A bukás, avagy az angyalok zuhanása -ahogy némelyütt a Bibliában is említett- volt az oka a mennyeken kívüli területek létrejöttének, beleértve az anyagi világokat is. Ez bizonyára sokak számára már ismeretes, ezért ne is menjünk annyira bele a részletekbe, elégedjünk meg egy rövid összefoglalóval. Több isteni kinyilatkoztatásban is téma volt már ezen nagy esemény, hisz az Istennek is fontos, hogy felfedje a dolgok hátterét, miáltal sok minden érthetővé válik. Ehhez segítségünkre szolgál a szív logikája, amit Ő tanít nekünk, ami által önálló gondolkodású és felelősséget vállaló emberré érünk. Ezzel a bukás a kiindulópontja több, minket mélyen foglalkoztató kérdésnek, mint: Miért vagyok itt? Mi a földi életem célja? Hová kerülök az ún. halálom után?

 

Amíg emberek vagyunk és ebben az anyagi világban tartózkodunk, korlátozott tudatosságunk miatt nem fogjuk megérteni ezen egyedüli történést minden részletében. Hogy sor kerülhet-e erre a későbbiekben, amikor már betértünk a mennyek gyönyörűségébe, azt bár kétlem, de legyen, ahogy lennie kell. Mégis fontos tudnunk róla és a felismertekből levonnunk a következtetéseket, már csak azért is, hogy be éljük le a rövid földi életünket hitrobotként, bután tartott erőforrásként más, a háttérben megbújó hatalmak számára, hogy ne lépjünk bele minden felállított csapdába, ne menjünk falaknak, ne vesszünk el zsákutcákban: mindezt a néhány évtizede felszínre lépett „felemelkedett mesterek” hierarchiája próbálja megakadályozni minden ravaszságát bevetve ellenünk.

 

 

A bukás oka és annak okozói

 

A bukást egy Sátána nevű angyal oldotta ki, aki később Lucifernek nevezte magát, és ahogy a Bibliából ismerjük, „lenni akart mint az Isten”. Tehát nem ismerte el az Istent minden létező teremtőjének, nem ismerte el Egynek és Egyedülinek, örökkévalónak, aki megvolt már minden idők előtt és mindig is meglesz (amit korlátozott emberi tudatunk képtelen felfogni) és aki szüntelen szerteáramló életerő forrása: A teremtés egyetlen örökmozgója (Perpetuum Mobile). Belőle született minden, minden ill. mindenki az ő teremtménye. Sátána is.

Sátánanak és azoknak, akik követték, nem volt maradásuk a legmagasabb rezgésű mennyekben, mivel a szeretet ellen irányuló gondolkodásukkal és tetteikkel kimozdultak belőle, kitaszították önmagukat onnan. Nehéz ezt leírni szavainkkal, amik képtelenek pontosan visszaadni az ily hatalmas történést, ezért maradok is a puszta próbálkozásnál. Szóval erre fel létrejöttek a mennyeken kívüli területek, mind különböző rezgéssel vagy erősűrűséggel, attól függően, mennyire „távolodtak el” a tiszta mennyektől. Az bukott angyalok egyik része felismerte a törvényszerűtlen cselekedetét és véget vetett a lázadásnak, de a mennyeken kívül rekedt és nem „zuhant” tovább.Ellentétben másokkal, Sátána követőivel, akik folytatták a zendülést és megpróbálták létrehozni a saját teremtésüket a még meglévő tudásukkal. Mélyebbre és mélyebbre estek egyre csak fényszegényebb mélyekbe, tehát fogyott az erejük, csökkent a rezgésük, velük együtt azon terek vagy világok rezgése, amiket az új otthonuknak tekintettek.

A bukás végpontján, végül is már olyan mértékben fokozódott a sűrűsödés, hogy kialakult az anyag, az anyagi világegyetem. Manapság már minden fizikus igazolja, hogy az anyag nem más, mint összesűrűsödött energia (erő).

Az imént egyszerű szavakkal ábrázolt folyamat olyan hosszas időszakon át zajlott le, amit a végtelenségük miatt eonokban (időszak, örökkévalóság) fejezünk ki.

A visszatérés megkezdésére és befejeztére önerőből viszont már lehetőségük sem volt Sátánának és követőinek, mivel bensőben annyira eltávolodtak a korábbi fényhazájuktól és olyan mértékben lecsökkent az erejük, hogy akkor sem sikerült volna nekik, ha akarták volna. Kettészakadt a teremtés: Egy oldalt a mennyei világok, mely a nagyobb részt alkotta, más oldalt a mennyeken kívüli világok, melyekben a bukott lények voltak otthon. Ezen kívül létrejött élet a Földön, az anyagi világok egyik égitestén és több lélek önszántából  felhasználta a  lehetőséget a leszületéshez egy emberi testbe, hogy „haláluk” után átjuthasson a finomabb anyagú, túlvilági síkokra. A mennyek zárva voltak előttük.

