Üzenet a világnak, 2022. június 4-én

 

 

Ó, lássátok Pünkösd szellemét, ami ébresztés szelleme. Miután a tanítványok, akik aludtak letartóztatásom alatt, fájdalmak kábulatában álltak és nem értették a helyzetet, megtagadtak és elárultak Engem, nem álltak Mellettem letartóztatásom, elítéltetésem és halálom órájában, reájuk szállt a veszteség fájdalma. É csak ebben és ezáltal, és a szellemben való megjelenésem által vált számukra tudatossá, mely egyetemes történés közepében álltak, kivel osztották meg kenyerüket, kinek az oldalán jártak és ki volt az, aki közöttük volt. Felébredtek és hatalmas erővel beléjük szállt, amikor jobban megérthették, mi közepett álltak, mely örökségben és hagyományban álltak. Az ébresztés szelleme mind azon akkori követőket tudta magával ragadni, akik megemelték szívüket, akik odaadták magukat, akik Hozzám hasonlóan akartak cselekedni, akik készen álltak tanítványból apostollá válni. Kiküldöm őket a világba, hogy hirdessenek és hírt vegyenek, kiküldöm őket az emberek közé, hogy őket is felrázzák és felébresszék.

 

Az ébresztés szelleme, az a Pünkösd szelleme. És ha várakozásteljesen és reményteljesen keresitek fel azt a honlapot, úgy megkérdem tőletek, megkérdem tőled: Akarod-e, hogy felébresszenek?

 

És ha azt válaszolod: «Akarom.», Akkor légy tudatában mit jelent ez.

 

És ha azt válaszolod: «Már éber vagyok.», Akkor azt kérdem tőled: «Valóban?»

 

Mert lásd, sokan, akik kereszténynek nevezik magukat, futnak és szaladnak, segítenek itt és ott, betegeken és gyengéken, azokon, akiknek nehéz az életük, sebesülteken és sérülteken, segítenek és segítenek, irgalmas szívű fivérek és nővérek, és mégis olyan kevés marad meg, mert beporosodott a keresztény szellem. Ennek a megtartása és a belépés ezen erőbe jelenti a belépést abba, ami mellett kiálltam. A kereszten aratott győzelem a romláshozók feletti győzelem, a jó győzelme a gonosz felett, az igazaké a hamisak felett, a fényé a sötétség felett.

 

És amint felismeritek, hogy nem elég egyszerűen csak segíteni, egyszerűen csak jó embernek lenni, úgy meglátjátok: Kereszténynek lenni többet jelent, olyannyira többet!

 

Így most a Harmadik Idő az, amibe beléptek, az utam harmadik szakasza, amelybe bevezethetlek benneteket. Mert irgalomban lett megnyitva a remény kapuja, tágasra nyitva, és lássátok, az út megegyengetett. Sűrű bozóton és sok tüskén át lett kivágva az ösvény egy asszony által, aki előre ment.

 

«Hogyan néz ki ez az út?», kérded.

Ez az az út, ami Én vagyok, elvezet az igazságba és az életbe. Bevezet a félelmedbe, a függőségedbe és a megtévesztettségedbe.

 

Mert lásd, ez az, amiről végül is szó van és amivel még korlátban tudja tartani az árnyék a fényt. Korlátban tart félelem által, egy nagy kockázat elöli félelemmel, hogy mindent elveszítesz, elveszíted a létfenntartásodat, az életedet, szenvedés, fájdalom felőli félelemmel, kirekesztés és magány felőli félelemmel, hogy mindenki elhagy, hogy lemaradsz valamiről, hogy nem vagy résztvevője valaminek, hogy valamit rosszul csinálsz, sértődés felőli félelemmel. Ez a félelem és ezek a félelmek csírájában elnyomják a növekedést. Mint egy bonszai fánál, ami ismételten megnyirbálnak, úgy vagdos a félelem is egyre rövidebbre és kisebbre, a tapasztalatokat törvényre emelik, míg a maga a fa is elhiszi, hogy tényleg ilyen kicsi és már nem fejlődik ki az igazi nagyságára, hanem kicsi marad és megelégszik a kicsi életével. Több harcosomat is kicsin tartják így, mert engedik, hogy sakkban tartsák félelmeik.

