Amikor elhagytam a síromat kereszt-halálom harmadik napján, a nap köszöntött a felhőtlen égbolton. Eltöltve örömmel széttártam kezeimet egy keresztet alkotva, átkaroltam az egész teremtésemet, átkaroltam a Földkerekséget, átkaroltalak benneteket, gyermekeimet, átkaroltam a gyilkosaimat is, mert megtörtént a győzelem és legyőződött a halál. Igen, felébresztettelek titeket az örök életre, mert elvoltatok veszve és Én megmentettelek benneteket.

 

Három nappal előtte még a földi golgota-kereszten lógtam felszögelve, kitéve gyilkosaim csúfolásának és gyűlöletének. Kemény volt a fa, amin felszögelve lógtam és ami könyörtelenül megtartott Engem, ami éreztette Velem az ember-szívek keménységét. Ez mutassa fel nektek az emberi tehetetlenségem. Mutassa fel nektek, hogy a szeretetem, külsőleg tehetetlen, legyőzöttnek látszott a pokoli uralom túlsúlyával szemben. Az egek fájdalma a sötét felhőkben és a felkelő viharban nyilvánult meg. Sírt az ég.

 

A katonák és az egyházi vezetők győzelmükben biztosan elhagyták a keresztre feszítés helyszínét, de valahogy sehogy se támadt bennük győzelmi öröm. Érezték, hogy helytelen ítélet született, a lelkük tudta. Szívük megtelt félelemmel és nyugtalansággal. Ünneplés helyett inkább meghúzták magukat a gonosztevők.

 

Az Én szeretetem viszont csendben tevékenykedett és győzött!

Harmadik napon feltámadtam!

Elhagytam a sírt, előtte álltam, teljesen kitártam karjaimat a győzelem-kereszt jelében megtelve szeretettel, örömmel és békével, átkaroltam és megáldottam mindenkit és mindent.

Most győztesként álltam a sötét sír lyuka előtt az élő kereszt jelében és öröm szállt fel Bennem, hogy felszabadítottam mindent és mindenkit. A hideg sírt, a gonosz sötétségét mögöttem hagytam. A nap sütött az arcomra, a jó melegítő fénye, ami minden múltat háttérbe szorított.

A szeretetem most mindegyikőtöket át tudott és át akart ölelni.

 

Nem a kemény halál-kereszt amin megöltek, hanem az élő szeretet-kereszt volt az, ami mindannyiótokat meg tudta ölelni, jót mint gonoszt. A halál-kereszt, ami sok sötétséget és szenvedést jelent számotokra, le lett győzve. Mostantól mindenki meggyógyulhatott és meggyógyulhat, aki hisz a jóban és Én Bennem.

És szemem előtt láttam az emberiség fejlődését az idő folyamán, ami széttárult Előttem. A ti időtöket is láttam.

Győzedelmeskedett a szeretet-keresztem és újból vágyódtam a jó után az egyszerű emberben. Láttam bennük a felkelő napot és mindazt a jót, ami kiáramlott és kiáramlik belőlük. Ezek az emberek, akik helyén hordják a szívüket. Jóhiszeműek, akik alig sejtenék, hogy elcsábíthatnák őket a szívtelen fej-emberek. Láttam bennük a tehetetlenséget, a kicsiséget és a sérthetőséget. Éreztem bennük az őszinteséget és az igazat, ami újra napvilágra jött.

Igen, ezen jó emberek nem hunynak szemet a világ támadásai előtt. Türelmesen viselik, mert hisznek Bennem. Szeretem ezeket az egyszerű embereket.

 

Újra örömöt tudott okozni a sok kicsi dolog, a sok jó ember szíve, akiktől mellébeszélés nélkül kiáramlik a szeretet a világba, anélkül, hogy ennek tudatában lennének. Ők az oázisok a hitetlenség sivatagában. Ők a csillagok az éjjeli, sötét égbolton. Ők a tüdők, amik nélkül a világ megfulladna. Nem válnak hangossá, hanem a csendben tevékenykednek szeretetükkel. S mivel csendben tevékenykednek, általuk soha sem halhatott ki a szeretet a világban.

