Tanítványaim nagy félelemben voltak, miután már nem voltam. Mély szomorúság, de reménytelenség is közéjük férkőzött. Egybegyűltek imádkozni, tanácskozni, hogyan is viselkedjenek a továbbiakban és eltorlaszolták belülről az ajtókat. Vajon továbbá is kiállnának mellettük a rómaiak? Quirinius és Kornéliás jelentésen voltak Rómában, ami Heródes intézett el ügyesen.

Kérdést kérdés követett, melyek csak fokozták félelmüket. Minden, amit mondtam nekik, tova szállt, üresek voltak, kiégettek.

Minden hiába lett volna? Hiszen olyannyira reménykedtek, feladtak Érettem mindent, lemondtak mindenről, és most vége lenne mindennek? Ezen kétségbeesett helyzetben azonban feltámadt bennük a kíváncsiság és a remény is. Egyesek emlékeznek a megjövendöltekre és így elsősorban a nők azok, akik kivonulnak a sírhoz bekenni olajjal a holttestet.

Aztán a bizonytalanság, nincs ott a holttest. És megint csak zűrzavar. A férfiak, akik követték a nőket, bementek a sírkamrába és nem találtak Engem odabent, csak a szépen összehajtogatott lepleket. Így hát tovább mentek.

Kizárólag Magdalai Mária fordult vissza és ismét utána nézett, amikor találkozott két fehér alakkal, akik így szóltak hozzá: „Ő él és már nincs itt“. Erre ő hazatért és elmesélte az otthon maradtaknak amit látott.

Esten azonban közéjük léptem üdvözléssel: „A béke legyen veletek!“ Felismertek Engem sebeimen és a szomorúság átváltozott kimondhatatlan örömmé.

Most már tudták, hogy minden, amit Velem megéltek, az nem álom volt, hanem igazi valóság. Csak egy valaki nem akart hinni egyáltalán. Meg kellett hogy érintsen, hogy elhiggye.

De Én azt mondtam: „Hiszel, mert megérintettél. Üdvözültek viszont azok, akik nem látnak és mégis hisznek“.

E három nap számotokra is egy példakép, eszközeim a mai időkben. A mai idők az Én földi éveim idejének megfelelője. Az emberek elvesztették hitüket. Az akkori idő teológusai elpusztították az emberek hitét. Dogmatikájukkal uralkodtak az emberek felett, példaképszerű életet azonban nem folytattak. Még a legegyszerűbb emberek is átláttak módszereiken, mivel a papok gőgössége és kapzsisága mérhetetlenségbe nőtt.

Ma ne éppen így van?

A mai emberek hite éppolyan gyenge és odaveszett, mint az Én földi éveim alatt volt. Ennek okozói elsősorban a teológusok, akik évszázadokon keresztül ápolták gőgösségüket és kapzsiságukat és nem élték példaszerűen se a szeretetet, se az alázatosságot az emberek előtt.

És azon kevesek, akik még ma hittel rendelkeznek, eltorlaszolják magukat (szellemileg nézve) és a hozzájuk hasonlóak között maradnak és félnek tanúvallomást tenni, félnek megnyitni az ajtajukat és így két életet élnek: egy külsőt, egy anyagias életet és egy látszólag belsőt saját köreik között, ahol néha napján összegyűlnek, ájtatos imákat mondanak és ájtatos dalokat énekelnek.

Egy-néhányan viszont emlékeznek a szavaimra és keresni kezdenek. Újra visszatérnek a sírhoz, ahová betettek Engem, értsd a hitüket, hogy újból felfedezhessenek Engem. Ott, ahol elveszítettek Engem, ott már nem találnak Reám. Ott csak a vászonlepleket találják, a Reám mutató emlékeket.

Azok viszont, akik nem adják fel a keresést Utánam, mint Magdaléna, akik még egyszer visszafordult, azok találkoznak egy fénnyel, azoknak lángra gyúl egy fény a szívükben. Itt ismerik fel aztán az igazi fényt, ami fényleni kezd bennük. Ő bennük támadtam fel igazán, és átmegyek az ajtajukon, amit előtte eltorlaszoltak és szólok hozzájuk a szívükben ezen üdvözléssel: “Az Én békém legyen veletek!“ Felismernek Engem és beléjük költözik az Én békém és többé már nem kell nekik külső bizonyságtétel.

Ezek a hívő emberek azok, akik templomot építenek Nekem szívükben és hajlandóak feladni Érettem mindent és már csakis Érettem élnek és Engemet szeretnek.

Átadnak Nekem mindent és hasznos eszközeimmé válnak.

Igen, már eljött az ébredés ideje, sokakban már újra feltámadtam. Ez az igazi mag, ami kikel, ez az új templom, ami az Engemet szerető gyermekeim szívében immár növekedni kezd.

