Fiaim és leányaim, némelyikőtöket foglalkoztatja a kérdés, miért nem ragadtam fel eddig az „oltás“ témáját, s lehetőleg olyannyira pontosan, hogy azt követően tudja, mit tegyen vagy hagyjon.

Gondoljátok el, szeretteim, mit is jelentene ez. És eközben ne feledjétek, hogy szabad teremtményei vagytok a teremtésemnek, melyek feladat többek között abból áll, hogy fejlesszétek önfelelősségeteket a Hozzám vissza vezető úton. Hogy ezalatt nem hagylak titeket magatokra, hanem segítségem segítséget követ, az nem kérdéses és ezt szüntelenül megtapasztalják azok, akik belementek egy Velem való szoros és szeretet teljes kapcsolatba.

A szabad akarat ajándéka kizárja, hogy Részemről utasítások vagy tilalmak hangozzanak el. Erre léteznek parancsolatok (1) és az Én ajánlásom, hogy hagyom létrejönni az önmagatok által keletkezett megfontolást és támogatom döntéseiteket ott, ahol a helyzet éppen játékteret hagy neki. Ezzel egyidőben iskoláztatik az önállóságotok, mire fel – ha a törvényszerűségeim, bölcsességem és szeretetem mércéjét használjátok – önállóbbak lesztek attól, amit mások helyesnek vagy helytelennek állítanak be és cselekvésre ajánlanak vagy előírnak.

Belátom, ez a nehezebb út, mint minden nagyobb gondolkodás nélkül tovább úszni a tömegvéleménnyel. Ennél szükség van a jó szándékotokra, egy kis gondolkodásra és bátorságra, hogy a saját döntések következményeit persze viselni kell. De: A következményeket mindenképpen viselnetek kell, történt az saját elhatározásból vagy idegen ajánlásra vagy döntésből.

Végül is meg kell fontolnotok, miben rejlik a legnagyobb kockázat, mennyire nagyon játszanak közre félelmeitek vagy más érdekek és hogy kiben bíztok meg: azon segítségekben, amiket Én adok nektek, vagy a másik oldal előadásában, aminek nem mindig és nem mindenképp kell ellentétben állnia egymással. De ha fennállna az ellentét, akkor viszont a szívetek logikája kérdezett.

Épp ezért, legyen is bármilyen aktuális, nem olyannyira vagy kizárólag az oltásról van szó. Az oltás témát helyettesíthetitek bármily más témával, mivel újra és újra olyan helyzetekben fogjátok találni magatokat az életetekben, melyek hasonlóan kihívnak benneteket, mint ez is. Többek között ez is a leszületés értelme. Mindezalatt fennáll a kérdés, vajon melyik a helyes, melyik a rossz döntés? Mi okoz nekem jót, mi nem? Mi hoz nekem előnyt, mi hátrányt?

Azon emberek számára, akik nem csupán hisznek bennem, hanem igyekeznek követni Engem az Én értelmezésemben, feltevődik egy további kérdés: Mi helyes vagy helytelen az Isten értelmében?

Persze más lapon áll, hogy elfogadjátok-e a „felfedezett“ választ és aszerint cselekedtek-e vagy sem. Szabad akarattal rendelkeztek, kedvetekre tesztek vagy nem tesztek, anélkül, hogy büntetnék vagy kárt vegyen irántatok a szeretetem. De legalább tudjátok, melyik lenne a jobb döntés az isteni törvény szerint; akkor is, ha a saját utatokat járjátok, mert talán ellene szólnak külső vagy belső körülmények, amik megakadályozzák a más döntést.

Ilyen vagy ehhez hasonló megfontolások értelme többek között abban rejlik, hogy érzékenyüljetek, tekinteteteket a dolgok „mélyére“ vessétek és ezáltal lehetővé váljon, hogy egyre több összefüggést felismerjetek;és azért is, hogy megértsétek, nem elég hinni a „szerető Istenben“. Az élő hit él, ahogy a neve is mondja. Ez egy olyan hit, amit egyre erősebben áthat a bölcsességem; ami egyre jobban bizonyosságot nyújt, de ha kell kihívást jelent önfelelősség átvételére.

 

*

 

Oltás: Igen vagy nem? Adok nektek ehhez egy képet.

