Szeretett fiaim és leányaim, szeretetből születtetek. Az Én szeretetemből! Ezzel a valós lényetek – szeretet! Az Én szeretetem hívta életre a teremtést. A szüntelen szerteáramló erőm szeretet. És minden, ami van és még lenni fog, ezen szeretet által él minden örökkévalóságig. Minden! Egy szellemi atom legkisebb részétől kezdve a legnagyobb szellemi égitestek rendszeréig, amiből végtelen sok van.

Ezt a tökéletességet, melynek nincs hasonmása, ezt a végtelen méretet, amit nem képes felfogni soha egyetlen lény sem, ezt fejeztem ki ezen szó által: „Vagyok”. S mivel Én Vagyok, ti is vagytok, felvértezve isteni tulajdonságokkal, amik közül  a szeretet az, ami mindent alkot, ami mindent átjár, és ami a mennyek minden lénye számára lehetővé teszi, hogy szüntelen ezen áramlatban élhessenek, hogy bármikor kapcsolatba léphessenek ezen örök élet forrásával és elmerülhessenek ebben a forrásban. Ekkor a mennyek lényeit felkarolja a szeretet, amiről oly gyakran énekeltek )*, miközben tágul a bensőtök és egyidejűleg e világ minden keménysége lehullik róla, mivel ebben a pillanatban felszáll bennetek egy nagyon enyhe sejtelem arról, mit jelent, ha felkarol titeket ez a szeretet, s mit jelent benne és vele együtt élni.

Az Isten beszéde az emberhez ill. az emberen keresztül mint minden a teremtésben, megdönthetetlen, szellemi törvényszerűségeken alapul. A kinyilatkozások különböző súly- és szempontját egyrészt az isteni alapmegnyilvánulások eredményezik, melyek a rend, az akarat, a bölcsesség, a komolyság, a türelmesség, a szeretet és az irgalmasság, másrészt a kinyilatkozó szót felvevő ember szellemi gondolkodásmódja. Mindenben és mindenek felett a szeretet érvényesül minden kinyilatkozás alapjaként, mely nélkül nincs igazi Isteni ige.

Amikor a legkülönbözőbb okokból úgy döntöttetek, hogy elhagyjátok a mennyet és lélekként beléptek egy emberi testbe, úgymond összezsugorodott a szellemi lényetek –szóval a valós, örök énetek- és mostan az „élet motorjaként” él bennetek, kapcsolatban Velem és a mennyei hazátokkal. Itt tárolódott el az emlékezetetek a valódi otthonotokról, s itt van lehorgonyozva a vágyódás, ami a hazautatok hajtó erejét alkotja.

Ezen erőforráson át tartalak fenn benneteket, ezen keresztül lépek veletek kapcsolatba, ezen keresztül hagyom, hogy érezzétek az Én soha el nem apadó szeretetemet újra meg újra. Ezen a szellemi síkon lép kapcsolatba az Én isteni, atyai szeretetem a te isteni, gyermeki szereteteddel. Ezen a síkon vagyunk és maradunk egy, mindörökké!

Na de most jelen pillanatban emberként vándorolsz a Földön, ami bár semmit sem változtat a bensőséges kapcsolatunk tényén, viszont nem, vagy erősen korlátozottan engedi érzékelni egyediségét és nagyságát és a mérhetetlen mélységét; mert még a legérzékenyebb pillanatok, amit éreztek bensőtökben, amikor közel vagytok Hozzám, még ezek sem mérhetők fel azzal a boldogsággal, örömmel és mindenek előtt a szeretet érzéseivel, amit már megéltetek és újra megéltek majd a mennyei világokban. Emberek, akik egy halálközeli élmény folyamán eljutottak fényesebb és tágasabb területekre teli békével és kiegyensúlyozottsággal, azok erről próbálnak mesélni.

De akkor is, ha az érzeteitek pillanatnyilag kényszerképp csupán egy apró részletét engedik ennek megélni, az nem jelenti, hogy azt nem lehet fokozni, főleg ami az Irántam való szeretet érzését illeti. Ezalatt nem azt az érzelmi állapotot értem, amit az „érzelgősség” szóval fejeztek ki. A rajongásnak sincs semmi köze a szeretethez. A szeretet, amiről Én beszélek, az egy gyermekies, nyitott, elfogulatlan szívből ered. Emiatt még nem rakja félre az értelmességet, mind ami gyakran előfordul emberi szerelmeskedésnél. Aki hagyja, hogy magával rántsák az érzései, miközben figyelmetlenné válik, az gyakran olyan erők hálóiba kerül, amiknek semmi közük az Én szeretetemhez.

