Éj és fény

Virágvasárnap, 2018. március 25.

Nagypéntek kapcsán azt hallottam: „Azt hiszed nem szerettem a hóhérszolgáimat? Azt hiszed nem szerettem azokat, akik erre a tettre hajtották őket? Azt hiszed nem szerettem azt a szellemet, mely mindezért viselni akarta a felelősséget, habár túlságosan is nagy volt az számára?” Azt mondom neked: „Szerettem őket és még mindig szeretem őket, mert ez a >szeretet lényisége, hogy szeret<!

 

Mit tudsz a szeretetről te kicsi ember, hogy azt hiszed ítéletet mondhatsz felette? Ha megpróbálod értékelni a szeretet, akkor osztasz és akkor megpróbálod megosztani magadban – fontold meg és vedd vissza magad – az ős-részt!“

 

Légy alázatos, ó ember, ezt mondom mindannyitoknak újra és újra. Ezt mondom minden időben, mindenütt, minden embernek. Aki mást elítél, mert nem érti meg a szeretetet, az saját magát ítéli el. Ha akkor mindenkit, aki pokolba kívánja felebarátját, ugyanide dobnám, az telis-tele lenne! Áldott légy, mivel hallasz; áldott légy, mert vagy! JÉZUS

 

Mivel többen kérdésekkel fordultak hozzád és tebenned is keletkezett néhány, néhányukat ma megválaszolom neked (nektek). Legyenek azok a te kérdéseid, vagy felebarátaid kérdései, a tiédként tekintem őket, mivel helyet találtak benned.

 

Az emberek ujjongással fogadtak, mint egy királyt. Király voltam? Legmélyebb értelmében véve ÉN vagyok a királyok királya, a hercegek hercege, az ÖRÖK EGY és senki sem azonos Velem!

 

De vajon azok az emberek, akik szamárháton látták az emberfiát, megérthették ennek az értelmét? Nos, néhányuknál úgy volt, hogy felszállt bennük egy csendes sejtés, de az emberek javának egy világi király voltam, mert királyt akartak. Király egy napra. Ezt az egynapos királyt fogadták ujjongással; őt üdvözölték hangos kiabálással.

 

Nem úgy van, hogy jól meg lehet élni egy király árnyékában? Nem jó ismerni egy ilyen királyt és a követője lenni? Nem-e van még ma is így, hogy ha az emberre esik a király árnyéka, akkor az már az árnyékától tekintélyt kap?

 

Nézz oda pontosan és vizsgáld: „Te is egy ilyen királyt követsz? Te is árnyékban vagy?“

 

Vajon hogy érezték magukat a tanítványaim, amikor bevonultak Velem a városba? Büszkék voltak-e, hogy követői, igen tanítványai lehettek egy mesternek, egy királynak? Te is büszke lennél Velem bevonulni a városba? Te is szívesen lettél volna a tanítványom? Állj csak meg és csak erre az egy napra gondolj. Szívesen lennél a tanítványom ezen a napon?

 

Mi lenne, ha egy ilyen király lennél, és téged fogadnának ujjongva? Büszke lennél arra, hogy király vagy? Büszke lennél arra, hogy vannak követőid; olyanok, akik nagyok az árnyékodban és hódolnak előtted? Mi lenne, ha így lenne? Királynak lenni csak ezen a napon, nem lenne csodás?

 

Látod az árnyékokat a falon? Előtted is hódolnak? Felismered az árnyékban, mit éreznek és mit gondolnak? Biztos vagy benne, hogy valóban a barátaid-e azok, akik hódolnak előtted? És az árnyékok a falon, talán az ellenségeid lennének?

 

Mely szemekkel nézel? Az értelem szemével vagy a szív szemével? Ha az értelem szemével nézel, akkor az értelem fogja neked a választ adni. Meg fog erősíteni abban, hogy jó király vagy, igazi király és bebeszéli neked, mi a jó és mi a kevésbé jó másoknak. Ez az értelem értelemszerű ítéletet fog hozni, és akik jóban részesülnek általad, azok dicsérni és éljenezni fognak téged. És azok, akik igazságtalannak érzik az ítéletedet, azok vajon miképp vélekednek? A királyuknak tekintenek-e még téged és ha igen, talán félelemből?

