az utaimon, a tér és az idő feletti uralkodót? Készen állsz? Ha igen, vezetni akarlak az élet útjain és megmutatom neked mi a teremtés és mi vagy te a teremtésben. Hívni akarlak! Hívni akarlak az Én időmben és valóban, ez az örök hívó szó! Kövess Engem és megtanítom neked megérteni az időt és az örökkévalóságot.

 

Örökkévalóság, egy fogalom? Örökkévalóság, egy szó? Örökkévalóság, egy világ (1)? Ó gyermek, világok világok felett, terek szám nélkül és az élet ritmusai, mindez egy röpke történés az örökkévalóságban. Világok és terek, jönnek és mennek; halnak és újrakeletkeznek. Arculatot váltanak és újra megmutatkoznak nagy változatosságban. S mégis, ez egy életfolyam, ez egy idő – az Én időm.

 

A kígyó idő! Olvassátok és értsétek meg, hogyan csábította el a kígyó az Évát. Éva, az a külső ember. Éva, az a külső élet. Éva, az az élet megnyilvánulása ezen világ térében és idejében. Mind Éva vagytok, mert mind külső élet vagytok. Ez a külső élet, a ti életetek ebben a világban az idő előírásának az alárendeltje. Megszülettek, éltek -ahogy mondjátok- és meg kell halnotok. Tehát a külső ember meghal, mert alárendeltje az idő előírásának. Nézzetek az időmérő eszközeitekre. Mutatják a másodpercet, a percet, az órát, a napot és a hónapot, igen, e világ éveit. Felmutatják, mely világban éltek. És ezen felmutatás által tudatosul bennetek, hogyan múlik az idő; ahogy tovaszáll. Azt mondjátok: „Kevés az időnk és ez idő alatt sok a dolgunk!“ Gyermekek, mit akartok tenni? Rohanni akartok az idő után? Meg akartok méretkezni ezzel az idővel? Valóban akarjátok követni a kígyót?

 

A kígyó tekeregve mozog a földön. Az anyaghoz kötött és látszólag csakis ezen az anyagtalajon van hatalma. Azt súgja nektek: „Gyere, tudom merre kell menned, hogy megvalósulást találj ebben a világban! Gyere, tudom mit kell tenned, hogy elismerést, megbecsülést találj, és elhalmozzanak címekkel . Megmutatom mit kell tenned, hogy legyél valaki!“

 

Hallod a kígyó súgását? Gondolj rá, a kígyónak kétágú nyelve van. Aszerint sziszeg neked, amit kérsz a képzeletedben. Ő e világ kívánságainak a beteljesítője. Magas trónra emel téged; de ő az is, aki onnan ledönt. Ha lejárt az időd, minden siker csupán egy emlékezet egy tegnapra. Az egész világ engedelmeskedik a kígyónak. Ő az, akit felemelnek a siker jeleként. Ő az, aki az emberiséget szolgálja. Ő az, aki a jó és a rossz felismerését ígéri. Ő az, aki megígéri: „Olyan leszel mint az Isten!“

 

Ádáma, hol vagy? Nem érett gyümölcs termőföldjének rendeltelek? Ádáma, ember, hol vagy? Azért kérdezlek, hogy kérdezd önmagadtól! Hogy megkérdezd: „Hol vagyok?“! Ádáma, ez vagy te, a belső ember. Ez vagy te, a belső ember, akinek vezetnie kell a külső életet, hogy megtalálja a helyét ebben az időben. Ádáma, hol vagy? Nos, mit válaszolsz Nekem? Akarsz-e Nekem válaszolni? Hallod-e a hangomat? Vagy süket lettél, hagytad, hogy elcsábítson a külső? Ha igen, kit vádolsz az elcsábítással? A kígyót, vagy az Évát, a külső életedet? Mindegyikőtök Ádám-Éva. Mindegyikőtök egy belső ember, melynek a külső megnyilvánulása kifejezné a belső életét. Éled ezt a belső életet vagy megfeledkeztél róla? Oly sokatok nem érti már meg a szavakat. Ádámot férfinak nevezik és Évát nőnek. Valóban, a külső megjelenésben így van.

