A szeretet szavait adtam és adom neked (az írnoknak). Sok szinten elérnek téged.

Az érzés, a józan ész, az értelem síkján.

Szellemed, lelked, és a világod síkján.

A szeretet szavai, megérintenek-e téged? Valóban és mélyen megérintenek-e? Csodálkozok, hogy eképp kérdezlek?

Igen, csoda a szeretet, és veled együtt sok ember csodálkozik. Igen, majdnem minden ember csodálkozik a „szeretet csodáján”. És a „csodálkozást” kérdések követik. A kérdéseket kétség követi, a kétséget a vita. Vita a „helyes és helytelen”-ről.

Olyannyira megérinti a szeretet az embereket, hogy nem maradnak érintetlenek. Megérintődnek. Megérintettek.

A legkülönbözőbb síkokon tapasztalják ezen érintéseket, a legkülönbözőbb életszakaszban, a legkülönbözőbb helyzetekben. Megélik ezt az érintést a csendben, az egyedüllétben, viszont  a zajos világban és a páros együttlétben is. Nincs olyan vonatkozása az életnek, amit nem érintene meg a szeretet. Hogyan is lehetne másképp, hisz a szeretet az élet

És hozzád, írnokom, kérdéseket intéznek az emberek, akik többet szeretnének megtudni a szeretetről. Olyan emberek is, akik kételkednek, akik kétségbe estek. Olyan emberek, akik úgy hiszik ismerik a választ, mivel a „szeretet általi megérintésüket” „általános megérintésnek” vélik.

Némely ember részletes cselekvési utasításra vár és némely ember az igazolását akarja annak, hogy az ő útja helyes és biztos. Egyszerűen biztonságra vágynak, hogy helyes a felfogásuk és helyes az életmódjuk.

Ezen emberek és minden ember számára adom neked a „szeretet szavát”: Te jegyezd fel és hagyd meg Nekem, hogy elérje szavam a megfelelő embert.

De előtte hadd jelentsem ki bizonyossággal:

„Én Vagyok a szeretet és Én, Jézus, a Megváltótok mondom e szavakat!

Én Vagyok minden teremtés Atyja, és aki Köztem és a teremtésem közé falat akar építeni, az nem értette meg a szeretetet.

A szeretet megérint, megérint mindenkit és mindent. Viszont nem mindenki és minden érzi a szeretet érintését.”

A falak, gyermekem, azok az emberek, a lények „tudom” kijelentései.

Én tudom, melyik út a helyes és melyik a helytelen.

Én tudom, milyen az Isten és milyen nem.

Én Tudom, mi a jó és mi a nem jó.

Én tudom, számodra mi a jó és mi nem jó. Tudom!

Te is tudod? Te is olyan vagy, aki tudja, mi a jó és mi a nem jó neked és aki aztán azt hiszi, hogy ez lenne az „általános érvényű út”?

„Hívják majd a nevemet; Uram, uram, fogják hívni és mégis, nem fognak ismerni Engem!” Emlékszel ezen szavakra?

Emlékszel az Istenszeretet, a felebarátszeretet, igen az ellenségszeretet szavaira is? Emlékszel! Sokan nem emlékeznek rá valójában! Sok embert hallom mondani: „Nemes szavak ezek! De tud ezek után élni egy olyan világban mint ez?”

Az első kérdés, amit feléd intézek, hozzád, ki olvassa: „Minek látsz Engem? Milyen képed (elképzelésed) van Rólam? Milyen képet hordozol Rólam a szívedben? Milyen képet? Olyan Isten Vagyok számodra, aki messzi-távol van a világodtól, és aki csak néha napján avatkozik be a világba, mint egy rendező, aki utasításokat ad a színészeinek? Olyan Isten Vagyok számodra, aki megajándékozza a jókat és megbünteti a rosszakat és bíráskodást tart emberi módra?”

Igen, felszólítalak, kutakodj magadban azon képek után, amiket Rólam alkottál. Nem szólítalak fel arra, hogy megismételd a „próféták, a látnokok, a misztikusok” képeit. Nem szólítalak fel azon szavak megismétlésére, amiket „közvetítőknek és írnokoknak” adtam. Felszólítalak, önmagadban keresd a képet, amit Rólam hordozol magadban. Milyen képet hordozol magadban Rólam, az Istenedről, mélyen a szívedben?

