Hejja TestVérek!

A következő isteni kinyilatkoztatás, amit szeretetből kaptunk, nagy terjedelme miatt két lépésben jelenik meg honlapunkon. Az első része alább már olvasható, kezdve a tartalomjegyzékkel. Már ez arra utal, hogy füzetbe foglaljuk és közzétesszük letölthető formában is (pdf), amit mindegyikőtök kinyomtathat magának és másnak is. Az üzenetet április 1. és május 16. között kaptuk.

Frissítés: Közzétettük a teljes kinyilatkoztatást és a letölthető, kinyomtatható 16 oldal terjedelmű változatot éppúgy.

 

Munka a szőlőhegyen

 

A fejlődés területe. Hét szinten, hét térben(1), magasságukban, mélységükben, szélességükben és távolságukban, folyik a kibontakozás. Bennünk hetekben(2) egyesülnek az élet fejlődési szintjei. Egy valaki minden felett áll és vezet, Jézus, a Megváltó mindörökkön; a Megváltó tévedéstől, hamisságtól és hatalmi visszaéléstől, a mi Urunk. Ő a bőség. Mindannyian ebből a bőségből vagyunk és így mindegyikünk a hetekből egyik megnyilvánulását, e bőség egyik színét fejezzük ki.

 

Mindenki képes felfogni ezt a rész-bőséget magasságában, távolságában, szélességében és mélységében, ha megengedik, hogy Ő vezessen. Ehhez szükség van az Ő közelségére! Ő az igazság! Ő benne mutatkozik meg a Szentség, az Örökkévaló, a Mindenható és a Kegyelmező. Ő az, aki azt mondja magáról: „Bárhol is légy, Én örökkön ott leszek!“ Ő benne van, ami mozgatható, ami szilárd és ami átmeneti, egy a tökéletességhez vezető fejlődési szint. „Legyetek tökéletesek, mint amilyen tökéletes az Atyátok a mennyekben!“

 

Bevezető

 

Isten gyermeke

Felfogjátok-e, mely bő sokoldalúságot tartalmaz ez a szó? Felfogjátok-e, mit is jelent ez? A tökéletességre irányuló mag ki lett szórva minden szellemlélekbe(3); a teljes kiérés a fejlődés útján elérhető. Erő és erősség ezen úthoz születési jogként adatott. Emlékezzetek a képességek hasonlatára(4). Ő, bőségéből a teremtésbe emelt minket és fejlődésbe állított.

 

A Szó megértéséhez

Tudunk azon nehézségről a világotokban, hogy mélységében megértsétek a Szót. Olvassátok a Szót könyveitekben és írásaitokban – feketén-fehéren; betűről betűre. Sokan a külső betűburkot tartják az igazságnak. Félre értik a Szó mélyét. Emiatt kérünk titeket, nem csak az elmével olvassatok, hanem adjatok teret magatokban a Szó kibontakozására. E szavak életadományok, melyek számtalan árnyalatban áramolnak hozzátok, sokak számára még fátyolba borítva.

 

Mi mindannyian segíthetünk megerősíteni eme felismerést ebben a világban! Mi mindannyian együtt munkálkodhatunk a fátyol feloldásán, áttetszővé és átlátszóvá tételén. Minden egyes szeretet-tettől átlátszóbbá válnak a fátylak. Minden egyes szeretet-tettől feltörnek a kérgek. Istenszeretet, felebarát-szeretet, önszeretet(5), ebben a sorrendben.

 

Az anyag fátyla

Emlékezzetek, hogy az anyag a teremtés része – tőle nem különálló. Egy önző akaratmegnyilvánulás(6) miatt, egy kegyelemből elítélt teremtés rész. Nem kárhozatalra elítélt, hanem kapaszkodónak szánva az eltévedtek számára. A megtérés(7) alapja a különlét meggyőződéséből átível az egésznek része lenni meggyőződéshez.

 

Győzzétek le a világot(8) azt jelenti: „Győzzétek le az életről alkotott nézeteteket és ne gyakoroljátok többé a szétválasztást!“ Felszólít minket a szeretet tűzének meggyújtására bennünk. Emlékeztet minket a teljességes életre. Nem választja külön az e világot és a túlvilágot!

 

A tekintet iránya

Képzeld el, egy terem közepén ülsz és hat személy vesz körül. Ezek rád szegezik tekintetüket és felismered a megfigyelésedet. Hogy érzed magad eközben? Jól érzed-e magad, ha eltalál mások tekintete? Úgy hiszed, mások tekintete megérint téged, ha szemed érzékeli őket. Hidd el, mielőtt szemed érzékelné e tekintetet, rég előtte érzékelte már a tested bőre. Még mielőtt megérezte volna a tested bőre, már érzékelte a szíved.

Rég tested érzékelései előtt már felfogta a lélektested, és ezelőtt már megérintette a szellemszikrát, tehát az igazi lényedet. Mivel meg lett érintve, mégpedig az időbeni személyiség(9) cenzúrája nélkül, létrejött benned egy vissza tükrözés. Tekintettalálkozás – egy szó-világmindenség! Ha tudatosan érzékeled a szavakat, tehát a teljességükben, akkor újjal szembesülsz. Léted rejtekéből előjön az időbe és fontossá válik számodra. A fátyolozás azt eredményezi, hogy felismerésetek legkülsőbb fátylát tekintitek az igazi világnak és sokaknak nehezükre esik túllátni ezen.

 

Sokan ember csak egy anyagi életben hisz ezen a Földön. „A testi halál után mindennek vége“, mondják. Eszerint élnek. Egy szellemi élet, az meg mi lenne? Az intellektusra a szellem szót használják, úgymint a pszichére a lélek szót. Az őket körülvevő világot ezen felfogás szerint alkotják. Ők realisták, mondják magukról. A többieket, akik hisznek a testi halált követő életben, álmodozónak, ábrándozónak tartják. Sokan erőteljesen védekeznek olyan szavak ellen, melyek átmenetinek nevezik ezt a világot.

 

Harcolnak minden új felismeréssel. Nehéz felismerniük egy rég elavult igazságot. Megnyílniuk egy új igazság előtt – súlyos munka. Mi tudunk a határtalan életről. Számunkra az élet fejlődést jelent, állandó változást felismerésekben és tudatállapotokban. Csak az elítélt lény(10) merev. Ez maga felett ítélkezett. Bezárta magát egy maga által választott időbeni börtönbe. Az idő a csábítás kígyója.

 

Minden élet állandó mozgásban van. Ez a felismerés azt eredményezi, hogy lehull az első fátyol. Ez a felismerés új nézetre vezet az élet minden szintjén. Tudatosul benned, hogy egyedi az élet minden pillanata, soha többé nem fogod ugyanúgy megélni, ahogyan most. Gondolsz is jelenre és jövendőre, a megélés a jelenben van. Így hát okos dolog érzékelni a jelent. Okos dolog a jelenben élni. Ha el tudod fogadni ezt, akkor lehullik a második fátyol.