 

De halljátok és értsétek is: „Mindegyikőtök Ádám-Éva. Mindegyikőtök a belső ember külső megnyilvánulásával.“ A külső megnyilvánulás jön és megy az idővel. Nézz az életedre. Egyvalamikor fiatal voltál, aztán egyre csak idősebb lettél és valamikor már csak emlék leszel a megnyilvánulások világában. De Ádámként mindig leszel. A belső ember az örökkévalóságból származik és az örökkévalóságban nincs elmúlás. Az örökkévalóságban van minden, ami csak létezik – élet!

 

Ha férfi és nő (2) találkoznak, szemtől szembe, egybekelnek, akkor „egy hússá“ válnak! Érted? A férfi a nő nélkül, a nő a férfi nélkül csak egy fél. Csakis a közösben adatott az egész. Ez szellemi érték! Ez az igazi ember. Sok rossz keletkezett a „való szójelentés meg nem értéséből“; sok elnyomás és háború. Most adatott az idő repedése. Ami szétválasztott, az újra gyógyul – ÉN VAGYOK AZ ÜDVÖSSÉG! Ami széttört, újra egész lesz – az egészében Énbennem! Bennem újra egy egész lesz az ember, egy gyógyult, egy meggyógyított! Bennem van minden hatalom és erő és gyönyörűség! Belőlem való a Mennyek Országa és benned van! Ez az ország benne van minden emberben és ami a Mennyek Országa, az az Én Szellemem. Az ember olyan lesz ebben az országban, mint egy fiú. Olyan lesz, mint a szeretett fiú, aki újra hazatért. Bennem lesz és Szellemem őbenne és boldog lesz ebben a teljességben.

 

Most megvan az idő repedése és új jön ezen a repedésen keresztül. Az örök új bevonul az ember érzésébe is. ÉN vagyok az örök új – az ÖRÖK SZELLEM! Ha Ádám és Éva újra egy lesz, az Ő Istenük vagyok. Ha Ádám és Éva újra egy lesz, az ember újra egy lesz önmagával és minden rossz nem lesz többé. Akkor vége lesz a világnak és felkel az örökkévalóság az emberben és ő felismeri önmagát.

 

Ahogy a szél átfú az érett kalászon, éppúgy téged is megérint a szent fuvallat. Felszállnak benne emlékek képei az igazi és valódi emberről, s ő felismeri majd helyét a teremtés terében; térdre fog borulni és dicsőíteni fog Engem akként, akit most felismer: „Az örök EGYET! Minden élet EREDETÉT! Az örök ŐSFORRÁSÁT mindannak, ami van!“

 

 

A felejtés köde telepedett az emberiségre. Sokan elfelejtették, honnan jönnek, miért vannak itt, és hol lesznek a jövőben. A külső megjelenésére korlátozzák az életet. „Realisták lettünk“, mondják. Jobban hisznek a világ képeiben, mint a saját megérzésükben. Hagyják, hogy a kívülről reájuk áramló képek benyomást keltsenek bennük és a belső képekben kételkednek. A világ urainak tekintik magukat és mégis, szolgái lettek e világnak. Sőt, némelyik ember rabjává vált e világnak. E világ, amit jólétben és birtokolásban éltek meg, pompásnak és törekvésre méltónak tartatik. De ezen a világon is „fog az idő“! Változáson fog átmenni, mint előtte minden más világ is. S mint elődjeitek többje, akik nagyra kelő birodalmakban éltek bámulatos építészeti és kultuszművekben, ti is azt mondjátok majd: „Azt hittük, világunk megingathatatlan.“ Nincs állandóság ezen a Földön, az állandóság egy képzelet, amit e világ termel.

 

Lehettek megingathatatlanok, amiben pl. hűek maradtok az értékeitekhez. S mégis megváltozik körülöttetek a világ. Hisztek a biztonságban. A biztonság éppúgy csak egy képzelet, már ha külső, anyagi értékeken alapszik. Az anyagi értékek egyike sem nyújt biztonságot. Jönnek és mennek ezek az értékek, és minden korszak más és más értékelképzeléssel bír. Ami számotokra jelen pillanatban fontos, az több nemzedékkel előttetek nem volt az és gyermekeiteknek és az unokáitoknak sem lesz már az. Állandóságot és biztonságot csakis magatokban találtok! Csak abban találtok állandóságot és biztonságot, aminek teljes szívvel részesei vagytok.