De az is helytelen út, ha az értelmet helyezitek előtérbe – ami nem ritkán az afelől érzett félelemből adódik, hogy nem szabad gyengeséget mutatni. Ráadásul a valódi szeretetnek semmi köze a gyengeséghez; nem ritkán bátorságot követel, odaadást, áldozathozatalt és gyakran következetességet is, amit nem mindenki kész meghozni.

Két út van, ami erősíti az Irántam érzett szeretetet. Önmaguktól kiegészítik egymást:

Elsőképp emlékeztetlek benneteket arra, mi a fontos, mégpedig hogy szeressétek a felebarátaitokat, amihez önmagatok szeretete az alapfeltétele annak, hogy tisztelhessétek, méltányolhassátok és szerethessétek felebarátaitokat. Akkor egyre több szellemi erő áramlik hozzátok, melyek növelik bennetek az önzetlen szeretet érzését a megtett tapasztalatok által. Eképp megtapasztaljátok –saját lelketek érzésállapotán keresztül-, hogy adni áldottabb mint kapni. Nemhiába, az út Énhozzám fivéreiteken és nővéreiteken keresztül vezet. Mert nem hagyhatjátok őket figyelmen kívül és lehettek közel a szívemhez egyidőben – akkor sem, ha sokan hisznek ebben az isteni-szellemi törvények félreismerésével.

A másik ami szükséges az az, hogy fokozottan teret kell adnia az embernek a készséghez önmagában, és a saját szellemiségről való tudást hagyni leereszkedni a fejéből a szívébe; és hogy emlékezzen rá, van egy mennyei Atya, aki tele vágyódással várja, míg gyermekei önszántukból hazatérnek; engedni az első kicsi „honvágy” szikrájának, amiből egyre erőteljesebben kialakul a –szeretetem által támogatott- kívánság visszatalálni oda, ahol a valódi otthon van. Végül „mint önmagától” ebből a keletkezik a kívánság annak a megtételére, amit az Atya szeretne.

Eképp erősíti a tett a szeretetet – és a szeretett a tettet! Ikertestvérek, kik „nem tudnak” egymás nélkül meglenni.

 

 

*

 

 

Ha arról beszélek nektek, hogy Én Vagyok a szeretet, úgy még azokban is látom a tehetetlenséget Szavam megértését illetően annak teljes terjedelmében, akik bizonyosak Szavamban és komolyan igyekeznek közelebb kerülni a szívemhez. És ez akkor sincs másképp, ha azt mondom, hogy mindegyikőtöket feltétel nélkül szeretem. Annak a tudata sem segít nektek önmagában, hogy mindannyiótok ugyanazt a szeretetet hordozzátok magatokban. Sok esetben az érzet (megérzés) eleme hiányzik.

A tiszta-szellemi teremtésben – s nem csak ott, de ott a legkifinomultabb – a kapcsolattartás az érzeten át történik.  Az ember viszont rászorul a szavak, tettek, arckifejezés, mutogatások, viselkedési módok stb. használatára, hogy megértesse magát másokkal. Ez viszont nem azt fejezi ki valójában, ami az érzetekben rejlik, mivel ennek a bősége nem olyan könnyedén kifejezhető.

Én az érzeten keresztül szólok hozzátok, amit gondolatokká és szavakká alakítotok. Emiatt korlátozottak vagytok – más lehetőségek hiányában. Akinek néha már sikerült felhasználni az érzeteket kapcsolatlétesítésre, ő már benyomást nyert arról, mennyire gazdagabb formája ez az egymással való eszmecserének, mennyire mélyrehatóbban képes Vagyok megérinteni őt ezáltal.

Akinek szüksége van egy hasonlatra a könnyebb megértéshez: Lehetetlen azáltal kifejezni nagyobb gondolatokat és ötleteket a jövendő ház kinézetéről, miképp egymásra rakunk néhány színes játékkockát. Eltekintve attól, hogy nincs bennük élet, alig képesek közvetíteni azt az elképzelést, amit magában hord a tervező, az építész vagy a beruházó.

Már ismételten beszéltem arról, hogy a vágyódás a találás motorja. E vágyódás nélkül, ami szűken kapcsolódik a szeretet érzetéhez, hiányzik nektek a kellő ösztönzés a megváltozásra; igen, nem csak a szükséges, hanem mindenek előtt a helyes indíttatás is hiányzik – ami döntő hatással bír.

