Imádkozzál velem, az angyaloddal:

Jóságos és jó Isten,

Lásd az emberek szenvedését ezen a Földön.

Éheznek és szomjaznak a föld kenyere és a szeretet kenyere után.

Éheznek és szomjaznak a föld vize és az élet kenyere után.

Éheznek elismerés és vonzalom után.

Éheznek. Csillapítsd Te az éhüket és a szomjukat Te Magad által!

Legyél Te a kenyér, és az élet vize.

Jó és jóságos Isten, erre kérünk Téged.

Ámen.

Háromszorosan vagyok az élet kenyere.

Háromszorosan csillapítom a szomjat élet után.

Háromszorosan árasztom el Magam által a teret és az időt.

 

Háromszoros megalapozású az ember; háromszoros, a jó teremtés értelmében; háromszoros az élet értelmében a lét minden szintjén.

 

Lásd, Belőlem van a szellem és ezáltal a teremtő szellem alkotja az élet kenyerét és vizét.

 

Lásd, a lélek a szellem ruhája és a lélek számára hozom el az élet kenyerét és vizét a teremtő tapasztalat formájában minden teremtői szinten. Teremtőjeként, megtartójaként, Istene és Atyájaként állok elébe.

 

Lásd, a test az élet kifejezése a pontosan kijelölt életszinten és ő előtte mutatkozok meg azáltal, hogy szellemet és életet adok minden formába.

 

Teremtésem minden szintjén Én Vagyok az élet. Halld és lásd: „Semmi sem létezhetne, ha nem lenne jelen a szellemem az élet kifejezési burokjában is!” Nem létezik a Tőlem való szétválasztottság, amiről oly sok gyermekem meg van győződve a Földön. (*1)

 

Sokuk azoknak, kiket misztikusoknak, kiket szenteknek neveztek, megtapasztalták, hogy nem létezik ez a szétválasztottság. Tapasztalták, hogy jelen vagyok, egészen közel, közelebb, mint amit lehetségesnek tartana a gondolkodásuk és az érzésviláguk. Közvetlen megtapasztaltak Engem! Ez azt jelenti, megtapasztalták a jelenlétemet közvetlenül, egy másik ember közvetítése nélkül. Befogadtak Engem és lásd, megláttak Engem, mivel jelen vagyok! Ők azok, akik valóban megélték és megélik a karácsonyt. Megtapasztalják magukban a születést, az Én születésemet és felismerik, hogy Énbennem vannak és Én őbennük vagyok. Megélik ezt és ezen tapasztalat magába foglalja a „háromságukat”. (*2)

 

Aki tapasztalt Engem önmagában, az nem tud már szétválasztottságról beszélni. Ő arról beszél, hogy Én, az Istene, jelen vagyok. Így közvetlen köztetek vagyok! Így közvetlen köztetek vagyok; minden élethelyzetben, minden élettapasztalásban, minden életviharban és minden

 

*1 Miszerint Isten a mennyekben van, mi pedig a Földön

*2 Szellem, lélek, test

boldogságérzetben. Jelen vagyok! Értsd meg hát, hogy nem kell előbb eljönnöm – itt vagyok!

 

Nem-e mondtam nektek, hogy nálatok vagyok a világ végéig? Valóban, ezt mondtam akkoriban a tanítványaimnak. De a szavam érvényes az örökkévalóságig! Értsétek meg: „Azon szavak, melyeket akkoriban mondtam, érvényesek minden örökkévalóságig!” Érvényesek minden emberre. Minden időkre, minden szinteken, minden időszakokban, igen, e világ minden korszakában, a kezdetektől a végéig: „Jelen vagyok!”

 

Egy lépést sem tesz meg senki ezen a Földön anélkül, hogy ne lennék jelen. Megijedtek ettől? Kényelmetlen-e számotokra, hogy jelen vagyok? Lásd, megkezdődött az új időszak, melyben az Általam mondott szavak megkövetelik a döntéshozatalt. Ezen szavak így hangoznak: „Istenszeretet, felebarátszeretet, ellenségszeretet!”

 

Kényelmetlen-e számotokra, ha veletek együtt televíziót nézek és hallom a megjegyzéseiteket? Kényelmetlen-e számotokra, ha jelen vagyok beszélgetéseitek alatt és  végighallgatom, mit és hogyan beszéltek? Kényelmetlen-e számotokra, ha hallom a gondolataitokat és látom, ahogyan néha megpróbáljátok elrejteni őket előlem?