 

 

A mentési vállalkozás tervezése és kivitelezése

 

Ezen írásnak nem az az értelme, hogy kielégítse az olvasó értelmiségi tudásvágyát, hogy új anyaggal töltse agya adattárát, épp ezért nyugodtan megválaszolatlanul hagyhatunk néhány kérdést. Az a legfontosabb, hogy felismerjük, olyan erők hatnak ránk, melyek meg akarják akadályozni az embert abban, hogy a Názáreti Jézus nyomdokaiba lépjen; hogy az emberben felébredjen az eféle tévutak megérzése, legyenek azok mégoly színesek és elbővülők, és hogy csakis egy út vezet a célhoz, az élt szeretet, amit az ÚR tanított nekünk a Názáreti Jézusban; feltéve, hogy a cél saját hibáink és gyengéink felismerése, és törekvés egy életre az isten- és felebarátszeretet jegyében és jellemünk megváltoztatására Krisztus segítségével, és szívünk és lelkünk vágyódásának fokozása Isten iránt. Itt jelentőségtelen mindenféle „transzformáció”, állítólagos tudatugrás előidézése bámiféle technikával vagy megfelelő gyakorlatokkal kósza tudatunk felszínének egyengetése és nyugtalan tudatalattink lecsillapítása.

Mivel Isten a feltétlen, végtelen nagyságában számunkra felfoghatatlan szeretet, jó hogy volt számára egy olyan út, amin járva újra hazavezetheti minden gyermekét. Már csak azért is, mert megvan hozzá a hatalma és az akarata (*1). Hogy Ön most abban hisz, hogy Ő saját maga ill. szeretetének megnyilvánulása született le a Názáreti Jézusba, vagy áthagyta Fiának minden bukott lény hazavezetését, az nem játszik döntő szerepet az Ön útján hazafelé. Persze el lehetne mélyülni ezen kérdés kapcsán végtelen mélyekig, de ne essünk a csábítás és félrevezetés csapdájába, és hagyjuk magunkat eltéríteni a tulajdonképpeni, fontos felismeréstől: Hol és hogyan tudok megváltozni a jó irányába Isten erejével? Végül is ugyan az a szellem lakik minden emberben és minden lélekben.

Hogy azok számára is lehetséges legyen a hazatérés, akik a mennyeken kívül tartózkodtak, az Isten szelleme leszületett a Názáreti Jézus emberbe; ami különben egy teljesen természetes dolog –bár az Ő esetét egy évszázadokra visszamúló előkészítés előzte meg-, mivel minden emberbe be- ill. leszületik egy szellemi lény. Elhozta nekünk a szeretetről szóló tanítását, példaképp számunkra élte is azt, és a golgotai „halálával” minden lélekbe és minden emberbe bele ültetett egy póterő szikrát, a krisztusi szikrát, amit látó emberek több esetben a szív környékére tájolnak.

Ezzel újra szabaddá vált a mennyekbe vezető út mindenki számára. Megnyitotta előttünk a mennyek kapuját, viszont: Mindenkinek magának kell meghoznia a döntést, hogy járja-e ezt az utat, mivel megvan hozzá a szabad akarata. Nem létezik önműködő, automatikus megváltás, amit hamisan terjesztenek manapság. Az Isten ezzel beavatkozna a szabad akaratunkba, ami viszont szent Számára. Mi vagyunk azok, akik igent vagy nemet mondhatnak erre a lehetőségre. Ha nemet mondunk, nem vár ránk egyből az örök kárhozatal, de kissé meghosszabbodik az utunk az Atyai házba, mivel ezután is megkapjuk a lehetőséget a szeretet jegyében folytatott életre egy újabb földre születés formájában, ahányszor csak kívánjuk.

 

 

Az ellenfél eljárási módja

 

Jézus Krisztus megváltó tette nem csak tüske az ellentétes erők szemében, hanem annál sokkal több: Elvette és továbbá is elveszi tőlük a követőiket és ezzel közvetlen fenyegetést jelent számukra, azaz hűtlen létükre, mivel semmiképp sem akarják elismerni Istent teremtőjükként mennyei Atyjukként, és Krisztust a megváltójukként, aki előtt főt hajtaniuk illene. Továbbra is minden erőt és eszközt bevetve küzdenek a fény ellen. Csak egy gondjuk van:

