„Minden évben újra – karácsony ünnepe! Karácsony ünnepe? Van kedved karácsonyozni?” Ezen szavakkal kezdted előadásodat az öregek otthonában és folyton azt jár a fejedben, mi lett gyermekkorod karácsonyából és legfőképp abból a karácsonyból, amit Én hoztam nektek?

Karácsonyi üdvözlő lapok után kerestél a boltban, amik a földi születésemre emlékeztetnének és csalódott vagy, mert egyet sem találtál, sőt, még az előkarácsonyi zene is eltűnt a boltok hangszóróiból.

A legtöbb embernek ez fel sem tűnik, egyszerűen engednek a bevásárlási mámornak és meg sem kérdik, mi köze ennek karácsonyhoz. Egyszerűen csak ünnepelni akarnak, minden más mindegy nekik. Az Én születésemet sokan már összefüggésbe sem hozzák az ünneppel.

Neked viszont feltűnik ez és felismered benne, mennyire kezében tart benneteket az ellenfelem és mennyire elvonja Rólam a figyelmeteket. Munkavilágotokat az idő tényezőjével és gondolatvilágotok a pénz tényezőjével befolyásolja. Az idő pénz, szól az egyik mondásotok. A munkavilág idegesítővé és egyhangúvá vált, emiatt egy szelepet keres az ember, hogy megszökhessen a hétköznapokból. Emellett még soha nem lakott ilyen sok ember egy helyen, mint a mai városaitokban és mégis idegenek maradnak.

Ennek ellenére mindenki a nagyvárosok vonzási körébe törekszik, mert azt hiszik, ezzel részt vehetnek az idő pulzálásában. A sajtó olyannyira túlterheli az embereket és elvonja figyelmüket a lényegről, hogy sokan nem tudnak mit kezdeni magukkal. Rendszeres jelleggel kinevelik belőlük, hogy foglalkozzanak önmagukkal. Ennek következtében egyre több az olyan ember, aki elvesznek a magányban.

A magány viszont az ember legmélyebb szenvedése – a magányos ember fázik, hiányzik neki az együtt érző szív melege. Mivel nem találnak ilyen szívet, hát kábítást keresnek. Ez az ellenfelem ravasz módszere, így könnyű dolga van az emberekkel. Ők meg feledni akarják a magányt. Így hát teljes bevetéssel engednek érzékeiknek, és vásárlási és ünneplési mámorba esnek. Magányukat zabálással, alkohollal, gyógyszerekkel vagy kábítószerrel tompítják. Ha csillapodik a kábítás, minden még rosszabb lesz.

Vagy, olyan emberekhez vezeti őket az ellenfelem, akik kizárólag a tudománynak vagy más isteneknek hódolnak, ahol azt hallják, ők maguk is istenek és senki náluk magasabbat nem kell elismerniük. Ezek az istenek viszont tönkreteszik őket. Többük a pszichiátrián köt ki vagy öngyilkos lesz. Így könnyű játéka van velük az ellenfelemnek, mert ítélőképtelenül kezdenek el keresni, hogy elfeledjék eltompult hétköznapjukat.

Ez már ekkor a magányos, felszínes, halott társadalom, mely eltompul, mert nincsen többé szívből jövő igazi érzelme, csupán az érzékiség alacsony érzései.

Ebben az elveszett társadalomban felnövő gyerekekhez és fiatalokhoz már nem is akarok szólni, mert amit itt látok, attól elvérzik a szívem. Ők legyenek a jövőtök?! De hogyan nézzen ki az a jövő, ha ennyire eltorzult a nevelésük? Fontoljátok meg!

Ebben a helyzetben felismered képtelenséged ebben a rendszerben. Szeretnél, de nem tudsz segíteni! Csak akkor találsz az emberekhez, ha velük együtt ünnepelsz és nem akkor, ha felveted az élet értelmét egy beszélgetésben. Nehezedre esik feltételesen felvenni az ő gondolkodási módjukat – mert nem a te világod. Jószándékú vagy, de senki nem akar hallani róla. Észreveszed, kívül állsz az úgynevezett modernkori emberektől és néha már magadban kezdesz el kételkedni, hogy helyes úton jársz-e, mert nem találsz már bejáratot az általános társadalomhoz.

Az egyik Szavammal megértésedre hoztam, hogy csak ritkán tudod elérni Szavammal a jelen idő embereit, kivéve jó cselekedettel. Kevesek lettek azon emberek, akiket megtalálsz az Én Szavammal, oly kevesen, mint oázisok a sivatagban, mint csillagok a sötét égen vagy mint virágok, melyek télen nyílnak.

Ádvent van, ideje felkészülni az Isten eljövetelére. Ez az ádvent értelme.

Én, a ti Szent Istenetek, egészen kicsi lettem értetek, hogy teljességben nálatok lehessek. Sőt, olyannyira kicsi lettem, hogy mindegyikőtök szívében helyet foglalhattam és bennetek tartózkodok Isten élő szikrájaként.

Énreám hangolódjatok, és nyissátok ki tágasra szívetek ajtaját és kapuját, hogy lángra lobbanjon bennetek az Én szikrám hitetek által.

Ébresszetek fel Engem bennetek, hogy teljesen kitölthesselek benneteket azon fénnyel, mely elkezd világítani szívetekben és aztán teljesen átjár titeket.
Várom, hogy elkezdjetek bízni Bennem, mivel felkészítitek Számomra templomotokat önmagatokban, melybe beköltözhetek, és felebarátaitok és Én Irántam tanúsított szeretetbéli tettekkel díszítitek szíveteket templommá. Lássátok, ezt értem ádvent alatt, az eljövetelemet szívetekbe.

Szikraként lakom bennetek kezdetek óta, de csak akkor lehetek élénk bennetek, ha felébresztetek Engem rá, ez azt jelenti, hogy hinnetek kell Bennem és élénk kapcsolatba kell kerülnötök Velem.
És ez már a karácsony szívetekben. A betlehemi barlang akkor a ti szívetek, melyben helyet foglal a betlehemi csillag és felvilágít bennetek az Én fényem. Ezzel láthatóvá válik a csillag mindazon emberek számára – akik látni akarják, éppúgy mint 2000 évvel ezelőtt -, amely mostanra szívetekből felvilágít a felebarátság tetteitől. Ez akkor olyan karácsony, mint amelyet kívánok Magamnak.
Egy ilyen karácsony nem kötődik egy bizonyos naphoz, hanem mindig is megtörténjen. Ez legyen szívetek karácsonya, egy olyan karácsony, mely megérzik körülöttetek az egyszerű és szegény emberek. Most nyitott fületek van azok bajaira. Elkezditek felfogni és megérezni az emberek baját. Gondoljatok bele helyzetükbe. Kezdjétek el szeretni azokat az embereket, akik kevés szeretetben részesülnek és ajándékozzatok nekik egy kevés szeretetet.
Ezáltal olyan emberekkel találkozol majd, akik viszont szeretnek téged. Hálások és ezáltal bennük is felgyúl a karácsony fénye és a csillag elkezd bennük is fényleni. Ezzel kezedben van szerencséjük egy része, Ez aztán az igazi karácsony, a szívek karácsonya. Ámen.

 

-do- 2019.12.12.