 

Halljátok meg: „Az emberek megtévesztései csupán rövid idejű hatással bírnak ezen Földön, ezen a világon. Már az élet következő szintjén élő testvérek felismerik a lélekruhátokon, hogy mely szellem gyermekei vagytok valójában. Felismerik, hol van az igazság, hol van a hazugság!” Kényelmetlen ez számotokra? Miért? Hisz tudjátok, hogy jelen vagyok, hogy körülöttetek vannak a testvéreitek. Tudjátok, hisz immár ebben a világban is éltek. Mégse ijedjetek meg. Lássátok, a bírálatom bölcs. Bírálatom szeretetből mondatott és  irgalmasságban horgonyzott. A felegyenesedés érdekében bíráskodok. Én vagyok a Megváltótok. Mitől féltek?

 

Még mindig egy „büntető Istent” hirdet oly sok ember! Még tudnak másképp; viszont általatok megtanulhatják, hogy Én egy szerető Isten vagyok. Megtanulhatják általatok, mert azt, amit Én mondtam nektek és amit tettem, azt ugyanúgy mondjátok és teszitek.

 

Oly sok ember hirdeti az intézményeitekben, hogy Én, a szerető és irgalmas Isten, megteremtem, aztán elpusztítom az embert. Ti tudjátok, mit mondtam és mit mondok. Meséljetek nekik a szeretetemről és a könyörületemről. De azt is mondjátok el nekik, hogy ez a szeretet és ez a könyörület az alaprendemből adódik és az akaratomból fakad. Mondjátok el nekik, hogy a bölcsességem egyben tartja a teremtést, és hogy ez a bölcsesség komolysággal karöltve végzi a művét.

 

Gyermekem, a pokol igaz. De csak addig szolgál a teremtésakaratnak, amíg vannak olyan „lények”, akiknek szükségük van rá. Igen, akiknek szükségük van rá, mivel még nem tudják elviselni a szeretetem tüzét. Küldötteim oda is elviszik az élet vizét, hogy az ott „lakók” se szomjazzanak. Bármilyen nehéz is némelyikőtöknek ezt elképzelni, ezeken a „szegényeken” is megkönyörülök és feléjük hajolok. Ők sincsenek elfeledve. Őket is szeretem.

 

Vajon követ ad egy apa a gyermekének, ha az éhezik? Ezt a kérdést Én tettem fel. Az általatok „Újszövetség”-nek nevezett könyvben utána olvashattok. Valóban azt hiszitek, hogy Én, a jó Atya, elátkozom a teremtményeimet? Valóban ezt hiszitek?

Ébredjetek! Itt vagyok! Körülöttetek vagyok, a gondozásomban vagytok és a gondozásom a teremtésem. Amelyikőtök kezet emel az egyik teremtményemre, arra elbírálás vár. Bírálata így hangzik majd: „Az irgalmasság átvezet majd téged a jóvátétel birodalmain, hogy megtanuld, mit jelent megvetni a teremtésemet!” Ha ezt mégis büntetésnek érzed, ezen sorok olvasója, ez kiegyenlítés, ami helyreállítandó, hogy minden egyensúlyban maradjon; a teremtési rendem egyensúlyában.

 

Képzelj el egy mérleget az következőképp. Egy függőleges és egy vízszintes rud keresztes formát alkotva mindkét oldalon tart egy-egy tálcát. Az egyik tálcára tedd egy teremtési élet minden cselekedetét és Én az irgalmasságomat teszem a másik tálcára. Mit hiszel, melyik oldalra mozdul el a mérleg?

 

Ne keverd össze az irgalmasságot egy „jól van, minden el van felejtve” odamondással! Nem, lásd az irgalmasságot „kiegyenlítőként”, azon tulajdonságként, ami az „érintettet” megmozgatja. Ez azt jelenti, ő maga kéri: „Atyám, had tegyem jóvá, amit ezidáig vétettem. Add meg a lehetőséget jóvátételre!”

 

Gyermekem, te mit tennél, ha hozzád intézné valaki ezt a kérést? Megadnád-e testvéredtől a kiegyenlítés lehetőségét, vagy odaszólnál neki: „A pokolba veled!; megvolt a lehetőséged. Most megkapod, amit megérdemelsz”? És ha te magad vagy az érintett? Magad felett is kimondod ezt az ítéletet? Te is a „pokolra” ítéled magad?

 

Gyermekem, képeket imádni könnyű. Nem éheznek, s nem szomjaznak. Az emberek viszont igen. Éheznek a szereteted iránt, a vonzalmad iránt, az elismerésed iránt jellemüket nézve. Talán követ adsz nekik kenyér és víz helyett?

