Szeretetem a te világodba is küldi hívó szavát. Gyermekem, akarsz-e a szeretetem hívásának visszhangja lenni? Akarsz-e válaszolni a hívásomra?

 

Lásd, oly gyakran a messzeségben vélnek Engem az emberek. Olyan lény Vagyok számukra, mely tőlük távol, egy saját teremtésben, egy saját világban él. Azt hiszik, hosszas útra kell kelniük, hogy eljöhessenek Hozzám.

 

Kedvesem, ha eszerint keresel, akkor gondolj azon szavakra, melyeket „emberfiaként” mondtam: „Az a királyság, amelyről Én beszélek, az benned van; Igen, ez a királyság köztetek van. Már itt van, akkor is, ha még nem láthatjátok.”

 

Ezen szavakat mondtam, s egy vesszőnyi sem változott ezen szavakon. Itt Vagyok! S mégis oly messze Vagyok sokak számára. Vajon miért?

Miattam, az Atyátok miatt, aki hív titeket, aki anyai öleléssel vár?

 

Nem, sokkal inkább az az oka, hogy nem tud a gondolkodásotok mit kezdeni ezzel az „állandó jelenléttel”. Sokatok számára inkább ijesztő elviselni az Istenetek, az Én állandó jelenlétemet. Sokak számára könnyebb, ha nem részesülök közvetlen az életükben – eképp hisznek, eképp gondolkoznak, eképp cselekszenek.

 

Számukra egy láthatatlan Isten Vagyok.

 

Gyermekem, legyek számodra is ez a láthatatlan Isten? Számodra is csak az életed bizonyos pillanataiban tűnjek fel az ősokból, hogy aztán ha többé nincs szükséged Rám, ha kívánságaid beteljesültek, azután újra az ősokba süllyedjek?

 

Ilyen Isten legyek számodra?

 

Nem részt venni az életedben gyermekem, az nem lehetséges, mivel akkor azonnal elmúlnál. Én Vagyok az élet, ami számodra is élet.

 

Én, az örökkön, elmúlhatatlan, mindig lüktető élet! Eredete és alapja Vagyok minden életnek. Nevezzetek ahogy akartok, Én Vagyok!

 

Így el kell viselned Engem életed eredeteként is; mert ez az eredet hordoz téged!

 

Így el kell fogadnod Engem életed kísérőjeként is, mert Én Vagyok a tápláló, hogy élhess.

 

Így el kell fogadnod Engem hétköznapi kísérődként, mert Én formálom és alakítom a teremtés napjait, hogy te is terjeszkedhess benne –a szabad akarat alapján-, hogy törekedhess léted érettségére és kiteljesedésére.

 

És mégis hívlak, mert vágyódom rá, hogy látni akarj, érezni akarj Engem, hogy akarj Engem felismerni szeretetben vonzódó „barátként”!

 

Olyannyira kívánom, hogy felismerj Engem, hogy újra és újra hívlak; csalogatlak, hogy „érezhető kapcsolatba” lépj Énvelem.

 

Ehhez nem kell sehová elvándorolnod; Nincs szükséged különös időszakra; nincs szükség különleges gesztusra vagy jelre; kizárólag egy nyitott lélek, és a készség ahhoz, hogy tudatosan élni hagysz  ebben a lélekben, elegendő.

 

Be akarsz engedni? Nyitva hagyod Számomra lelked kapuját? Akarsz a barátom lenni?

 

>Hallom, akik hívnak, akik hiszik, hogy Istent nem szabad barátnak tekinteni, mivel ehhez túl szentséges. Mondjátok, ti kik eképp hisztek, nem nevezhetem Magam a „ti barátotoknak”? Nem hívhatlak fel titeket, hogy barátként tekintsetek Rám? Ha igen, akkor miért ne lenne szabad barátnak nevezni Engem?<

 

Annak, aki Velem együtt „vándorol az örök élet napjain át”, ő neki is barát Vagyok.