Mindenhez, amit terveznek és végrehajtanak, mint minden teremtésnek erőre van szükségük. Hozzáférése elegendő isteni erőhöz az örökmozgó (Perpetuum Mobile) életből viszont csak annak van, aki –tud róla és aszerint- a törvényben él: Aki szolgálja a törvényt, annak a törvény is szolgál! Ami egyrészt nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem részesül erőellátásban az, aki nem szolgálja a törvényt. Ha eképp lenne, akkor megszűnne létezni. Csak korlátozott szinten kap erőt azokhoz képest, akik az isteni törvények szerint próbálnak élni. Aki viszont tudatosan semmibe veszi a szeretet parancsolatát, bár tud róla, az úgymond csupán fenntartó erőt kap, ami bár lehetővé teszi számára a létezést  a legalacsonyabb szinten (ami mindenek ellenére Isten irgalmasságát tükrözi), de ez ez távol nem elég ahhoz, hogy saját elképzelésének megfelelő életet éljen, ami a túlvilágban legalább olyannyira valós, mint evilágon. Mindenek előtt hiányzik az erő Isten és a fény hírnökei ellen vívott harchoz, amit ezen lények soha nem adtak fel.

Csak egy út van és volt is, az hiányzó erő pótlására: Erőbeszerzés, méghozzá azoktól, akik kérdésbe jönnek lehetséges erőkiszolgálóként. S ezt képezik azon lelkek az asztrális övezetekben, akik földi életük során nem törekedtek szellemi fejlődésre és most otthonra találtak a nekik megfelelő túlvilági síkon; és azon emberek itt, az anyagi földi síkon, akik tudatlanságuk vagy jellemük adtán befolyásolhatók és elcsábíthatók.

(Ha mindez meglepi Önt vagy túl elszálltnak tekinti: Kérem ne kövesse el azt a hibát, hogy csak abban hisz ill. csak azt fogadja el, amit látni, szagolni, ízlelni vagy érezni képes. Ennek csak örvendenének azon negatív lények, akik mindenkor és közvetlen körülöttünk vannak láthatatlanul. Védőbástyájuk egyik fő alkotó elme az elhitetése annak, hogy nem léteznek.)

Azon emberek ereje, akik komolyan törekednek Krisztus lábnyomain haladni, azoké nem áll rendelkezésre az ellentétes erők számára. És ennek egyszerű az oka: Ezek az emberek elismerik Jézus Krisztust megváltójuknak, és annak, aki újra feltárta nekik az utat vissza az atyaházba. Őket isteni védelem burka veszi körül, ami csak ott és aztáltal –és csakis önmaguk által- sérülhet meg, ha letérnek a Krisztus keze által vezetett útról. Ekkor fennáll egy kisebb-nagyobb veszély arra irányuló próbálkozásokkal, más útra téríteni őt; egy olyan útra, ami nem szúrja a szemünket egyből, nem tűnik azonnal „tévútnak vagy mellékvágánynak”, mégis magas a csábító hatása.

Isten ellenfelei találtak egy utat, ami lehetővé teszi számukra valamennyire kiegyenlíteni az erőhiányt és egyidőben folytatni harcukat Krisztus ellen, aki a szeretet az Atyában: Létrehoztak  egy új „világképet”, amiből bár nem tudták teljesen kivonni az Istent (hisz ez valószínű sokak számára feltűnt volna), de ami mégsem felel meg az eredetinek, a valósnak. És Krisztusról sem tudtak vagy akartak lemondani. Viszont nem a megváltó szeretet jegyében ábrázolták Őt; hisz nincs is semmi megváltani való a világnézetükben, mert abban nem szerepel az általuk előidézett bukás. Ezért egy „Krisztusi tudatosság”-ról beszélnek, amit törekedni kell elérni és bárki el is érhet. Figyelemre méltó az aprócska eltérés.

A sötétség már régen rátelepedett egy újonnan felfedezett vásártérre: Kiszemelte magának azokat az embereket, akik „keresnek” és telis-tele vannak égető kérdésekkel, s akik tudás vagy megtapasztalás hiányában nem kaptak vagy nem kaptak kielégítő választ a „keresztény” felekezetektől. Emiatt sokan szaladnak még a mesterek széttárt karjaiba anélkül hogy tudnák, hogy ő náluk nem fogják meglelni az igazságot, amire a lelkük kívánkozik. Viszont járható utat képez számukra ez a vagylagos út, hisz ez is az Istenről szól és azt általában nem utasítja vissza a kereső, mint ahogy nem az szándékuk, hogy felfújják az énjüket, önkényesen elérjenek valamit mások kárára vagy hogy zűrzavart keltsenek. Pont ellentétesen, kiegyensúlyozottságra, teljesülésre törekednek. De tudatlanok – s ezzel „szabad prédát” képeznek a csábító hatalmak számára.