A második kérdés, amit felteszek neked, ki olvassa: „A Megváltódnak tekintesz-e Engem? Felismered-e szellemi tettnek ezt a megváltást vagy csupán történelmi tettnek véled? Hiszed-e, hogy Én Magam voltam ember ezen a Földön az Istenszeretetemben? Vagy azt hiszed, hogy Jézus csupán egy nagy próféta volt, egy nagy ember? Melyik megváltást tudod elfogadni? És el tudod-e fogadni, hogy megváltott vagy? Felszabadítva a nem-szeretet kötődései alól? Felszabadítva az Isten- és emberképek kötődései alól?”

Megijedsz e két kérdés hallatán? Úgy hiszed, Én, a te Atyád és Megváltód, nem tenném fel e kérdéseket? Tudom minden kérdés válaszát! A tiédet is! Te tudod-e kérdéseid válaszát?

Ti emberek néha ha kérdeztek, megadjátok rá egyből a választ is. Nem beszélgetésben, hanem gondolatokban. Sokan kérdeznek, és a kapott választ a helyes és helytelen elképzelés szűrőjén engedik át. És némelyikőtök „helyesbítik” a másik embert”!

Te is egy ilyen „helyesbítő” vagy? Te is egy ilyen „mindent jobban tudó” vagy? Te is olyan vagy, aki „pontosan tudja, mi a helyes és mi a helytelen”?

Én, az Isten, Én Vagyok minden teremtés teremtője!

Igent mondasz-e erre? Ha igen, akkor tudatosult benned, mit is jelent ez? Tudatos-e számodra, hogy te is „egy része” vagy a teremtésnek? Valóban tudatos-e ez számodra, ki ezt olvasod? Ha tudatos, akkor tehetsz-e különbséget? Tehetsz-e különbséget ezen a Földön, ebben a világban?

Hiszed-e, hogy az egyik ember többet ér a másiknál nemzeti hozzátartozása, bőrszíne, vallása miatt?

Hiszed-e, hogy Én, a szeretet, az örök Istenszeretet, jobban szeretem az egyiket a másiknál? Hiszed ezt?

Ha nem hiszed ezt, hanem Nekem hiszel, akkor hiszed-e azt is, hogy követhetnél Engem benne? Emlékszel a szavakra: „Aki követni akar Engem, az vegye vállára keresztjét és kövessen!”?

Sokatok csupán „Golgota szégyenfoltját” látja a keresztben. De Golgota ezen keresztje, gyermekem, az egy fényjel a sötétségben élők számára! „Fényjel minden bukott teremtés számára”. E „szeretet fénylő keresztje” a bejárati kapu az Én birodalmamba!

Aki el akar Hozzám jönni, a szeretet érzésében, a szeretet megérzésében, az nem fogja kikerülni ezt a „fénylő keresztet”. De azt is tudd, hogy e „fénylő kereszt” ezen világban gyakran kapcsolatban van a „bukás súlyával”. Tudd azt is, hogy ez a „fénylő kereszt” azok számára, akik kikerülnék, még mindig szégyenfoltot jelent. Még mindig nem tudják sokan, mit tesznek!

Hogy néz most ki az út ehhez a kereszthez? Milyen az út a szeretethez? S ezáltal milyen az út Énhozzám?

Ez egy egyszerű út, mivel azokkal a kérdésekkel kezdődik, amiket az imént feltettem. Az Isten utáni kérdésekkel kezdődik, az emberkép után és a te saját képed után önmagadról. Benned kezdődik, te nálad! Onnan – és csak is onnan – kezdődik az út.

Oly sokatok „álmodott vagy álmodik nagy tettekről” a szeretetért, szeretetben. De valóban, mondom nektek: „A kicsiben hat a szeretet!”

Szeresd Isten mindenek felett annyit jelent: „Közeledj Felém felfogásod útján és ügyelj rá, hogy ez a te utad!”

