Belátás, Húsvéthétfő, 2020. április 13-án
Egy nagy, sötét helyiségbe jöttem, olyan volt mint egy bírósági terem. Előttem ült hét férfi fekete talárban és komor arckifejezéssel. Ismertem őket, tudtam a nevüket. Mögöttem ült egy nép, őket is ismertem, mindegyikőjüket, mind! Nyomott volt a hangulat és súly terhelt. Éreztem a tekinteteket a hátamon, és ezen tekintetek erős fájdalmat okoztak.
És aztán felolvasták nekem a vádemelés szövegét. Hallottam szavaikat, de nem értettem mit mondtak. De tudtam, hogy felettem bíráskodnak. Nekem szólt a vád! Egyetlen hazugság volt minden kijelentés, tény és bizonyíték. Hogy lehetett, hogy volt ilyen lehetséges? Csalást és ámítást tálaltak fel és igazságnak adták elő. Minden kérdést már csírájában elfojtottak és lemostak az asztalról a logika csiszolt érveivel.
Ez nem az igazságról szólt vagy igazságosságról, mindez mintha senkit sem érdekelt volna komolyan. Nem igazságosságról volt szó, ez nem bíróság volt. Ez egy ítélőszék volt, ahol bíróság elé állították mind az igazságot, mind az igazságosságot. Megtévesztésről, lefátyolozásról, árulásról és csalásról szólt az egész, mely taktikájában mindent az ellentétére lehetett fordítani. Tudtam, már bűnösnek mondtak, mielőtt megkezdődött az ülés.
Észrevettem, hogy egy nagy fekete felhő ereszkedett minden résztvevő fölé. Egy lopakodó köd, melyben megszűnt a láthatás, és a köd már azokat is körbevette, akik még kételkedtek a történésben, amit épp megéltek.
És most láttam egy vörös sárkányt ami tüzet okádott, egy kígyót, ami mérget fecskendezett, a bírát és a népet elfogta a tűz és a méreg. Engem kiátkoztak, a jó ellensége lettem és állítólag az ördöggel kötöttem szerződést.
A népnek megmagyarázták, hogy mindenkivel ugyan az történik, aki kiáll mellettem. Most mindenki elfordult tőlem, azok is, akik jól tudták, azok is, akik ismerték az igazságot, akik semmi rosszat nem tudtak rólam mondani. Ők is árulásba estek a kirekesztés, a népből való kiátkozás láttán és ezzel visszakerültek azok karmai közé, akik továbbra is kizsákmányolnák és felhasználnák őket.
Újra éreztem az igazságtalanság okozta erős fájdalmat és bensőmben azt hallottam: «Megtettél mindent, ahogy Én is megtettem mindent. Mindenkinek maga kell kivívnia az igazság felismerését.»
Szemük előtt felemelkedtem, mint egy láthatatlan kéz által kikerültem hatásuk alól.
Belátás az Új Időben
„És jövendölni fognak fiaitok és leányaitok, vénjeiteknek álmaik lesznek, férfiúitok látomásokat fognak kapni. Még a szolgákra és a cselédekre is kiöntöm szellememet azon napokban.“
