Üzenet a világnak 2021. december 13-án

 

 

Ti, akik a szakadás és a hasadás korszakváltásában vagytok, az Én újra eljövetelem idejében, hát nem látjátok? Hát nem így volt a Második Időben is és meg nem mondtam nektek előre?

 

Eljöttem, hogy ketté válasszam az embert az apjától és a leányt az anyjától és a menyet az anyóstól.

 

Az, ami foglalkoztatja és lélegzetben tartja a világot és vele egyidőben elveszi tőletek a levegőt, minden másnál is jobban felteszi nektek a kérdést a dolgok értelmére. Fejére állítja rendszereiteket, ellátási útvonalláncaitokat, biztonságotokat, harmóniátokat, fényűzéseteket, szabadságotokat, utazásaitokat, függetlenségeteket, tűrőképességeteket, nagylelkűségeteket, igazságérzeteteket, röviden mondva mindent, amit felépítettetek és amiről azt hiszitek, hogy felépítettétek. Ahogy látjátok, fején áll a világotok, mindegy miféle biztonságot építettetek magatoknak.

 

A szakadás, a hasadás, a bizonytalanság és az elégedetlenség felteszi a kérdést mint eddig sohasem: Minek és miért? És ez jól van, mert valóban az a kérdés: Meddig akarjátok még ezt folytatni?

 

Igen, megváltozott az éghajlat. Kényelmetlenebbé vált számotokra, kik létrehoztátok magatoknak a közömbösség oázisait, a szabadság, a függetlenség, a biztonság, a tűrőképesség és a jó szándék oázisait. És amint feltámad a vihar és mindent felkavar, talán még látni fogjátok a porfelhőn keresztül, hogy az oázisotok csupán egy apró folt a nagy sivatagban, még ennél is rosszabb, délibábnak bizonyul. Egyre sürgősebben feltevődik nektek a kérdés és már nem lehet félretenni sem, és mindenkihez szegődik: Mit akarsz? Mi a fontos számodra?

 

Mit csinál ezzel az emberetek?

 

Sokatok ér lehangoltság és rémület a világhelyzetet és a kiúttalanságot látva, mások üzleti tevékenységbe kezdenek, megint mások függőségekben próbálják csillapítani kiürültségüket, aztán van aki végső erejével próbálja fenntartani a kis harmóniájának a látszatát. Nyissátok ki szemeteket és vegyétek figyelemre azt, ami történik közöttetek! Ne vessétek félre tekinteteket, lássátok mi van értem és mi ellenem, lássátok, milyen bonyodalom előtt áll az ember és az emberiség!

 

Így hát segítek nektek felismerni, mi lenne az oka annak, ha szétválasztanék, mikor a kapcsolatért állok ki.

 

Feltettétek-e már ezt a kérdést?

 

Én vagyok az igazság kardja és elválasztom a látszatot a léttől – nem többet, nem kevesebbet!

 

Váljon tudatossá számotokra, mennyi látszatra építettétek fel világotokat, életeteket, kapcsolataitokat és barátságaitokat, és ha lehangolódtok, mert oly kevés «lét» maradt hátra, az esetben ismerjétek fel, mire is építettetek.

 

És ezt is megmondtam nektek előre: Az okos ember, aki szavaim szerint cselekszik, az sziklára építi házát. Ő megküzdött a létért, mert megjárta az utat. Így hát ne Isten hibáztasd, ha szétbomlik az alapozás, mivel mulandóak a biztonságaid és elmúlnak a látszatban. A vaskos seprű összesöpri a látszatot.

 

A látszat csillog, kedveskedik, édes, harmonikus és könnyű, kedves énekként közeledik, megerősít, nem kérdőjelez meg téged, inkább hiteget sok-sok mindennel.

