Beszél a szeretet

 

Előszó (2019. március 20.)

 

Hívó Szavam számtalan csillagvilágot átszel, a legbelsőbből áthatol a külsőbe, így hiszed. Ekképp látod, ekképp érzed, ekképp közlik veled. De halld meg: „Nem a távolból jövök el hozzád; Itt Vagyok! Körülötted Vagyok, benned Vagyok. Ott Vagyok, ahol teremtés van és mivel te egy teremtmény vagy a teremtés közepett, természetesen itt is Vagyok.

 

Része vagy az Örökkévalóságnak és az örökkévalóság benned van. Része vagy, s léted mégis a sokaságát, igen, végtelen sokaságát tartalmazza a teremtés részének és részecskéjének. Olyan vagy, mint egy apró homokszem és a sivatag is te vagy, melyben otthon van mind a többi homokszem is. Olyan vagy, mint egy vízcsepp és mégis végtelen sok vízcseppet tartalmazol.

 

Belőlem vagy, az ÖRÖKKÉVALÓSÁGBÓL, s így az ÖRÖKKÉVALÓSÁG a te otthonod. Pontos helyed van ebben a végtelenségben és körülötted helyezkedik el sok világ. Igen, sok világ és e világok mindegyikét magadban hordod, igen, te magad vagy a sok világ.

 

Végtelenség! (1) Tudod-e mit jelent ez, gyermekem? Nos, a végeset bár kevésbé, de képes vagy felfogni az intelektusoddal – de csak kevésbé. Mindazt, ami ezt felülmúlja, nem tudod felfogni az intelektusoddal. Vajon miért van ez így? Nos, azért, mert az elméd a végeshez tartozik.

 

A bölcsesség (2), mely kibontakozik benned, áthatolhat ezen a végtelenségen, üzenetet hozhat neked ebből a végtelenségből, az intelektusod viszont nem fogja megérteni az üzenetet. Maga a bölcsesség áthatolhat ezen a végtelenségen, de az intelektusod ettől elzárt. Hisz ő a külső világhoz tartozik és nem képes áthatolni a belső világon. A belső viszont áthatolt a külsőn.

 

Előszó (2019. március 20.)

Hódolnak az uralkodónak (2019 március 25, 15.00 órakor)

A távolság (2019. április 3.)

Szúrás a szívbe (2019. április 5.)

Vasárnap van (2019. április 7.)

Meghívás (2019. április 8.)

Most csodálkozol, miért nem képes a külső világ felismerni a belsőt, ha mindkettő kapcsolatban áll egymással? A szerkezete, az anyaga túl finom hozzá. Lásd, a fény át tud hatolni a sötétségen; a sötétség a fényben csak feloszlik. Bár te azt hiszed, hogy a sötétség elnyeli, eltünteti a fényt. De az intelektusoddal hiszed ezt. A fény áthatol a sötétségen és az utóbbi megérzi a fény tevékenységét, viszont nem látja azt, nem teheti láthatóvá. A fény finom szerkezete nem látható a sötétség számára.

 

Nézd a vízcseppet, mely a tengerből származik. Látod-e a sót a vízcseppben? Csak azután lesz látható a só mint anyag, miután a víz elpárolgott. S mégis ízlelhető benne a só. Amint feloszlik nyelveden a vízcsepp, érzed benne a sót. Így van ez a legbensőbb szóval is.

Ha csak ránézel, betűről-betűre nézed, egy történetnek fog tűnni. Sok-sok oldalt olvashatsz ekképp és mégis a felszínen fogsz maradni.

 

Csak ha megrezdül az érzésed, az érzeted, csak akkor lép felszínre azon érzés és érzet, ami eddig is benne rejlett a Szóban. Akkor megláthatod. Ha azután olvasod a szavakat, olyan, mintha képek sorát látnád. A képek egymáshoz illeszkednek, s így az intelektusod is megérti hirtelen. Mert a képeket tudja kezelni; a képek az ő világa.

