Demokrácia, szabad versenypiac, emberi jogok, egyéni szabadságjogok… Elvileg minden rendben. És jön a nagy de, de nem a nevetségesnek nevezett, bolondnak kinyilvánított szabadságharcosok, összeeskűvésekben hívők miatt, azokat még szépen kezelte és lekezelte a hatalom, hanem Edward Snowden miatt. Bár személye itt mellékes, az általa nyilvánosságra hozott eredeti papírok másolata a mérvadó ebben a történetben.
Mit tudtunk meg általa dióhéjban: az egész világháló adatforgalma szűrésen megy keresztül (mentés, szűrés, vizsgálat, mentés, adatbázis ápolása sorrendben). Bár ezt eddig is tudtuk, csak most tagadhatatlan bizonyítékok tömege támassza alá mindezt. A hatalmon lévők -legyen az bármilyen párt színében tündöklő hazaáruló- tudatosan hazudnak, félre vezetik a polgárokat, akik nem feledve világnézetük képviseletére és jobblétük emelésére választották meg őket. Emberi erőforrásként csupán egy szám vagyunk az adatbázisban, mindegy hogyan nevezzük a rendszert és kik a bábjai.
A nagy testvér az újkori eszközökön (okostelefon, számítógép, okostévé…) keresztül betekintést nyer magánszféránkba, ahová tudatosan nem engednénk be senki idegent. A kíváncsiság és a kényelem viszont mindig is jól jött, hogy az emberek árulkodóak legyenek önmagukról és ismerőseikről. Tudjuk, hogy lehallgatnak, tudjuk, hogy megfigyelnek, tudjuk, hogy befolyásolnak, tudjuk, hogy vészesetben megölnek, de mit teszünk ellene? Megváltoztattuk szokásainkat? Védekezünk a nagy testvér kémkedése ellen? Most sem, és soha nem akarom azt hallani, hogy „én nem vagyok terrorista, nincs eltitkolni valóm”. Unom már, hogy sok ember ragaszkodik ehhez a körforgáshoz, hogy az elméjük rabja a tudatos ködösítésnek. Unom már, hogy ha felgyújtunk egy gyertyát nekik, félelemtől elragadva egyből kifújják azt, nehogy valaki meglássa őket és pletyka tárgyává váljanak. Félnek a változástól, félnek önmaguk megismerésétől, félnek a keskeny ösvénytől. Pedig nem nekünk kellene félnünk, hanem a hatalom haszonélvezőinek kellene félniük és félnek is. Mit gondolunk, miért megy a para Snowden ügye miatt? Nem arra ment ki a játék, hogy visszafogja magát a nagy testvér, hanem arra, hogy a jövőben még egy ilyen rés ne nyilhasson meg, megy a foltozás még erősebb, még vastagabb cérnával. Nem a mi szabadságunkért, hanem azért, hogy egy kisebbség szabadsága ne sérüljön. Hogy a szolganép képzeletbéli világa ne sérüljön. Kell az ember mint erőforrás, tehát el kell látni az igényeit, bután kell tartani, nehogy kitörjön ebből a művilágból és megszünjön az erőellátás a nagy testvér irányában.
Miért érzik sokan úgy, hogy ebben a világban csak az jut előre, csak annak van sikere, aki lefekszik a rendszerrel, aki elárulja hitvallását, eladja lelkét földi, ideiglenes kincsekért?
Véget kell vetni annak a gondolkodásnak, hogy mindezen mi nem változtathatunk, hogy csupán egyszer élünk, hogy életünk értelme és lényege a határtalan szórakozás, a kinek mije van.
Az anyagi világot tekintve rendelkezésünkre állnak titkosító alkalmazások számítógépre, okostelefonra. Közülük néhányat bemutattunk honlapunk biztonsági kérdésekkel foglalkozó részlegében.
Csak ne álljunk meg ezen a szinten. Tudjuk, hogy a valós élet a szellemi síkokon játszódik, tudjuk, hogy van egy lelkünk, tudjuk, hogy van egy Teremtőnk. Tudunk-e arról, hogy a Teremtőnk, aki az Atyánk, kapcsolatban van velünk, mindegyikünkkel. Tudjuk-e, hogy az Atyánk szól hozzánk, hogy szólít bennünket nevünkön? Ha még nem is halljuk a hangját, mint ahogy a fülünkön hallunk, szól hozzánk lelkiismeretünkön, felebarátainkon, a természeten, minden teremtetten keresztül. Meghalljuk, ha odafigyelünk, ha elcsendesedünk. Ha tudatosabban próbáljuk megélni mindennapjainkat, minden nehézség ellenére, minden fáradtság ellenére időt szánunk bensőnkre. Bensőnk ápolására ha legalább annyi időt szánnánk, mint a külsőnk ápolására, máshogy festene a világ körülöttünk.
Ehhez mindenek előtt elengedhetetlen az őszinte kívánság és akarat fejlődésre, változásra. E készség nélkül nincs elmozdulás, csak idétlen toporzékolás.
Fel kell ismernünk, hogy a politikában nincs üdvösség, hiányzik belőle az élő és éltető Szellem, csupán földi eszköz a sötétség szolgálatában.
Egész életünket írt és iratlan szabályok, törvények korlátolják, nehogy kibontakozzon bennünk és belőlünk az igaz énünk, ami szellem. A szellemi világlátás elengedhetetlen az ébredéshez. Magára a szellemre ébredünk rá, saját MAGunkra. MAGunk az Isteni Szikra. MAGunk a közvetlen kapcsolat a Teremtővel, aki az ÚR. Melyik Atya nem lépne kapcsolatba –eltévedt- gyermekével és nem akarná, hogy magára ébredjen és hazataláljon? Aki befogja a kinyilatkozó Szellem száját, aki kőtemplomba zárja a szabad Istent, aki kisajátítja hatalmát, az a hazugság apja. Tessék ezt felfogni!
Ez a felismerés nagyon fontos, hogy az útunk hazafelé ne ezer és ezer mellékúton haladjon és zsákutcába torkolljon. Törekedjünk mindigis a legjobbra, az egyenesre és a számunkra megfelelőt kapjuk cserébe.
Ablakok százai nyílnak meg az úton, ha kitekintenénk egyiken, tegyük fel a kérdést, hogy az valóban tovább visz-e minket a közvetlen úton hazafelé vagy csak kitérő, csábítás és kísértés. Igenis számottevő dologgal ismerkedhetünk meg, melyektől viszket a kíváncsiságunk, csábít a kényelem és a pihenő szinte épp időben jön. Az ébredőért, az úton járóért két hatalom küzd. Az egyik befolyásolással, csábítással, kísértéssel. A másik szeretettel, felvilágosítással, útbaigazítással. Az egyik árnya sötét, a másik tiszta fény.
Csak egyet kell tennünk: dönteni. Nap mint nap újra és újra dönteni.
Magyar Táltos Honlap
Marosics Tamás