 

Jelenedet kiölti az Isten szelleme. Többé semmi sincs elválasztva e szellemtől; se valóság, se világ, se világegyetem, se teremtési aspektus. Ő, a Szentség, az Örökkévaló, a Mindenható és Kegyelmező, azt mondja: „Bárhol is légy, Én örökkön ott leszek!“ Ő benne van, ami mozgatható, ami szilárd és ami átmeneti, egy a tökéletességhez vezető fejlődési szint. „Legyetek tökéletesek, mint amilyen tökéletes az Atyátok a mennyekben!“

 

Húsvét – A kovász nélküli kenyér ünnepe(11)

 

Nagypéntek éjjelén – csendes elmélyülés

Heten kört képeznek. Egyiküknek adatott az írás. Heten hallgatnak a körben és egy sötétség(12) ereszkedik reánk. Egy sötétség, melyben csend születik, a beszélő csend. Egy csend, amin nem hatol át külső hang, nem zavarja zaj. Egy csend, ami beburkol minket egy gubóba, ami kívülre zárja a külső érzékeket. Felvillan egy kicsike láng és az áll benne: „Vagyok, s ti lettetek!“. Egy fény, mely magában foglal minden színt a sötét vöröstől a fénylő ibolyakékig. Egy fény, mely növekszik és beburkol minket. Egy fény, mely fénytengerré lobban és áthatol rajtunk.

 

Hétünk mindegyike lánggá változott. Nem hallani hangot, nem beszél senki és mégis, mindegyikünk hallja az Ő Szavát. „Legyen!“, felhangzik mindegyikünkben. „Legyen!“, most történik.

 

Most, ebben a pillanatban, megtörténik az átváltozás eddig még nem felismertre. Az átváltozás fokról fokra történik, szintről szintre, teremtési sorrendben. Ez csupán egy kisebb fokú változás, a tudatváltás apró árnyalata és lásd, minden világít. Ő világít és mi is világítunk Ő általa. Minden Ő általa világít. Mindent Ő világít ki. Ezen átvilágított éjjel közepén történik a szeretet megszületése a szellemi szívben. Ő maga az, aki megnyilvánul. Ő jelen van és a kört alkotó hét az Ő védettségét élvezi. Hallható az Ő Szava és soha többé nem merül feledésbe. E Szó, mely így hangzik: „Vagyok és ti lettetek!“

 

A hetek elsője középre lép; szavakat mond és e szavak hangzása új. Olyan, mintha újonnan gyújtanának gyertyát a felismerés gyertyatartóján. Egymás után mindenki előre lép és kimondja azt a szót, amit a szívében hord. Így egymás után mindegyik gyertya meg lesz gyújtva. Most hat gyertya ég a tartón, mindegyik más-más színben. A szó minden árnyalata más-más színű. Ezek a szivárvány színei, ami most létrejön a gyertyatartó felett. Hiányzik az írnok színe. Ő nem beszél, neki szívébe íródnak ezen szavak. Emlékeznie kell mindarra, ami történik. Mialatt befogadja szívében a szavak összes árnyalatát, meggyullad a gyertyája a tartón. Most beteljesedett a szivárvány. Lásd, ezen éj közepén megszületett bennünk a teremtés szivárványa új színekkel.

 

Golgota éjjelén történt meg a csoda, az elsőként bukott gyermek bűnbánata láthatóvá vált (13). Feltört az ellenállás megsebzett szíve. Ha a kegyelem, habár olyas (idő)folyamokban(14), melyeket nem tudtok áttekinteni. Ezen teremtési időfolyamokban lassacskán feloldódik a merevség és minden újra visszatér a szellemi ősállapotába. „Az elsők lesznek az utolsók!“ Ez a szó az elsőként bukott gyermekre és a követősségére nézve érvényes. A szegény lényekben feléled az igazi életük szikrája; megkezdődött a felébresztésük.

 

Húsvétreggeli fény

Megmutatkozik a pirkadat és az éj visszahúzódik. Megtörtént és kihirdetett a feltámadás. A fény feltámadása minden gyermeki teremtésben. Átvilágítja a sötétséget, újra feléleszti az életet. Fénye átvilágít minden életet. Az ős-szeretet melege áthatol minden teremtésen. Átvilágít bennünket, létünk minden rostszálát. Betakar minket a szeretet. Ő a mi életitalunk.

 

A hetességben ragyog ez a szeret-fény és a hetességben válik láthatóvá a fejlődés. A rész-szellem az ős-szellemből átjárja a hetességet és gyermekké érik. Nehogy félre értsétek, a gyermek állandó jelleggel jelen van. De a hetességben érik meg a gyermek és ezzel erősödik kifejezésében fokról fokra.

 

A napok között – Szemléletek

 

Úton – Kőtől emberig

Az emberben teljesednek be a fejlődési szintek ezen a Földön; itt kezdődik a hazaút a mélyre esett szellemérték számára. A tett áll előtérben. A Föld szó a tett kifejezése. Az, amit gondolsz, kimondasz, cselekszel, következménnyel jár. És ez felmutatja neked, hol állsz. Az élet anyagi és lelki fejlődése ezen a Földön egészen az emberig ezt az utat követi. A szellem átlüktet a lelken erővel és erősséggel. Bármilyen mélyre is esett egy lény, nincsen elveszve, nincsen kitaszítva, se elátkozva. Mindenki megváltott. A feltört sírkő (15) megmutatja neked, hogy az élet folytatódik. Emlékezz erre! Övé legyen a dicsőség, aki mindent Önmagából szül, éltet, fenntart és véghez visz.

 

Változás

Oly sok szó a változásokról. Új gondolatok születnek és újra elvetetnek. Forradalmak a külsőben. Oly sok vádaskodás e világ vezetői ellen. Tudd: Benned van a változás kulcsa. Amint elkezdesz teljes-egészében látni az életedet és nem a földi időhöz bilincselve, megváltozik a gondolkodásod, érzésed és cselekvésed! Még nem így látod? Hogyan is lássad, mikor a felfogásod a földi idővel mér.

 

2000 évvel ezelőtt így szól a Megváltónk: „Beteljesedett!“ Elfogadjátok-e ezt a megváltást, vagy azokkal társultok, akik megtagadják? Még mindig van háború, veszekedés, civakodás! Arany időket ígért a követőinek ezen a Földön? Nem-e inkább arról beszélt, hogy veszekedés, civakodás és háború fog uralkodni az idők végéig? Nem arról beszélt, hogy minden időkben lesznek szegények?

Beszélt az időről. De arról is beszélt, hogy az Ő országa nem e világról van, nem ezen időben van. Beszélt a követőihez és ezzel az anyagi szintek(16) minden lakójához szólt, melyek száma számotokra végtelennyi. Ezen szintek és világok mindegyike vissza az eredethez való fejlődést szolgálja, az elítélt időből kifelé. Mindegyikük az Isten felé történő érést szolgálja. Mindegyikük sokféle életet hordoz. Emlékezzetek, ezek az anyagi szintek nincsenek elválasztva a gyermeki teremtéstől, hanem részesei a nagy egésznek.

 

Hasonlat / Rétegek

Vegyetek kézbe egy hagymát. Ennél a legbelsőbb magot héjak veszik körül. A legkülsőbb héj védelmet nyújt a talajban, amiben a hagyma növekszik. A hagyma legbelsőjének láthatóságához el kell távolítani a héjakat. Meddig tart, míg a hagyma kinő a talajból és mit mutat nekünk? Csak a szárát mutatja nekünk, amin kiképződik a magburok. Ez tartalmazza az új magot. Az a rész, amit hagymagumónak neveztek, az nem látható, míg be nem takarítjátok. De pont ebben a részében történik a növekedés. Nem látod, mégis megtörténik. Ha kihúzod a hagymát a talajból, hogy megtekintsed a fejlődését, akkor abbamarad a növekedése.

