Tökéletes lett a zavarodottság feltámadásomat illetően. A templomosok azt a hírt terjesztették, miszerint a követőim ellopták a holttestemet. Én viszont negyven napon át megjelentem sokak előtt, akik átélték a keresztre feszítésemet és sok reményt fektettek Belém, hogy megvigasztaljam őket és bebizonyítsam nekik, hogy mindaz, amit mondtam nekik, megfelel a valóságnak. Ők meg azt mesélték tovább, hogy feltámadtam és láttak Engem. Sokan, akik átláttak a templomosok hazugság szellemén, nem hittek ezeknek.

De most eljött Számomra az idő, hogy elhagyjam a számomra kedvessé vált tanítványaimat és minden más követőmet. Keresztre feszítésem óta ők leginkább Lázárnál tartózkodtak a szálláshelyen.

Feltámadásom negyvenedik reggelén Lázár megkérte a jelenlévőket, hogy menjenek ki a közeli dombra és napkeltekor vegyék ott magukhoz a szeretet ételét. Ezalatt különféle történeteket meséltek egymásnak tevékeny időmből.

Messziről aztán egy vándor közeledett feléjük; Lázár felismert Engem ő benne és elém jött, hogy üdvözöljön.

Nagy öröm fogta el őket, amint újra maguk között tudtak Engem. Lázár megcsókolta a kezemet és örömkönnyek folytak le orcáján. Én meg odamentem minden egyes emberhez, fejükre tettem a kezemet és megáldottam őket. Azután leültem melléjük és tanítottam őket utoljára. Elmagyaráztam nekik távozásom szükségességét és mondtam nekik: „Ne hagyjatok el Engem, mert nélkülem nincsen se vigasz, se üdvösség ezen világban“.

Igen, és ahogyan mondtam akkoriban az Enyéimnek, hogy ne hagyjanak el Engem, úgy ma is ekképp szólok hozzátok: „Ne térjetek le a rátért utatokról!“

Azon út, amelyen jártok, az egy fénnyel teli út és ha ti, kik ezen az úton haladtok, pontosan odanéztek, akkor fel fogjátok ismerni vezetésemet, akkor is, ha nem ismeritek fel egyből a tevékenységemet és mély lehangoltságba estek és nem láttok se ki, se be. Utólag majd azt fogjátok mondani: „Lángolt Érte a szívem és az utolsó pillanatban segített kijutni a szorongásból és béke költözött szívembe“.

Igen, ne térjetek le a rátért útról, mert körülötte sötétség uralkodik. Mindenütt leselkedik rátok a világ csábítása és le akarnak téríteni az igazi útról. A Hozzám vezető út keskeny és tüskés, mivel az ellenfél megpróbálja egyre inkább járhatatlanná tenni. Jaj viszont azoknak, akik teljes egészében elfordulnak Tőlem, akik inkább a világ mesterséges fényének csillogása felé fordulnak. Rájuk egy hosszas megtisztulási folyamat vár, hogy felismeréshez jussanak, melynek kimenete bizonytalan. Számukra veszőbe megy a szívbeli gyermekségre szóló várományosság.

Az akkori tanítványaimmal és követőimmel közöltem mindezt és elmagyaráztam nekik azt is, hogy még nem mondhatok el nekik mindent, habár már sokkal többet megtudhattak tanításom által, mint amennyi megfelelt az akkori tudásszintnek, amit ugye tisztán elméletileg vettek fel és emiatt csak nehezen tudtak elhinni.

De ti, mai tanítványaim, képesek vagytok sokkal mélyebben beletekinteni teremtésembe. Ezért most más fényben tüntethetem fel előttetek a teremtési titkaimat.

Épp ezért ne lepődjetek meg, hogy az igazságom ábrázolásának némelyik képe más értelmezést kap, mint anno, habár pontosabb ránézésre ugyanazon igazság marad. Gyakran csak a nézőpont egy másik, más időben (2000 év van a kettő között).

Ezért se utasítsátok vissza a mai szavamat, amit eszközeim által közlök veletek. Azon szavak, melyek a szeretetről tesznek tanúvallomást vagy azt sugározzák ki, azok az Én szavaim. Gondoljatok erre!

Akkortájt azt mondtam tanítványaimnak és követőimnek: „Már csak egy rövid idő és nem fogtok látni Engem, már csak egy rövid idő és látni fogtok Engem, mert hazatérek az Atyámhoz“. Igen, és újra csak nem értették e szavakat, mert úgy vélték, csak egy rövid időre fogom elhagyni őket és aztán visszajövök láthatóan és köztük maradok. Minden esemény ellenére még nagyon is földi maradt a szemléletmódjuk, néhányuk kivételével, mint azok voltak János és Lázár.