 

Hódolnak az uralkodónak ( 2019. március 25., 15.00 óra)

 

Hódolnak az uralkodónak. Imádják őt, dicsérik őt a sok csodáért, amit tesz. Minél pompásabb a fellépése, annál több csillogás esik az imádóira. Lássátok, kiáltják, mi őhozzá tartozunk, az ő oldalán állunk. Nem-e ér többet az, aki egy felséghez tartozik? Mint a Bál (3) papjai, a földre vetik magukat az „istenük“ előtt és dicsőítik, dicsérik őt. Fogva tartja őket a pompája, részesülni reménykednek belőle. Rám vetett egy pillantást, hát hogy ne érnék többet? Gyakran nem veszik észre az egyszerű vándort, aki csupasz lábbal és poros utakon jár, és ott segít a szegényeken és rászorultakon. Hogy is vennék észre, hisz a „felség palotájában“ vannak, habár sokszor csak szolgálóként, sőt lakájként.

 

S te melyik felség előtt veted magad a földre? Melyik felség előtt görbíted be a hátadat? Ne válaszolj elhamarkodottan. Nem-e imádsz te is embert tudása, tette miatt? Nem-e imádsz te is embert, ki látszólag nagyot, s néha már csodának tűnőt tesz? Nézz utána a szívedben és felszállnak benned majd képek, melyek alapján felismered: „Igen, ezen pillanatokban meghajoltam egy felség előtt!“

 

Ahogy előttem is hódoltak királyként, Messiásként bevonulásomkor Jeruzsálembe, éppúgy hódolnak „messiásoknak“, akik beutazzák a világot tanításukat hangosan híresztelve. Ezek engednek a hódolatnak. Igen, néha ezek a Mennyek Királyára hivatkoznak, hogy fénye rájuk essen. Ezzel fontos, fenséges értelmet nyilvánítanak saját szavaiknak és önmaguknak. Ezzel növekszik az őket imádók figyelme, mert egy ilyen, aki az Isten Szavát viszi hírül, annak fenségesnek kell lennie.

 

Valóban, azt mondom nektek: „Mindenkit, aki az Én Nevemben szól, azt egy külön mérlegen mérem. Ő viseli a felelősséget mindazokért, akik hisznek a szavakban!“ Megijedsz ettől? Miért? (4) Oly sok szó kerül továbbadásra – ezen szavak igazságtartalmukra való megvizsgálása nélkül. Azt kérded, hogyan vizsgálhatod meg? Nos, helyezd őket a szívedbe és ha a szíved -szellemed, lelked- örvend a szavak hallatán, akkor fogadd el számodra valósnak.

 

Bajról, betegségről, fájdalomról és szenvedésről szóló szavak félelmet keltenek bennem, mondják sokan. Hogy is engedheti meg ezt az Isten? Hogyan is örvendhetnék ennek? Nos, a szellem szabad lesz és a lélek tiszta és ezáltal felismeri az ember, hogy az Isten akarata -azaz az Én akaratom- nem a világ felfogását követi. Nem büntetem a világot bajjal, betegséggel, fájdalommal és szenvedéssel. Viszont engedem megtörténni és egyben a lélek javára formálom azt. A szellem ujjong, az ember sóhajtozik. A szellem ujjong, mivel felismeri, mindez az érettséget szolgálja.

 

S mégis intelek benneteket: „Ne okozzatok senkinek se szenvedést, bajt és fájdalmat!“ Ne vessétek magatokat a földre a világ csillogása előtt! Jobban bízzatok a belső szívetekben, mint minden más szépen csengő szóban, ami hozzáláncolni akar másik emberhez; intézményhez vagy közösséghez.

 

Csak, ha a szívetekben felismeritek, mi az igaz és jó, azután menjetek közösségbe más emberekkel és meséljetek nekik az Igazról és Jóról. Vigyétek el nekik az adományt, de ne erőszakoljátok rájuk. A „dicsértessék“-ből hamar lesz „feszítsétek keresztre“! Emlékezzetek csak.

 

A távolság ( 2019. április 3.)