Igen, a külső sír, ami a templomokat jelképezte tegnap és ma, kiüresedett, ott Én még sohasem laktam. Azok viszont, akik a szívükben keresnek Engem, azokkal együtt ünneplem az igazi feltámadásomat. Így ők feltámadtak Én bennem és Én ő bennük. Ámen.

2009.04.13.

Kereszthalálom azonban megrémisztette tanítványaimat. Összezavarodtak, nem tudtak tisztán gondolkodni. Minden Belém vetett reményük megsemmisült a halálommal. Bujkáltak és tanítványaim némelyike már csak haza akart menni, el akartak tűnni a történés helyszínéről.

Két tanítványom elindult családjukhoz Emmauszba, annak ellenére, hogy hallottak a nők beszámolójáról, miszerint felkerestek a sírnál és nem találtak ott és hallották az angyalomtól, hogy feltámadtam. Megsemmisült a reményük és így egy szót sem hittek el a nők szájából.

Miért pont ez a jelentéktelen jelenet lett feljegyzetelve az evangéliumokban? Hiszen volt még sok más esemény is, melyek sokkal jelentősebbek voltak a felírtaknál. Nézzétek, ez a történés egy kép, nem csak akkortájt a tanítványaim számára, hanem sokkal inkább egy kép a mai tanítványaim számára.

Nem éltetek meg hasonlót közületek is néhányan? Kiválasztottatok egy képet Rólam a Kinyilatkoztatási Műveim egyikéből, építkeztetek rá, imádkoztatok Hozzám szüntelenül és aztán sorscsapás ért titeket, ami kihúzta lábatok alól a talajt. Teljesen kikészültetek és a Belém vetett hitetek éppúgy megsemmisült, hiszen olyannyira reménykedtetek a megsegítésemben, amit véleményetek szerint ezennel nem adtam meg nektek. Testvéreitek mind olyan közléseit, amelyek több fényt hozhattak volna nektek, azokat visszautasítottátok. Csalódottak voltatok és semmi olyat nem akartatok, nem tudtatok megengedni, ami más gondolatirányba vezethetett volna benneteket.

Milyen gyakran történik meg ez napjaitok folyamán? Milyen gyakran nem teljesülnek be vágyaitok, habár véleményetek szerint meg kellett volna történnie, hiszen Reám építettetek.

Nézzétek, tanítványaim, akik hazaindultak Emmauszba, szellemileg vakok voltak, amikor találkoztam velük. Felnyitottam szellemi szemüket, hogy felismerjenek Engem. De olyannyira el voltak foglalva önmagukkal, hogy nem ismertek fel Engem. Nem ismerték fel a hangomat. Nem ismerték fel a külső képemet. Nem ismerték fel a sebeimet. Nem ismertek fel Engem, amikor elmagyaráztam nekik az írást.

Milyen gyakran nem ismeritek fel a hangomat, habár hívlak titeket? Milyen gyakran szólítalak meg benneteket szívetekben, de ti nem hallotok Engem? Milyen gyakran szólok hozzátok szóvivőimen keresztül, de ti nem bíztok bennük?

Megajándékoztalak benneteket jó néhány képpel, de ti nem ismertetek fel Engem. Emitt utatokba került egy hajléktalan, de észre sem vettétek őt. Amott utatokba került egy elhanyagolt gyermek, de ti nem vettétek észre. Másutt volt egy beteg, vagy egy idős ember, akinek szüksége lett volna vigasztalásotokra, azt nem hallottátok meg. Szenvedéseitekben, betegségeitekben csakis panaszkodtatok, de nem ismertetek fel Engem lélekorvosotokként. A külsőben kerestek Engem, azaz sokan a mai tanítványaim közül, és csodálkoztok az akkori tanítványaim tehetetlenségén.

Végül is hallgattak szívük hangjára és engedtek neki, mert amikor távozni akartam, kértek Engem: Uram, maradj nálunk, mert esteledik és már vége felé hajlik a nap.

Ha az életetekben csak egyszer is kinyújtottátok Felém kezeteket, és Én megfogtam kezeteket, azon esetben soha többé nem engedlek el titeket, még akkor sem, ha eltávolodtok Tőlem. Mert Én, jóságos Atyátokként, utána megyek minden elvesződött fiamnak és minden elvesződött leányomnak.

Az estével azonban életetek estéje értendő.

De ha eljött az életetek estéje és a végére hajlik az időtök, akkor fogjatok meg erősen. Üdvözültek vagytok, ha akkor meghallgatjátok szavamat, ami szóvivőimen keresztül jut el hozzátok és fel is ismertek Engem ezen szóban, mint a tanítványaim is, amikor kenyeret törtem velük az utolsó vacsorán. És akkor ti is ujjongani fogtok szívetekben, mint ahogy azt nagycsütörtökön megélhettétek úrvacsorátok alkalmával. Hát nem égett akkor a ti szívetek is? És a szívetek öröme miatt tovább kellett mondanotok, mint a tanítványok, akik rögvest visszaigyekeztek Jeruzsálembe, hogy elmesélhessék a többieknek is.