 

Ideje előtt takarítottad be. Egyidőben akartok vetni és aratni, cselekedni akartok és egyből látni az eredményét. Nincsen türelmetek. Igen, hiányotok van belőle! Hiányotok van belőle az élet több területén. Az esetben is hiányotok van belőle, amikor szellemi dolgokról beszélgettek. Rögtön akartok aratni. Ha felvillanna bennetek ezen pillanatban a legmagasabb felismerés-szint fénye, vajon elviselnétek-e?

 

Időérzet

Türelem a fejlődés mestere. Ha hetünk közül az, aki az első szinten(17) áll, közvetítené felétek térbéli érzését, nem lennétek képesek felfogni azt. Még a ti saját szintetek felett élő térbéli érzését is csak nehezen lehet közvetíteni felétek. Mi együttvéve akkora térfogatnyi lehetőséget foglalunk egybe a fejlődésben, amit még nem vagytok képesek felfogni. Ha észlelnétek is megemeltségetek ritka pillanataiban, mégsem tudnátok azt kifejezni földi szavaitokkal.

 

Csak azt tudja leírni az ember, amit felfogni is képes. Arról, ami magával ragadja, csak képekben képes nyilatkozni. Az idő egy olyan érzet. A Földön történő fejlődés ciklusokban történik, nem külső időfelosztásban. Egyetlen perc lehet nagyon is rövid illetve hosszú, érzetétől függően. Ameddig nem vetitek alá magatokat a külső időfelosztásnak rabszolga módján, addig titeket szolgál. Ha alávetitek magatokat, úr lesz felettetek.

 

Császár vagy Isten

Amíg itt éltek ezen a Földön, nem fogtok tudni kibújni a császár(18) parancsolata alól. De vegyétek figyelembe, hogy a császár hatalma is csupán kölcsönzött. A császár fölött áll az Isten. Így ha megadtok mindent az Istennek, akkor abba benne foglaltatik a császár jó szabályzata is. A rossz szabályokkal aztán törődik majd a jó Atya a saját türelmével. Mindannyian együtt szorgoskodhatunk a változásokon; mindenki a saját módján és saját képességei szerint.

 

Nézzetek körül! Hol vannak a gazdagok, akik jelentőséggel bírtak a Megváltó földi idejében? Eltűntek a történelem szellőjében. Még mindig jelen vannak ugyanazok az emberi érzetek, érzések, gondolatok, szavak és cselekedetek, és meghatározzák az életet. Tibennetek is jelen vannak. És ezáltal az kerül kifejezésre a társadalmatokban, amit önmagatokban hordoztok. Ti is átadjátok a felelősséget felebarátotoknak társadalmatok alakítására. Mit csináltok, ha a felelősséget nem a ti elképzelésetek szerint gyakorolják? Vádaskodtok a másik ellen, vagy átvállaljátok tőlük a felelősséget? Valóban urai vagytok tetteiteknek?

 

Élet – szeretet – élet

Férfiból és nőből születik az élet, mondjátok. A férfi és a nő természetesen nemi értelemben értendő. Ha azt mondjuk neked, hogy férfiból és nőből születik az élet, akkor azt összetettebben gondoljuk. Úgy is mondhatnánk: „A szellem megtermékenyíti a lelket és lásd, megszületik a gyermek!“ Azt mondhatnánk: „Az Isten szült téged, rész vagy Ő belőle!“ Felsorolhatnánk még számtalan szólást.

 

Az Urunk hasonlatokban mesélt a földi és a mennybéli történésekről. Isten országáról mesélt minden teremtésben, az állandóságos szellemről minden élőlényben. Úgy mesélt róla, hogy mindenki megszólítva érezhette magát. Ha megszületik benned a Szó, akkor újból felélénkülnek benned ezek a hasonlatok.

 

Akkor az Isteni Szó beszélni kezd benned a születésedről, a növekedésedről, az életedről. Mesél neked a Teremtő mély szeretet-érzetéről teremtménye iránt, az Atya te irántad, gyermeke iránti szeretetéről, aki egyben Anya is. Szeretetről szóló történetet mesél neked. Ha bölcseletet csinálsz belőle, falakat emelsz! Ha hittant csinálsz belőle, azzal megerősíted a falakat! A falak bár megvédenek a behatolók ellen, de be is zárnak!

 

A szeretetnek nincsen szüksége falakra. Rendelkezik saját belső renddel, amiről kinyilatkozik annak, aki megnyílik a szeretet előtt. Mesél az akarat tűzéről, mely átlükteti a szeretetet. Megnyilatkozik bölcsességben és együttérzésben. Felmutatja, hogy minden felismerést komolyan vélt tettnek kell követnie. Feltárja a türelem végtelen terét és átkarolja a lelket és a testet az örök kegyelem köntösével. Nem ítélkezik, bár felmutatja hol van hiány! Megveti a hazugságot és mégis átöleli a hazugot. Agyon szereti a (bűn okozta) héjait, átszereti a képtelenségét, megerősíti az útját. A szeretet nem dicsekedik a tetteivel, se nem utal sikerére – a szeretet megelégszik önmagával. Megszólít mindenkit. A szeretet megszólal minden teremtményben és inti őt, hogy legyen a szeretet gyermeke; egy valójában szerető, teremtményei felé forduló szellem.

 

A szeretet nevelése oda vezet, hogy mindenkiben felébred az egyedül igazi Szerető. A mi munkánk abból áll, hogy támogassuk testvéreinket. „Szeressétek egymást, ahogy az Atyátok is szeret benneteket“, így mondták nekünk és eszerint cselekszünk. Higgyétek el, a szeretet sokféle köntöst hord. Köntöse, a külső megjelenése viszont sokszor nem tetszik nektek. A külső köntösein nem fogjátok felismerni őt. A belső szívetek azonban felujjong, ha találkozik felebarátotokban a szeretettel. A szeretet sokféle módon közeledik felétek és sokszor figyelmetlenül elmentek mellette, mivel nem nyomul a középpontba.

 

Hol van hát ez a szeretet, teszed fel a kérdést? Benned, felebarátodban, minden teremtésben! Mindent az Isten szelleme éltet, máskülönben nem élne. Ha megfigyeled a Föld teremtést, akkor gondolj rá, hogy az Isten bőségéből táplálkozik és a végtelen szellem termékenyíti meg.

 

Ha felebarátot látsz, akkor gondolj rá, hogy ő összefonódott az Istenszellemmel. Ha egy angyalt látsz, akkor megéled, mely végtelen hatalom lükteti át ezt a megjelenést. Ha egy angyalt látsz, akkor ne ijedj meg, ha tűz vesz téged körül. Ha feltűnik benned az egykori belső életalakzatod, akkor önmagadtól tudatosul benned ez a belső tűz. Akkor te is a szeretet tűzében fogsz fényleni. Mindez – nővér és fivér – és még végtelenül sok más, az élet. Igazi élet és igazi szeretet, mindkettő egy!

 

Bizalom

Bízol-e és kiben bízol? Ketté választasz-e és mit választasz ketté? Megosztod-e, ketté osztod-e az életet? Hiszed-e, hogy az élet végtelen? Hiszed-e, hogy az élet örökkévaló? Mersz-e – bizalmat adni? Ezek a kérdések tudatosan neked lettek feltéve, nővér, fivér.