A változás viszont elkerülhetetlen, mert ha az egyik helyről a másikra mentek, akkor mozognotok kell. A mozgás viszont változást jelent. „Aki be akar lépni a mennyekbe, annak magában kell hordoznia a mennyeket” – szól egy mondás, amit sokan ismernek. Tehát igyekeznie kell lénye megváltoztatására. Ezt a megváltozást, amit az Én szeretetem visz végbe bennetek, nem csak hagyni megtörténni, hanem tudatosan döntést hozni az Én ráhatásom mellett – „Legyen a Te akaratod” -, ez egy olyan cselekedet, amit  szabad akaratotoknak kell útjára indítania.

Az „elveszett fiú”-nak önszántából kellett készen állnia hazatérni az atyai házba; hiányoznia kellett neki az atyja szeretete, szinte fel kellett hogy „eméssze a vágyódás” aziránt, amit otthagyott. Más okok, például a szegénység, betegség vagy szükséglet többé már elviselni nem akarása vagy becserélésre korábbi gazdagságra lehet bár indíték a hazatérésre és hogy elindítsák a megfelelő igyekvést és a szükséges előkészületeket, de egymagukban nem elegendők, ha hiányzik bennük a szeretet eleme. Képezhetik viszont az első lépést, ez Általam tervbe vett és emiatt engedett, hogy elgondolkodjon az ember a saját helyzetéről, szert tegyen felismerésre és kimondja a segélykérést.

Az Irántam tanúsított szeretet kifejlesztése tehát nem csak magatoknak szolgál, mivel ezzel szilárd alapot teremtetek a közös „munkánk” számára; közös azért, mert akkor olyan mennyei erők hatnak az életetekben, melyek számára minden lehetséges. Az igenetekhez, az igyekezetetekhez akkor olyan mértékben csatlakozik a támogatásom, ami legtöbbetek számára éppúgy idegen mint az élénk szeretetem tibennetek és a közvetlen hatásom az ittlétetekben. A megpihenés, az elgondolkodás vagy egy irányváltás megfontolása az életetekben kisebb-nagyobb lépésekben mindig akkor fog jó irányba vezetni, ha Isten iránti szeretet az indítéka. Gondolkodjatok el ezen.

És ha nem vagy nem mindig így történt volna a múltban, úgy tegyétek bensővé szavaimat és ismerjétek fel bennük az igazságot. Megmenekülni jövendőbeli büntetések elöl, védelmet várni előlük, mert akkor kevésbé érzi annak a veszélyét, hogy olyasmit kellene megtennie csak azért, amit másvalaki mondja neki, mert valahol ezt olvasta vagy a hagyomány megköveteli, mert nem akar különálló lenni, mert helyet remél általa a mennyekben vagy belenevelt félelemből, elővigyázatosságból mégiscsak a „Jóisten” felé fordul – mindezek indítékok, ami alig vagy semmit nem hoznak mozgásba. Ezek semmi esetben sem képezik alapját annak, amin az Én szeretetem növekedhetne.

De pont ez az – a belső növekedés -, amit olyannyira kíván a lelked, és amit, ha hagyod, az embertársaid is a legnagyobb boldogságnak éreznek.

 

 

*

 

 

Szeretetünk szemügyre vételekor nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, amit karmának neveztek. Még akkor sem -vagy épp azért nem-, mert ez a fogalom oly gyakran félreértésekhez vezet. Néhányan visszaélnek vele mások befolyásolása végett és hatalom gyakorlásra használják; míg megint mások túl nagy súlyt nyilvánítanak neki, indokolatlanul félelmet táplálnak vele és engedik lehúzni magukat a mélybe múltba mutató, lehetséges vétkek gondolatfelhőivel. Ezen káros gondolkodás oka a teljesen hamisan közvetített istenkép. Emiatt sokszor már fel sem ismerik a megoldást, ami közvetlen előttük van: Az Én szeretetem és az Én irgalmasságom azért van, hogy lényegesen megkönnyítse terhük viselését, vagy hogy teljes egészében átvegye azt tőlük.

A „karma” –körülbelül „lélekbűn”-nek fordítható- elnevezés gyökere a keleti vallásokban található. Ott felismerték, hogy az élet ellen irányult cselekedet kiegyenlítést von maga után, amit szintén maga az élet, a sors idéz elő, hacsak nem idéz elő időközben kiegyenlítést maga az elkövető. A megbocsájtó, isteni, feltétel nélküli szeretet egyáltalán nem, vagy alig ismert. Az akkori emberiség hanyatlásának megfékezésére jöttem el a világba Názáreti Jézusként. Nem csak az életemmel és a tanításommal hoztam el a szeretet erejét, hanem az úgynevezett kereszthalálomnál egy szereteterő toldalékkal is, amit beleültettem minden emberbe és minden lélekbe, s amit azóta magában hordoz minden lény a mennyeken kívül.