 

A félelem magával hozza a függőséget és a függőségeket, mert aki nem megy bele a félelembe, megpróbál magának elképzeléseket szőni, melyekben lebiztosítja önmagát mindezek ellen. Függeni kezd mások kegyétől, függő lesz jóindulatuktól, vagy pedig függetlenné teszi magát a teljesítménytől és mindent megkövetel magától, függővé teszi magát másoktól és megpróbál megfelelni egy bizonyos képnek, hagyományokban, rendszerekben tartózkodik, kényelmessé teszi magát szövetségein belül, családjában, egyesületében. Életereje nem megcsapott, mint egy bonszai fánál. Életereje el van térítve, közel sincs képességéhez és feladatához, mert el van foglalva azzal, hogy mások kedvében járjon, a rendszernek szolgáljon, melybe állíttatott, hogy kikapcsolja versenytársait, hogy neki jobb legyen. Taktikákban mozog, sakklépésekben, tud az ellenfeléről, megpróbálja kihasználni mások gyengéit és önmagát pedig levédeni. Ereje és igyekezete át lesz irányítva, mint egy növénynél, amely nem nő felfele, csak széltében burjánzik, amely újra és újra új földbe veti gyökerét hajtásaival, felülkerekedik más növényeken parazita módon és belőlük és erejük által növekszik. Elhatalmaskodik mások, nem csak a sajátja tere felett és földbe gyökerezve marad ahelyett, hogy a magasba emelkedhessen. E növény a szelet se érzi már, mely körbe simogatná, se az erőt, mely benne lakozna a felfelé növekedésben, függ másoktól tápanyaghoz jutásában, mert se nem nő felfelé, se nem nő igazán lefelé.

 

Világrendszeretek nagy része ekképp van felépítve és függőségek uralják, mások kegyére szorul és a kegyesek függőségében áll. Ez a ti politikai rendszeretek, hatalmi rendszeretek, ami a fenntartást szolgálja, így van nagyban és kicsiben, így van kisebb csoportosulásokban, mint nagyobbakban is. Mindig ott van, ahol az ember nem önmaga, ahol nem lehet mindent kimondani, nem lehet feltárni, mert az ember nem szabad. Ez a kisebb szívességek világa tetszetősség végett, és a nagyobb szívességek világa mások megnyerésére. Az az a világ, mely titkokat rejt és ezzel azt sugallja, hogy egyesek hozzá tartoznak, mások pedig nem, egyesek fontosabbak, mások pedig nem. Ez a státusz, a rang és az állam világa, teljesen mindegy, hogy most valódi államról van szó vagy csak egy egyesületről, cégről vagy klubról. Az ember el van foglalva ezek kiszolgálásával és behódolásával, ezen belüli állás elérésével vagy tartásával és úgy véli, mindez törekvésre méltó. A jó erő át lesz irányítva és észrevétlenül az árnyékvilág felhasználására kerül, amit ezzel építenek fel ill. erre épült; mert csak az, aki felismeri a megtévesztést, aki felismeri, elismeri, hogy ez az árnyékvilág, ami az árnyékenergiából él és nem az Isten Birodalma, ami nem kegytől és kegyesektől függ, csak ő fogja magát tudni felszabadítani.

 

Hát nézzétek és értsétek, egyeseket meg lehet téveszteni, miben hiszik, valóban elhiszik, hogy ők tényleg csak kicsike bonszai fák és nem is várnak el többet az életüktől, és nem várnak el többet azon erőtől, ami bennük rejlik és nem hiszik el, hogy nagyobbra hivatottak, hogy a követés (Jézus követése) többet tartalmaz és többet megmozgathatnának, ha csak mernének kilépni félelmükből.

 

És a többiek, ők azt hiszik, fontos az a rendszer, melyben vannak. Sokszor azt hiszik, hogy azon rendszer, melyben vannak, melyben mozognak, az igenis jó és a jót szolgálja. Mert nézzétek, ezen függőségekben és ezen rendszerekben, ahol fordítottak az értékek, gyakran abban van a legnagyobb tévesztés, hogy hamis kártyákkal játszanak. A magas cél, a magasabbra, nemesebbre és jóra való törekvés csak hitegetés.

 

Nézzétek, értsétek, fogjátok fel: Mindenek felett áll a megtévesztése annak, ami az élet, ami életet jelent és ahová az élet igyekszik. Csak aki legyőzi félelmét, aki kilép a függőségeiből és Velem együtt járja az igazság útját, csak ő fog belépni az életbe, az igazi örök életbe, és kilép a gőzből és ködből és egyre jobban tisztábban fog látni. Aki az egy vagy két dimenzionális térben tartózkodik, nem fogja megérteni, meglátni és felfogni a harmadik dimenziót, ha nem növekedik túl az elsőn és a másodikon.