Nem tudnak semmit se az Istenről, aki az emberben él, olyannyira közvetlenül, hogy elég csak gondolni Őreá, máris Nála termünk, aki maga a szeretet, kizárólag a szeretet. Arról sem tudnak, hogy ez a bennük lakozó szeretet erő megszeretné változtatni őket a jó irányában, sőt meg is fogja, amint igent mondanak rá. Ilyen tanításban nem volt részük, és nem is lesz részük tapasztalni ezt az igazságot a mestereknél.

 

 

Kik azok a mesterek?

 

A mesterek kilétéről foglalkozunk még egy terjedelmesebb írásban „Vizsgáljátok a szellemeket! – Áligazságok terjedése” címen, amit szintén a Magyar Táltos Honlapon teszünk majd közzé. Addig is dióhéjban:

Ki Maitréja? „

„Minden vallásban megtalálható egy jövendőbeli tanár eljövetelébe vetett hit: a keresztények Krisztus újbóli eljövetelében hisznek, a zsidók a Messiásra várnak, a muzulmánok néhány csoportja a Mádhi Imámra, a hinduk Krisna újraszületésére, míg a buddhisták Maitréja-Buddhára várnak. Az ún. ezoterikus hagyományban ezen nevek mindegyike egy és ugyanazon személyre utalnak: Maitréjára, a világtanárra, a Mesterek Szellemi Hierarchiájának a fő alakjára. Már évmilliók óta ezen felvilágosult emberek állnak az emberi fejlődés mögött.” (*2)

Maitréja neve talán még nem olyan elterjedt, viszont biztosan hallott már Saint Germainról, Jézus Sanandáról (nem összetévesztendő Jézus Krisztussal, bár ezen szándék áll mögötte), Mária anyáról (nem összetévesztendő Jézus annyával, ami szintén szándékos) vagy El Moryáról, Hilarionról és Sanat Kumararáról. Ezeken kívül még sokan mások tartoznak azokhoz a mesterekhez, így nevezik magukat, akik a „Szellemi Hierarchia” részeit képezik – Maitrájával a csúcson. (*3) Nem feledve Kryont, Kuthumit, Seraphis Beyt és másokat… Ezek nyomdokain járnak az ún. arkangyalok, Mihály, Gábriel, Hániel, Metatron, Uriel és még öt másik – bár néha több.

Egy kis ízelítő arról a Jézus Krisztusról, akit Jézus Sanandaként mutatnak be a felemelkedett mesterek:

„Sananda ugyanaz a lény, aki számunkra Jézus Krisztusként ismert. Jézus volt a keresztneve, amit a szülei adtak neki ezen a Földön, ezen nevén ismerjük leginkább. Na de most nem csupán erre az egy leszületésre korlátozott Jézus, a Krisztus. – már ha ez volt a legfontosabb és legtöbb ember számára a legismertebb.

Minden embernek van egy szellemi neve. Így Jézus szellemi neve Sananda. Negyedik felemelkedését és ezzel a felszabadulását minden anyag alól Názáreti Jézusként érte el. Sananda néhány másik földi élete pl. Ádám, Echn-Aton, Melkízedek, Enok, Thyrai Apolonusz, Mózes, Buddha, Mohammed volt és több másik kevésbé ismert.” (*4)

Hogy magukat hogyan jellemzik, arról a saját irodalmukban olvashatunk:

„ A felemelkedett mesterek emberi lények, akik előttünk járnak. Itt éltek ők is a Földön és leszületések során át -szellemi szinten felvilágosító mivoltjuknak hála- elérték azt a szintet, ahonnan képesek voltak felemelkedni. Megvilágosultak, Istennel egyenlőkké váltak és ezzel elnyerték a képességet tudatuk kitágítására és szabadokká váltak az anyagi világtól.” Állítólag ők már csak tiszta gondolatból és tiszta fényből állnak és „ablakok”-on keresztül fogadják a tapasztalatot és a tudást, és együttes (kollektív) tudatukat leküldik a Földre, hogy azt csatorna-médiumok felvegyék és kísérjék az embereket fejlődési útjukon.” (*5)

Emlékeztetőül: Istent nem lehet „csatornázni”. Ő az emberben él, s emiatt nincs szüksége külső csatornára.

Az az igazság, hogy ezek bukott lények, akik még mindig hatalmas tudással és hihetetlen képességekkel rendelkeznek, amit elképzelni is csak alig tudunk. Az emberiség segítőjeként és szolgálójaként lépnek fel álruhában – az antikrisztus csatlósaiként.

 

 

Hogy járnak el?