Ezzel mindenki számára adatott a lehetőség megszabadulni a bűntől, ami a jelenlegi vagy korábbi életek helytelen magatartásából adódott, miképp odafordul a szeretethez és megfelelő igyekezetet tanúsít. Rá szeretnélek vezetni benneteket viselkedésetek belátására, hogy átalakíthassam lelketekben mindazt, amit okoztatok.

Az enyhítés elve, a segítőkész támogatástól kezdve a rossz feloldásáig, emberben és lélekben egyaránt szükséges és mindaddig érvényes marad és fennáll, míg újra be nem lépett az utolsó fiú és az utolsó leány a tiszta-szellemi világba. Mivel a keleti tanok nem ismertek fel Engem mint Felszabadítót, Megmentőt és Szeretethozót, mindmáig egy olyan vallási nézetet képviselnek, amiből hiányzik a megváltó szeretet eleme. A tanokból hiányzik ez az elem, nem az embereknek, akik gyakorolják ezt a vallási formát. Bennük is ugyanúgy él az Én erősítő fényszikrám, ami vezeti őket, ami minden olyan igyekezetet támogat – tudnak róla vagy sem. A szándék a döntő, mégpedig szeretetben szolgálni a nagyot és  a teljest.

Végtelen szeretetem ugyanoly mértékben minden teremtményemre érvényes. Az ilyen szeretet mindent átfogó. Emiatt senkit és semmit sem vonhatok ki a szeretetem alól, csupán azért, mert valaki még nem ismer, nem hisz Bennem, teljességében visszautasít vagy akár küzd Ellenem. Ha nem mennék utána egyetlen egy eltévedt báránynak, hogy biztonságosan visszavezessem a nyájba, akkor nem lennék az a Jópásztor, aki Vagyok!

Nem segít nektek felismerni ez az örök igazság a hamis tanokat és tévutakat? Hogyan lenne lehetséges, hogy a szeretetem – ami vágyódik azután, hogy minden gyermeket újra karjába zárhasson – akár csak egyet eltaszítana? Hogyan vonhatná meg a lehetőséget egyetlen gyermekétől is, hogy újra hazatérhessen? Nem bíztok azon képességemben, hogy bölcsességemben és mindenhatóságomban találtam egy utat, amit minden gyermek járhat? Mindegy, hol élnek; mindegy, melyik valláshoz tartoznak; mindegy, milyen a bőrük színe; mindegy, hogy fiatalok vagy idősek, gazdagok vagy szegények, képzettek vagy képzetlenek? Egy út mindenki számára!?

Kérlek benneteket bensőségesen, szeretteim, használjátok az eszeteket – de kizárólag a szív jobb kezeként!

Ez az út létezik, és mindmáig ez az egyetlen út, miáltal visszataláltok oda, ahová vágytok a szívetek mélyén: Ez a szabad döntés útja egy olyan élet mellett, ami megfelel az Isten- és a felebarátszeretet parancsolatának, tehát egy olyan szeretetnek, amilyet példaképp éltem nektek. Nem a felhalmozott tudás visz benneteket előre. Nem a -legyen mégoly alapos, évekig tartó- keresés, se elmélyülési gyakorlat, se technika, se nagylelkű adományozás, se szükségesnek vélt kötelességteljesítés, se dicséret és dicsőítés és sok minden más, nem fogja felerősíteni lelketek fényét. Ezt kizárólag a szeretet viszi végbe, ami legelőbb érzetekben, s aztán tettekben fejezi ki magát és válik ezzel láthatóvá. Ennek kifejezésével párosul az egyre erőteljesebbé váló megérzése az Én jelenlétemnek és hatásomnak a mindennapi életetekben.