 

Uram, miképp méred a távolságot, és milyen távolságról beszélsz? Bizony ezek voltak a gondolataid, amikor a szívedbe helyeztem a „távolság“ szót. Hát vajon melyik testrészed helyezkedik szívedtől a legtávolabb? A lábad! S valószínűleg a legkisebb lábujjad van a legtávolabb a szívedtől. Az egyik írnokomnak (5) ugyanilyen szavakat helyeztem a szívébe a „szellemi teremtési ember – anyagi ember“ viszonylatában. Erről viszont most nem akarok beszélni veled. Neked elmagyarázom, mit jelent benned a „szellem“ és milyen viszonyban áll ez Hozzám. Továbbá elmagyarázom, hogyan jön létre köztünk a kapcsolat és miért beszélek akkor „távolságról“.

 

A lélek legbensőjében lakozó szellem az Én erőm. Ez az az erő, mely közvetlen az Én Szívemből merítve lép ki a külsőbe (6) szellemi teremtményként. Tehát ha azt mondom, te egy teremtmény vagy, akkor amiatt, mert magadban hordod az erőt Belőlem. Ne ess azon emberi tévhitbe, hogy elválasztanád Tőlem az erőt. Ismételten megtörténik, hogy az emberek egy erőről, energiáról beszélnek, ha az Isten szó elhangzik. De nem értik meg, hogy az erő egy forrásból ered és ez a forrás Én Vagyok, az Örök Teremtő. Az erő nem választható el a hordozójától. Akkor, amikor egy lélek megnyilvánul, a benne lakozó szellemi erő fejezi ki magát.

 

Csak hát sokan tagadják manapság a lélek létét. S ezzel azt is tagadják, aki ezt a lelket teremtette és belé fektette a „szellemerőt“. Az Istent tagadják. Számukra minden teremtés az anyagból keletkezett és mindez egy úgynevezett evolúciós (szerk: fejlődési) folyamaton keresztül. A cél: „Az anyagi ember“! Nem kevesen vannak, akik meg vannak győződve arról, hogy az anyag (7) hozza létre a szellemet.

 

Ez a „lehető legmesszebb távolság a Teremtő és a teremtmény között“! Ez a lehető legmesszebb távolság a szívforrás (8) és az intelektus között! Ez a bukás! Mert ez a szemlélet az ember önzőségéből (=önimádat) született, aki saját magát tekinti minden teremtés céljának. Ő maga az, aki a -belőle létrehozott- anyag felett uralkodni akar.

 

Ebből a nézőpontból kiindulva minden megengedett, ami az anyagi ember megemelését szolgálja. Ebből a nézőpontból kiindulva követeltetett az ember uralkodása. Ebből a nézőpontból kiindulva született a Föld feletti uralkodás igénye. A szellemerő le lett csökkentve az intelektusra és ezt a világ feletti uralomra emelték. Minden ez alá rendeltetett. Minden mástól (9) megvonták az intelektussal való rendelkezés lehetőségét.

 

Igen, még az emberek között is jóváhagyták néhányaknak az intelektust, másoktól viszont megvonták (10). Uralkodóvá emelték a szolgálót ezen világban és eközben nem vették észre, hogy ő nem is rendelkezik ezen képességgel. Ezen világ egyetlen intelektusa sem képes felfogni ezen világ összetettségét. És természetesen nem választható el az intelektus az embertől. Eszerint nincs olyan ember ezen a Földön, aki kezdetlegesen is, de képes lenne e világ összetettségét, igen, e Föld és e világegyetem összetettségét áttekinteni és felismerni. A felfuvalkodottság egy kapu, mely a pokolba vezet.

 

A legtöbb ember számára nem létezik se az ember, se a benne lakozó erő. Ha beszélnek a lélekről, akkor az ember lelki képességeit értik alatta. Úgy vélik, az anyagi test szétbomlásával -halálával- meghal ez a lélek is. Emiatt ragaszkodik annyira az ember a földi testéhez, mivel azt hiszi, csak ez jelenti az életet, tehát e test felbomlásával véget ér az élete. Ki meséli ezt neki? A saját intelektusa! Látszólag ezért olyan fontos ellátni ezt a testet minden jóval, ami csak létezik. Éppen ezért oly fontos e világban, hogy jól menjen ezen testnek, ezen anyagi embernek. E szemlélet az anyagra tekintve igen csak megnehezíti a szellemi erő átjutását a külsőbe. Az intelektus akadályokat létesít, miképp külsőségességre neveli az embert.