 

Már régóta érzitek, hogy az anyagi biztonság és anyagi kívánságok beteljesülése csak egy „rövid ideig“ hagy bennetek ebben a képzeletben. Nézzetek szét ebben a világban. Nézzétek a kapcsolatokat. Állandóak? Biztonságot nyújtanak? Meg tudtok bízni a másikban, vagy bíztok-e önmagatokban? Ha nem bíztok önmagatokban, s nem bíztok másban sem, akkor hogyan is legyen biztonság és állandóság? Hisz szét kell törnie annak, ami nem illik össze. Meg kell törnie, ahol nincs erős alapzat. Olvassátok az Írást és találtok olyan szavakat, ahol ezt az alapzatot jellemeztem. „Szilárd talajra építsétek a házaitokat“, mondtam. A házatok a ti értékrendszeretek. A házatok a ti kapcsolataitok. A házatok a másikba vetett hitetek. És vajon mi az a szilárd talaj amire építsetek? Az a Bennem való hit! Ha a Bennem való hit a talajotok, akkor biztonságban éltek. Akkor minden embernek kívánjátok ezt a biztonságot; vele együtt örültök, mert biztonságra talált.

 

Nem kell egymás ellen küzdenetek. Nem kell versengeni egymással. Nem kell jobbnak, erősebbnek, nagyobbnak és sikeresebbnek lennetek embertársaitoknál. Egyikre sincs szükségetek, mert a teremtési részetek talaját megmértem és az egyenlően elosztott. Senki sem részesül előnyben és senki sem szorul hátrányba. Mindenki megkapja az élet mindennapi kenyerét és vízét amire szüksége van, hogy valóban élhessen. És gondoljatok rá, ha senki sincs a másik ellen, akkor mindenki jó helyen áll. Azon a helyen állnak, ahová Én állítottam őket, mindenki javára. Ezen a helyen fejlődnek ki tehetségeitek és mindennek és mindenkinek szolgálhattok.

 

Így aztán társteremtői lehettek az örök szépség és igazság birodalmában. Társmegváltói lehettek mindazoknak, akik még nem értik ezt a tanítást. A társmegváltó azt jelenti: „Lazítani segíteni a köteléken, ami még a szenvedéshez köti a szenvedőt és a belső sötétséghez a vigasztalant. Segíthettek elvinni a kenyeret és a vizet mindazokhoz, akik éheznek és szomjaznak.“ Mindezt szabad nektek! Megnézhetitek magatokat, szégyenlés nélkül, mert nem vagytok tökéletesek. Valóban megnézhetitek magatokat és felismerhetitek mindegyikőtökben a szépséget. Aztán hírnökei lehettek ennek a szépségnek – Isten gyermekeinek szépségének!

 

Egymáshoz állítva, önmagát látja az ember – szemben. Egymáshoz állítva, saját arcát látja az ember – szemben. Egymáshoz állítva, megölelheti magát az ember. Nem mondtam, hogy minden emberben látjátok a szellememet? Némelyik azt hiszi, a másik ember olyannyira más. A külsőben igen, a belsőben nem! Egy ember sincs ezen a Földön, aki ugyanúgy néz ki mint egy másik. És mégis benne van az Általam teremtett emberforma. Bár külsőleg egyik ember sem néz ki pont úgy mint a másik, a belső szellemforma azonban azonos lényű. Oly sokan túlhamarkodottan szóra teszik mások látszólagos hibáit. Nem mondtam nektek, hogy mindenki, aki elítéli a másikat, maga felett hozza az ítéletet?

 

Én belső lénynek tekintem az embert, az Én, Általam teremtett képmásomnak. Jobban tudok minden gyengéjéről az érettség és a beteljesedés útján, mint maga. Az érlelődés folyamata alatt minden ember hibázik, minden ember vétkezik. Az érlelődés folyamata alatt, azaz a kiteljesedéshez vezető úton, sok a csapda, a buktató és az akadály. De ezen utak mindegyike legyőzhető, ha az ember tekintete Rám szegezett. Valóban azt hiszitek, hogy van kiteljesedett ember? Lehet úgy tűnik, de egy ember sincs „hiba“ nélkül ezen a Földön. Senki! Ez alapján ne az legyen tevésetek és nem tevésetek irányadója, hogy mások látszólagos hibáira helyesbítitek és önmagatokat illetően is csak második helyen legyen ez az igyekvés.