A megosztás földi és szellemi szemléletmódra fennmaradt mind a mai időkig. Egyesek kizárólag az írás szerint magyarázzák a szavamat, míg másik szellemi tartalma alapján tekintenek rá. Tanítványaim, így ti is szellemileg érzékeljétek rá az igényt. Amit anno mondani akartam a tanítványaimnak, az mindmáig érvényes.

Ami azt jelenti: Már csak egy rövid idő és nem fogtok látni Engem?

Igen, nem fogtok látni Engem többé a külső szemetekkel, mert visszatérek a szellemi birodalmamba, ahol lenni fogok mostantól (haza az Atyához). De zzel azt szeretném szemetek előtt tartani, hogy továbbra is szembesülni fogtok a világgal. Beköszönnek olyan órák és napok, ahol megszorongat titeket a világ sötétsége. Gyűlölni és üldözni fognak titeket, mert lemondotok a világról.

Minél jobban fogtok szeretni Engem, annál inkább fog gyűlölni titeket a világ. Minél jobban fogtok követni Engem, annál inkább fognak üldözni titeket. Gyakran magatokra kell hagynom titeket ezen helyzetekben, próbatételként, hogy mennyire vagytok már érettek a Hozzám való szeretetben.

Gyakori lesz számotokra olyan sivatagi napok fellépése, ahol így szóltok majd: „Istenem, miért hagytál el engem?“ Világosnak kell lennie számotokra, mekkora még a világ előtti félelmetek.

Hányszor beszéltek megtelt szájjal és úgy vélitek ellenálltok a világnak?

De a sivatagi helyzetekben felismeritek majd magatokat és erőtöket, és megtanuljátok helyesen felmérni önmagatokat és segítséget kérni Tőlem alázatos szívből.

Nézzétek, ez lenne aztán az a rövid idő és látni fogtok Engem. Igen, bár nem a külső szemetekkel fogtok látni Engem, hanem bensőtökben érzékeltek Engem, a szívetekben. Sok kiút nélküli helyzetben fel fogtok ismerni, mert megsegítelek titeket. És ekkor valóban észreveszitek majd, hogy nem hagytalak el titeket.

Igen, sokszor foglak hagyni titeket egyedül harcolni a világgal, hogy jobban felmérhessétek, mit értetek el és még mi az, ami hiányzik. Itt ezen világban még állandó küzdelemnek vagytok kitéve, hogy megerősödjetek általa. A küzdelem nélkül viszont nem tudjátok felmérni, mennyire vagytok képesek helytállni az ellenfelem támadásaival szemben. De képesek kell lennetek és ezt gyakorolnotok kell, hogy megtanuljatok segítséget kérni Tőlem kiút nélküli helyzetekben. Ez is tanulandó, hisz eddig még nem született senki sem mesternek, ahogy mondjátok. De még nagyon is nehezetekre esik segítséget kérni. Emiatt ismételten fel kell hívnom rá a figyelmeteket, ha a tanítványaim akartok lenni.

A dombon aztán elköszöntem minden jelenlévőtől és megáldottam ismét mindenkit. Ezt követően eltűntem tekintetük elől.

Síri csend uralkodott. Néhányan sírtak. De most tudja mindenki, hogy most már csak a szívükben tudnak Engem észlelni és érzékelni.

És ti is, tanítványaim, érzékelhettek Engem a szívetekben, ha öszintén és komolyan fordultok Hozzám.

Akkori tanítványaimnak még azt kellett mondanom: „Hazatérek az Atyámhoz“. Ezt azonban így kellett nekik magyaráznom, mert még túlságosan földi volt az elképzelésük a mennyei birodalmamról. Nektek viszont így magyarázom: Én vagyok a legmagasabb szellem (Isten) az egész végtelenségben. Otthonom a végtelenség, a szeretet. Az Atya és Én (Jézus Krisztus) Egy vagyunk. Bennem lakozik az ős-hatalmi központ és Én Ő benne. A fény, ami belőle ered, az a szeretetbeli szó. A fény azonban bevilágít szívetekbe szikrámként, amit lángba kell borítanotok szívetek szeretetével. Aki viszont meggyújtja ezt a szikrát, annak fénye világít az Atyai Házamban és Én ő benne. Ámen.

 

2013.04.28. 

 

Forrás: Én vagyok az út – A szeretet szavai. Kivonat szerkesztői fordításban, 68-70. oldal. Kiadó: Az új-kinyilatkoztatás barátai. (B.S.-B.)

Eredeti német könyv letöltése pdf formátumban