Tegyük fel, azon gondolkodtok, felvegyetek-e egy nagyobb összegű hitelt. Sajnálatos módon nincs választási lehetőségetek hitelszolgáltatók között és így rá vagytok szorulva felkeresni az egyedüli hitelezőt. Mindez önmagában nem helytelen. De aztán megtudjátok, hogy többen, nem is kevesen rossz tapasztalatot tettek a hitelezővel. Volt akinek ez mindegy volt („Kockázat mindig van, ez vele jár“), mások a legnagyobb óvatosságra intettek (Hatalmas károm keletkezett, átvertek). Mit fogtok tenni ezek után? Körbekérdezősködtök és a kapott információ alapján fogjátok meghozni a döntést. Hacsak nem veszitek figyelembe a felvilágosító részleteket, mert minden áron hozzá akartok jutni a hitelhez, és hisztek a hitelbiztosító állításiban, ami szerint minden a legnagyobb rendben van. Ha viszont a sok ellentmondás és értelmetlenség miatt óvatosak vagy akár bizalmatlanok lettetek és megkérdőjeleztetek néhány feltevést, az esetben a döntésetek attól fog függeni, hogy bíztok-e a hitelt adónak vagy sem. Mert senki sem, aki észnél van, nem üzletel egy ilyen személlyel, ha biztos benne, hogy az valamiben sántikál.

Tehát ahogy ebből a példából is kiderül, nem olyannyira az a kérdés: „Hitel igen vagy nem?“, hanem az, hogy fennáll-e egy olyannyira jó bizalmi viszony az adó és a vevő között, hogy hihettek a másik félnek? Hogy a bizalom jogos-e, az nem tűnik ki a bizonygatásából és ígérgetéseiből, hanem csakis a múltbéli viselkedéséből.

Milyen mércét akartok bevetni azokon, ha a bizalom kérdéséről van szó, akik szinte egyidőben világszerte nem csak ajánlják az oltást, hanem annak a bevetését erőteljesen sürgetik? „Sz Isten mércéje a szeretet“, így hangzik az egyik találó mondásotok. És az Én szeretetem magába foglalja az őszinteséget, szóval nincs semmi féle befolyásolás, nincsen hamis adatszolgáltatás, nincsen ellentmondó vélemény elnyomása, nincsen titkolózás. Az Én szeretetem hátrébb állítja az önérdeket, mindenkinek meghagyja a teljes szabadságát és sohasem kelt félelmet vagy gyakorol nyomást.

Ha úgy érzitek, hogy akik a politikában, a tudományban és gazdaságban jelenleg döntéshozók – nem tekintve arra, hogy kereszténynek nevezik-e magukat vagy sem – azok megfelelnek-e ennek az igénynek, akkor megadatott lenne egy jó bizalmi alap. Kizárólag ez legyen a döntéshozatalotok mérceadója.

Ha nincs meg bennetek ez az érzés, mert úgy érzitek vagy látjátok, hogy már a múltban sem cselekedtek az Én szeretet-parancsolatom szerint és ezt most sem teszik, akkor a ti döntésetek megfontolni és az alapján cselekedni. Erre adatott nektek a szabad akarat.

 

*

 

Hogy már több évszázada nem az Én tiszta üzenetemet hirdetik, azt már számtalanszor kinyilatkoztam nektek. Tanításom felhígítása ahhoz vezetett, hogy bár sok ember hisz Bennem, viszont egy teljesen más képet alkotnak arról, mit jelent Én velem élni. Az, amit hirdettem és példaképp éltem előttetek az bizonyos értelemben – helyesen értve – „gyökeres“ (2) volt, és minden eddigit árnyékba állított. Az első évszázadok keresztényei, akik akkoriban még nem így nevezték magukat, hogy a tanításomat nem volt pehely könnyű beültetni a hétköznapokba. Követése akár halállal is járt, ami az utóbbi kétezer év folyamán milliónyiszor meg is esett.

 

Aztán az éj leple alatt jött el az ellenség és gyomot ültetett a búzamezőn, azaz: A következő évszázadokban egyre inkább jelentéktelenné vált a szükségessége annak, hogy komolyan kell venni a szavaimat, járjon az részben nyomós hátránnyal, amivel szembesülni kellett. Csupán a váza maradt meg a hirdetésemnek, egy utánzat belső erő nélkül. Teológusaitok többének még mai is lehetetlennek tűnik a Hegyi Beszéd szerint élni. Végül is már nem okozott gondot a sok világi érdek ápolása sem – akkor sem, ha azok szöges ellentétben álltak a szeretet-tanításommal – és ennek ellenére kereszténynek érezni magukat azzal az elképzeléssel, hogy ezzel keresztényként a helyes úton járnak.