 

Tanításuk –néhol tele ellentétekkel- többek között ezt tartalmazza:

• Mi magunk vagyunk az Isten vagy istenek, s nem teremtményei Őneki. Ez volt Sadhana (Sátán) gondolata és a bukás kiváltója.
• Jézus Krisztus nem váltott meg minket. Bár ezt nem jelentik ki nyíltan, hanem sokkal inkább ködösítéssel, ravasz módon közvetetten, miáltal kijelentik, hogy Jézus nem halt meg a kereszten, hanem valamilyen módon eljutott Indiába, ott élt és tanított még pár évet, és aztán hozzájuk hasonlóan felemelkedett, mesterré vált. A valós neve Jézus Sananda.
• Indiai élete azt jelenti:
  • nincs kereszthalál
  • nincs megváltás
  • nincs hozzávetőleges szereteterő (krisztusi szikra) az Istenhez való hazatérésre
  • nincs is szükség rá, hisz a bukás sem történt meg
• Nem az önzetlen szeretetre való törekvés áll tanításuk előterében, tehát nem az, amit az Úr „Belső Munkának” nevez.
• Nem terhelhetjük meg magunkat (bűnnel). Ebből kifolyólag: Istenre sincs szükségünk a megbocsájtásra, amely szeretet törvénye ellen vétkeztünk.
• Bár ma már szó esik a „szeretetről” –nem így volt ez a mesterek általi besugárzás legelején-, de ezalatt nem az Isten végtelen szeretetét értik, amit újra kibontakozásra kell vinnünk, ha vissza akarunk térni Őhozzá.
• Nem az a fontos, hogy közvetlen Istentől kapjunk tanítást, mert ez amúgy sem lehetséges; épp ezért átvették ezt a feladatot az „emberiség szolgálói”, akik felvilágosítják a tudatlan embert ( ami a tudatlant illeti, abban igazuk van).
• Főleg akkor kell figyelmesnek lennünk, ha felsőbbrendű nyelvezettel találkozunk, pl. „transzformáció, fénymunka, krisztustudat, krisztusprincípium, spirituális hierarchia, Nagy Fehér Testvériség, mágneshálózat” stb.

 

Egy eféle gondolathalmazra mindazon emberek vevők, akik válaszra várnak több kérdésükre, de ott ahol keresik, nem találják. S ha most ezen mesterekhez és csatlósaihoz fordulnak, azzal bele kerülnek azok szellemi-energetikus hatásmezejükbe s előbb-utóbb a tőlük való függőségbe, legtöbb alkalommal anélkül, hogy ezt észrevennék; ezáltal azon erőforrássá válnak, amire oly nagy szüksége van az ellenfélnek és ami után kapkodva keres.

Az elején tűnhet ez sokak számára érdekes kalandnak, hisz belátást nyernek egy elbűvölő világba, melyben új tudással szembesülnek, legyen is az néha mégoly homályos.

Minél nagyobb az érdeklődők és azok száma, akik felveszik és gyakorolják a tudást, annál nagyobb az erőhalmaz, amit az mesterek leszippanthatnak. De hogyan lehet kialakítani egy lehetőleg nagyszámú követői tábort növekvő elvárással? Ha csak beszélnek ill. írnak transzformációról, krisztusi princípiumról és mágneshálózatról, azzal csupán elegendő számú kíváncsi és tudásra szomjazó embert képesek vonzani. Mindez alig ill. nem képes fedezni a kellő erőszükségletet.

 

 

Az angyalvilág felfedezése

 

És ekkor fedezték fel az aranybányát! Neve: angyal, arkangyal és társai.

Az angyalokat senki sem találja taszítónak. Az angyalok Isten teremtményei, akik az Ő fényében élnek, akik az Ő akaratát teljesítik, akik feladatukká tették földi testvéreik szolgálását. Az angyal valami gyönyörű, végtelen értékes barátnak, segítőnek és kísérőnek. Igénytelenek, egyszerűen vannak (mindig itt vannak), és „ártalmatlanok” a sokak elképzelésében szigorú és büntető Istenhez képest. Mindez így van; és mégis vissza lehet élni velük, úgymond céljuktól elidegeníteni, miképp „saját szekerük elé fogják be őket”, azaz fel- és kihasználják nevüket, rangjukat, értéküket.

Ezzel megszületett a gondolata annak, hogy csalogató eszközként használják fel az angyalokat, igen, az egész angyalvilágot. Tették ezt annak a reményében, hogy ezzel számos embert a mesterek oldalára húzzanak át, akik kétkedő viszonyban vannak Jézus Krisztussal, mert nem képesek különbséget tenni a mennyei küldöttek –akik Isten és/vagy Jézus Krisztus megbízásában állnak- között és a „mesterhátterű angyalok és arkangyalok között. Úgy tűnik, bejött a számításuk.