 

 

*

 

 

A visszavezetési szándékom tehát minden embert és lelket magába foglal. E tekintetben hogyan fedné az akaratomat egy szervezet –vagy ha úgy akarjátok egy egyház- alapítása, aminek mindenkinek tagja kell lennie, hogy meg legyen mentve? És azok, akik ezt nem akarják vagy nem tehetik meg, azok elvesztek? Egy ilyesféle vállalkozás soha nem felelne meg az isteni bölcsességnek és szeretetnek; sokkal inkább emberi elképzelések szülöttje, melyek a sötétség sugallata befolyásolt. S hogy ennek a megférhetetlensége az Én szeretetparancsolatommal ne legyen egyből szembeötlő, részben megtartották az igazságról szóló tanításomat. És ezt a tanítást tették és teszik mindmáig tudatlan gyermekeim elé, mintha az Enyém lenne, ami feldíszítve mindenféle kellékekkel az „Én Egyházamnak” adja ki magát, melyben hisznek a tagjai, mert ezzel megtalálni remélik a mennyekbe vezető utat.

Valóban, mondom nektek: Sohasem alapítottam egyházat! A szeretet jött Általam a világba. Ennek kellene az egyetlen mércének lennie – és létrejött egy világra kiterjedő szervezet számtalan hajtással, ami Reám hivatkozik; amely igényt tart az Én követésemre, de mégis végtelenül messzire van tőle.

Jól mondván, és ez a szó mindazoknak szól, akik védekeznek minden elfogulatlan szemlélés ellen: A szervezetet és az értelmiségi vezetőit értem ezalatt, nem az igyekezetes lelki pásztorokat és a szerzetes nővéreket, akik feláldozzák magukat, akik félreteszik a hittételeket és a dogmákat, és akik szívükön hordozzák az emberek jólétét.

Én a szívek mozgalmát hoztam meg, a szeretet közösségét. Példaképe voltam annak, hogy igenis lehet élni a szeretetet; a végső következményéig éltem azt. Felmutattam az embereknek egy olyan cselekedetet, ami minden nehézség nélkül beágyazható minden vallásba és világnézetbe: szeretet – más semmi! Aki gyakorolja ezt a törvényt a mindennapokban, az a belső fejlődése folyamán könnyedén felismerheti, hogy nincs szükség más parancsolatra és előírásra –ami legtöbb esetben nem más, mint korlátozás és leláncolás-, és hogy a szertartások, a hagyományos szokások és külsőlegességek fölöslegesek, sőt gátló hatásúak, mert elzárják a tekintetet a lényeg előtt.

Aki eképp cselekszik, az hasonlít egy vándorra, aki egyre inkább közeledik a hegy csúcsához, aki mindent visszahagyott, ami a völgyben még fontos volt számára, és most felismeri, hogy nem ő az egyetlen, akinek van célja és hűen követi azt. Mások más oldalról jönnek, de mindegyikükben ég a vágy, hogy végre elérjék a fényt, mely a magasban egyre fényesebben világít.

Játszik-e még szerepet, melyik szerepet játszottad lennt a völgyben? Mely nézetek híve voltál? Mi tűnt annyira kívánatosnak?  Nem, néha az élt szeretet nehézkesebb ösvényét tapostad! A hegyen felfelé ívelő úton minden sikeresen megtett útvonallal újonnan erőt tankoltál –ami Tőlem jött, anélkül, hogy tudtál volna róla-, és erős, erősebb lettél. Még mindig egy bizonyos vallás követőjének mondanád magad? Vagy inkább már olyas valakinek, aki annak a követője lett, aki előtted már megjárta ezt az utat, aki meghozta és élte a szeretet? Talán Jézus követőjének, Krisztus követőjének mondanád magad?

A név nem fontos. Nem a név fog kitüntetni, legalábbis nem az örök hazában. Vissza Énhozzám csakis és egyedül is egy olyan viselkedéssel juthatsz el, ami megfelel a szeretetről szóló parancsolatomnak, nem pedig vallási csoporthoz való hozzátartozással, melynek nevét viseled. Emlékezz: Minden gyermekemnek az Atyja Vagyok! Ezért csak egy mérce van: az élt szeretet utáni igyekezet; olyan mérce, miszerint minden jó szándékú ember tud élni. Minden más nem felelne meg az igazságosságomnak.

Aki betartja a szeretet parancsolatomat, az Velem szemben fog állni, ha a túlvilágon kinyílnak a szemei; és fel fogja Bennem ismerni azt, akit követett az életében, és ezt még akkor is,  ha az élete folyamán nem vagy csak keveset hallott Rólam. Még ha el sem érte elhunytával a lelke a tökéletességet, mert még sok ismeretlen vár reá, mégis az, amit még fel kell ismernie és meg kell tanulnia az semmi ahhoz képest, ami azok előtt áll,  akik bár keresztényeknek nevezik magukat, de még soha nem léptek lábnyomaimba.