 

A kisebb gyermekeket beszéddel és példákkal vezetnek. Megmondják nekik mi a jó és mi a rossz. Ha felnőnek a gyerekek, több szabadságot adnak nekik, hogy megtanuljanak megkülönböztetni. Nektek adatott szabad akaratban meghozni az életdöntéseket! Félsz-e tőle? Félsz-e attól, hogy helytelenek lehetnek a döntéseid? Jobb-e, ha nem hozol döntést?

 

A gyermek(19) hallgat az apukája hangjára, aki őt cselekvésre bátorítja. Aki Ő reá hallgat, annak nincs oka félelemre. Minden tett be lesz illesztve a teremtési tervbe. Csak aki szabad, az tud szabad döntést hozni. Aki mindenféle szükség nélkül másra bízza az életéről szóló döntéseit, az nem szabad. A másik emberhez köti magát. És aki köti magát, az kötött. Félsz-e attól, hogy az Atya nem szeretne már annyira, ha egy helytelen döntést hozol? Milyen képed van Ő róla?

 

Egy büntető Isten képe? Egy számító Isten képe? Lásd, azt a gyermeket(20), amely a legnagyobb ellenszegülést kezdeményezte Ő ellene, Ő maga hazavezeti. Elsőként ment a gyermek és utolsóként fog hazatérni, de haza fog térni(21). Mindegyik gyermek haza fog térni – szeretetben hazatérni. Ő így szólt: „Beteljesedett!“ Ez nem csak a világra volt érvényes; ez az egész bukásra érvényes! Tehát mitől félsz?

 

Attól, hogy testvérek nem értik meg a cselekvésedet? Vajon megértették Őt, amikor a Földön járt? De akkor miért értsenek meg téged állandóan? Te mindig megérted a testvéreidet? Elfogadod-e őket szeretetben, vagy megpróbálod őket befolyásolni? Fontold meg, mit teszel. A szeretet körbekarolja a legnagyobb ostobaságot és átalakítja bölcsességgé. A te feladatod ennek a megengedése. Az, hogy hagyd magad átalakítani, megköveteli a bizalmadat az Ő hatalmában, erejében, mindenhatóságában és erősségében. Ne értékeld túl a tetteidet, se ne becsüld alá őket, hanem teljesítsd őket alázatban és szeretetben. Aki az Ő kezét fogva halad, az nem téved el. Mi is veletek megyünk!

 

Hasonlat / Örvény

Egy képben látható ami történik, ha végbe megy egy átváltozás. Figyelj meg egy vízörvényt és képzeld el, az örvény lehúz téged. Mit tennél? Megpróbálnád elérni az örvény szélét? Higgy nekem, az örvény ereje erősebb. Egyre jobban lehúz téged a mélybe, egy szűkületbe és ebben a szűkületben azt hiszed alásüllyedsz. De ha felhagysz a védekezéssel, teljesen a mélybe húz téged. És ott, mekkora csoda, eltűnik az örvény ereje. A legközpontibb helyen szabaddá enged.

 

Világ

Ez a világ olyan, mint az örvény legkülsőbb széle. Kétségbe esve próbálkozik az ember megmaradni a szélén. Küzd. Sokszor kétségbe esik küzdelmében. Oly sokan vannak, akik elmagyarázzák neki, hogyan kellene úsznia. Oly sok jó tanács létezik. Van aki segédeszközt hajít oda neki, nehogy alámerüljön. Ritkábban az is előfordul, hogy valaki a vízbe ugrik és megpróbálja kihúzni a partra. Most már mindketten küzdenek.

 

És hirtelen beugrik valaki a vízbe, kapaszkodót nyújt a kétségbe esetteknek és így szól: „“Engedd magad!“ Engedd magad, merülj alá velem. Ne félj! Nem fogsz megfulladni, merülés közben felszabadulsz. És lásd, az aljára érve gyengül a világ ereje. Teljesen az aljára érve hat az élet ereje és lásd, új színt kapott ez az élet.

 

Ha küzdesz ebben a világban, akkor ebben a világban vagy. Ahogy elengeded ezt a világ-nézetet, szabad leszel. A küzdelem ellenállást eredményez. Ne állj ellen a világ erejének, hanem lásd a kiutat ebből a küzdelemből. Az Ő belé vetett bizalom a kiút minden féle küzdelemből. Ő mutatja fel neked az élet csodáját. Felmutatja neked a szépséget ebben a világban is. Felszabadít téged a küzdelem elképzelése alól; a szeretetért való küzdelem alól is.

 

Sokan közületek foglyai világaitok bevégezetlenségének; elégtelenségének. Rabjai a negatív híreknek. Rabjai az önzőség és az önelégültség örvényeinek. Csak e nézet elhalványodásával tudjátok felismerni a szépet ott, ahol még nem készek a világok. Ott is hat Ő, és mi jelen vagyunk.

 

Ha látnátok, mely átalakítás megy végbe most az emberben, csakis dicsérnétek és magasztalnátok Őt. Látnátok a csodákat, melyek nap mint nap megtörténnek. Miért akarjátok visszahozni a tegnapi világot? Az már a múlté. Éljetek a jelenben! Éljetek az Ő jelenlétében! Ő itt van, mi itt vagyunk!

 

Félelem

„Féltek a világban, Én azonban legyőztek a világot!“ Ki van közületek félelem nélkül? Végtelen árnyalatai vannak az érzéseknek, amiket a félelem szó jellemez. Sokfélék a gondolatok, érzések, szavak, melyek félelmet keltenek. Fenyegetésképp lebeg világotok felett a félelem felhője. De tudd: „Az érzések te benned keletkeznek! Te magad alakítod őket képpé.“ Kérdezd magadat, mely pillanatokban keletkeznek benned ezek az érzések és ki illetve mi oldja ki őket? Légy figyelmes!

 

Átmenet

Egyszer mindegyikőtök áthalad a testi halál fátylán. Sok lélek úgy érzi, mely belép a fátylon túli világba, mintha végtelen nehéz súlyú tehertől szabadulna meg. Már nem megterheltek, hanem újra szabad szellem-gyermekek. Beteljesítették földi napi munkájukat, s most jutalomban részesülnek. Szolgálatuk viszont folytatódik. Elviszik a szeretet fényét az Istentől való távolság sötétjébe. Felajánlják mindenkinek, aki segítséget kér. Elviszik a fényt a szegény lényekhez(22).

 

Sokukat még áthatja a szenvedély és a gyűlölet. Még mindig küzdenek a szeretet ellen. Ellenségei önmaguknak és felebarátjuknak. Gyűlöletüket elhordják minden szegletébe ezen Földnek is. És mégis, legyengült az ellenállás utolsó maradéka is, habár még nagynak látszik a hatása ebben a világban. Ez egy végső lázadozás. Aki felismeri saját tehetetlenségét, az megpróbálja eltitkolni; az vadul hadonászik maga körül. Ekképp cselekednek azok, akik a szeretet ellen cselekszenek. Ekképp cselekednek azok, akik még a hamis hatalomra törekednek, még ha éretlen lényektől is van az kölcsönözve. Az Isten nem osztja fel a gyermek-teremtését! Ő szereti minden gyermekét! Tehát azokat is, akik még küzdenek magukban az isteni tűz ellen. Ők is a testvéreink.

 

Megkülönböztetés

Ő megadta nekünk a megkülönböztetés képességét! Ha használjuk és felismerjük, hogy a szabadság alapja a szeretet! Valójában csak az szabad, aki szeret. Mind ott, ahol a tehert másoknak a vállára teszik rá, hogy ők maguk fényben álljanak, ott sosincs szeretet.