 

Énreám szegezzétek a tekinteteket. Legyek Én a célotok, s akkor minden hibát helyesbítek az érlelődés útján. Legyetek irgalmasok! Ilyenek legyetek, életetek minden pillanatában; önmagatokhoz is. Tanuljátok és alkalmazzátok a megbocsájtást. Tekintsetek Rám és teljesíteni tudjátok mindezt.

 

Nézzetek földi utamra és ismerjétek fel, hogy az emberről szóló kijelentéseimet átitatta az irgalmasság. Bár néha mint egy sebész kése vágott volna bele az emberek fontosságaiba, de ez a szeretetem irgalmából történt. Ismerjétek fel, nem a világi siker a fontos, sem egy látszatbirodalom felépítésé ezen a Földön, hanem minden teremtés hazavezetése, a gyermekséghez az Én birodalmamban. Ez a birodalom, ahogy mondtam, nem földi.

 

Kételkedtek szavaimban? Mindegyikőtök fontos számomra! Mindenkinek az Atyja szeretnék lenni, mindenkit fel akarok karolni és meg akarok gyógyítani a szeretetemmel. Minden gyermekemet ugyanúgy szeretem. S eszerint cselekedjetek: „Úgy szeressétek egymást, mint ahogy Én szeretlek benneteket!“

 

Nézzetek a szívetekre, kincseskamra rejlik benne, és ebben a kincseskamrában a szeretet lakozik. Ezt a kincseskamrát a jelenlétem világítja ki. Ahol vagyok, ott fény van, ott világos van. Érted, ember, tebenned van az élet kincse. Nem a külső megélésben, nem a külső történésben, hanem a legbelsőbb bensőben, ott vagyok. Ott van az élet kezdete, ami te magad vagy. Élet vagy, ember, és mégis elfelejted újra és újra, hogy Általam születettél, a képmásom vagy. Lásd, minden teremtés megmutatkozik benned; megmutatkozik a külsőben, s végül a testben. Földi testetek a teremtés csodaműve és a tudósaitok még egy ezredét sem értik meg ennek a csodaműnek. Még ha azt is hiszik, hogy kutatásukkal feltárták a teremtést, nagyon keveset tudnak az igazi teremtésről.

 

A test szüli meg önmagát, hanem abból az életerőből születik, aminek a forrása minden emberszívben rejlő aprócska életszikra. Ez az életszikra az Én szívemből származik, élet Belőlem, az ős-életből, s csakis emiatt adatott az élet minden sokféleségében. Szívetek csücskében rejlik ez az életszikra, és ha valamikor majd elhagyja a testet, szellemlélek ruhájában, a test szétbomlik. Látjátok, csak addig áll fent az egység, amíg az életszikra, tehát a szellem a testben lakozik. Ha elvonul a szellem, szétbomlik a test minden egyes összetevőjére.

 

A szellem az, ami a szeretetbeli együttlétet megteremti. Ezáltal a szellem a szeretetbeli együttlét forrása és csak a szellem képes továbbadni a szeretetet. Kifejti magát a lélekbeli élet által és a lélek az, ami érez. A test csupán a külső edény, amire a földi tervnek szüksége van az érzetek és érzések láthatóvá válására. Egy testet alkotnak közösségeitek is mind egy szálig. Szóhasználatokban testületről is beszéltek. Nos, a testület csak akkor képez valójában élénk közösséget, ha adott benne a közérdek a szeretet megnyilvánulásaképp.

 

Ez időben szétesik nagyon sok testület, közösség, mert hiányzik belőlük a szeretet. Nézzetek a házasságra, a kapcsolatokra, nézzetek a családok összetartására, sokukban hiányzik a szeretet és ahol hiányzik a szeretet, hiányzik a valóban lüktető élet is. A lüktető élet csak ott adatott, ahol van élet. Élet viszont csak ott van, ahol van lüktető szellem. Csak a lélekkel rendelkező testületek jó és támogatni való testületek. Mind ott, ahol szeretet van, ott jelen vagyok! Én vagyok a szeretet és az élet csak ott bontakozhat ki, ahol van szeretet. Bár áll még jó néhány közösség burkolata, önmagában lélektelenek, mivel ridegek, szeretet mentesek. Érdekközösségek, melyek már magukban hordják a szétbomlás magját. Oly sok minden szétbomlik mostanság és szét is kell bomlania, mert belsőleg rothadttá vált.