 

És mivel Pünkösd van és ébresztésért imádkoztok és kértek, és kívántok többet látni, többet hallani, többet érteni, így azt mondom nektek: Ennek az útja bennetek rejlik! Csakis bennetek! Mert ezt elő kell készíteni, legyőzni a saját ellenszellemet, ellentmondani az ördögnek a saját bensőben, hogy az ember felismerje, ez hol játszadozik vele, hol téríti el a figyelmét, hol vezeti mellékvágányra, hol akarja felőrölni és megfélemlíteni, hol tartja őt a markában.

 

Mert nézzétek, már régóta átvette a hatalmat sok csoportosulás felett és kereszténynek adja elő magát és sikerült neki elhitetni az úgynevezett felvilágosultakkal, hogy ő nem is létezik, ő csak egy kitalált mese. Odáig vezette a felvilágosult és újkori világot, hogy már nem hisz egy gonosz erőben, nincs ennek a tudatában, mivel hogy ez naivnak és butának számít, mucsainak, mert hogy az újkori felvilágosult ember tudja, hogy mindez nem létezik. És így továbbra is ennek a tudatában alszik és saját maga zárja el az élethez való hozzáférést, mivel kimondottan ravasznak, haladónak és felvilágosultnak tartja magát és mások fölé áll.

 

Ahogyan az ördögöt megszüntették létezni, úgy az Istent is megszüntetik ezen világban. És ez már sokaknál így van. A tudomány az, ami aztán uralkodik, a művészet, a kutatás és a fejlesztés, maga az ember az, aki Istennek hirdeti magát. Ez a teremtés beteljesült megfordítása. Így magatoktól kérdezzétek, ti, kik felébresztésre vártok, magatoktól kérdezzétek meg, kinek is használ ez leginkább? Kérdezd magadtól, ó te felvilágosult, tudó és újkori ember, kérdezd magadtól.

 

És az, aki számára tudatos a jó és a gonosz, aki hinni akar a jóban és igyekszik jó embernek lenni, neki homokot szórnak a szemébe, hogy ne lásson többé. Sakkba tartva félelemmel és felőrölve, lent fogva és ebből a lent fogásból nem fog felemelkedni, hogy utánanézzen, hogy valóban helyt áll-e a vizsgának amit talapzatra emeltek. Mivel ők azok, akik oly szívesen követnek és szolgálnak, akik tesznek a jó dologért, akik jobb világot kívánnak, akik tele vannak reménnyel, hogy ha a jóért tesznek, akkor minden jóra válik, vezetőt kívánnak, olyasvalakit, aki mindezt jobban tudja érettük. Itt már elegendő talapzatra emelni a gonoszt, észrevétlenül, kicserélni a vezetést, mert a bárányok tovább legelnek és nem látják, hogy a pásztor már rég nem a jó pásztor. Úgy hiszik a jót szolgálják, úgy hiszik a jót támogatják, hisznek a nagyban, mert kicsinek és tehetetlennek érzik magukat, védve és felkarolva érzik magukat és biztonságban hiszik magukat.

 

A ébresztést akar, annak hajlandónak kell lennie elengedni az állítólagos biztonságait, hajlandónak kell lennie lemondani a kegyről, hajlandónak kell lennie kitörni a nyájból, hajlandónak kell lennie megerőltetni magát, az ár ellen úszni, és akkor eltalál a forráshoz, miképpen legyőzi saját félelmét és függőségét. Ez az igazi életre és az igazi létre történő ráébresztés, ami örökkévaló.

 

És most már csak egy marad hátra, amit elmondanék az ébresztésre vágyóknak: Ébredj! Ébredj fel képzeletvilágodból, hogy tudnál, hogy birtokolnál és lennél valaki. Ébredj fel a létről, tudásról és birtoklásról alakított tudatodból.

 

Birtokolni, lenni és tudni – ezek a legnagyobb csapdák, melyekbe belerohantok.

 

A Harmadik Idő

Én, az Istenetek és mennyei Atyátok újra megemelem Szavam a Harmadik Időben,

megtisztult és letisztult csatornákon keresztül, a Harmadik Időben adott üzenetek által,

szellemtől szellemhez, amelybe Krisztus elvezeti a követőit.