Üzenet a világnak 2021. december 11-én

 

 

Ti emberek, biztonságot kerestek a bizonytalan időkben. Ti emberek, igazságot kerestek olyan időkben, melyekben egyre több megtévesztésre derül fény. Ti emberek szeretetet kerestek, gondviselést és védelmet.

 

Most feltevődik a kérdés: Hol fogtok rátalálni?

 

Vannak akik biztosak benne, hogy a tulajdonukban találják meg a biztonságot és felhalmozzák és kezelni is igyekeznek azt. Ezek azok, akik ezzel foglalatoskodnak. Felkeresnek tanácsadókat és bölcseket, akik előre látják a jövőt.

 

Mások a hatalomban és a hatalmi helyeken látják a biztonságot. Ők azokat keresik, akikben megbízhatnak, egy biztos hálózatot keresnek, ami igazolja őket és támaszt ad nekik, embereket, akikben megbízhatnak. Mindent megtesznek azért, hogy jobb pozícióba kerüljenek és kitervelik, mivel tudják magukat hatalmon tartani. Mecénásokat keresnek, akik támogatják őket és kegyenceket, akikre benyomást kelthetnek hatalmukkal, akiket függőségbe tudnak vinni kegyességük biztosítására és ezzel is megtartva pozíciójukat.

 

Megint mások az igazságot keresik. A ti időtökben oly sok hazugság és oly sok igazság terjed egyidőben, hogy nem tudjátok megkülönböztetni egyiket a másiktól. Rabul ejtve az árnyékvilágban azoknak hisztek, akik hazugnak mondják a másikat. Hazugsággal gyanúsítják egymást, ha kiderül a megtévesztés, mivel az igazság nem igazság, hanem megtévesztés. Mindenki, aki ezt felismerte annak, ami, úgy véli most megtalálta az igazságot és nem érti, hogy annak csak egy részét látja. Mivel a mind a tükröződésben, mind pedig az üvegszilánkokban is látjátok a valóságot.

 

Nézzétek, hogyan lássátok meg az igazságot a tükröződésben? Hogyan derüljön fény az igazságra a megtévesztésben és az árnyékban?

 

Töredékeit. Az igazságnak csak a töredékeit fogjátok megtalálni. Hisz mindezek csupán töredékei a nagy egésznek, amit kezetekben fogtok. És mivel a megtévesztésben, a hazugság megélt megtévesztésében vagytok, azt hiszitek, ráleltetek az igazságra, ezt megvéditek és hasonló felfogásúakat kerestek és ezzel azok ellen vagytok, akik más darabkáját találták meg az igazságnak. Ragaszkodtok a szilánkhoz és nem látjátok az egységet, mert ha összetennétek a szilánkokat, csak azután lehetne látni a teljes képet. Aki közeledik a másikhoz és hajlandó elengedni és továbbadni az újra és újra megtalált igazságot, csak ő fog tudni találni és csak ő lesz bevezetve a meglátásba. Mert mindenki, aki csak magánál marad, az az emberének, lélekadatának beszűkült látásmódjában áll, igen a Földön még az észjárásának és tudatának szűkösségében is. Aki hajlandó közelebb kerülni az igazsághoz, a valósághoz, az tapasztalni fogja, hogy ez magában foglalja az az önmaga részének felismerését az igazságban, azaz a saját igazság mindig csak egy részszempontja az egésznek. Ő nem fog már hasonló gondolkodásúakat keresni, akik osszák az ő igazságát saját hitük és szemléletük megerősítésére. Ő már nem fogja megvédeni a saját igazságát és nincsen szüksége meggyőzni másokat.

 

Ti szeretetet és védelmet kerestek, harmóniára vágytok és nem vagytok hajlandók szeretni.

 

Mert nézzétek: A szeretet ad és adakozik, elvárások nélkül, anélkül, hogy akarna valamit másoktól, követelés nélkül, korlátozás vagy követelmények nélkül. Az igazi szeretet ad, többet mint amennyit kap. Nem tesz végső felszólítást, nem követeli a saját jogát, nem akar feltűnni. Szeret és szolgál. Kapcsolatot keres, ahol szakadás van. Átvészeli a fájdalmat a gyógyuláshoz. Sebezhető, mert szeret, akkor is ha megtámadják. Nem ismer kényelmi zónát, mert segít ahol szükséges és amikor szükséges. Eltűri és elviseli mások véleményét, mások szemléletét, mások igazságát. Fennmarad, ha hazudnak neki vagy ha becsapják, mivel nem önhasznúan szeret. Megmarad, akkor is ha ellenségnek tekintik. Addig dolgozik a saját csalódottságán, amíg újra fel nem szabadul, hogy adhasson.

 

Szeretetet kerestek és nem fogtok rálelni. Szilánkokat és részdarabkákat találtok. Már felosztottátok időszakaszokra és az újkori világotokban már palástoltátok csalódottságotokat újkorúsággal és fejlődéssel.