Ennek köszönhetően az embergyermekeim közül sokan elvesztették a finom-érzést aziránt, mit jelent a követés. És mivel az életükben lelkiismeretfurdalás nélkül „nem veszik a dolgokat olyan pontosan“, nem tudnak és nem is akarnak elgondolkodni róla, hogyan tartják ezt a politikában, tudományban és gazdaságban felül állók. Aki túlságosan laza hozzáállású a saját magatartásával szemben és nem egyszer maga előtt is szemet huny, az másoknál sem fogja bevetni az én szeretet-mércémet – sőt nem is fogja tudni -, ha olyan döntésekről van szó, melyek akár a saját külső jólétét és a világi céljait érintik.

Egy olyan világban, ahol csakis a kizsákmányolás és a nyereség számít, ott a „gyorsabban, nyereséghozóbban, tovább, erősebben, nagyobban“ áll az első helyen. Ott aztán már nincs hely a felebarát-szeretet parancsolatom figyelembe vételének. Legtöbben már azzal elégedettek, ha úgy-ahogy jól megy nekik. Hogy minek az árán lett megvásárolva a jólétük, hogy más országokban ki milyen árat fizetett ezért, mert emberhez nem méltó körülmények között kellett dolgoznia, milyen titkos egyezmények jöttek létre az emberi jogok fittyre hányásával – ezeket a kérdéseket alig teszik fel és legtöbbször nem is lehet őket megválaszolni, mert sok minden rejtett módon történik és rejtve marad.

Aki felkerekedik és az Én törvényeim szerint kíván élni, annak nagyon hamar fel kell ismernie, hogy leelőzik és lehagyják. Ha nem akar hátrányban részesülni, akkor együtt kell működnie – vagy korlátoznia kell magát. És ezzel aztán elhagyta a „játékteret“.

Emiatt csak kevesen állnak készen életükben a legfontosabbnak tekinteni Engem és a tanításomat. Aki ennek ellenére igyekszik rá, az tudja, hogy az igyekezete és ittléte az örök élet fényében tekintve nem több, mint egy szempillantás az örökkévalóságban.

Legeslegtöbben viszont, vezető állásban vagy teljesen „normális polgárként“, hétköznapjuk sok helyzetében tudatlanul úgy cselekednek, ahogy azt az „emberük“ (3) előírja. Az elgondolkodás, hogy így vagy úgy cselekedjen, az legtöbbször előtérbe se kerül, főleg nem akkor, ha egy adott döntéssel hátránnyal jár.

Ezt tudják persze azok is, akik a félelemkeltés, az ígérgetés és az előnyben részesítés eszköztárával dolgoznak. Így hát figyeljetek arra, ha őszinte oltás-válasz után – vagy más, hasonló választ hasonló helyzetekben – kerestek, hogy lehetőleg legyetek szabadok attól, hogy önérdekből mégis egy kicsit ezt és amazt megtartsátok, birtokoljatok vagy megkerüljetek. Ez nincs nektek megtiltva; viszont a tekintetetek akkor már ködös. Fel lett állítva a befolyásolás csapdája és tágasra nyitott és vár mindazokra, akik – határozatlanságból vagy tudás ellenére – belelépnek.

 

*

 

Válaszommal nem lesz mindegyikőtök elégedett. Aki viszont őszintén megvizsgálja válaszomat és önmagát is, annak be kell látnia, hogy nem hangozhat másképp. És számára világossá váli, hogy szükséges a saját lelki fejlődése végett szembesülni a dolgokkal, amelyek elöl legszívesebben menekülne, ami emberi szempontból érthető. Vegyétek az Isten- és felebarát-szeretet parancsolatát, rövid formájában: szeress – csak ennyi.

Ezt oly könnyű kimondani, talán még alapvetően igenlést is kap. Közelebbi megvizsgáláskor viszont olyan mélyekbe nyerünk betekintést, melyek lefedik az élet és a saját viselkedés minden terét. Túl könnyű lenne és a saját lelki éréseteknek hátrányos, ha részleteiben elmesélném – a ingadozóknak vagy félig-szándékozóaknak talán előírnám! -, hogyan viselkedjetek ebben és abban a helyzetben. Azt mondom nektek: „Így helyes az örök törvényeim szerint! Cselekedj eszerint vagy sem. Szabad vagy döntéshozatalodban.“