Telis-tele van angyalirodalommal, angyalkártyával, angyalnaptárral, angyal cd-vel, angyalhoroszkóppal, angyali üzenetekkel, angyaltörténetekkel stb. az ezoterikus piac. Nem baj? Nem vészes? Békés és ártalmatlan?

Ne engedjük félrevezetni magunkat. Hatni kezd a nagyszabású terv. Még a jószándékú embereknek is oda kell figyelniük, nehogy rohanjanak önszántukból a felállított csapdákba. Azok, akik szívük mélyéből eredő vágyból Istenhez igyekeznek, hivatottak a megkülönböztetés képességének kifejlesztésére, miszerint: Nem minden Isten, ami fénylik! Bár itt-ott fájdalmas  pillanatot okozhat, amikor felismerjük a ravasz félrevezetést, ami olyan jól hangzott előtte.

Ne becsüljük alá az ellentétes erőket! Beültetik az igazságba az „épphogycsak” hazugságot. Harmóniáról beszélnek, szeretetről és békéről, a közösről és Istenről, és arról, hogy újra „isteniek” legyünk. De mást értenek alatta. Az írott vagy hallott szavukról legtöbbször nehéz felismerni a mögötte rejtőző szellemiséget. Ebből az okból halljuk oly gyakran az ellenfelvetést: „De mi ebben a rossz? Hisz a szeretetről beszélnek! Miért ne venném fel a kapcsolatot az angyalaimmal? Hisz ők Isten küldöttjei!”

Az igazi angyalok nem csak Isten küldöttjei, hanem a mi szellemi testvéreink is. Mi magunk is angyalok vagyunk lényünk alapján, tehát tökéletesen tiszta szellemlények, és újra ezen tökéletességgé válunk majd, ha az utunk végül Isten fényében végződik. De azok az angyalok, akikről írunk, azok nem képviseltetik magukat a mesterek által. Ezek az angyalok erőt, gyönyört és nagyságot képviselnek; és ezzel egyidőben mégis alázatot, odaadást, szerénységet sugároznak ki és olyan szeretetet hordoznak magukban Isten iránt és mi irántunk, amit el sem tudunk képzelni teljes méretében.

Kizárólag Isten és/vagy Jézus Krisztus megbízásában állnak. Visszautasítják személyük mindenféle kiemelését, mivel szolgálnak. Továbbítanak minden köszönetet annak, akit megillet. Ami nem jelenti azt, hogy nem örülnek minden „köszönetnyilvánításnak” mifelőlünk. Ami éppúgy azt sem jelenti, hogy nem sugározhatjuk feléjük szeretetünket és örömünket. Végül is mind ugyanazt az utat járjuk – ők bensőben, mi külsőben. És ha egyszer viszont látjuk majd egymást a „túloldalon”, az nagy ünnepség lesz.

Viszont: Nem pótolják Istent vagy Jézus Krisztust. Isten szolgálói és azok is maradnak; ahogy mi is, akkor is ha ezt még nem úgy látjuk. Megszólítani őket annak a reményében, hogy ők mint arra feljogosult lények ismertetik velünk és előkészítik számunkra az Istenhez vezető utat; felértékelni őket mint „transzformációnk” partnereit, megkérni őket valamire, amit sohasem tudnak teljesíteni, csupán továbbítani Istennek és az Ő akaratába helyezni, azt jelentené: félreismerni valódi lényüket.

 

 

Kihez forduljunk? A beosztotthoz vagy egyből a főnökhöz?

 

Fennáll még a kérdés, miféle „angyalok” azok, akiket felkínálnak nekünk különféle honlapokon, számtalan angyalkönyvben, a mára már elterjedt angyalkártyákon stb.? Kissé fáradtságos munka ennek a kiderítése, hisz bele kell merülnünk a kínálat tengerébe vagy „mélyebbre” merülni a világhálón, mert nem elég leragadni az előadások, továbbképzések, könyvek, mozgóképek vagy lemezek felszínesen körülírt tartalmánál.

Ehhez tartozik például, hogy követjük az adott hivatkozásokat, miközben kiderül, mily erők bújnak meg mögöttük, mely mesterekre utalnak közvetve vagy közvetlen, mert futólagosan keresve nem tárul elénk eféle összefüggés. Sokan örülnek, hogy egyáltalán ráleltek az információkra, amik ismertetőt nyújtanak nekik és választ adnak eddigi kérdéseikre utakat felmutatván.

Az eluralkodó tudatlanságra visszavezethetően kevés embernek jut eszébe feltenni a kérdést: „Miért forduljak az angyalvilághoz, ha egyből Istenhez is mehetek?” Aki az angyalok kerülőútját járja, az elvileg ahhoz hasonlít, aki bár egy és ugyanaz házban lakik az édesapjával, mégis más családtagot kér meg rá, hogy közvetítsen valamit az édesapjának.

