Az Isteni Szeretet egyik edénye

Itt vagyok! Érzel Engem? Itt vagyok életed leheleteként, a fejlődés erejeként. Én vagyok az, aki éltet és átél téged, és te vagy az Én kifejezésem a teremtésben, ezen világban is. Az új emberben összekapcsolódik majd ég és Föld, szó és tett és ebből adódik a teremtési sorrend. E szavak összekapcsolnak téged önmagaddal. Érted-e? Gondolatokban most még külön vagy választva önmagadtól. Még keresed magadat a világban. De a világ csupán külső ellenfénye a teremtésnek. A világban is megmutatkozik a teremtés, de utóbbi nem érti, honnan jön és hová megy. Te vagy e világ, mert önmagadban teremted meg!

 

Minden emberben ott van a Szent Szellem tüze. Minden emberben létezik egy oltár helyiség, melyben ég az örökkévalóság fénye! Minden emberben! Ha világotokra tekintetek, akkor közületek jelenleg – igen az időfolyamban – sokan félnek és aggódnak, hogy vajon mit fog hozni a jövő. S mit gondolsz te, ki ezen sorokat olvassa? Mi fog történni?

 

Megtörténik a feltámadás! Most! Ebben a pillanatban! De a világ még nem ismeri fel! Az Isteni Szeretet tüze elégeti az ellenszegülés salakját. Értsd meg hát, hogy el kell törnie a héjnak, hogy láthatóvá váljon a belső gyümölcs. Csak az törik szét, minek a feladata teljesült. A héj védte a gyümölcsöt, míg az megérett. Most, mivel megérett a gyümölcs, nincsen már szüksége a védő héjra. Te vagy a gyümölcs. A gyümölcs az új ember. Azon ember, ki új életre kel.

 

Az új ember új talajon áll. A régi talajra nincsen már szüksége. Az kiszolgált. És mégis, oly sokan közületek megpróbálnak állva maradni a régi talajon. Pedig már felszántásban van a talaj, mégis megpróbálnak a barázdákba kapaszkodni. Ez a kapaszkodás azonban bizonytalan és már csak rövid ideig adott. Az, aki megbízik az Isteni Szeretetben, mint életének magjában, az ki fog lépni a barázdákból és az új, biztonságos talajra áll.

 

E Földön egyikőtök se látja ezt ugyanazon szemmel. Egyikőtök se látja embertársát ugyanazon szemmel. Mindenki saját szemével lát egy képet a Földről és egy képet embertársairól. ÉN azt mondom nektek: „Önmagatokról is csak egy képet láttok!“ Ebben a világban ez így van. Így hát Engem is csak egy képben láttok. E kép is csak egy átmeneti. Legyetek ennek tudatában. Ne kapaszkodjatok ezen képbe, amit Rólam alkottok. A kép változik, mivel a Szent Szellem tüze át fogja alakítani ezt a képet.

 

Ne féljetek az új képtől. Vele együtt át lesztek alakítva és aztán megértitek, mi történt. Ne kapaszkodjatok egyetlen Rólam alkotott képhez se! Ha Rólam alkotott képbe kapaszkodtok, az vitához vezet. Azon vitáztok, kinek van meg az igazi, valódi képe. Értsétek hát meg: „Olyan képbe kapaszkodtok, ami csak egy kép! Nem az igazság, hanem csak egy kép!

 

Nagy festők éltek e Földön és csodálatos képeket alkottak. De e képek csak azáltal válnak élővé, ha megtekintitek őket. Képzelj magad elé egy képet és hagyd rád hatni és aztán kérdezd meg felebarátodat, őreá hogyan hat a kép. A saját benyomásairól fog neked mesélni. Vajon fedik-e egymást a benyomásaitok vagy különböznek egymástól? Fednék egymást, ha ugyanolyanok lennének az érzéseid, mint felebarátodé. Tekintsetek egy vidéki tájra és azt követően meséljétek el egymásnak, mit láttatok, mit éreztetek. Meséljétek el anélkül, hogy ragaszkodnátok a saját képetek helyességéhez, valódiságához.

 

Az emberek mesélnek a Velem, az Isteni Szeretettel való találkozásukról. De vajon minden emberrel azonos formában és módon találkozok? Minden emberrel az ő saját módjában találkozok. Így minden találkozás egyedi. Akkor meg miért vitatkoztok azon, hogyan kelljen megjelennem? És akkor miért próbáljátok könyvbe préselni szavaimat, amiket mondok? Az élet könyve olyannyira sokszínű, mint amilyen sokszínű a teremtés is.

 

Az emberek hívnak Engem és egy kép megjelenését várják (el). Nem, Én az életerő vagyok mindegyikőtökben. Így hát ne egy képben keressetek Engem, hanem ismerjetek fel Engem képek ezrében! Mária nem ismert fel Engem, mivel még az emberfia képe volt szeme előtt. Amint nevén szólítottam őt, akkor szavaim feloszlatták a régi képet és ő újból felismert Engem! Újból kell Engem felismerned.

 

Adtam nektek utalásokat, hol találkoztok Velem. Emlékezzetek! A szenvedőben, az örömteliben, a vigasztalanban, a vigasztalóban, a boldogtalanban, a boldogban, a szegényben, a gazdagban, a koldusban és az adományozóban közeledek felétek. Ha találkozol egy emberrel, akkor tudd, hogy Velem találkozol. Tudd azt is, hogy a felebarátodhoz viszel Engem. Ahogy beszélsz Rólam, nevemben cselekszel, úgy észlel Engem a felebarátod.

 

Gyakran olyan szavakat visztek felebarátaitokhoz, melyek kőből készült edénybe vannak csomagolva. Gyakran kőből készült kenyeret adtok nekik. Miért? Mert a szívetek nincs jelen az adományban, szívetek messze van a felebarátotoktól. Szóval ha az Istenről beszéltek, fontoljátok meg jól, hogy a szívetek megtelt-e örömmel és tele van-e szeretettel felebarátotok iránt. Más különb hallgassatok!

 

Térjetek be a hallgatás éjébe. Onnan jön a tűz, ami átalakítja a világot. Soha senki sem fogja felkutatni az Örök Istenéjt, csakis maga az Istenség. Onnan jön a fény, mely növekedve szaporodik teremtési szintről teremtési szintre. A szeretet fénye világosnál világosabb; olyannyira világos, hogy földemberi szemekkel nem felismerhető. De érezhető. Ez az a tűz, mely képesít teremtőtárs létre. Ámen, Ámen, mondom nektek: „A feltámadás megmutatkozik az együttérző szívben; a felebarátszeretet leheletében!“ Ámen, Ámen, Ámen.

 

2024. május 10.