 

Teremtő Vagyok neki, mert ő a teremtményem.

 

Pap Vagyok neki, hogy a szent tűzhelynél szolgáljon Nekem.

 

Isten Vagyok neki, hogy szentelhessék Engem.

 

Atya Vagyok neki, hogy tudja, Isten a védelmem, és anya Vagyok neki, hogy felismerje, Isten az otthonom.

 

Én Vagyok a lélek vőlegénye, és a hűségeseknek barát Vagyok.

 

Így még egyszer megkérdelek, akarsz-e a barátom lenni, ahogy Én is a barát Vagyok neked?

 

Ha tudnád, mely szeretethullámok vesznek körül állandóan, nem éreznél többé félelmet egy világ viszontagságai felöl.

 

Ha tudnád, mely szeretethullámok dolgoznak benned az érettségeden egészen a kiteljesedésig, tágasan kinyitanád lelked kapuját.

 

Ha tudnád, mely szeretethullámok áramlanak rajtad keresztül a világba, akkor csakis szeretnél; Igen, egy világ  fájdalmát és igazságtalanságát is segítenél agyonszeretni.

 

Ha tudnád, hogyan cselekednél?

 

Most tudod, hogyan fogsz cselekedni?

 

Lásd, sok szóval körbe írtam a „gyermekteremtés keletkezését, alakulását, igazgatását és érését”. Sok szóban közvetítették ezt hírnökeim a teremtmények felé. Elhozták a szót ide erre a Földre.

És akkor, amikor az idő érettsége megkívánta, Önmagam jöttem el szeretetemben erre a Földre. „Emberfiaként” jöttem és ezáltal a szó, amit ezelőtt a hírnökök hoztak el, most önmaga eleven láthatóvá vált.

 

Földi időm után is újra és újra jött „szó az emberekhez” erre a Földre, ebbe a világba. A szó és a szavak átadói utaltak Rám, az élő szóra; És „ezen örök szó tanúját” – Jézusnak nevezték!

 

Igen, Én Vagyok az örök szó és ez az örök szó így is neveztetik: „Legyen!”. Szeretetem mindaz által látható, ami él.

 

És mit hiszel, miben hisztek, mi a szeretet kifejezése?

 

Ti vagytok a szeretet kifejezése; Te vagy a szeretetem kifejezése ebben a világban!

 

Te magad, leányom, fiam, te vagy „a szeretetem élő kifejezése”; Te vagy a kifejezése az „örök életnek, ami Én Vagyok”!

 

Tehát ha kifejezem szeretetemet a vágyódó hívásom által és te válaszolsz nekem, akkor csakis azért, mert „visszhangja” vagy ezen Én szeretetemnek.

 

Úgy, ahogy Én akkoriban kimondtam, hogy „Legyen élet”, úgy hívom most, hogy „Legyen élet azon tudatosságban, hogy jelen Vagyok; Közelebb Vagyok hozzád, mint a saját érzéseid és gondolataid. Oly közel, hogy felismered magadat az Én belső jelenlétem látható, külső kifejezéseként.”

 

Így ha válaszolsz, Nekem válaszolsz, aki barát akar lenni neked és el akar kísérni téged a „beteljesülés kertjeibe”, melyeket előkészítettem számodra a rendemből kifolyólag. Gyere, itt az ideje, hogy „megismerd, hogy megismerjétek ezen kerteket.”

 

Bármily távol is legyen ez a világ tőle, Én azt mondom neked: „Már holnap eljön az ideje, hogy ez a világ is felimerésre jusson!”

 

>Mindazoknak, akik a földi időt az egyetlen időnek tekintik, azt mondom: „Én Vagyok önmagamnak az idő!” Szóval a „lélek szívével” ítéljetek és ne egy világ értelmével!<

 

Gyere hát, ha hallod a hívásomat és követni kívánod, és kövess Engem a beteljesülés kertjeibe, hogy felismerd, ami számodra előkészített.

 

Ámen. Ámen. Ámen.