Az eféle gondolkodásnak szerintem két oka lehet: Vagy nem tudom, hogy az édesapám ugyanabban a házban él mint jómagam (máskülönb közvetlen megszólítanám, már ha kedvelem őt), vagy félek, indokolatlanul félek Tőle (mivel nem tudom jobban vagy hamis istenképre visszamenően), úgy hogy nem is merem közvetlen megszólítani.

Téves és megkérdőjelezhető az az istenkép, ami szükségessé teszi előbb az angyalvilág megismerését, felkészítve az embert Isten vagy Krisztus utólagos megismerésére, mivel az angyalok szeretete és megértésük mi emberek iránt nem szárnyalhatja túl mennyei Atyánk szeretetét és megértését. Az angyalüzenetek sem tartalmazhatnak mélyebbet és nagyobbat az Isten- és felebarátszeretet parancsolatánál; és különben is számtalan érthető magyarázatát találjuk ezen parancsolat átültetésének a mindennapokba.

Tehát mi újat találunk az angyalirodalomban, amit az Isten az eltelt kétezer évben nem mondott volna valamikor vagy valahol? Nem ez a fontos a mestereknek, Isten ellenfeleinek. Legyen az bármi, egyre megy ki az egész: a közvetlen, szeretetteli, bár még elmélyítendő kapcsolatot Isten és köztem, számomra felértékelhetetlen előnyökkel nem tanítják, esetleg megnehezítik vagy akár teljesen megakadályozzák.

Vajon ez kinek az érdeke?

Az érv: „Miért is ne közvetítsenek az angyalok?”, az előbb mondottak alapján elveszti súlyát. Isten az, aki vezetni és irányítani szeretne engem. Ő az, aki él bennem az ereje által és azt a rendelkezésemre állítja. Semmi és senki más nem él bennünk, semmi és senki más nem tart fent bennünket, semmi és senki más csak Ő ill. az Ő szeretetereje bennünk képes hozzájárulni lényünk jóra irányuló változásához.

Legyenek az angyalkönyvekben és másutt előforduló szavak, tanácsok és bátorítások mégoly szépek és helyesek (gyakran azok is, viszont legtöbbször számunkra ismeretlen háttérrel): Egyetlen ok sincs a „beosztotthoz” fordulni, ha a „főnök” csak arra vár, hogy Őhozzá jöjjünk. Ha csak nem bízok jobban a mester szavában mint magában az Istenszellemben, mely sokféle módon hív – viszont nem annyira látványosan mint azok, akik érdekes és színes, néha szemet vakító kínálattal csalogatnak és melyek szándéka a félrevezetés.

 

 

Itt rejlik a veszély

 

Semmi sem működik erő (energia) nélkül. Az erő szüntelen mozgásban van, cserélődik, el lesz ajándékozva, ki lesz kölcsönözve, le lesz szippantva, el lesz rabolva. A mesterek kínálata nem éppen az önzetlen-szerető indíttatásból ered, hanem emögött az erőszükséglet áll egy félig-meddig elviselhető létezésre, de mindenekelőtt Jézus Krisztus elleni küzdelmükre. Végül is Ő volt az, aki újra kinyitotta a mennyeket, aminek –bár hosszútávon- az lesz a következménye, hogy egyre több hazatérni kívánó lélek útra kel, és ezzel meggyengül a sötétség hatalma és egyre jobban szűkül a befolyástere.

Minden tevékenységgel, legyen az akár gondolatbeli, kapcsolatba lépünk hasonló vagy azonos rezgésű erőkkel. Megtörténik a kölcsönös erőcsere. Fogadunk és adunk, kapunk, és elveszik tőlünk. Isten féltétel nélkül ad; Ha látja igyekezetünket, akkor többet ad, miközben érintetlen marad a szabad akaratunk. Ő nincs ráutalva a szereteterőnkre (hisz Ő maga az örökmozgó szereteterő létrehozója!), de minden lépésünkre, amit Felé teszünk, mégannyira több lépéssel közeledik hozzánk.

Nem úgy mint a mesterek és a csatlósaik: Kell az energia, minden körülmények között és minden lehetőség bevetésével. Tiltott eszköz számukra nem létezik. Egy határvonalat csak azok állíthatnak fel nekik, akik átlátják az eljárási módszereiket és nem járják az általuk oly csábítóan körülírt utakat, melyek közé az angyali utak is tartoznak.