 

Mind ott, ahol másokat szellemileg elítélnek, ott bíróvá emeli magát egy illetéktelen. Mind ott, ahol önzőség akarja meghatározni az életet, ott sosincs szeretet. Ahol kiszorítják a szeretetet, oda beköltözik az Istentől való távolság hidegsége. Azon Istentől való távolság, amit pokolnak neveztek. Fontoljátok meg.

 

Minden szellemi fokozatról és szintről elindulnak testvérek a szegény lények megsegítésére ezen a Földön. Felismered őket? Cselekedeteikről felismerheted őket! Szolgálják Őt, akit mindenkinek szolgálnia kell! Egyedül övé a tisztelet! Dicsőítve legyen az Úr, a mi Istenünk!

 

Ők az igen és a nem(23) világosságában szolgálnak. Megálljra szólítják fel azt, ami küzd a szeretet ellen. Ők elítélik a gonosz tettet; de nem mondanak ítéletet a tettes felett. Ez maga mond ítéletet önmaga felett. Ők világosak az Úr előtti alázatukban. Légy figyelmes azokkal szemben, akik magas nevekben díszelegnek, hogy valóban az Urat szolgálják-e vagy a saját tekintélyüket.

 

Hasonlat / Apró lépések

Figyeljétek meg gyermekeiteket első évükben. Sokat tanulhattok tőlük. Mindannyian megtettétek ezeket a fejlődési lépéseket. Megtanultatok ülni, állni, járni. Mindez nem ment azonnal. Sok próbálkozás előzte meg, de minden próbálkozással biztosabbak lettetek. Az elején még szükségetek volt egy segítő kézre, aztán önálló lépéseket tettetek meg és idővel megtanultatok járni.

 

Tegyétek meg ezeket az apró lépéseket az Isten felé vezető úton is. Ha figyelmesek vagytok, akkor meglátjátok, hogy Ő elétek jön. Ez egy közeledés. Ha megtesztek egy apró lépést, akkor Ő megtesz egy nagyot, egy nagyon nagyot felétek. Felbátorít benneteket a járásra! Felbátorít titeket, hogy ne bátorítson el a kudarc.

 

Sok építő írás és közlés a világfátyol mögötti szintekről segítséget nyújt nektek. Útmutatásokra találtok. Támpontokra találtok. De járni magatoknak kell! Önállóan járni azt jelenti, hogy nem egyedül jártok.! Önállónak lenni azt jelenti, hogy önfelelősen döntötök, hogyan jártok, kivel jártok és hová jártok. Újra és újra útkereszteződések elé juttok utatokon. Aztán döntenetek kell, hogyan tovább. Hát nem hallottatok afelől, hogy minden út Istenhez vezet? Ezt így rendelte el. De járhatjátok a legrövidebbet is, a szívetek útját.

 

A szellemből jövő szavak étel a léleknek. De mérlegeljétek, melyik szellemi étel tesz jót és melyik okoz kárt. És fontoljátok meg, hogy egy kicsi gyermeknek más ételre van szüksége, mint egy felnőtt embernek. Az asztal bőségesen terített, rajtatok a választás. Szívetek hangja – a halk és alázatos – mutatja az utat nektek.

 

Köztes terek

Nővér, fivér, ismersz olyan időszakot, amikor az idő állni tűnik. Úgy érzed két ajtó között állsz és mindkettő zárva van előtted. Te magad nem vagy képes kinyitni egyiket sem. Az egyik ajtót tegnapnak hívják, a másikat holnapnak. Ma is úgy tűnik számodra, hogy semmi sem mozdul. Ismered ezt az állapotot. De fülelj és érezz bele önmagadba, ott mozgás van. Te magadban világok nyílnak meg. Ezeket kell most megfigyelned. Ne kérdezd minek! Azt kérdezd miért! És aztán légy csendes! Csak ha csendes leszel egy kérdés után, akkor hallhatod meg a választ benned.

 

Ti, ebben az országban, szeretitek az erdőt. Az erdőben fák állnak. Mindegyik ugyanazon a helyen áll? Természetesen nem. Minden fa a saját helyén áll. Néha kicsi fák és bokrok nőnek a köztes tereken. Amikor majd a nagy fák eldőlnek vagy kivágják őket, akkor ezek a még pici fák előtérbe kerülnek. Nem ugyanazon a helyen, de a közelben. Az új válaszokkal ugyanez a helyzet. Itt vannak! De sokszor nem hallják, nem látják meg őket. Miért? Mert a nagy válaszokra néztek, vártok. A kisebb utalásokat, ihleteket nem halljátok, nem látjátok meg.

 

Nem látjátok, mennyire terjeszkedik körülöttetek a megváltás fénye? Nem halljátok a halk szelet, ami bejelenti a Pünkösdöt? Lásd, a tűz már ég! Sokatok olyannyira a nagyra összpontosít, hogy nem látják meg a fontos kicsit.

 

Nézzetek körül a saját, úgy vélt álló helyzetetekben és ismerjétek fel a hatalmas mozgást, ami zajlik. Bár csak kisebb hullámzások láthatók, de a megújulás nagy vize az, ami létrehozza ezt a hullámzást.

 

Az ős-alapban megy végbe a változás, a felület csak könnyebben lesz megmozgatva. De ez a könnyebb mozgás már elegendő megdönteni egész gondolatvilágokat; gondolatvilágokat, amiket magatokkal hoztatok tegnapról, de amik holnapra már nem alkalmasak. A holnap új világokat szül, új időket, új tereket. A köztes tér lehetőséget nyújt számotokra felhagyni az öreggel, a már nem szükségessel, hogy a tegnap terhe nélkül menjetek a holnapba.

 

Képek határozzák meg a világot

Aki ebben a világban él, az e világ képeit éli. Egyetlen egy kép sem foghatja fel az Istenséget. Aki ebben a világban él, az ezen világ szavait használja. Egyetlen egy szó sem foghatja fel az Istenséget! Minden általatok használt szó egy segédeszköz. Így hát ne mondjátok: „Ilyen az Isten!“ Hanem azt mondjátok: „Ilyen az Istenről alkotott képem!“ Értsétek meg, hogy ez a világ csak egy a sokból. Ti ebben a világban vagytok otthon és mégis több világban vagytok otthon.

Amikor gyerekek voltatok, meséket mondtak nektek. Úgy értettétek akkor a meséket, ahogy ma értitek őket? Nem változott meg a felfogásotok? Akkoriban valóság volt számotokra a mese. Ma már megértitek a mesék mély-pszichológiai hátterét. Igen, megértitek a mesék misztikus értelmét.

 

Amikor gyerekek voltatok, meséltek nektek Istenről. Mutattak képeket és azt mondták az Istent mutatják. Ma már tudjátok, az gyermekes hit volt. Mivel ma már nem vagytok gyerekek, megváltozik-e az Istenről alkotott képetek? Még mindig a külső képhithez kötődtök? Amikor gyerekek voltatok, meséltek nektek a jóról és a rosszról. Ma, gazdag tapasztalattal ebben a világban, még mindig így hiszitek vagy időközben megváltozott a felfogásotok? Világotok és az erkölcsi nézetei újra és újra megváltoznak. Megváltozik-e ezáltal a belső iránytűtök is?