 

Ha az ember belebocsátkozik ezen szemléletbe, az egyetlen valósnak vallja, akkor a távolság Köztem és ő közte a legnagyobb. Egy isten vagyok, hirdeti az ember és önmagát kergeti bukásba. Ahhoz, hogy elismerjék őt istennek, ki kell tűnnie a „tömegből“, meg kell mutatnia, hogy ő egy isten. Mások fölé kell állnia, és ez a többi ember számára alávetettséget jelent. Tudjátok, hogyan végződik az ilyen – háborúban. A világi háború jelenti ezen folyamat végét, az intelektuális háború a kezdetét. A legnagyobb, a legjobb, a legszebb, a leggazdagabb és sok más kifejezést lehetne felsorolni, mely felmutatja az anyagi ember önteltségét.

 

De a szellemi erő jelen van és hatékony. Hatékony a jó felé, bár sokszor észrevétlenül. A csendben hatékony, halk hangon. Ellentétben vele hatékony egy másik hang is. Ez az, amely a fentebb felsorolt kívánságokat a fülébe suttogja. Ez a hang hangos, rikító és csábító és gyakran túlharsogja a szellemlélek hangját. Az anyaghoz akar láncolni. A saját lét feledéséhez akar láncolni. Ez a hang a másokkal szembeni felsőbbrendűségéről mesél az embernek, mások alsóbbrendűségéről. Hatalmat ígér neki, és mégis a “függőségek pókhálójába“ szövi be az embert.

Gyermekem, amikor az ember követi ezt a hangot, akkor érte el a legnagyobb belső távolságot a saját forrásához – a Belőlem fakadó szellemi erőhöz önmagában. Megmerevedik, bár élénknek hiszi magát. Halott, bár azt hiszi él. Ekkor szüksége van segítségre, amit gyakran szerencsétlenségnek, büntetésnek vél. Szükség van a külső álruháinak, külső álvilágainak elhalálozására.

 

Ha minden külsőlegesség széttörik, szét lesz törve, zúzva, akkor ebből az emberből már csak egy kupac nyomorúság marad meg. S most, vajon mi történik ezzel a kupaccal? Elfújja a szél?

 

Nem, elkezd hatni, építeni, alakítani benne a szellemi erő. Minden anyagi felsőbbrendűségi és hatalmi igénytartás szétzúzása egy belső kertben kezdődik. Ez a kert feldúlt, szanaszét hevernek kövek és leginkább egy sivatagra hasonlít. Bogáncs és gyom az uralkodó növényzet, csak elvétve található egy-egy olajfa. E kertben van egy szikla és e szikla neve: „Az Isten akarata!“

 

Ezen a sziklán megtörik minden emberi felsőbbrendűség! Ezen a sziklán megtörik minden emberi intelektusból eredő lázadás. Ezen az akaraton megtörik az ember világ feletti hatalma. Ezen az akaraton megtörik az ellenállás minden szörnyűsége, legyen az látszólag bármekkora is.

 

E kert neve „Gecsemáné“. S benne mindenki, aki az Isten akarata ellen küzd kupac nyomorúsággá válik. Minden látszólag külső fontosság szétbomlik és láthatóvá válik az ember magja. Láthatóvá válik a „szegény lélek“, mely oly sokáig rabja volt az öntelt intelektusnak. Mostanra szegénynek és kicsinek tűnik a lélek, de lassacskán -külsőleg észrevétlenül- mégis láthatóvá válik a valós nagysága. Azon nagyság, amit Belőlem kapott! Azután kezdetét veszi a Hozzám vezető út! Golgotán keresztül!

 

Szúrás a szívben (2019. április 5.)