Szeresd a felebarátodat mint önmagadat annyit jelent: „Tekintsd őt felebarátodnak! Tekintsd őt teremtményemnek, ahogy te is a teremtményem vagy.”

Ne a bőrszínét, a vallását, a nemzetiségét lásd benne legelőbb, hanem az „emberi létét”!

Tekintsd rá mint „ember az emberek között”.

Lásd benne a különbözőséget, de az nem elválaszt, hanem gazdagít.

Nem a tömeg, aminek megérintve kell lennie, hanem minden „egyedi ember”. Tehát ha „egy egyedi emberre” képes vagy eképp tekinteni, akkor megtetted az első lépést a „szeretetben”. Kezd ezzel az első lépéssel; Minden más lépés követni fogja.

„Hogyan működjön ez”, kérdik páran, „ha a bennünk lévő képek előre adottak?” Ezek a képek el fognak tűnni a találkozások során.

Nem könnyű hordani a szeretet fénylő keresztjét a szívben ebben a világban. De nem Vagyok nálatok ebben a jelben? Nem Én Vagyok az, aki szívetekbe ültette ezt a jelet? Valóban azt hiszitek, egyedül küldenélek titeket a „világ farkasai” közé?

Jelen Vagyok köztetek, a világ végéig!

Emlékeztek ezekre a szavakra? Emlékeztek-e, mit mondtam akkoriban tanítványaimnak? Azt hiszitek, e szavak idejüket múlják? Nem, az „örökkévalóságig érvényesek”.

Hiszed-e, hogy jelen Vagyok? Hiszed-e, hogy benned Vagyok a szeretet jelképeként, és hiszed-e, hogy te Bennem vagy?

Ha hiszed ezt, akkor már megtetted az első lépést. Felfogtad, hogy nem Vagyok olyan Isten, aki gondjaidtól és szükségeidtől, barátaidtól és a boldogságodtól távol egy uralkodói széken ülök és „mint egy rendező alakítom a filmedet”. Nem, hogy a világ nyelvén fejezzem ki: „Jelen Vagyok a filmben! Jelen Vagyok!”

Többetek azt hiszi, hogy a vallások háborúja folyik mostanában!

Gyermekem, figyelj jól és fogd fel, amit mondok neked: „Emberek harcolnak egymás ellen! Emberek hoznak létre rendszereket. Emberek, akik más emberekkel ellen harcolnak és egymást gyilkolják. Történjen bármily (emberi) ruhában, igazságtalanság marad. Abban a vallásban is vannak eféle emberek, mely az Én nevemet tartja fel. Ebben a vallásban is vannak olyanok, akik visszaélnek az Én nevemmel harcra használva azt. Emberek harcolnak emberek ellen!”

Ha most azt mondom neked, hogy azért keletkezik ennyi háború, mert oly kevés ember áll készen félretetetni magában az „akadályokat és nehézségeket”, hiszel-e Nekem? Én Vagyok az, aki ezt benned megtenné!

Képes vagy ezt megengedni? Megtudod-e engedni, hogy Én Vagyok a Megváltód? Vagy azt hiszed, saját magad kell megváltanod önmagad? Ezen „önmegváltók” sokasága harcol más nézet ellen a külsőben!

Gyermekem, a szeretet az élet. Eltudod-e fogadni az életedet, ahogy adtam azt neked? El tudod-e fogadni, hogy van értelme ennek a „külső életnek” és hogy ez az értelem kibontakozik, amint elfogadod az életet?

Oly sokatok „megcsináló”. Terveket készítenek és megpróbálják megnyerni a többieket érettük. Utalnak a boldogság útjaira és némelyikük eladják ezeket az „utakat” pénzért. Valóban azt hiszed, hogy megvásárolhatod a boldogságot?

Én Vagyok az út, az igazság és az élet!

Én Vagyok a szeretet, az örök Istenszeretet!

Az Isten Vagyok!

Vagyok, aki Vagyok, és amint elfogadod a szeretetet az életed alapanyagának, felismered magad résznek Énbelőlem. Teremtésrészként!

Számos út vezet az Én házamhoz. De csak az léphet be az Én házamba, akik szívében hordozza a szeretet jelét! Érted ezt?