 

Most itt az idő, e szavakat gyakrabban halljátok. Igen, Golgota óta megadatott ez az idő, mivel tudjátok, hová vezet az utatok. Az „elvégeztetett” óta tudjátok, hol van az életetek célja. Eszerint cselekszetek?

 

Ne féljetek! Itt vagyok! Nálatok vagyok. Irányítalak benneteket, vezetlek benneteket, megvédelek benneteket saját magatoktól. Igen, saját magatoktól, mert ti vagytok a saját ellenségeitek. Az élet sok terén eképp cselekedtek; ezt a harcot vívjátok a nap több eseményénél. Állítólag mások ellen vívjátok ezt a harcot; de valójában: „Csak magatokkal küzdetek!”

 

Olvassátok csak a szavakat; olvassátok az Örömhírt. Olvassátok benne, ahogyan küzdöttek magukkal azok, akik Ellenem voltak. Saját „bűneik” ellen küzdöttek, és úgy hitték, Bennem látják meg azokat. Hozzájuk így szóltam: „A szálkát látjátok felebarátaitok szemében, de a gerendát a sajátotokban nem veszitek észre!”

 

Látod-e a gerendát, a kereszt keresztgerendáját, mely még mindig lefog a „világvélemény” terében? Még mindig nem látod, hogy ez a világvélemény hamarabb megváltozik, mint ahogy képes vagy gondolkozni? Mi számít még igazságnak a világotokban, ha egy évnél is régebbi? Néha néhány órát sem tart az igazatok. És mégis, kihirdetésük pillanatában „az igazságnak” jelentik be és ti szívesen elhiszitek ezt az igazságot; kivéve, ha az ellenetek irányul.

 

Az egyik tanítványom (*3) mondta: „Vizsgáljatok mindent és a jót tartsátok meg!” Igen, vizsgáljatok. De ne a „világ lelkiismeretével” vizsgáljatok, hanem a sajátokéval. Ne azzal a mércével mérjetek, amit az „önjelölt tanítók” adnak, hanem a sajátokéval. Mindegyikőtök magában hordja a mércét. Egyik sem ér Előttem többet a másiknál. Azok, akik ranggal lépnek Elém, azok egyike sem fogja tudni őket megtartani. Mivel, és ez igaz, Előttem csakis a gyermek számít egyszerű ruhában. Azok, akik uraságos öltözékben jönnek, azok egyike sem tudja azt megtartani, mert mindegyikőtök új ruhát kap Tőlem. Ebbe a ruhába belevarrottak a „szeretet tettei” és ezek igazolják vissza, „mely szellem gyermeke”. Vegyétek rangjaitokat a világ jegyének. De ne szánjatok nekik különleges jelentőséget. Időre adatottak. Tehát hagyjátok őket az időben és vele elmúlni. Vegyétek fel a vándor ruháját, mert azok vagytok: „Vándorok térben és időben!”

 

Veletek vándorlok! Kényelmetlen ez nektek? Minden emberrel, minden lénnyel, minden lélekkel, minden szellemmel, együtt vándorlok térben és időben, mert ők mindnyájan az Én nyájam bárányai. Én vagyok a jó pásztor és az Én bárányaim ismerik a hangomat. Ez nem a „világvélemény” hangja; ez a szeretet és a könyörület hangja.

 

Lásd, mindent újra csinálok és veled, gyermekem, már elkezdtem. Érzed-e már az átalakulásodat? Lásd, mindent újra csinálok.

 

Még hiszik a világbölcsek, hogy képesek világukban saját maguk legyőzni a nehézségeket. Már kudarcot vallottak, mielőtt nekiálltak volna. Még mindig homokra építik a világukat és csodálkoznak, hogy nem állóképes. Tudatlanok; valóban szegények szellemben; habár többjük már ébredezni kezd.

 

Ámen, Ámen, Ámen. Így mondom nektek: „Ez a világ elmúlik; ne kapaszkodjatok abba, ami haldoklik; örvendjetek az újnak!”

 

Ámen, Ámen, Ámen. Így mondom nektek: „Az Én birodalmam nem evilági, viszont az Én birodalmamban mindenki lakhat, aki jóakarattal rendelkezik!”

 

Ámen, Ámen, Ámen. Így mondom nektek: „Szeressetek, ahogy Én szeretlek benneteket és legyetek könyörületesek, hogy ti is részesüljetek irgalomban!”

 

Ámen, Ámen, Ámen. Így szól Isten az ÚR!

 

*3 Pál