Ha valami rosszal szembesültök, gyakran azt mondjátok: „Olyan volt, mintha szívbe szúrt volna valaki!“ De vajon miért a szívbe? Mert hát ilyenek a szólásaitok? Vagy meglehet, hogy ennél mélyebb oka van e kijelentésnek? Gyermekem, igen mélyebb jelentése van e szólásnak, mert a biológiai szíved leglentebbi csücskéhez kapcsolódik a lélektested, méghozzá egy szellemi zsinórral. Onnan kiindulva terjeszkedik szét a lélekéleted. A szellemi fejlődésed előrehaladtával -s higgyetek Nekem, halad előre- ez a lélektest, ez az energetikus alakzat egyre jobban terjeszkedik a testedben. Aztán amint szeretetben és bölcsességben növekszel, egyre jobban beburkol téged ez az energetikus alakzat. Annál jobban kitágul, minél mélyebben éled meg a szeretetet és a bölcsességet. Ez aztán a te „kisugárzásod“.

 

Mivel ezen lélektest minden egyes részecskéjében az Én erőm -tehát szellemem- lakozik, Én élénkítelek és Én burkollak be. Úgymond Bennem vagy és Én benned vagyok ebben az erőben. Sokak „Isten bennem lakozik“ kijelentése csupán egy része az igazságnak. Mert az az igaz, hogy Bennem vagy, Belőlem keletkeztél és az Én erőm hatékony benned, ahogy már elmagyaráztam neked. A jövőben így mond: „AZ Isten a teremtő, én a teremtmény“ és „az Istenben vagyok és az Isten ereje bennem lakozik“!

 

A szúrás a szívben azt okozza, hogy az élet azonnal visszahúzódik a külső életsíkból. Ha ez gondolatok és szavak miatt történik, ez ütésként hat a szellemlélekre. Visszahúzódik a belső életsíkba, mint egy védőmező mögé. Fejlődésre van szüksége, míg onnan újra eléri a lehető legnagyobb kiterjedését. (Ha halálos szúrás éri a biológiai szívet, a lélek kioldja magát a testből és megszakad a kapcsolat. Ez esetben biológiai halálról beszéltek.)

 

Szellemi sokkállapotok még többet eredményeznek. Zavarják a lelket fejlődésében. Ha ez ismételten előfordul, akkor visszahúzódik a lélek, hogy ne érje több sérelem. Ezután már csak a testben való maradásáról van szó, s ez utána nagy küzdelemmel jár.

 

Gondoljátok mg, hány szúrást okoznak az emberek mások szívébe gondolatok és szavak által. A szavak „ölni“ tudnak, mondjátok is, és e kijelentés helyt áll. Ez egy halálhoz hasonló lelki állapot, ami miatt az ember is súlyosan szenved. Betegségeitek többe nem lenne ill. hamarabb javulna, ha szabad és erős lenne a lélek.

 

Tehát ügyeljetek rá mit gondoltok és mit mondotok. Ne görcsösen ügyeljetek rá, mint egy bíró, hanem sokkal inkább igyekezzetek szeretetteljesen gondolkodni és cselekedni. Tegyétek fel néha a kérdést: „Jézus vajon hogyan cselekedne a helyemben?“

 

Ne ítélkezzetek! Melyikőtök tud egy igazságos ítéletet mondani? Uriel, hírnökeim egyike, egyszer azt mondta ezen írnokomnak: „Ítéld el a tettet, mint olyat, de ne ítélkezz a tettes felett!“ Értitek? A gyilkolás gonosz. De melyikőtök tudja, mi vette rá az embert egy másik megölésére? A gyilkolás a piramis csúcsa. De hány kisebb tett történik nap mint nap, ahol elítélitek mind a tettet, mind a tettest. Gyakran csak úgy mellékesen, meggondolás nélkül. Oly sok kis szúrás a felebarát szívébe; oly sok kis szúrás a saját szívetekbe.

 

Mily gyakran feszítetek más embert az elképzeléseitekhez gondolatban és tettben, anélkül, hogy ismernétek őt. Gondoljatok rá, hogy Engem is emberek elképzelése miatt ítéltek el és feszítettek fára. Arra a fára, amit gonoszságból állítottak, és Általam életfává vált. A szenvedés keresztjéből lett a szeretet keresztje!