Aki rálép ezekre az utakra, az kényszerszerűen kapcsolatba lép a mesterek erejével. Persze ezt nem veszi észre azonnal. Épp ellentétben: Az elején kölcsön kap egy kis energiarészt (kölcsön, nem ajándékba!), ami kezdetben lelkesedést, megkönnyebbülést és magasba szárnyaló érzést vált ki, amit viszont rövid időre rá visszavesznek; visszavesznek, nem vissza kérnek, mivel ez az áldozat tudta és beleegyezése nélkül történik.

Az egyik út, ami ezt lehetővé teszi – és valószínűleg ez a leghatékonyabb módszere- az a meditáció útja. A legtöbb ember kívánkozik nyugalomra, békére, harmóniára, elengedésre és lazításra. A meditáció erre egy nagyszerű lehetőséget képez, miáltal legalábbis egy időre elfelejthetjük a hétköznapok gondjait és elmerülhetünk a belső súlytalanságba. Csak az a kérdés, ki áll az energiapálya túloldalán, amit a meditáló létesít a láthatatlanba? Ha a mesterek azok, akkor a lehető legrosszabb társat választotta, amit csak ki lehet gondolni. Mivel az energiarablók azt a hidat használják, melyet ő maga létesített a befolyásterükbe.

Bár a meditáció fontos eszköze az energiaszerzésnek, de távol nem az egyedüli. Amulett, talizmán és sok más is ide tartozik. És ha olvassuk „… emiatt a kávés dobozban tartandó, hogy már alapjában energetizálja a kedvelt reggeli italt. Fénylény-talizmánjaink használhatók térvédelemre is, védelmi körök létesítésére, meditáció alatti támogatásra vagy álom- és alvásvédőként és e téren is beváltják hatásukat” – akkor nem csoda, ha kiver minket a libabőr.

Aki nem biztos benne, hogy a mesterszintek ihlették-e a könyvet amit épp olvas, vagy amit más ajánlott neki (vannak valóban jó könyvek is), az utána járhat, miképp rákeres bennük Jézus Krisztusra (vagy rákérdez Jézus Krisztusra az előadáson, szemináriumon); nem csak Istenre, mert még akkor is, ha rátalál erre a fogalomra, az nem bizonyítja melyik forrásból, melyik szellemi tollból származik a szöveg. Szem előtt hordhatja azt a kérdést is, miféle megbízásban állnak az angyalok. „Az emberiség szolgálói” nem elégítheti ki válaszként azt, aki nem akarja, hogy félrevezessék. A függelékben felsorolt, melegen ajánlott könyvek szintén felvilágosítást nyújthat.

Aki szívében hordja Isten és Jézus Krisztus iránti szeretetét, annak sikerülni fog elválasztani az ocsut a búzától és képes lesz elsajátítani a megkülönböztetés képességét, és nem fogja gyémántnak tartani a mégannyira szépen felkínált drágakövet, hanem felismeri annak, ami valójában: drága –túlságosan drága- üveggyöngy.

 

Dienstknecht Hans, Marosics Tamás

Magyar Táltos Honlap

 

 

 

 

Jelmagyarázat:

*1 Ez olyan dolog, amit a „keresztény” egyházak nem vettek észre az Ő tanításának a kiforgatásában: Ha bárkinek is –legyen az szellemi lény vagy akár ember- lehetséges lenne aláásnia Isten akaratát, akkor ő nagyobb lenne Istennél. Vajon ki lenne erre képes? De mivel szeretetéből kifolyólag az az akarata, hogy semmit se veszítsen el abból, amit megteremtett, senki számára sem lehetséges tartósan elvenni Tőle akár egyetlen gyermekét is. Ha nem ebből indulunk ki, azesetben –elméletileg- csupán két lehetőség marad: Vagy nem akar minket többé az Isten, vagy bosszúvágyú és örökre visszaküld minket a kárhozatalba az ideiglenes fegyelmetlenségünk miatt. Ezek közül egyik sem illik egy olyan Istenhez, aki igazságos és maga az önzetlen és feltétlen szeretet „megtestesítője”. Nem hinném, hogy Ön az utóbbi két lehetőség egyikében hinne, külöbne nem olvasná a Magyar Táltos Honlapot sem. Itt pl. gyakorlatban is kipróbálhatja a szív logikáját J

*2 A tökéletes recept avagy „Hozd fedélzetre a kormányost” – elveszett, de újra rátaláltunk: A Belső Munka tudatossága, 100. olal. Szerző: Dienstknecht Hans, 2009. Infó – Amazon

(*3) A tökéletes recept avagy „Hozd fedélzetre a kormányost”, 105. oldal

(*4) Részlet egy előadásból – Königswinter, 2008. február 4., Szellemi Gyógyítás Németországi Egyesülete

(*5) A tökéletes recept avagy „Hozd fedélzetre a kormányost”, 106. oldal