Igen, üdvözültek vagytok, ti, akik felismertetek Engem szívetekben, mert az Én szívem is együtt ujjong veletek, habár egy-más sorcsapás még érni fog titeket, így ezek megmérettetést jelentenek számotokra.

Ne legyetek vakok ezalatt, hanem nyissátok ki szellemi szemeteket. Vegyétek figyelembe, hogy mindezen kereszt lelketek gyógyulását szolgálja. Ha elfogadjátok, akkor segíteni fogok nektek azok viselésében és megerősödve fogtok kikerülni ezen sorscsapásokból, mert a szeretet lángja lobban fel bennetek és észlelni fogtok benne Engem, ki vezet benneteket. Ámen

2013.04.08.

A feltámadásomat követő időben egészen a mennybemenetelemig, láthatóan megjelentem mindazok előtt, akik követtek Engem tanítási időm alatt, vagy csak meghallgattak és igent mondtam Nekem szívükben. Halálom és feltámadásom híre csak lassan terjedt és akik hallottak halálomról, azok kevés része tudta elfogadni a feltámadásomat, mivel addig még senki sem támadt fel. Ezért legtöbben megsirattak Engem, kik hallottak róla. Az akkori idő sötétségében meg kellett jelennem előttük és fel kellett bátorítanom őket, nehogy feladják a Belém vetett hitüket, hanem annál erősebben higgyenek a saját feltámadásukban.

Sőt még Quirinius és Kornéliás előtt is megjelentem Rómában, akik Tiberius császárnál tartózkodtak jelentésen, hogy megelőzzék a Jeruzsálemből odaigyekvő templomi küldöttet, akinek hamisat kellett jelentenie, mégpedig hogy keresztre feszítettek császár ellenes népfelbujtatóként és lázítóként. Emellett azt is kellett volna jelenteniük, hogy a követőim ellopták a holttestemet és alattomos módon megölték a római őröket.

Mindezek az akkori kisebb csoportosulások ill. kisebb közösségek megfelelnek a mai kevés közösségeknek.

Nézzétek, ahogyan akkoriban gondoskodtam a kevesekről, úgy gondoskodok ma is a kevés közösségeimről. És mint akkoriban, ugyanúgy ma is felkereslek titeket újra és újra, időtök sötétségében, és megszólítalak benneteket szívetekben, vagy szóvivőimen keresztül, nehogy elveszítsétek a Belém vetett hiteteket. Így már most elindítottam az újra eljövetelemet, amit akkoriban már bejelentettem tanítványaimnak a ti időtökre, hogy kiképezzelek titeket rá.

Most még nem tudtok szemetekkel észlelni Engem, de szívetekben felkészítelek benneteket erre az eseményre. Némelyikőtök már jobban észlel Engem, míg mások még kevésbé, mint ahogy az akkori tanítványaim sem értették meg azonos mértékben az eseményeket.

De tudom azt is, ki mennyit képes felfogni. Az „Engem-észlelni-képesség“ függ az Irántam érzett szívbéli vágyódásotoktól. Ebben hiány van legtöbbeteknél. Igen, a mai időtök húsvéti idő is, melyben megpróbállak felrázni titeket szívetekben, nehogy veszőbe menjen a Belém vetett hitetek és reményetek és hogy erősödjön a Belém vetett bizalmatok.

Ezért mondom: Ne kételkedjetek tanításomban, amit elhoztam nektek és példaképp éltem előttetek. Ne féljetek tanúvallomást tenni mellette, mert védelmezem minden gyermekemet, ahogy az számukra a legjobb.

Tanítsátok az összes embert az Én szellememben, amit eljuttatok hozzátok. Tanítsátok nekik a szeretet-parancsolataimat és éljétek is őket példaként előttük. Kereszteljétek meg őket a szellememben, azaz avassátok be őket tanításomba, avassátok be őket hármas lényembe, ami vagyok, Egy az Atyámmal, akiből származik szeretetem, bölcsességem és hatalmam és erőm szelleme, melyek mind az Én akaratom.

Szeretetteljes példaszerű élettel mutatkozzatok az emberek előtt és köztetek maradok kezdettől a végig. Tanítsátok őket, hogy foglalkozzanak a szellemi élvezetekkel és rendeljenek alá minden világit a szelleminek. Ezen a módon növekedjék bennük is az igazság-szellemem.