Ők a szeretet reményhordozói. Ők a jó vetőmagok, anélkül, hogy tudnának róla. Ő tőlük áramlik ki az igazi élet, akkor is, ha meghalnak benne, mint ahogy a magnak és a szemnek is meg kell halnia, mielőtt élet nőne ki belőlük. Ezt megérteni igazi életművészet. Ezen emberek hisznek benne és tudják, úgyhogy együtt élnek a halállal, elfogadván a halált. De ez az ő győzelmük, ez az ő feltámadásuk.

 

Viszont láttam a félők szívét is. Ezek a reménytelenek és a hitetlenek, akik a világ rabjai és nem látnak jövőt. Ők hisznek az ellenfél sugallásának, könnyen töprengésbe esnek és ezzel boldogtalanná teszik magukat. Mágnesként vonzzák magukhoz a gondokat, ápolják és kényeztetik őket és ezzel a saját boldogtalanságukkal teszik ezt. Nem látják se a napot, se a fényt, előszeretettel megbújnak valahol és fáznak a sötétségben, amit az ellenségnek köszönhetnek.

 

Nekik alig van saját véleményük és másokba kapaszkodnak, megszorongatják és magukkal húzzák őket a sötétségbe. Legyetek velük óvatosak, mert meggondolatlanul cselekednek – ma így, holnap úgy. Gondoljatok rá, félelemből soha nem születik öröm és boldogság.

 

Feltámadásommal újra nyitva áll a Menny mindenki előtt. Csupán el kell fogadjátok.

 

A gyilkosaim és akasztóim nem követték a szavaimat. Máig gyűlölnek és még mindig azt tervezik, hogyan tudnának elpusztítani. Ők az „Én ellenségeim“, akikről újra és újra beszélek.

Az ellenségemnek sok arca van. Ezek azok, akik elűztek szívükből Engem és a szeretetet. Ez az ő romlott szelleme, a pokol fejedelme. Ők a mai anyagi világ váladéka. Ők azok, akik elcsábítják az emberek tömegét önérdekből. Ők azok, akik egy világra terjedő világrendet terveznek saját elképzelésük szerint, amelyben az egyszerű embereknek esélyük sincs. Kiirtani tervezik az utolsó reményhordozót, miképpen megrabolnak titeket szabad akaratotoktól.

 

Így hát ismét egyedül álltam, magányosan éreztem magam és elhagyatva. Az elért győzelem fölötti örömömbe így keserűség is bekerült, mivel önszántából nem akarta elhagyni a világot a gonosz.

Mégsem akarta megsemmisíteni a szeretetem a gonosz lakájait. Hisz ez egy olyan ítélkezés lett volna, ami nem felelt volna meg a lényemnek. Így hát fennmaradt a pokol váladéka, ami minden eszközzel megpróbál titeket magához kötni. Tehát a gonosz nem került ki a világból. Viszont korlátoztam a működését időben. Saját maga felett fel ítélkeznie. El kell árulnia önmagát, megmutatnia az igazi arcát és láncokba vernie önmagát. A szeretet és a megbocsájtás fogja legyőzni őt.

 

De ennél nagyon a kegyelmem veletek emberekkel, akiket nem önszántatokból csábított el az ellenségem.

A korszakváltásig hagytam őt tevékenykedni. A korszakváltás idején fog végül a legvilágosabban megmutatkozni. A korszakváltás a valódi ítélkezés, amit maga felett tart az ellenfelem. Őt követi majd a követősége. Ítéletet mond… saját maga felett! Világszerte bomlasztja a társadalmat – mindig is ezt tette. De most meg kell éreznie az ítéletet, mert hagyom a tevékenységét folytatni mindaddig, míg az utolsó ember is felismerte a gonoszságát. A saját lelkiismerete és a követősége mondja majd ki az ítéletet felette, ahol Én nem leszek jelen, mert az Én szeretetem úgyis kimondaná újból, hogy „megbocsájtok“.

Az Enyéimnél leszek.

Az Én birodalmam, amit a korszakváltást követően berendezek, mindenkit megjutalmaz, akik Engem követnek, akkor is, ha a követésük csak egy halk „igen“. Ő reájuk közbocsánat vár. Egy bíróság helyébe kegyelem és megbocsájtás lép.

Így a szeretet-kereszt és a megbocsájtás lesz az uralkodásom igazi jelképe az egész Új Földön. Ámen

 

2021.03.31.