 

Követés az idők alatt

 

Így szól az Úr: „Aki követni akar Engem, az vegye magára a keresztjét és kövessen Engem!“ Arról szól, elfogadni az életet az adott időben. Arról szól, elfogadni az életet teljes egészében és nem elmenekülni ezen oldal terhe alól(24). Arról a bizonyosságról szól, hogy az élet nem végződik a halállal; csupán egy átmenet egy új térbe.

 

Sokatok számára szégyenfoltot jelent a kereszt. De még mielőtt lett ez a Föld, mielőtt lett az anyag, már állt a kereszt a gyermek-teremtés szeretet-napjának jeléül. A keresztbe rejlik a megváltás kezdettől fogva. Egy ember se fogja ezt felfogni, se megérteni. Túlszárnyal mindenen, amit az ember gondolni képes.

 

Olyan könnyű mesélni a fénybe vezető utakról. Annál nehezebb elindulni ezeken az utakon és még nehezebb valójában járni őket. Ehhez szükséges az Isten iránti szeretet. Mindenki kísérve van, támasztva és vezetve. Minden időkben meg lett hirdetve, hogy kísérő társat kaptatok mellétek. Tehát sohasem vagytok egyedül.

 

A követés a felebarát felé fordulást is jelenti. Mellé állni, vele tartani, nem kirekeszteni, lebecsülni; elfogadni őt jellemében; tisztelni, megbecsülni őt és kiállni érte. Szeretni őt Isten gyermekeként. A követés cselekedést jelent, mint ahogyan az irgalmas szamaritánus cselekedett. Együtt viselni a másik terhét kézzelfogható segítségadást jelent. Nem pedig tovább utalást intézményekre, mikor megadható az önkéntes segítség.

 

„Beteg voltam, és nem látogattatok meg engem; Egyedül voltam, és megfeledkeztetek rólam; Csak kevés anyagi javakkal rendelkeztem és még azt a keveset elvettétek tőlem.“ Emlékeztek ezen szavakra? Ezek az Úr szavai! „Amit a legkevesebb testvéreitekkel tettetek, azt Én velem tettétek!“ A betegben, a haldoklóban, a szökevényben, a hajléktalanban szembesülök veletek! Emlékezzetek erre!“

 

A szenvedést érzéktelen, figyelmetlen, türelmetlen és semmibe vevő emberek okozzák; igen, gonoszok. Szenvedést okoznak azok is, akik elfordulnak. Azok, akik a saját előnyükre gondolnak. Azok is, akik a saját érdeküket testvéreik érdekei fölé emelik. A szenvedés egy sötét felhő, mely azokat is körbe fogja, akik a szenvedés okozói. Azokat is körbe fogja, akik nem akarják meglátni a látni valót, amit mindenki láthat: „A teremtéssel való visszaélést, amihez az ember is tartozik!“

 

Így szól az Úr

Súlyos terhet vesztek magatokra! Súlyos terhet tesztek testvéreitekre is! Azokat is megterhelitek, akik nem tehetnek a teherről! Erre lesztek most emlékeztetve! „Mindent újra csinálok!“ Soha többé nem tudjátok majd kitörölni az emlékezetetekből, ami történik. Tükörben lesz látható, amit a teremtés általatok elszenved(25). Egyikőtök se fog tudni elfordulni. Ez a ti terhetek, amit viselnetek kell. Nektek, mindannyiótoknak, mert senki se mossa kezét ártatlanságban!

Halljátok, ti, kik munkások vagytok a szőlőhegyemen! Megbíztalak titeket az aratás behozatalával! Nem emeltelek benneteket ezen szőlőhegy tulajdonosának, hanem munkásoknak vettelek fel benneteket. Azon feladattal, hogy segítsetek testvéreiteknek a munkában. Egyikőtök se emelje magát testvére fölé! Egyikőtök sincs hiba nélkül, amíg az anyagban dolgozik. Újra és újra figyelmeztetlek benneteket: „Szolgáljatok!“ Újra és újra felszólítalak benneteket: „Szolgáljatok!“ Mondtam-e nektek valaha: „Uralkodj!“? Így azt mondom: Azt, amit a testvéreddel teszel, azt Én velem teszed! Gondolj erre!“

 

Le kellene hajolnotok a legkisebbekhez, a legszegényebbekhez és felsegíteni őket. Ők azok, akik nem érzik már a lélek-életüket, akik eladták magukat a külső világnézetnek. És valóban, mindegyik társadalmi egyesületeitekben és rétegeitekben megtalálhatók ezek a legkisebbek és legszegényebbek. Némelyikük palotákban lakik, némelyikük szegény-telepen. Ez a világ el fog múlni és vele együtt a gazdagsága. Nem fogjátok tudni feltartani a pusztulását. Vétsége az új világ születéséhez vezet.

 

Életetek által mutassátok fel, hogy minden külső látszat mögött ott rejlik egy belső, egy isteni értelem. E kincs kiemelésére, erre bátorítsátok fel őket! Legyetek élénkek minden szinten. Érzékiséggel a lélekben; együttérzéssel. Ha ekképp szolgáltok, Én vagyok az, aki hord titeket!

 

Elválasztás

Jelenleg egy elválasztás megy végbe; egy elválasztás régi bölcsészettől, ötletektől, hittudománytól, igazságelméletektől! Mindez nem kényszer alatt történik. Ez a tudat bővítésével történik. Látszólag hirtelen, de már rég belétek ültetve, felismerhetővé válnak új belső világok. Egy tudatbővülés megy végbe az emberben és sokan elcsodálkoznak azon, mi minden rejlik magukban. Az ember bensője kilép a külsőbe és ezáltal megnyílik egy új világ.

 

Minden valóság alapja a rendre(26) épült. A rend jelképe a mérleg. Két mérlegserpenyő egy mérlegrúdon. Ha megnéztek egy ilyen mérleget, akkor a mérlegrúd egy kereszt(27). Ha egyensúlyban van a két mérlegserpenyő, akkor az a kiegyensúlyozottság állapotát mutatja. A mérlegserpenyők terhelésekor rövid időre túltöltés keletkezik, míg be nem áll újból az egyensúly.

 

Egy elválasztás által újra láthatóvá válik az ember a külsőben ezen a Földön. Már itt volt a testi megszületése előtt is, de a fejlődésének védelmében az anyatestben. Most ugyanaz a folyamat megy végbe. Az, ami eddig az ember belsőjébe volt ültetve, kitudott fejlődni, ezzel látható lesz a külsőben is. Láthatóvá is kell válnia, hogy felismerhető legyen. Csak ami fel lett ismerve, az vehető szemügyre. És sok minden, ami fel lett ismerve és szemügyre vehető, elveszti ezáltal az ijedelmét.

 

Tűnhet ez első pillantásra máshogyan – túltöltés -, hosszútávon a félelem(28) gyengüléséhez vezet ami már ismert és felismert. Ott, ahol eltűnik a félelem, láthatóvá válik a fejlődés képessége. Elővigyázat – egy szó, amit sokszor használtok. Elő-vigyázat! Hát nem ugyanazt fejezi ki, mint amit az előbb mondtunk: „Amit nem láttok – tehát nem ismerhettek fel -, az sokakban félelmet kelt!“ És most az történik, hogy mindenkinek a látómezőjébe lép az, ami eddig nem volt látható. Senki sem tudja kivonni magát ezen fejlődés alól. Mindenki részese ezen fejlődésnek, szembesülni kell vele és álláspontot kell foglaljon.