Nézzétek, az átalakulásnak, ami előbb bennetek megy végbe, mindenütt máshol is kezdetét kell vennie. El kell szenvednie a halált az anyaginak, a világinak is, hogy feltámadhasson szellemivé. Ez azt jelenti, hogy megemeltetik a szellemetek, aminek az lesz a következménye, hogy az anyag és annak világi dolgai szintén magasabbra emeltetik, ami aztán átalakul az új Földé, az új paradicsommá.

A tavasz, ami kivirágoztatja majd az új Földet, már most nyújtózkodni kezd.

Igen, a változás már most elkezdődött az emberben. A szellemi tavasz megemeli szíveket. Megrezzen, sokan már észlelik is. A feltörő hangulat motoszkálni kezd az emberszívekben, habár legtöbben még alszanak. A természetes tavasz első hírnöke a hóvirág, miközben a maradék természet még alszik. Így van ez nálatok embereknél is. Az Én első tavaszi sugaram, ami eddig csak keveseket ér el, nálatok már kifejtette hatását.

De ti, tanítványaim, kezdjetek el nyújtózkodni ezen tavaszi fénysugár felé és legyetek tevékenyek és ébresszétek fel szellemi ébredésetekkel a szomszédaitokat is, akik megfigyelnek titeket. Itt és ott kiszórva, a szellemi mag elgondolkodtatóra veszi őket. Kezdetben még kevesen vannak.

De a sötétségnek semmi esélye nincs a fénnyel szemben, oszolnia kell. Mozgásba lendít minden területet. Még a tudomány is kezdi sírba temetni az általa felállított elméleteket, és helyettesíti őket újabbakkal az egyre fokozódó szellemi fény beáramlása miatt. Fel kell ismernie, hogy a végcél, amit kitűzött, nem maga vég. Igen, minden tudománynak, vallásaitokat is beleértve, melyek az anyagi halált adják meg létezésetek végpontjaként, annak lassan be kell látnia tévedését. Még védekeznek ellene.

Igen, egy új gondolatmód csak lassacskán érvényesül, de folyamatosan és ez aztán a ti szellemi feltámadásotok.

Szellemben fog feltámadni az ember. Fel fog támadni az ember méltósága, amit lábbal tapos az ellenfelem. Így megy végbe az Én feltámadásom bennetek emberekben is. Át kell alakulnia az egész embernek, fel kell támadnia szívében, át kell szellemülnie.

Nem a fejetekben kell feltámadnotok, hanem a szívetekben. Így fogok feltámadni, legelőbb bennetek, tanítványaim a jelen időben. Fel fogok támadni híveim szívében. Már ők is ébredeznek és félreteszik halotti leplüket, melybe hitüket göngyölték, és sok helyütt keresni kezdik az élet értelmét.

Igen, mindenki meg fogja ünnepelni a feltámadást és egyesek már most ünnepelnek. Félretesznek mindent, ami világi, elfordulnak tőle és nem hagyják magukat továbbá elcsábítani.

Ma szellemileg tekintsetek a feltámadásomra és ismerjétek fel azon nagy jelentőségét, amit elnyer az Én szellemi birodalmamban.

Mert ez a feltámadás, ha szellemileg ment végbe bennetek, a Föld embereiben, akkor az egy nagy ünnepség lesz az Én mennyei birodalmamban. És csak akkor fogja megtudni és felfogni az egész végtelenség, mit tettem és mit vállaltam magamra Én akkor aprajában ezen jelentéktelen Földön.

Így Én, a Leghatalmasabb és Legnagyobb, halálommal és feltámadásommal véghez vittem általatok a Megváltási Művemet az aprajában, azaz a kicsi Földön – Golgotán -, ami a legnagyobb erőfeszítést és alázatot szükségeltette és ezzel beharangoztam az elveszett fiam hazavezetését. De ti, gyermekeim, halálotokkal és feltámadásotokkal folytatni és véghez fogjátok vinni az Én Megváltó Művemet nagyban is. Ezalatt az elveszett fiam, a kozmikus ember hazavezetését értem. És ez majd egy nagy mennyei ünnepléssel ér véget.

Mindemellett más jelentése is van számotokra: Akire közületek itt e Földön kicsi megbízást kap és ezt kötelesség teljesen és szeretet teljesen elvégzi, arra egykor nagyot is rá fogok bízni.

Így ti, gyermekeim, akiket kiválasztottam sokak közül, hivatottak vagytok egykor egy nagy megbízásra, ahol sok békét és boldogságot fogtok tudni terjeszteni szeretetben. Ámen

2013.04.21.

 

Forrás: Én vagyok az út – A szeretet szavai. Kivonat szerkesztői fordításban, 63-67. oldal. Kiadó: Az új-kinyilatkoztatás barátai. (B.S.-B.)

Eredeti német könyv letöltése pdf formátumban