 

Oly gyakran hallom az embereket mondani: „Hogy engedheti meg ezt az Isten!“ Gyermek, gondolkodj, mielőtt felteszed ezt a kérdést. Mivel megadtam neked a szabad akaratot a teremtés alapjaiban való mozgásra és felmutattam neked a feltételt, amire szüksége van az életnek a teremtésben, nap mint nap megadod magadnak a választ. Ember, te magad okozod mindazt, amivel a Földön szembesülsz. Nem csak te egyedül, hanem az egész emberközösség, az embertestület.

 

Tartsam fel a bomlást, mivel a rothadásól tanúskodik? Tartsam fel a bomlást ott, ahol a réginek múlnia kell, hogy új humusz képződjön? Valóban ellássam továbbra is életerővel a „rossz akarat rothadását, a visszaélt szabadság rothadását“? Talán nem értelmesebb engedni a rothadásnak és egy új veteményesre kiszórni a jó humuszt?

 

Oly sokatok figyeli a külső bomlást, a külső szenvedést. Némelyikőtök látja a lelki szenvedést és a lelki érzékenységek látszólagos felbomlását. Ki látja közületek, mennyire be van korlátozva, be van szűkülve, igen be van zárva ez a szellem ebbe a fogdába és ezzel nem lehetséges számára az igazi élet? Némely szellem olyannyira lebénult egy külsőleg látszólag boldog életben és mennyire szabaddá válik némely szellem külső életben, mely tele van szenvedéssel és fájdalommal.

Ember, az útjaim nem a világ útjai. Én nem bénítom meg a gyermekeimet, hanem segítem nekik a szabadságra jutást. Nem azt mondtam?: „Aki követni akar Engem a birodalmamba, az vegye magára a keresztjét!“ A szenvedés keresztje az egy világ szétbomlásának a jele. Igen, a világidő végén fel lesz állítva a szenvedés fekvő keresztje a szeretet keresztjéhez, győzelmem fénykeresztjéhez.

 

Tehát ha mondom, „Úgy szeressétek egymást, ahogy én szeretlek benneteket“, azzal azt is mondom, hogy ne ragadjatok a világ külső képén. Ne ragadjatok az elképzelések, a színlelések, az előadás, a csábítás képeihez. Lássatok a világ képei mögé, az elcsábított lélek képei mögé, lássátok a szellemet önmagatokban. Ahol ez a szellem lakozik, mint egy kis életszikra a szívetek csücskében, ott vagyok. Gyermek, higgy és bízz, akkor érezni fogod a szellem megmozdulását benned. Egyre többször érzed majd ezt a megmozdulást és meglehet, mindez nyugtalanságot és félelmet okoz benned kezdetben. De ez megszűnik és egyre inkább felismered majd, hogy ez a szellem a te igazi életed, a te valós léted és azután örömmel járod az utad e világon, annak a bizonyosságában, hogy úton vagy hazafelé.

 

 

Aki Hozzám akar jönni, annak készen kell állnia, hogy fogadjon Engem. Csak az jöhet Hozzám, aki otthont ad Nekem. Ő Bennem, és Én szellememben őbenne, ez a sorrend – a követési sor. Mivel Én vagyok a léted eredete, Tőlem származol. És mégis, el is eredtél, Nálam mindig otthon vagy. Tudom, nehézséget okoz az embereknek ez a kijelentés, hisz abban hisz, előbb el kell jutnia Hozzám, hogy újra Nálam lehessen.

 

Tekintsd ezt az érlelődés útjának. A tudatnak, hogy mindig Nálam vagy, előbb szüksége van a felismeréshez való érlelődéshez, mielőtt beállhat ez a bizonyosság. Ez az érlelődés a teremtménytől a gyermekig. Ez a belső, s ezzel a külső érlelődési út is, amit mindenkinek járnia kell.

