Üzenet a világnak, 2022. szeptember 18-án

 

 

Emeld fel szívedet, ó ember, emeld fel szívedet és ne engedd magad elbizonytalanítani félelmed által. Ember, ó ember, emeld fel szívedet, nyissad ki és tedd szabaddá – szabaddá elképzeléseidtől, szabaddá ötleteidtől, hogy milyennek kell lennie valaminek és milyennek nem – tedd szabaddá és tágassá, ó, ne korlátozd határok által, amiket te szabsz meg arról, mi lehet és mi nem. Ó, tedd tágassá, nyisd ki, mert csak egy nyitott szív képes fogadni azt, ami szeretetből adatott, csak egy nyitott szív fog tudni adni, ami gyarapodni kívántatott szeretetben, csak egy nyitott szív fog tudni kapcsolatba lépni, eggyé olvadni és ezzel új gyümölcsöt hozni.

 

Ó ember, emeld fel tekinteted! Emeld fel tekinteted, hogy lásd a szellemi igazságot és valóságot, amit az emberi szem nem képes felfogni, nem képes meglátni, emeld fel tekinteted, hogy meglásd az egyetemes nagy összefüggéseket és folyamatokat, melyek közepett álltok a nagy tervben, mely egy nagy hazavezetés, több különböző körfolyamattal kialakítva, hol az Isten népe vezetés alatt áll több szakaszon át és ahol ismételten áthalad hasonló közökön és állomásokon. Ó, emeld fel tekinteted és lásd meg az egyetemes igazságot, ami tükrözi számodra a jelen idő történéseit, melyek körvonalazódnak. És amint visszalépnek hatalmi állásukból és lemondanak a nők és az anyák, lásd és értsd, hogy vége lesz egy nagy korszaknak, végéhez közeledik a bölcsesség és irgalmasság fejezete. Így az utóbbi évtizedek kihívták az embert és az emberiséget, bevezették egy új tudásba, ami most életre kíván kelni. Emeld fel tekinteted és lásd az újjászületést, a hajnalcsillagot, ami egyaránt a Teremtő születésére utal. Újra eljött szellemben, feltűnés nélkül és szerényen, szinte észrevétlen marad és mégis kezdik Őt érezni az emberek itt és ott. Emeld fel tekinteted és lásd a harcoló Jeruzsálemet, Betlehemet, a betlehemi történést, emeld fel tekinteted és lásd a töredékeket és a részeket, melyek ismételten ugyanabban az időfolyamban futnak le.

 