 

 

*

 

 

Mit gondolsz, szeretett gyermek: Megéri-e kalandra kelni Velem? Ismertettem veled az én szeretetem oldalát, ami már örökkön összekapcsol minket. Hogy néz ki a te oldalad? A te szemszögedből hogyan fejezi ki magát a mi viszonos szeretetünk? Nem abból áll a szeretet, hogy felfogjuk mi okoz örömet a másiknak, és aztán örömet okozunk neki? Amire neked szükséged van, arról tudok, és már az életed kezdete óta megajándékozlak vele, a szellemi és ezzel egyidőben a mostani, emberi életed óta: Az isteni szeretetem szüntelen áramlatával, ami mindent fenntart és ezáltal mindent megad neked, amire szükséged van.

És mire van szükségem tőled? Csupán az igenedre, hogy a jövőben Én alakíthatom az életedet aképp, hogy nem vagy már függő a sors szeszélyétől, ami külünben is gyakran beavatkozik az életedbe. Azután már az oly gyakran félő szemekkel tekintett karma is elveszti a rémségét, mivel már lehetséges Számomra világossá tenni a múltad sötét foltjait. S ezt anélkül, hogy észrevennéd.

Ha kívánod, felébresztem benned a vágyat egyre erősebb együttlétre Velem: Engedd szabadjára az érzeteidet az eddiginél gyakrabban; s ha „kell”, a könnyeidet is. A könnyek, már ha őszinték, mindig a mély érzetek jele. Lelked emlékezete oldja ki őket arra gondolván, ami valaha volt, és az előérzete annak, ami még jönni fog.

Ha egy csendes pillanatban lerohan az Én és a te szereteted, akkor már nem kérdés az, hogy készen állsz-e felvállalni a te részedet abban, hogy közelebb jöjj Hozzám. Ez abból az igyekezetből áll, hogy a helyeset cselekedd a felebarátszeretet jegyében. Kétség esetén tedd fel a kérdést, Jézus vajon mit tett volna, és legtöbb esetben világosan előtted van a válasz. Ha mégsem lenne olyan világos, akkor jöjj Hozzám. Ilyen jellegű kérdésekre a menny teljes bizonysággal választ ad, bár nem mindig azonnal és nem mindig olyan közvetlenül, ahogy azt sokan kívánják, de mindig is úgy, hogy ha figyelmes vagy, megérted.

Ha eképp jártok el, szeretett fiaim és leányaim, létrejön egy kapcsolat közöttünk, mely egyre szorosabb lesz, és amelyet többé nem szeretnétek hiányolni. Ekkor aztán elkezdődött egy nagyon nagy szeretet kalandja. Ezt kívánom nektek – én Magamnak.

Ámen

 

 

*) Német nyelvű dal „Ich hülle dich in Liebe ein” (alább az általam tett kísérlet fordításra könnyebb megértéshez)

 

Betakarlak szeretetemmel

 

Betakarlak szeretetemmel, amit még nem ismertél.

Bízz’, nem hagylak magadra, nyújtom feléd kezemet.

Jöjj,  fogd meg, történjen bármi, nézz közbe Énreám,

’sztán szíved meghallja örök dalom: „Gyermekem, szeretlek.”

 

Ébred emberem, mély volt az alvás, és távol voltam Tőled.

De volt ott valaki, ki hívott engem és nem hagyta abba.

Kinyitottam szemem s fülem és tágítottam érzékeim,

Felemeltem szívem Tehozzád és láttam és füleltem:

 

Betakarlak szeretetemmel…

 

S most, emberem, mitől fél még? Figyelj, nehogy időzz!

Hisz az Atya-szeretet az, ami elé sietsz.

Bár néha nehéznek tűnik az út, ne aggódj.

Győzöl, mert elért a szó, mely gyengéden szól benned:

 

Betakarlak szeretetemmel…

 

 

 

Fordítói megjegyzés:

Jelen közegben különbséget kell tennünk az érzet (Empfindung), érzés (Gefühl), gondolat (Gedanke), szó (Wort) és cselekedet (Tat) fogalmak között, mivel mindennapi használatban erre nem térünk ki tudatosan.

Az érzet az, ami tőlünk független és ráhatásunk nélkül száll fel bensőnkből, úgymond lelkünkből és nem más mint egy gyengéd sugallat, egy megérzés. Leginkább összehasonlítható a lelkiismeret sugallatával.

Az érzés már keveréke a felszálló érzetnek és az életünkben tett különféle tapasztalatok összegének stb