 

Nos, gyakran a külső világon át vezető útnak véled az érlelődés útját. A te világodban ez így van, de már itt is csak részben igaz. Csak az mutatkozhat meg a külsőben, ami előbb megmutatkozik a bensőben, benned vagy az egyik testvéredben. Bár ez a legtöbb ember számára a külsőben jelenik meg először, mert nem szoktak a saját bensőjükbe tekinteni.

 

Az út a világban, ezen a Földön is belülről kívülre vezet és a bensőbe tér vissza. Lásd, a gyermek az anya belsejéből jön a világ külsejébe. Ott él egy bizonyos ideig; megérik és idős korában visszatér a bensőbe. Az ember külső lénye szétbomlik. A belső lény újjászületik, egy új szinten.

 

Minden finom érzet, melyek gondolattá válik, szóként kimondatott, tettben beteljesített, ebben a sorrendben mutatkozik meg. A finom érzet az ember bensőjében keletkezik, éppúgy a gondolat. Csak a szó kimondásával lép a külsőbe az érzett, a gondolt. Ott a tett eszközeivel formálódik és ezen sora jelenik meg egy fejlődésben, ami egy célpontba vezet. Így az, amit gondolsz, kimondasz és teszel az a kifejezése annak, ami te vagy!

 

 

Nézd, mindent újjá teszek! Tebenned is legyen új. Új érzet, új gondolkodás, új beszéd és új cselekvés. Új a szűz értelmében. Ne gondolkodj és cselekedj a régi mintákban. Nyílj meg az új előtt. Azon új előtt, ami minden emberi gondolatminta látóhatára mögött előjön. Azon új előtt, ami felvillan az égen és kinyilatkozik a világnak.

 

Nézd, mindent újjá teszek! Új legyen a nézetek Reám, az Istenetekre és a teremtésre. Nézzétek és ismerjétek fel mily csodamű a teremtés. Mily sok szeretet rejlik a gyermek teremtésében. Felismeritek? Valóban látjátok a szeretetet, ami már a világotokban is jelen van? Látjátok a szeretetet, ahogy az felvillan minden teremtésben? Ez a belső fény, amit láttok és túl gyakran régi gondolatmintákkal letakarnátok.

 

Nézd, mindent újjá teszek! Gyermekem, tégedet is képessé teszlek meglátni, felismerni és és megszeretni az újat, ami mindig is itt volt és nem volt számodra felismerhető. Lenni fogok, mondtam. Lenni fogsz, mondom. Lenni fog a teremtés! Minden lenni fog, ami átalakul az újba. A régi, az elhasznált nem megy vészbe. Nem, át lesz alakítva és az átalakulásban válik újjá. Új nézet az új világra.

 

Ti vagytok ezen új világ hírnökei! Ti, akik olvassátok és megértitek ezen szavakat, ti vagytok ezen új világ hírnökei. Ezen hírnökökből sok van a teremtés minden szintjén és mindegyikük a saját belső fénye által alakítja az őt körbe vevő világot. Ez az átalakulás a saját ritmusát követi a teremtésben, szemeteknek néha gyorsnak, néha lassúnak tűnhet. Nézd, mindent újjá teszek.

 

Gyermekem, bízol Bennem? Tudd, hogy ez a Belém ültetett bizalom az átalakulás alapköve! Ezen bizalomban járom a világot; járom a Földön és megengedem, hogy te és ez a világ megváltozzon. Ne töltsetek új bort régi tömlőkbe. Tehát engedjétek, hogy új bort kapjatok új tömlőkben és ezt adjátok tovább testvéreiteknek is. Nem mindenkinek fog egyből ízleni az új bor. Új az íz, új az érzet.

 

Tanuljátok meg élvezni a szeretetet mint egy ételt. Osszátok meg e szeretet ételét és örvendjetek, hogy a vendégek az asztalotoknál megbecsülik az új ételt és az új italt. Mindig akkor, amikor együtt vagytok, köztetek vagyok. Én vagyok az ÚR-atok, az Istenetek. JÉZUS szeretet nevemben köztetek vagyok. Béke legyen veletek. Ámen, Ámen, Ámen.

 

 

(1) A világ fogalma alatt nem a Föld értendő

(2) Szellem és lélek / ahogy belül, úgy kívül