 

Én nem ítéllek el benneteket! Intelek benneteket, nézzetek a szeretetre. Nem úgy van, hogy még ma is sokszor a „szenvedés fáján“ lóg a szeretet? Nem úgy van, hogy az egész emberiség ma „szenvedés fáján“ lóg, mert ítélet az ítéletet követi? Milliárdnyiszor, minden másodpercben ezen a Földön. Nem az emberi bíróságok ítéleteiről beszélek. Hanem az emberekben lakozó bírókról beszélek; a cenzorokról; azokról, akik „tudják, mi jó másoknak, anélkül hogy beszélnének vele“!

 

„Ne ítélkezzetek, hogy ne saját magatok felett mondjatok ítéletet“, és „aki bűn nélküli köztetek, az fogja az első követ“, e szavakat ismeritek. Gondoljatok rá, hogy gondolatok és szavak is kövekként hathatnak, és gondoljatok rá, hogy ti is lehettek áldozatok. Az esetben helyeselnétek-e, ha megköveznének? Gondolkodjatok el róla, hogy Én, a Megváltó ősidőktől fogva, miért térdeltem szikla előtt? Gondolkodjatok el.

 

Vasárnap van (2019. április 7.)

 

A hét első napja van. Asszonyok jönnek egy sírhoz. Mit keresnek? S mit keresel te, ki egy sírhoz látogatsz? Mi emelkedik fel benned, ki a sír előtt állsz? Emlékszel-e a sírba tétel előtti történésekre? Emlékszel-e a haldoklásra, a halálra? Emlékszel-e az egész történésre kezdettől fogva? Emlékszel vagy elnyomtad az emléket? Elfeledted a gyászban vagy mert oly nagy volt a fájdalom, hogy el kellett nyomnod, nehogy magával ragadjon a szenvedés? Működik-e ez, látni a szenvedést, de nem együttérezni? Benned milyen érzés van, ha szenvedést kell végignézned?

 

Ha a Golgotai Történésre gondoltok vagy arra, mi történt előtte, felteszitek-e magatoknak ezen kérdéseket? Szükség volt-e mindez megtörténésére? És ha ott lettetek volna, a történés melyik oldalán álltatok volna?

 

Hogy érzed magad, miközben ezen kérdéseket teszem fel neked? Zavart vagy? Megrémültél, hisz az Isten nem tesz fel efféle kérdéseket? Nincs már minden megválaszolva? Hát nem küldte az Isten azt a sok prófétát, misztikust, hírnököt, szóhordót, hogy választ adjon az összes kérdésre? Igen, megtettem. De megválaszoltad-e már azt a kérdést, te hogy érzed magad, ha szenvedést látsz és hogyan kezeled mindezt?

 

Gyermekem, meg fogsz halni. Így nevezitek a folyamatot, ha elválik a szellemlélek a testtől.

 

 

 

 

Innentől folytatjuk hamarosan…

 

 

Megjegyzések:

(1) Istenség = Végtelenség, kezdet és vég nélkül / teremtmény = kezdet az Istenségből

(2) Bölcsesség = Kifejezés a szellemlélek tevékenységére

(3) A bálványimádás jelképe

(4) Ha csak azt adod tovább, ami jó és igaz, az „koronabirtokként“ kerül a mérlegre (szerk.: középkorban az államfő uralkodó koronabirtokának, királyi birtokának nevezték azt földet, ami közvetlen az ő tulajdonát képezte és nem lett kölcsön adva hűbéresnek hűbérbirtokként szolgálatának teljesítése végéig)

(5) Jakob Lorber

(6) a szellemi teremtés

(7) tehát az energia (erő) legsűrűbb és legmerevebb, mozdulatlan kapcsolata

(8) az anyagi ember a szívében áll összeköttetésben a szellemlélekkel; elválasztásnál – anyagi halál

(9) minden teremtéstől, kivéve az embert

(10) S nem úgy van, hogy a mai időkig hiányolják a nőkben bizonyos intelektuális (értelmiségi) tehetséget?

 

Szómagyarázat:

– Intelektus: az ember szellemi felfogó képessége, értelme az anyagi világ rabságában