 

Sokatoknak nehezére esik egy kiegyensúlyozott álláspontot foglalnia. A Szónál „fekete-fehér gondolkodás“-na neveztük. Ez is ugyanaz. Ha nem kiegyensúlyozott az ember bensője és külsője – tehát nincs egyensúlyban -, súlyos zavarok keletkeznek. Az Urunk így fejezte ki: „Beszédetek legyen igen vagy nem!“ Minden, ami a kettő között van, az nincsen egyensúlyban. Ez a kiegyensúlyozatlanság határozza meg jelen pillanatban a külső világotokat. De vegyétek figyelembe, hogy a külső csak felmutatja, ami a bensőben jelen van. Mint születéskor, át kell jutnotok ezen a szűk csatornán, hogy részesei legyetek az új életnek. A belső élet átakaródzik a külső intellektus, az elme szűk csatornáján, kívülre. S hirtelen új fejlemények történtek, amelyek a régi mintákkal már nem magyarázhatóak.

 

Bevonás

Tudományaitok egy része közeledik a szellemihez. Tudósok újra hívőkké válnak. Felismerik az élet egyik alapmintáját. Igen, többük nem fél már egy Teremtőről, Istenről beszélni. Ha bár a „maradiak“ még kapaszkodnak a merevségükben, a Szent Szellem ott fúj, ahol ő akar. Csökken az ellenállás utolsó maradéka.

 

Ne kérdezzetek a földi idő után! Ez régi gondolkodás mód! Lassan – a fejlődéssel arányosan – dereng bennetek, hogy nagyon korlátozott az eddigi világnézetetek. Dereng bennetek, hogy az élet átfogóbb, a fejlődés lehetőségeiben gazdagabb, mint ahogy eddig gondoltátok. Igen, átalakul a gondolkodásotok, egy új alapra lesz emelve.

 

Fivér, nővér, nem könnyű a benned lévő isteni szikra észlelésének az útja. Kihív téged. A külső világ ellentéte egyenlő az ellentéttel a bensődben. Ennek a felismerése az első lépés a benned lévő Krisztushoz vezető úton. Higgy nekem, a legnagyobb akadály, hogy felismerd az értékességet benned – az isteni gyermekiséget -, az a tökéletesség utáni törekvés emberi dolgokban. Nem tökéletesnek kell lenned, hanem együttérző, együtt viselő, változásra hajlandó embernek.

 

Ismered ezen út alapját, ami: “ Az Ő rendje“. Ez megszorítást, korlátozást és összpontosítást is jelent! Csak aki hajlandó önmagát korlátozni, az soha nem hagyja szem elől a célját. Oly sok elterelés van a világban. Oly sok csábítás. Oly sok örökös jobban-tudás és bizonykodás. „Aki önmagát felmagasztalja, az megaláztatik!“ Ezen szavakat mind ismeritek!

 

Bevonva az isteni rend(29) alá, bevonva a szellemi családodba, bevonva a világi családodba, népedbe, földi közösségedbe, vagy te. Sohasem állsz egymagad! Kiveszed a részedet a fejlődés felelősségéből. Mindenki az adott helyén!

 

Összeköttetés

Vízbe dobnak egy követ, az köröket húz. Egy ember gondol, beszél, cselekszik és ezek következménye gondolkodásának, beszédének és cselekvésének a hullámai és ezek kiáramolnak a teremtésbe. A hullámok átvágnak egymáson anélkül, hogy a külső ember ennek a tudatában lenne. Úgy hiszitek, egyedüli, egymástól független egyének vagytok. De tudjátok: „Összeköttetésben álltok egymással, mint a testetek szervei. Amint renden kívül rezeg az egyik szerv, kihat a többire is. Ha szenved az egyik szerv, szenved az egész ember. Ha szenved az ember, szenved az emberiség.“ Ideje, hogy te(30), ember, megértsd: „Cselekvésed befolyással van az egész világtörténésre!“ A kijelentés, hogy az „egyik segítsen hordani a másik terhét!“, az rád is érvényes.

 

A te terhedet is segítik mások hordani. Mi segítünk terhed hordozásában. Veletek együtt hordozzuk minden ember terhét, veletek együtt hordozzuk az emberiség terhét már ősidők óta. Aszerint cselekszel, mint mi? Fontosabb-e számodra felebarátod jóléte, mint a sajátod? Hát nem érzed, mekkora vágyuk van az embereknek békére, törődésre és érzékenységre? Valóban úgy hiszed, hogy ezt kemény ítélettel éred el?

 

A fénybirodalomba való visszatérés lassan megy végbe. Senki sem maradhat vissza az élet létrafokán. „Ítéld el a gonosz tettet, a tettessel viszont légy irgalmas!“ Csak aki megbocsát tapasztalja meg a szabadságot! Csak aki irgalmat gyakorol, abban tudatosul a szeretet! „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit tesznek!“ Megváltónk ezen szava mindenkire érvényes, te reád is. Ez a szó örökkön-örökké érvényes! Összeköss, ne szétválassz.

 

 

Cselekedjetek az Ő jelenlétének bizonyosságában

 

„Itt vagyok“, így szól az Isten, az ÚR!

Erről beszélt, erről beszél – örök jelenlétében! „Beteljesített“, ismeritek e szavakat. Beteljesített a megváltás! Mint ahogy körfolyamatokban és korszakokban ment végbe a bukás, úgy megy végbe a hazatérés is. Lépcsőről-lépcsőre, de egyik gyermek se járja egyedül a haza vezető utat.

 

Így szól az Úr, az Üdvözítőnk: „Veled vagyok életed minden napján. A közepedben vagyok. Én vagyok a legbensőbb mag. Én vagyok az élet tüze és ezen tűzben gyulladt meg minden életláng. Lehet, hogy egy apró szikra látszódik már csak, a beteljesülésben új erő lett beléje fektetve.“

 

Hogy a láng újra fényesen égjen, szükség van a megtisztítására. Mindent, ami a lángot eltakarja, el kell távolítani róla, hogy újra látszódjon a fénye. Minden szó által, ami az Ő szájából ered, új erő leheltetik a lángba. A felhő, ami elfedi a szellemet, feloszlik.

 

Hét tűzáramlatból folyik e szó hozzátok, de ez az Ő tüze! Hét láng melegít titeket, de az Ő tüze az, ami létrehozza ezt a meleget. Mi vagyunk az edények, melyeken átfolyik a tűz, de Ő a forrás. Ti is edényei vagytok e tűznek. Ti is edényei vagytok a Szent Szellemnek.

 

Tűzeső

Tűzeső hullik e Földre és áthatol minden földi teremtésen. Ez egy tűzeső, ami nem éget el, hanem meggyújt! Ez a tűzeső olyan, mint egy hullám, ami az őstűzből jövet áthatol minden teremtésen. Ez az Ős-Szeretet tüze, ami átvilágítja és megtisztítja a teremtés minden sejtjét. Ez az Ős-Akarat tüze, ami most kinyilatkoztatja, ami eddig rejtve volt. Ez a tűz, amely most fellobban az emberben Szent Szellemként, ami mindenen áthatol, mindent áthat, megvilágosít.

 

A mennyek megközelítik a Földet! Érted-e, gyermek? A közelség összekapcsolódik a messzeséggel, a távolság a szélességgel, a magasság a mélységgel! Minden kapcsolatban van egymással és ez most megnyilatkozik. Az Isten Szelleme lángol te benned, az isteni gyermekben származása után. Igen, az Ős-Tűzből minden rész-szikra magában hordja az istenit. A teremtés egyetlen egy porszemecskéje sincsen ezen tűz-szikra nélkül. Minden áthatott, megvilágított, átvilágított a Szent Szellem által.