 

Hogyan bánsz majd a dicsérettel és a feddéssel? S hogyan fog ez téged befolyásolni az ítélethozásban? Azokat, akik téged dicsérnek több együttérzésben részesíted majd mint azokat, akik rosszallnak, sőt el is ítélnek? Hogyan bánsz majd a túlzott dicsérettel és túlzott feddéssel, a túlzott elismeréssel és a túlzott visszautasítással? Lesz-e benned kellő erősség, hogy ne veszítsd el magad se az egyik, se a másik oldalra?

 

Fiam, gondold át azt a napot, amit az írás „Az Úr bevonulása Jeruzsálembe“ nevez. Gondolkodj és aztán vedd szemügyre azokat a napokat, melyek ezt az örömnapot követték. Végy szemügyre minden egyes napot. Végy szemügyre minden egyes reggelt és minden egyes estét. Vedd szemügyre az órákat napfelkeltétől napnyugtáig. Vedd szemügyre és aztán figyelj a benned felszálló ötletekre, érzésekre, gondolatokra, és nézz az ítéletre, amit hozol.

 

Tetszik amit látsz? Eltudod fogadni saját részedként a történésben? Fel tudod ismerni benne a te részedet? Azt a részt, amit te magad helyezel ezekbe a napokba.

 

A legtöbb ember tudást keres, szeretetet a legkevesebben. Ó, de sok mindent amit tesznek, szeretetnek nevezik. De a szeretet nem a tudásban találtatik. A szeretet egyáltalán nem találtatik. A szeretet van és mivel jelen van, mindig -jelen- van! A szeretet van! Így érzed?

 

Vedd szemügyre a napokat és lásd, hol volt ott a szeretet és hol nem volt látszólag, azon tekintetben, amit az előbb mondtam. Azt fogod mondani: „Uram, a rossz napokban, ott sok emberben biztos nem volt jelen a szeretet!“ Én azt mondom: „Ott volt, , mert mindig jelen van!“ De figyelj fel: „Nem azért nincs ott, mert te nem látod!“ A napot se látod sokszor és mégis ott van! Vagy az ellenkezőjét mondanád? Biztosan nem! Azt fogod mondani: „Uram, a felhők eltakarják a napot és emiatt nem láthatom!“ Nem így van-e a szeretettel is és akkor mik a felhők? Az érzéseitek, a gondolataitok, a szavaitok sokszor olyanok, mint a felhők. Ködösítik, elfedik a valós szándékot. Elfedik a valós alapját annak, amiből feltörnek.

 

Nem-e mondtam neked, hogy sokan fogják kiáltani „Uram, Uram“, de Én nem fogom ismerni őket? Megijedsz ettől? Nos, te melyik urat hívod fel? Azt az urat, aki szolgából cselédet és cselédből herceget csinál belőled, felruházva dicsőséggel és tekintéllyel, hogy a világ is lássa? Akkor rossz urat hívsz fel és légy óvatos, ha eljön egy ilyen és ekképp cselekszik. Nem Én vagyok az!

 

Magammal viszlek a nagyhéten. Felmutatom neked a szeretet útját és igen, ezt árnyak veszik körül. Árnyak, melyek hízelegnek, árnyak, melyek elutasítanak és szenvedést okoznak. Árnyak, melyek elrejtik valódi szándékukat, azt, amire vágynak.

 

Gyere Velem tovább a szentély területén és nézd, mennyire megmásított a szentély pompával és fényűzéssel. Eltorlaszolva a világtól, hogy a világ ne érinthesse meg, mondják. De Én azt mondom: „Eltorlaszolva, hogy a vándor ne láthassa a szentélyt s ezzel ne is tudjon belépni oda.“

 

„Ahol fény, ott árnyék is van“, mondják az emberek. És azok, akik az igazi árnyékban állnak, mert mások meggátolják, hogy nap világítson az arcukra, azokat ki látja meg, ki veszi őket észre? Te észre veszed őket? Oly sokan fordulnak az állítólagos fény felé anélkül, hogy figyelnének a fény forrására. Azt követik, aki a legnagyobb lámpát és a legnagyobb gyertyát viszi. Ez biztos valaki nagy és valaki nagynak a követője lenni szintúgy tekintélyt jelent.

 

Gyere Velem Gecsemáné kertjébe! De lőtte erősítsd magad a testem és a vérem által; szeretetem és bölcsességem által. Engedd – ajándékként kapod -, hogy erősödj e menet előtt. Ha megengedném, hogy mindent láss, ami téged illet, összerogynál a súlya alatt. Nem tudnád elviselni azt a ragyogást, ami benned lakozik és a nyomort sem, ami éppúgy benned lakozik. A mennyek ragyogásával a pokol füstje és bűze áll szemben. Vagy-e olyan erős, hogy egyesítsd magadban ezt a két ellentétet?