Emeld fel tekinteted a figyelem elterelés elől, a világszínház és a megtévesztés alól, amit a sötét-világ játszik hatalommal és a hatalom ide-oda átjátszásával, fenyegető gesztusokkal, félelem- és pánikkeltéssel próbálják az embereket manipulálni, befolyásolni, megnyerni őket. Emeld fel tekinteted, és menj az embertörténelem nagy ívébe, Isten népének nagy ívébe, mely 40 évet vándorolt a sivatagban, mielőtt rátalált az ígéretek földjére. Értsd hát meg, hogy aki elkezdi kioldani magát a belső függőségek alól, aki kiáll a szabadságharcért és kilép a rabszolgasorból, az megtapasztalja Isten kegyelmét és gyakran mennyei csodákat is megélhet segédnyújtásképp, ahol ketté válik a tenger, ahol új út nyílik a látszólagos áthidalhatatlanság közepett, amin kiléphet. De az akarat után, elhagyni a függőséget, az akarat és a bátorság után, átmenni a ketté osztott tengeren, azután az ember a sivatagban áll. Most már nem népként, hanem egyénként. És hiányzik neki az, ami eddig számára fontosnak tűnt, az, amibe kapaszkodott és biztonságérzetet nyújtott neki. E sivatag mindenkinél máshogy néz ki. Az ember megéli saját kétségbeesését, függőségét és szükségletét, bevezettetik a saját fájdalmába és kétségbeesésébe – ez egy birkózás önmagával, ahol kiderül, ki kell derülnie, mit hajlandó adni az ember teljes szabadságában. Teljes szabadságában: Mire akar tenni? Minden szabadság közepett meg kell küzdeni és mérlegelni kell: «Mire akarsz építkezni, ó ember? Mi az ami fontos számodra, ó ember?» Ez is annak az ideje, amikor táncol az aranyborjú körül és szembesül a parancsolatokkal, úgy, ahogy az Isten népe is. Ezt az utat mindenkinek magának kell járnia a saját szívében, ha akarja. Az út elkezdődik, amint az ember észreveszi: «Bár a külső függőségben vagyok most, vezető és uralkodó nélkül, de most aztán merre menjek?» Betér az egyedüllétbe és a magát-egyedül-érzésbe. Ez az állapot nagyon is nyomasztó és félelmetes lehet. Ekkor feltevődik a kérdés: Ó ember, hová akarsz fordulni? És ha az ember, teljes szabadságában, nyomás nélkül, uralkodó és vezető nélkül, önfelelősen elkezd bensőjében odafordulni Istenhez, Hozzám, Krisztushoz, akkor bevezetjük az embert bensőjébe, szabad akaratába, amit most kiélhet. Kezdetét veszi a vágyódás a szívében. És aki utánajár ezen vágyódásnak, megtapasztalja azt a mannát, ami Isten szelleméből adatik neki, amint csak bekopog, amint kéri a segítségemet és kérdez, amint hajlandó elismerni Engem, és csakis Engem vezetőként és uralkodóként. Mert lássátok, senki sem jut az Atyához, csakis Általam. És ha ezen szavak nyomasztóan hatnak rád vagy akár teljes mértékében elutasítod őket, az esetben tudd: A te ezen sértettségedhez Nekem semmi közöm! Én vagyok a szabadság és nem Én hatottam rád nyomással! Nem Én zsákmányoltalak ki! Nem Én éltem vissza veled! És nem is Én játszadoztam teveled! Mert lássátok, időtök baját a sötétség világa okozza, mely fehér ruhában díszeleg és öltözködik. Ez a megtévesztés változatos módon történik és egy további állomás azon az úton, amin áthalad az Istennek népe ezen időkben és mostanra már túltett rajta és elérte csúcspontját. A kérdés az: Mi valós és mi nem? Mindenki, ki útra kel, el lesz vezetve ezen helyhez. Boldogok azok, akik áthaladnak ezen a szakaszon, mert őket teljesen más szintekre lehet már elvezetni, mivel már különbséget tudnak tenni igazság és hazugság között. Ehhez viszont szükséges a saját igazság széttörése, azon hazugságé, amit eddig igazságnak fogadott el az ember, szükséges a saját megtévesztés és önmegtévesztés beismerése, szükséges a saját gyengeség beismerése, szükség van a beismerésre. Épp ezért: Emeld fel tekintetedet! Mert aki látja a megtévesztést és bent ragad a csalódottságban, az nem fogja meglátni a mögötte és fölötte rejlő igazságot, se nem fogja megérteni, hogy ez az útnak egyik fontos szakaszát képezi, és nem fogja látni, hogy ez nem a vég, hanem csak a kezdet. Mert aki a fényhez igyekszik, annak tudnia kell azt megkülönböztetni a sötétségtől, akkor is, ha az fénynek adja ki magát.

 

Emeld meg füledet, ó ember, és halld, halld meg a szavakat, melyek lelkednek adattak, melyek balzsamként, gyógybalzsamként kívánják gyógyítani sebeidet, csillapítani fájdalmadat és megtisztítani lelkedet. Ne hallgass, ó ember, ne hallgass a világ hangos morajlására, ne hallgass a csábítás édes szavaira, ne hallgass a megtévesztés látszatára, ó, halld meg önmagadat! Fülelj önmagadba és halld meg azt a csendes hangot, ami megszólal benned, ami megszólít téged és ami szól hozzád! Halld meg a lelkedet, mely kezében tartja életed iránytűjét, mely átvezet téged életterveden, az általad választott állomásokon, sorsfordulaton és fájdalmon, adott lehetőségeken, és összehoz bizonyos emberekkel és lelkekkel. Nem a belső gyermek az, aki beszél benned! Ne kicsinyítsd le és ne tedd emberivé! A lelked az, ami összeköttetésben áll az ős-okkal, szellemi-isteni eredeteddel, ami jellemzőséged eredetében áll, eltárolva benne minden korábbi életedet és megtöltve képességeiddel, igazi valóságoddal, ha úgy akarod önmagad folyékony állapotával, folyékony halmazállapotával. Ó fülelj, fülelj magadba ember! Hogy újra visszatalálj magadhoz és lényedhez, hogy megtanuld járni az utadat, megbízni önmagadban, akkor is, ha ezáltal a külsőben nehéz helyzetekbe kerülsz. Fülelj magadba, mert az út, a te utad benned rejlik és a lelked tud rólad.