 

Ahogyan a búzaszem a földbe merül, ott csírázni kezd és kalászt hajt, így merül e tűz a teremtési gyermekek szívébe, és onnantól kifelé hat. Az, ami Golgotán kezdődött, az folytatólagosan hat. „Elküldöm hozzátok a Szellememet és az majd bevezet titeket az igazságba“, mondta az Úr.

 

Az Isten irgalma

Láthatóvá válik az Isten irgalmassága! Látható az új óra virradata. Az irgalom köpenye a háttér és egyidőben a látóhatár is a szeretet keresztje mögött. A megváltó szeretet mindenkit elvezet az Isten irgalmasságába, az Ő anyai gondozásába!

 

Most még sokan vannak az úton! Van aki még vonakodik! Igen, van aki ellenkezik még. A tűz, mely mostan beléjük merül, fel fogja őket bátorítani a kezdésre. A szeretet ezen melegítő tüze étel és ital lesz számukra!

 

Pünkösd(32)

„Hirtelen valami féle dörgés jött az egek felől, mint amikor megjön egy heves vihar, és betöltötte az egész házat, ahol voltak. És nyelvek jelentek meg nekik mint lángok, amik szétoszlottak; mindegyikükre ráereszkedett egy. Mindegyiküket betöltötte a Szent Szellem és elkezdtek beszélni, ahogyan azt a Szellem beléjük adta.“

 

Hagyjátok, hogy megérintsen benneteket az irgalmasság hatóereje és menjetek a szeretet küldöttjeként az életen át. Ott, ahol megkívánt, meséljetek a tapasztalásaitokról, a boldog üzenet megéléséről. Ne hangosan hirdessétek az Isten tevékenységét térben és időben, hanem tetteitek által legyen nyilvánvaló, hogy a jó Isten hat bennetek. Mi kísérünk titeket!

 

A hét nevében Uriel mondja a kérést e Szó-Mű megáldására: „Jó Atya, Örök Megváltó, tiéd a dicsőség! Teljesítsd be a hazatérés műveletét és adj békét a teremtésednek!“ A háromszoros Ámen, Ámen, Ámen-nel lezárjuk ezt a szó-művet.

 

Az élet körívében – a hét – Magyarázat a szó közvetítéséhez

Ezen Szó létrejöttének megmagyarázásához képek következnek. Arra hivatottak, hogy felmutassák a hét kapcsolatát egymáshoz és körvonalazzák a közös tevékenységüket ebben a műben.

 

Az első kép: A hétkarú lámpás. A három baloldali gyertya az élet földi (ásvány, növény, állat) fejlődését mutatja, tehát a Föld felőli erőket. A három jobboldali gyertya rámutat azon erőkre, melyek a belső forrásból áramlanak az emberbe. A negyedik gyertya, az ember, minden erő egyesítésére hivatott önmagában. A gyertyák a szellemi tulajdonságokat jelképezik, amibe az ember be van vonva és amelyeket meg kell valósítani önmagában.

 

A második kép: Egy csigalépcső, ami felfelé kanyarodik. A negyedik lépcső az ember helye. Az alsó három lépcsőn az élet fel lesz készítve egészen az emberig. A felsőbb három lépcsőről jön szembe a segítség, ami biztosítja az érődés előrehaladását. Az emberben egyesül a rend és az irgalmasság, az akarat és a szeretet, a bölcsesség és a türelem az élet komolyságában.

 

A harmadik kép: Két spirál, mely egymásba nő. Az egyik spirál a legszűkebb pontból terjeszkedik a lehető legnagyobb távolságba. A második spirál a (Szellem) messzeségéből jön, egybeolvad azon spirállal, amelyik a szűkösségből keletkezett. Az, ami lentről jön egyesül azzal, ami fentről jön. A tágasodó spirál az írnok jelképe. A spirál, ami a messzeségből jön, az a közvetítő jelképe. Az egyesült spirálokban, melyek mostanra egy edényt alkotnak, ott történik a párbeszéd. Ebbe az edénybe esik az élő Isten Szava és megérint minden életszintet ebben az edényben.

 

Hét szintről való Élet-Szó-Hordózó működött közre ezen Szó közvetítésében, akik az emberi írnok körül vannak. Mindegyikük együtt viseli a másik terhét; mindenki segít. A legbensőbb magból folyik a szó-erő a külső emberhez és ez leírja, ami adatik neki.

 

 Letöltés Adobe PDF formátumban:

Szeretetből szólva – Remény az élet körívében 

Lábjegyzet:

(1) Képbeszéd

(2) A hét mindegyik fejlődési szinten előfordul. Bővebben erről az utolsó oldalon – A Szó közvetítése

(3) Szellem-lélek = az élet ősállaga, ami a külső éltben is – a Földön – kibontakozásra jut

(4) Új Testamentum – Máté 25,14 – 30; Lukács 19,12 – 27

(5) Szeretet-parancsolat

(6) Bukás történés

(7) Egy külön út, a bukás miatt

(8) A világ alkotja az életről szóló elképzelésünket, az élettől elvált elképzelésünket

(9) A külső ember

(10) Bukott gyermek

(11) Kovász nélkül nem kel meg a kenyér – nem puffad fel / Nagycsütörtök

(12) Lesötétülnek a külső érzékek

(13) Megbánás – felismerés – vágy megtérésre

(14) Isten előtt ezer év olyan, mint egy nap

(15) Darabokra volt törve a sírkő, a sír üres volt

(16) Bolygók, napok, univerzumok / burokglóbuszok

(17) Nem jelent értékelést magas/alacsony értelemben

(18) Császár = világi hatalom

(19) Az emberben lévő szellemszikra – hisz-e neki az ember?

(20) Angyalok bukása / a szellemek leesése = kezdeményező és vele együtt bukottak

(21) A gyermek megtért a Golgotán, azonban nem tért még haza. Az elsők lesznek az utolsók.

(22) A bukási eseményben résztvevő testvérek

(23) Beszédetek legyen igen vagy nem. Ne toldjatok hozzá semmit sem.

(24) Adjátok meg a császárnak, ami a császáré.

(25) A természetpusztítás csak egy része ennek.

(26) Minden isteni tulajdonság tartalmaz minden más isteni tulajdonságot

(27) A kereszt a szeretet jelképe

(28) Félelem és rettegés két egymástól különböző érzés

(29) Mindegyik isteni tulajdonságba be van vonva a többi is

(30) A tegezési forma mindenkihez személyesen szól

(31) Egy utalás, mielőtt elolvasnátok ezt a szakaszt: „E szavak nem a jelen földi időtök történéseit ábrázolják! Tehát ne mondjátok: Most kezdődik! Ne mondjátok: Most eljött az idő, amit megjövendölt az Úr! Ne mondjátok ezt! És ha mégis megteszi valamelyikőtök, azon esetben nem értette meg e szavakat!“

(32) A keresztény pünkösd eredetileg a zsidó „Sávuót“ ünnepnapon alapul. Sávuótot a zsidók a Pészah utáni 50. napon ünneplik. Peszáh pedig a tavasz ünnepe, ami az Egyiptomból való kivonulásra emlékeztet. „Sávuót“ pedig „hetek“-et jelent és egyben a zsidó (termény-)hálaadási ünnep.