Két szó közti csend

ikon-beszel-a-szeretetÍgy szól az Isten, az Úr, a Hatalmas és Dicsőséges, akinek minden teremtés szolgál: „Fenntartom a szövetségemet azon nemzetségekkel, melyek életet kaptak Belőlem és elvezetem őket a szeretet szentségéhez, a szívemhez! Boldogok, akik útra kelnek és betérnek a szeretet templomába.

 

(MM, 2015.04.02.)

 

Két szó közti csend

 

Hallod-e? Hallod-e a csendet a szavak közt? Ebben a csendben kibontakozik a teremtés örökkévalósága! Hallod-e? Hallod-e a szavak közti csendet? Ebben a csendben megtapasztalod a „Szent Szellem” leheletét”!  Hallod-e? Hallod-e a szavak közti csendet? Ebben a csendben megtapasztalod az „örök életet” minden formájában és alakzatában. A szavak közti csendben megtapasztalhatod a teremtést! Ámen, ámen, ámen.

 

Oly sok szó létezik ebben a világban és mégis, mégis csak „vértelen szavak”, mert a beszélők legkevesebbje tapasztalja meg a szavak közti csendet. Mindez olyan mint egy „szózavar”, ami végigsöpör a Földön, a „szavak vihara”. De a hallók legkevesebbje fogja fel a csendet, ami a vihar központjában uralkodik. Látják a szélét, ami magával ragadja őket és azt hiszik, hogy megértették a szavak jelentését. Valóban: „Csakis az, aki megtapasztalja a szavak közti csendet, csak az érti meg a szavak jelentését!”

 

Lásd azokat, akik a trónom előtt állnak, ebben a csendben állnak. Lásd azokat, akik a teremtésemben szolgálnak, ebben a csendben állnak. Lásd azokat, akik e Föld felett őrködnek, ebben a csendben állnak. Csak az képes megérteni az „Én Szavamat” minden bőségében, aki ebben a csendben áll. Az Én Szavam egyszerű annak, aki a csendben áll. Az Én Szavam étel annak, aki a csendben őrködik. Az Én Szavam ital annak, aki a csendben fülel. Hallod-e ezt a csendet, gyermekem? Hallod-e a csendet a szavak közt?

 

Nem fogod meghallani, ha úgy olvasod ezen szavakat, ahogy a világi emberek olvassák a szavakat. Egymáshoz rakják a betűket és úgy vélik, hogy szavakat olvasnának. Egész könyveket olvasnak és azt hiszik, hogy megértették e könyvek értelmét. Olvasnak. De nem tapasztalják a csendet, ami a szavak közt „észlelhető” és nem ismerik fel a világokat, melyek minden betűben rejtőznek. Egy szó sokkal több a betűk egymáshoz rakosgatásánál. A szó egy „teremtés”; egy teremtés, ami életettartalmaz. Minden betű egyidőben egy szó is.

 

Tudjátok meg, hogy a földi és a megváltó nevem „JEHOSUÁH” (Jézus) a ti nyelveteken „Isten a megmentőm” jelentéssel bír. Hogy most mit jelent az Isten a megmentőm? Ha fel akarjátok fogni e név jelentését, akkor be kell vonni szemléletetekbe az „egész teremtési folymatot”. Ez a név átfogja az egész teremtést, igen, ez maga a teremtés alapja. Az Isten megment! Ha rátekintetek erre a világra, erre a Földre, az egész naprendszerre, igen minden anyagi naprendszerre, akkor nem fogtátok fel a „JEHOSUÁH” nevet. De miért nem, kérditek? Vajon Én, az „örök isteni szeretet” csupán e világ ura lennék; minden anyagi világ ura? Ha így lenne, akkor kiszolgáltatottja lennék ezen „anyagi teremtés” törvényszerűségeinek.

 

De „Én Vagyok az Isten szeretete, Én Vagyok az Isten a szeretetben” és ezzel Én Vagyok minden teremtés eredete kezdetektől. Hogyan is lennék, Én, aki teremtő Vagyok függőségben egy teremtéstől, mikor éppen a teremtés függ Tőlem? És vegyétek figyelembe, hogy minden anyagi világnak szüksége van a megváltásra és ez a megváltás csakis Tőlem eredhetett, Tőlem, az örök Istenszellemtől!

 

Minden teremtményemnek adtam egy nevet. Minden teremtményt a nevén szólítottam és valóban, e név minden teremtmény életalapja. Gyermekem, a neveden szólítottalak, te az Enyém vagy! Az enyém vagy! Érted ezt? Az Én teremtményem vagy, akit gyermekemnek teremtettelek! Az Enyém vagy, mert az Én „szeretet-akaratomból” születtél. Az Enyém vagy, mert a bölcsességem alkotott és a komolyságom állított az életbe. Az Enyém vagy, mert a végtelen és örök türelmességem vezet és irányít téged a szeretethez és az irgalmassághoz.

 

Hallod-e ezen szavakat! Érted-e, hogy szólok hozzád, bárhol is vagy az örökkévalóságomban. Énköztem és teközted nincs távolság. Énköztem és teközted csak csend van e két szó között „Énköztem és teközted”!

 

Gyermekem, az Én és a te közti csendben rejlik a te egész fejlődésed! Gyermekem, az Én és a te közti csendben rejlik a te egész érettséged! Gyermekem, az Én és a te közti csendben rejlik a szeretetteljes utad minden a szívemből eredő teremtésen át. Gyermekem, hallod-e ezt a csendet? Te magad része vagy ennek a csendnek. Te magad része vagy ennek a két szónak és ezen két szó csendjének kitágulásában van az örök életed tere és ideje! Ámen, ámen, ámen.

Halld hát a csendet és kövesd a szavakat, melyeket feladatként adok erre az időre. Isten és teremtmény! Isten és szellem! Isten és lélek! Isten és gyermek! Mindezek „szívből fakadó szavak” és most tapasztald meg a csendben jelentésüket. Az Én akaratomból kifolyólag vagy a rendemben – teremtmény. Az Én bölcsességemből kifolyólag vagy a komolyságomban – szellem. Az Én szeretetemből kifolyólag vagy a türelmességemben – lélek. Az Én irgalmasságomból kifolyólag vagy az atyaságomban – gyermek.

 

Négyszer szólítalak és mégis „egy” vagy! Négyszer szólítalak és mégis „egy” vagy! Négyszer szólítalak és ember vagy ebben az egységben. Négyszer szólítalak és ebben az egységben az emberlétem lenyomata vagy. Ámen, ámen, ámen.

 

Atyám, add, hogy megértem, mondja az ember. Atyám, a te akaratod történjen, mondja a lélek. Atyám, dicső légy, mondja a szellem. Atyám, a te szívedben akarok nyugodni örök dicsőítésben, mondja a gyermek. Ámen, ámen, ámen.

 

Vélemény, hozzászólás?