 

Maga a fény gyakran nehezebben felismerhető, mivel nem vagytok gyakorlottak a meglátásában. Nem csillog, hanem sugároz. Ezt is alig vagytok képesek megkülönböztetni. Kérjetek megvilágosítást! Azt mondom nektek, aki kopog, annak megnyittatik, és azt mondom nektek, kívánjatok látni, és aztán megtanultok látni. Sok mindent megláttok majd, amit nem fogtok érteni. És ha a világotok értetlenségében álltok, a zavarodottságban, gondoljatok a kereszt négy oldalára. Csak ha felfogjátok, világotokban nem létezhet lezáruló igazság, csak akkor értitek meg, hogy az anyag korlátoltságában álltok. Csak az, aki eljut a szellem valóságába, ő fogja megtapasztalni magában azt a bizonyosságot, hogy a lelkiismeret, az Isten. Mindez olyannyira nagyobb, olyannyira több, mint amennyiről áttekintésetek van. És ha ezt elismeritek, akkor be lettetek vezetve a felismerésbe, ami ugyanakkor felmutatja, hogy ezt senkivel sem tudjátok megosztani, mert csak az érti meg, aki szintén járja ezt az utat. Éppen ezért mindaddig szomjaztok az igazságosságra, míg el nem hagytátok a sivatagot és be nem léptetek az Isten országába. Istennek nincsenek titkai, de aki távol van tőle, az nem fogja megérteni az Ő igazságát, mert az csakis a szellem valóságában fogható fel.

 

Aki ezt megtapasztalja, paradicsomi állapotokban fogja találni magát, mivel a mindent átfogó látás hozza el az egységet, a védettséget és a biztonságot, mind amire a lélek vágyik. Ő immár ki lett vezetve az önakarat oázisából, át a lélekruha sivatagán, vissza vezetve az édenkertbe; azon édenkertbe, ami a ti eredetetek volt, örökségetekben, azon állapotban és létben, igen a tudatos létben, szóval azon tudatosságban, hogy az Isten gondoskodik rólatok, hogy teljesen részesei vagytok Ő neki és hogy több van, mint amennyit áttekinteni képesek lennétek.

 

A lény Istenben, maga akart áttekintést nyerni és felismerésre jutni. És ti most valóságotok teremtőiként világotok és Földetek romjai között álltok.

 

Sokakban, akik engedik, nagy reménytelenség növekszik – jogosan, mert az emberben tudatosulnia kell a saját határa és a korlátoltsága. És amint ezt megengedi, az esetben újra hont foglal benne a reménység, ha elismeri, hogy nem képes mindenre és nem tud mindent; a felismerés gyümölcse, hogy az Isten több. És ez egyúttal az első parancsolat teljes körű elismerése: A te Atyád és Istened vagyok. Ne legyen Én mellettem más Istened. Az ember leereszthetné a fejét és azt mondhatná: «Atyám, sajnálom.» Ha megtenné, olyan lenne mint az elveszett fiú, aki hazatér az Atya házába. Minden megbocsáttatott és előkészületben van az örömünnepség.

 

Nem lenne olyan bonyolult és messzi az út, mint amilyenné ti emberek teszitek, de fejlődésetekben nagyon messzire eltávolodtatok az eredetetektől, és ebből a ti Istenhez vett távolságotokból távol látszik tőletek, hogy bocsánatot kérjetek az Atyától, hisz ez nem felel meg se a korszellemeteknek, se a divatotoknak.

 

És emiatt inkább maradtok az Istenhez vett távolban, időtök reménytelenségében és továbbra is reménykedtek a tudományaitokban, emberi felfogásotokban, tűrőképességetekben, szabadságotokban, és tovább építkeztek biztonságotokra, szívességekre, felsőbbségeitekre és ezzel tovább hajtjátok világotok kerekét.

 

Nézzétek, mindenki a saját maga sorsának kovácsa, saját útjának előkészítője és saját maga felelős önmaga akaratáért.

 

Saját kívánságotok és akaratotok történik, mindaddig, míg fel nem ismeritek.

 

A Harmadik Idő

Én, az Istenetek és mennyei Atyátok újra megemelem Szavam a Harmadik Időben,

megtisztult és letisztult csatornákon keresztül, a Harmadik Időben adott üzenetek által,

szellemtől szellemhez, amelybe Krisztus elvezeti a követőit.