 

Ó ember, emeld fel magad, ó emeld fel magad, ó emeld fel magad! Mert Én építkezek! Én, a Feltámadott, eljöttem újra! És mindazokkal tartok, akik felkelnek és felemelkednek. Keresem azokat, akik maguk mögött hagyják emberük keresztjét. Keresem azokat, akik Atyám kezébe adják szellemüket, keresem azokat, akik ellent mondanak a Sátánnak, keresem azokat, akik meg tudják különböztetni az igazságot a hazugságtól, keresem azokat, akik készen állnak eggyé olvadni lángoló szívvel, hogy elhozzák Krisztus testét az embereknek. Keresem a búzát, a magot, ami készen áll lisztre őrlésre, hogy csillapítsa az emberek éhségét. Azokra van szükségem, akik a külső függetlenségben elérték a belső függetlenséget és hajlandóak arra, hogy Én vezessem őket bensőjükben. Őket összeköttetésbe hozom és fel fogják ismerni egymást, mert ők az Enyéim. Ők nem osztanak meg, ők összekötnek, ők lesznek a tanítványaim, ők fogják szétosztani a kenyeret, ami Én vagyok, ami mindig is voltam és ami mindig is leszek. Ők azok, akik követik a Fiú útját, akik követik Őt, akik áthaladnak a tüskeerdőn, akik átkelnek a sivatagon, akik készen állnak elfogadni az igazságot annak, ami. Ők rátalálnak az életre, maga az életté válnak és annak megtestesítőjévé. El fogják hozni az életet az emberekhez, akik hajlandóak befogadni ezt az életet.

 

Így hát lássátok: Én vagyok az út, az igazság és az élet. És aki Velem együtt útra kel, őt bevezetem az igazságba – a sajátjába, és a nagy teljesbe. Ez azt jelenti, hogy át kell jutni a megtévesztésen, ami igazságnak adja ki magát.

 

Emeld meg felfogásod szintjét! Emeld meg felfogásod szintjét! És tudd: Ezen szavak egyetemesen lettek kimondva! Érvényesek rendszerekre, kapcsolatokra, emberekre, vallási közösségekre, érvényesek tegnapra és holnapra. És ha úgy hiszed megértetted, akkor értsd meg, hogy te csak magadat és a saját világmindenségedet látod, mivel a saját korlátoltságodban állsz. Ó, emeld meg felfogásod szintjét, ó emeld meg felfogásod szintjét és ne kicsinyítsd le olyannyira e hallott vagy olvasott szavakat! Beilleszted a világnézetedbe és úgy véled megértetted. És Én azt mondom neked: Emeld meg felfogásod szintjét! Emeld meg felfogásod szintjét! Emeld meg felfogásod szintjét Isten szellemébe és tudd: Olyannyira többről van szó, mint gondolnád! Olyannyira többről van szó, mint amit el tudsz képzelni! Mindez oly annyival nagyobb! Ne korlátozz, ne korlátozz, nyílj meg! Ó nyílj meg, gombold ki magad, szabadítsd meg magad a szűkösség alól, amiben vagy! Menj tovább, ó menj tovább, ó menj tovább! És ha bizonytalanságba is vezet az út téged, kérd kezemet! Kérd Tőlem a vezetésedet, ha nem tudod merre tovább! De menj tovább, mert kicsivé tesz téged a szűkösség és korlátoltság, megfoszt az életedtől, megfoszt az igazságra vetett tekintettől. Előtted áll, mint egy magas hegy.

 

És ahogyan mondtam neked: Ha olyan nagy lenne a hited, mint egy mustármag, hegyeket mozgatna meg. És most azt mondom neked: Szavaim igazak! Add a kezedet, ha készen állsz. Add a kezedet, engedd, hogy segítsek neked és csakis Én reám építkezz, Én reám a bensődben! Reám építkezz, Krisztusra, aki eljött érted, aki meghalt érted, aki feltámadt érted, aki valóra váltja szavait, aki újra eljött szellemben és fel kíván támadni benned. Mert Én vagyok a győztes, igen, Én vagyok a győztes! A fény győzedelmeskedik a sötétség felett. Engedd, hogy világosság legyen benned, engedj világítani benned, engedj, ó engedj vezetni téged.

 

A Harmadik Idő

Én, az Istenetek és mennyei Atyátok újra megemelem Szavam a Harmadik Időben,

megtisztult és letisztult csatornákon keresztül, a Harmadik Időben adott üzenetek által,

szellemtől szellemhez, amelybe Krisztus elvezeti a követőit.