 

Nem vagy az! Egy ember sem az! Csakis, ha Velem tart

 

Akkor Én vagyok e két tulajdonság hordozója; e két ellentét hordozója. Akkor Én vagyok az, aki összerak téged a mennyek szabad részeiből és a pokol elbírált részeiből. Akkor Én vagyok az és nem te – ember!

 

Ha nem állítanálak fel téged „nap mint nap“, valóban azt hiszed meg tudnál állni? És ezzel megválaszolt a kérdésed, hogy hol van itt a szeretet!

 

ÉN VAGYOK A SZERETET! ÉN, AZ ÖRÖKÖS SZERETET-HERCEG AZ ÖRÖKSÉGTŐL FOGVA – ISTEN, AZ ÖRÖKKÖN EGY!

 

Egyetértesz-e azokkal, akik azt hiszik Rólam, hogy a fivérük lennék? Tényleg azt hiszed, egy fivér képes lenne hordani egy teremtés teljes súlyát? Az Istened vagyok és senki mást ne kövess. De halld meg: „A fivér ruháját azért vettem Magamra, tettem Magamévá, hogy ezen fivéri ruha által minden fivéri ruha megtalálja a megváltást. Az utat, amin járnotok kell, megjártam előttetek és igen, azáltal, hogy Magammal viszlek benneteket, újra begyűjtöm a szétszórt teremtési részeket.

 

Ecce homo! Íme az ember! Ez a mondat érvényes rád! Egy ilyen ember vagy. Egy ember, ezen világ élete terhe alatt. Egy ember, néha félreértve mások által. Egy ember, öröm és szenvedés, fény és sötétség, meleg és hideg által befolyásolva és formálva. Egy ember világos és sötét napokkal, világos és sötét éjekkel.

 

Egy éj közepette írod ezen szavakat és mégis körülvesz a jövendő nap világossága. Az eljövendő nap az a nap, amikor láthatóvá válik a szeretet – Húsvét, Feltámadás! Az a nap, amikor a szeretet nappali égitestként látható az egész teremtés felett; felismervén ezen teremtés lakói által.

 

Fiam, a tudás nem sokat használ. Az élet jelent mindent. Az élet azt jelenti, megtanulni szeretni. Az élet azt jelenti, szeretetet osztani; igen, még akkor is, ha a szeretetadás fájdalmat okoz. Az élet azt jelenti, hagyni magát bevonni a „legnagyobb szeretetre való képességbe“ ami csak létezik. Azon kérdés, hogy vajon ki ez, ki ez a legnagyobb szeretetre való képesség, mostanra már önmagad is megválaszolhatod.

 

Ez a szeretet – tehát Én magam – látható jelképen lógott a világért. De a világ nem értette, hogy a kereszt felállításával elérte teljes ragyogását a SZERETET NAPJA. A kereszt felállításával láthatóvá vált a SZERETET.

 

Van aki felismerte, s van aki még mindig az árnyak után rohangál. De velük rohan a szeretet is és szól hozzájuk: „Állj meg, fordulj vissza, a szeretet szól hozzád!“ Ámen, Ámen, Ámen.

 

 

És a misszióhoz (ford.: hittérítés) azt mondta: „Ne misszionálj. De halld és értsd meg, hirdess!“ Értsd meg a különbséget. Aki hirdet, az elmeséli a tapasztalatát! Aki misszionál, az az ezzel bizonyos célt követ – a saját célját! Kicsi ember, fel tudod-e mérni, hogy a te általad hirdetett út a felebarátaid számára is helyes-e? Szóval beszélj nekik arról az örömről, ami átjár téged amikor Velem találkozol. De ne vetíts nekik meséket a falra, hogy hogy néz ki ez az öröm és hogy nézek ki Én (1). A sajátjuknak tartanák és ezzel nem vennének észre Engem, az Atyájukat.

 

Légy hát hírnök, telis-tele örömmel és bizalommal, hogy Én vagyok az, aki az utadon kísér. Nyújtsd az emberek felé a kenyeret és a bort. Ajánld fel nekik, de ne erőltesd rájuk. Ne légy hittérítő!

 

(1) Én sem látom az Urat a valódi alakjában, mert nem viselném el a Szentségét. Viszont béke tér belém, ha velem van. Béke, milyet a világ nem képes adni.

Mielőtt szóval fordult hozzám az ÚR, azt is tudatta velem – teljesen világosan -, hogy adjam