BD – 1942.06.28-29.
2388a. – Eljövendő esemény … Isten beavatkozása … Ínségidő …

 

Kegyelem nélkül tombolnak a népek egymás ellen minden csak kigondolható kárt okozva egymásnak. Mindez teljes súlyával találja el az embereket, és állandó kíséretük a szenvedés és szomorúság. Olyannyira nagy az emberek szeretetnélkülisége és még növekedni fog, és ezzel egyre közelebb vonzzák az isteni beavatkozást. Már nincs sok idő vissza addig, míg beteljesedik, amit bejelentett az Isten az embereknek szelleme által, és mégis meglepődnek az emberek, mert hitetlenségükben nem gondolnak arra, hogy ők maguk is elszenvedői lesznek.

 

Nem hisznek benne, hogy szellemi szükségállapotban vannak, ami megkövetel egy ilyen fajta beavatkozást, és hogy eljött ennek az ideje. Mert nem keresik egymással a megértést, mindenki csak a saját érdekét törekszik elérni és kárt okozni a másikban. És ez a kezdete egy elképzelhetetlen nyomorúságos időnek … Olyan értékek vesznek el, melyeket nem lehet pótolni … Eljött az idő, amiről említést tett az Úr a Földön, és azon beavatkozás hihetetlen szenvedést fog magával hozni, és az emberek majd azt hiszik, nem tudják elviselni az azt követő időszakot. És mégse tud elmenekülni előle senki, hanem hallani fogja mindenki élete felőli félelmében az Isten hangját, mely hangosan és érthetően szól az emberekhez.

 

Pusztítás lesz, ami sok embert szegénnyé tesz, és nagy elvárás elé állítja az emberek szeretetét, mert csakis a cselekvő felebarátszeretet képes átvezetni ezen az ínségen és egyidőben megszüntetni a szellemi mélypontot. Mert a szeretetre képes ember nem fogja megsegítés nélkül hagyni embertársát és ez a szeretetbéli tevékenység szellemi fejlődést eredményez. Minden napot értékelni kell mindaddig, és ezen napok száma már nem sok … Meglepetésszerűen hamar jön el a nap, mely nagy változást jelent sokféle értelemben …

 

És csak a hívő emberek maradnak nyugodtak belső megrázkódtatások ellenére és csak ők fogják felismerni a helyes tényállást. És megfogják próbálni rávezetni a hitre embertársaikat az emberiség szellemi szükségének felismerésében. Mert az ő lelkük végett jön rájuk a történés, és ha az ember aggódik a lelke iránt, akkor helyes sikert hozott az Isten beavatkozása. De újból csak kevesen lesznek, mert a szellemi vakság megakadályozza az embert felismerésben … Ámen

 

BD – 1942.06.29.
2388b. – Eljövendő esemény … Isten beavatkozása … Ínségidő …

 

Csak kevés ember fog hasznot húzni lelkére tekintve ezen eseményből, ami háromszor ismétlődik meg rövid időközönként. Meg fogja fosztani az embereket gondolkodási képességüktől, mivel olyannyira hatalmas lesz, hogy eloszlik minden féle megfontolás és minden egyfajta vad zűrzavarba kerül. Csak az Ő gyermekeit védelmezi az Úr nyilvánvalóan, mivel szüksége van rájuk később, hogy tevékenykedjenek Érette. Akik mindez előtt imádkoznak Ő hozzá teljes bizalommal erőért és erősítésért, azokhoz el is juttat erőt és erősítést, amint szükségük van rá. Még akkor is, ha minden vesztettnek látszik … Minden történést Ő irányít és tudja, miért enged ilyen szerencsétlenséget az emberekre és be is fogja bejezni, amint eljött az ideje.

 

Megmutatkozik a hit ereje ezen idő után. Mert azoknak, akik hisznek, azoknak az isteni szó igazolását jelenti ez az esemény, és legteljesebb bizonyossággal és meggyőződéssel lépnek fel a hitért, és legyőzhetetlenek lesznek. Minél kevesebb földi tulajdon terheli az embereket, annál fogékonyabbak lesznek majd az isteni szóra, és ezért pusztítja el az Isten mindazt, ami akadályt jelent számukra a magaslatokba ívelő utukon. Elképzelhetetlen lesz utána az emberek közötti nyomorúság, és mégis csökkenthetnének rajta egymás megsegítésére irányuló akaratukkal. És minden felebarát iránt tanúsított tevékeny szeretetet megáld az Isten, és megsegíti az embereket a földi ínség elbírásában.

 

Mert amit elvesz az Isten, azt vissza is tudja adni, ha szüksége van rá az embernek. Azonban szívének el kell szakadnia attól, ne lássa legfontosabbnak a földi tulajdont, sokkal inkább ismerje fel, hogy mindez értéktelen és mulandó, és hogy az Istennel való kapcsolat az egyedüli erőt adó és vigaszt adó eszköz a súlyos szenvedés elviselésére. Az örökkévalóság óta előre meghatározott ez a történés, hisz ez lenne az utolsó mentési lehetőség a számtalan, hamis úton vándorló emberek számára, akik kizárólag a földi dolgokért élnek és emiatt fel kell rázni őket, hogy komolyan elgondolkodjanak földi életük értelméről és céljáról.

 

De csak egy kis részük fog hasznot húzni belőle, a többiek viszont felerősödött szorgalommal újra helyreállítják a régi életkörülményeiket, és minden eszköz jó lesz nekik földi tulajdonuk visszaszerzésére. És ez az az idő, ahol szembe lesz állítva ezen kezdetnek az Isten szava, ahol az emberek különválasztódnak olyanokra, akik mindent odaadnak, hogy hűek maradhassanak csakis az Istenhez, és olyanokra, akik mindent megtagadnak ami szellemi, ezzel szemben erősebb igénnyel kívánják a világot tulajdonukkal együtt. És nyilvánvalóan a fény erői harcolnak a sötétség hatalmai ellen … Ámen

„Kezdetben volt a Szó …. Egy dicsőítő ének a Menny és a Föld Teremtőjének ….

Ti mindannyian az Ő teremtményei vagytok, akik egyvalamikor elvesződtek ….

És Ő nem fog nyugodni mindaddig, míg vissza nem nyerte minden egyes bárányát …“