Emlékeztetlek titeket valamire, fiaim és leányaim: Az oly gyakran várt, világos utasításaim Részemről már nagyon régóta léteznek, többek között a 10 parancsolatban. Hozzá segítették-e az emberiséget – belsőleg mint külsőleg – feloldoznia magát a sátáni láncok alól? Hát nem lett benne foglalva, hogy az ember – többek között – ne öljön, ne lopjon, ne törjön házasságot és ne hazudjon? Van-e világos válasz a kérdésre: „Hogyan viselkedjek?“

Talán azt hiszitek, hogy egy összefogó válasz az oltás kérdésére hozzá megfelelő visszhangot adna a szeretet-tanításom értelmében? Biztosan nem; de válaszként azoknak, akik komolyan és őszinte szívvel igyekeznek és megoldás után keresnek, nem hogy csak elegendő lesz; ezen felül új felismeréseket hoz nekik és felbátorítja őket, hogy tovább haladjanak az úton kezemet fogván.

Újra és újra forduljatok befelé. Ott várok rátok. S legyetek benne biztosak, fiaim és leányaim, meghallom minden egyes imátokat, kéréseteket, kérdéseiteket vagy bármi mást. Mindig is adok nektek választ. Gyakran viszont nem vagytok azon helyzetben, hogy válaszomat meghalljátok, meglássátok vagy megértsétek. Legtöbbször közvetlenül válaszolok nektek, de ha éberek vagytok, akkor azokban a dolgokban amikkel szembesültök felismeritek a válaszomat. Nem mindig képezi a végső megoldást, mivel a beszédemet tudatotokhoz igazítom. De az őszintén keresőt lépésről-lépésre előre vezeti és a célhoz.

Ha ezen az úton teljes bizalommal követtek Engem, akkor mindig csak azzal szembesültök, amit képesek vagytok elfogadni, anélkül, hogy perlekedjetek Velem. Végül aztán felismeritek majd, hogy minden helyzetben kísérlek benneteket, anélkül is, hogy kerülő utat kelljen tennetek a vetés és aratás törvényén át és csak a kihatásokon át jussatok belátásra.

Emiatt engedjétek az összes gondolatot a jövendő történésekről. Értelmetlenek és hasztalanok, mert teljesen máshogy fog bekövetkezni, mint ahogy elképzelitek. Hacsak nem építetek a félelem-gondolataitokkal egy építményt, ami körbezár benneteket és alig hagy nektek szabad teret a cselekvésemet illetően.

Én Vagyok a ti Uratok és Istenetek. Szeretetem nem legyőzhető. És mindazokat, akik bíznak ezen szeretetben – ami azt jelenti, akik újra és újra Hozzám fordulnak bizalommal -, azokat nem fogja legyőzni a sötétség. Az meglehet, hogy a még meglévő félelmek miatt rövid támadásoknak lesztek kitéve. De ez ne tévesszen meg vagy ne húzzon le titeket. Ha Hozzám fordultok, megadom nektek a megfelelő erőt, amivel sikerül újból előre tekintenetek.

Bárhogy is döntetek ami az oltást illeti: Ha Velem hozzátok meg a döntéseteket, Én Vagyok az, aki mindenben, ami aztán rá következik, fényemmel és szeretetemmel vezet.

Ámen

 

 2021.02.28.

 

Az Isten beszéde az emberhez ill. az emberen keresztül mint minden a teremtésben, megdönthetetlen, szellemi törvényszerűségeken alapul. A kinyilatkozások különböző súly- és szempontját egyrészt az isteni alapmegnyilvánulások eredményezik, melyek a rend, az akarat, a bölcsesség, a komolyság, a türelmesség, a szeretet és az irgalmasság, másrészt a kinyilatkozó szót felvevő ember szellemi gondolkodásmódja. Mindenben és mindenek felett a szeretet érvényesül minden kinyilatkozás alapjaként, mely nélkül nincs igazi Isteni ige.

 

(1) Parancsolat: sajnálatos, hagyományos magyar fordítás, ami valóságos jelentésében távol áll minden parancsolástól, annál közelebb viszont az ajánláshoz. Ahogy itt is világossá válik, az Isten nem parancsolja meg nekünk a hazatérést, hanem szabad akaratunkat figyelembe véve és tiszteletben tartva felvilágosít és ajánlásokat tesz a helyes út megtalálására.

(2) Gyökeres, mélyreható: radikális

(3) Szellemi lények vagyunk leszületve emberi külsőbe, hogy tudjunk élni az anyagban. Szellemünknek embere van, nem ahogyan a világ tanítja, az embernek van egy lelke. Pont fordítva van.