 

Ha belátná az ember, hogy nem ő a világmindenség és nem áll az egységben, hanem csak a tükröződésben, az árnyékvilágban, ami csupán látszat, akkor Én reám fordítaná tekintetét és elismerné Istent hatóságnak és forrásnak, minden élet és minden lét egyedüli forrásának, és az Én hatóságomat a királyok királyaként, az urak uraként, a mennyek társuralkodójaként és vezetőként, aki elöljáró volt emberi köntösben és emberi szenvedésben, aki túltett az árnyékon és legyőzte őt, aki szerette ellenségét és elviselte a gúnyt és ezzel hátrahagyta örökségének részét minden léleknek, és ő elismerné, hogy ő minden örökkévalóságig kapcsolódik Én hozzám és emiatt csakis Általam és követésem által jut el az Atyához, ő felfogná, hogy a biztonság utáni keresése csakis Istenben torkollhat; mert Övé a hatalom és az üdvösség, egyedül az Övé. Ő közelebb kerülne létéhez, mert akként fogná fel magát, ami: egy lény a lét ősáramlatából, kapcsolódva mindennel és mindenkivel, a teremtés része, felvértezve minden mennyei erővel és hatalommal, ki szeretni képes, adni képes, ki képes szolgálni és részese lenni az egység áramlásában. Csak ezt, csak ezt kellene felfognia az embernek, igen, igaziból felfognia, hogy ebbe be kellene illeszkednie és alá kellene rendelnie magát. Ezen időnek ez a tűfoka, mert ezen idő, melyben a korszellem uralja a világot és láthatatlanná vált ellenpólus, létrehozott mindenféle rendszert és átvonult rajtuk, sikerült neki kiforgatnia az igazságot és igazságként eladni a hazugságot, ezen időben nagyon nehéz felismerni azon halk hangokat, melyek látványtalanul és feltűnés nélkül állnak ezzel szemben.

 

A korszellem gyenge pontként adta és adja el most is az alárendelést, a szabadság és az önmeghatározás korlátozásaként. Ez azon felismerés gyümölcse, amin még mindig rágódtok és ami keserűen fekszi meg azok gyomrát, akik számára lassan dereng, akiknek dereng, akiknek már derengett vagy akik már a felismerésében állnak: «Mi ezt így akarjuk! Nem akarjuk elvetetni szabadságunkat, alárendeltetni magunkat, ha minden megvan bennünk és mi magunk lehetünk!» Igen, ez a szabad akarat, ami minden lényben adatott.

 

Az Én országom nem e világi. Így hát kérdezem tőletek: Milyen biztonságot és mely hatalmat keresitek? És mit hisztek, hol találjátok meg?

 

Azt mondtam nektek: Én vagyok az igazság. Én vagyok az út, az igazság és az élet.

 

Ti, akik oly sok órát töltötök az igazság megtalálásával sajtótokban, közösségi hálózataitokban, emberi hálózataitokban, hány órát töltötök az Én utam keresésével? Az Én utamat is annyira keresitek, ugyanolyan mértékben? Melyik igazságot akarjátok megtalálni?

 

Megjártam előttetek már az utat és betartom az ígéretemet és még egyszer mondom és újból megadom nektek: Én vagyok az út. Én vagyok az igazság. Én vagyok az élet. Én vagyok az értelme mindennek. Én vagyok a biztonság. Én vagyok a szeretet és a gondviselés, mely nem okoz csalódást, ami nem sért meg, ami nem hagy cserben, ami nem árul el, ami minden időben nálatok van és marad. Védve vagytok, szeretve és gond viselve Én bennem. Tanuljátok megérteni szavaimat: Ez nem jeleni azt, hogy semmi sem történik veletek emberként. Nem jelenti azt, hogy szeretve és védve vagytok emberként, mert az Én utam magában foglalja a kigúnyolást, a kikacagást, a sértegetést, az elárulást, az elhagyást. Bensőtök viszont megerősödik, mert meg lesz nyitva lelketek előtt az igazság. Bensőtökben egy helyiségben vagytok, Isten egyik házában, ami bennetek van legbelül. Ez az tényleges elmélyülés, ez a lélek testmozgása, ez a nyugalom, az ellazultság és a kiegyensúlyozottság, az összeköttetés a Mindenség egységével, amit érezhettek, ha Hozzám jöttök. Ez a védettség bennetek, amit megtapasztaltok, ha Hozzám fordultok, meditáció és jóga nélkül.

 

Az élet, ami ebből az igazságból és az Én utamból keletkezik, az az egységben folytatott élet, amiben látható az egész, mivel részeseként fogja fel magát a lélek és ezáltal rendjén van a szemlélet és újra adott a helye, leküzdött az árnyékvilágba néző tükröződés törésvonala, megemésztett a felismerés gyümölcse, Isten akarat alá rendeltetett a szabad akarat és az önmeghatározás vissza helyeztetett a Teremtő, az Atya kezébe. Dicsőség annak, akit megilleti.

 

Ez az egyediség vonzalma, ami anno csalogatott és csábított és még ma is ezt teszi. Az én jogom, az én biztonságom, az én szükségem, az én érzetem, az én gondolatom, az én vagyonom, az én értékeim, az én eszményem, az én elképzelésem, az én álmaim, az én ötletem, az én kívánságaim, az én önmeghatározásom, az én sértetlenségem, az én testem, az én nemiségem, az én hatalmam, az én igazságom, az enyém, én – ez az, ami szemben áll Istennel.

 

A Harmadik Idő

Én, az Istenetek és mennyei Atyátok újra megemelem Szavam a Harmadik Időben,

megtisztult és letisztult csatornákon keresztül, a Harmadik Időben adott üzenetek által,

szellemtől szellemhez, amelybe Krisztus elvezeti a követőit.