Vegyük szemügyre a világot. Oly sok ember van, kik nem osztják a te világnézetedet, kik nem hordják magukban a te „Istenképedet”, kiknek más a nemzetisége és más a bőrük színe. Azt hiszed, ők nincsenek az úton Énhozzám?

Oly sok ember van, akik tele vannak szeretettel és mégis nehezükre esik azt tovább adni más embereknek. Azt hiszed, ezek nincsenek az úton Énhozzám?

Oly sok ember van, akik tele vannak gyűlölettel, tele irigységgel és fukarsággal. Azt hiszed, ezek nincsenek az úton Énhozzám?

Hogy megértsd: „A gyűlölet, az irigység, a fukarság úttorlaszok. Akadályok. Igazságtalanságok. És mégis, még ezek a tulajdonságokat is képes kigyógyítani a szeretet.”

Uriel szolgálóm egyszer azt mondta az írnokomnak: „Ítéld el a tettet, de soha se a tettest!”

Nem mondtam: „Ne ítélkezzetek, hogy ne önmagatokat ítéljétek el a végén!?”

Így ítéljétek el a gyűlöletet, az irigységet, a kapzsiságot magatokban, de ne ítéljétek el önmagatokat!

Oly sokat elítélik önmagukat – és elítélnek másokat.

Gyermekeim., ez „ezen világ betegsége”. Ez a „bukás betegsége”. Önhittség tudni vélni, mi jó más ember számára és mi nem. Az önhittség a „legnagyobb betegség”, amiben megbetegedhet egy lény, egy ember.

De Én Vagyok az örök Gyógyító!

Én, az örök Megváltó, a Jópásztor!

A Jópásztor!

A teremtésem a legelőm, és te része vagy ennek a teremtésnek, ahogy a testvéreid is részei.

Mivel – sokan nehezen hiszik, és bizony sokan nem tudják elfogadni – ezen teremtésen kívül nincsen más teremtés.

De – hogy a ti nyelvetekben maradjak – az Én legelőm be van kerítve.

Érted?

„Bárányaim” számára körbekerítettem a legelőmet, hogy biztonságban érezzék magukat.

Védett területről védett területre egyre közelebb lesznek vezetve a legelőm közepéig – oda, ahol Én Vagyok, a Jópásztor. És mégis Én Vagyok az, aki vezeti őket.

Így Én Vagyok a középpont és mindenütt ott Vagyok, ahol van bárány! Így Én Vagyok minden teremtés középpontja és egyidőben otthon Vagyok minden teremtői részecskében.

Számodra gyermekem elegendő, hogy nálad Vagyok és mindazoknál, akikkel kapcsolatban állsz. Mivel ahogy mondtam neked, a kicsiben tanuld meg a szeretet hatását a nagyban.

Aképp hagyhatod hatni a szeretet a nagyban, miképp betérsz egy csendes helyiségbe és beszélsz Velem. Ott mindent elmesélhetsz Nekem, ami foglalkoztat, és bevonhatsz minden embert ebbe a kapcsolatba, minden teremtést.

Ha elhozod Hozzám minden gondodat és szükségedet egy „kis imában”, akkor ez „kihat a szerető képességedre” és ez kisugárzik a világba, mely körül vesz téged.

Akkor egy „kis imából” a szeretet nagy műve válik.

Akkor a szeretetem az, tehát Én Magam, aki –általad kioldva – szétáramlik az emberekbe, a teremtésbe, amiért imádkozol. Nem úgy van, mintha nem lennék ott, de ehhez most még hozzájön a te szereteted.

Ha tudnátok, mily szeretetre vagytok képesek, már nem csodálkoznátok a szeretet erején ebben a világban. Felhasználnátok a szeretet tűzét, mert saját magatokban is a „szeretet hordozóját” ismernétek fel.

Így most tudjátok, ki Vagyok még, és kik vagytok még ti is.

Tehát minden különbség, minden kétség ellenére kezdjétek el megtapasztalni a szeretet és vigyétek ki a világba.

Én, a Jópásztor, vezetlek benneteket.

Ámen, Ámen, Ámen.