A mennyei Atyánk, minden létező teremtője hívásunkra eljön közénk, ahogy azt megígérte nekünk. Ha közénk vonzzuk Őt, eljön közénk. Szeretete átjárja megnyílt szívünket, érezzük Őt a bensőnkben, érezzük a szent csendet és észlelni fogjuk a változást magunkon, mivel az Úr megemeli a tudatunkat.
Mindenütt ahol szól hozzánk az Úr, számtalan testvérünk összegyűlik a lelki szintekről is, mert ők is szomjaznak az Isten szeretete iránt és azon út iránt, amely hazavezeti őket a fénybe. Most olyan témáról olvasunk, mely ugyanannyira fontos az evilági, mint a túlvilági testvéreink számára is.

Az Isten beszéde az emberhez ill. az emberen keresztül mint minden a teremtésben, megdönthetetlen, szellemi törvényszerűségeken alapul. A kinyilatkozások különböző súly- és szempontját egyrészt az isteni alapmegnyilvánulások eredményezik, melyek a rend, az akarat, a bölcsesség, a komolyság, a türelmesség, a szeretet és az irgalmasság, másrészt a kinyilatkozó szót felvevő ember szellemi gondolkodásmódja. Mindenben és mindenek felett a szeretet érvényesül minden kinyilatkozás alapjaként, mely nélkül nincs igazi Isteni ige.

Olyan időben élünk, melyben fejre állítódnak az értékek, melyben növekszik az erőszak és a háború zöreje. A világ döbbenettel tekint erre a fejlődésre, melyről sokan sejtik, hogy nem lesz jó vége. Az embereknek nehezükre esik  felismerni ill. már nem is képesek felismerni az Úr szeretetének hatását ebben a történésben. Eluralkodik rajtuk a bizonytalanság és a félelem. Hitetlenségbe esnek, mert nem találják az Istent ebben a rendetlenségben. Kétségbeesve panaszkodnak, kérdezik az Istent: „Istenem, hol vagy ha létezel? És ha létezel, akkor miért nem avatkozol be? Nem látod a nyomorúságot és a szorongást? Nem látod, hogy mi lesz ennek a vége?”.

Egyben biztosak lehetünk testvérek, mégpedig abban, hogy a Teremtőnk meghallja hívásunkat, eljut fülébe az imánk és nem hagyja hidegen az atyai szívét. Ne higgyük, hogy nem fáj neki, hogy sokan elveszítik hitüket és letagadják Őt. S mindezt csak azért, mert ebben a történésben nem ismerik fel a szeretetét, ami mindenben hat.

De Ő mindenben van, mert Őnélküle nincs semmi. Ő az élet minden teremtésben, s így minden történésben.

Az Úr tanítása szerint minden az Ő törvénye alá esik, és az Ő törvénye a szeretet. Az, hogy mi emberek ezt nem fogjuk fel, annak az az oka, hogy hamis képet alkotunk a Teremtő szeretetéről és törvényeiről. Ha törvényről hallunk, akkor egyből valami szigorú szabályra vagy keménységre gondolunk. Talán a rend találóbb kifejezés rá, rend és igazságosság. Efelett mint korona kap helyet az irgalmasság.

A sötétség már időtlen idők óta küzd az Úr és az övéi ellen és ahogy láthatjuk, sikerült neki tudatlanságban tartani az emberiséget. Csakis amiatt  létezhez vele szemben  vádaskodás, zendülés és eltántorodás, mert senkinek sincs fogalma arról, hogy a háttérben hogyan hat az Ő törvénye a még legkisebb történésben is. Az ember csak egy kicsi kis részletet lát, egy rövid kivonatot egy hosszadalmas fejlődési folyamatból, mely talán egy pár óra, egy nap, vagy talán egy hónap, akár év vagy egy élet hosszaságú, de mégiscsak egy aprócska kis részlete egy végtelen hosszú történésnek és életnek.

Aki csakis erre a kis rövid időszakaszra összpontosítja tekintetét, az nem képes felismerni az egészet, a teljeset, emiatt helytelenül fogja fel az Úr tevékenységét és szeretetét.

Elhallgatták és ma is elhallgatják előlünk az ok és okozat törvény igazi jelentését és helyes magyarázatát. Ha ma a vetés és aratás törvényéről hallunk, akkor egyből a jövőbe helyezzük a beteljesülését, mert alig valaki tudja, hogy van egy múltja is, egy talán hosszú múltja, ami tegnapról áttükröződik a mába és megírja a holnapot.

Ha fel akarjuk tárni, meg akarjuk érteni, hogy mi történik ma a bolygónkon, nem lesz elég pár évre, évtizedre visszatekinteni. Meg kell értenünk, hogy végtelen sok bűnhődés nélküli tett hat ki időszakunkra. Aki nem tud a lélek újraszületéséről, mert csakis a jelen életében hisz, azelőtt nem is lehet világos minden összefüggés.

Mint tudjuk, a lélek a túlvilágban tovább él és szabad akaratából kifolyólag él az újjászületés lehetőségével, hogy megélje mindazt, ami őt az újjászületésre unszolja. Ez jobb esetben a vágy tanulásra, érésre, rossz esetben viszont a bosszú, az erőszak terjesztése, a gyűlölet szétszórása, a hatalom gyarapítása és kiélése a hajtó ok.

Egyedül az Istenünk irgalmasságának köszönhető a húsba való újjászületés lehetősége. Ez egyáltalán nem értendő bűntetésnek, fogjuk fel inkább atyai kéznyújtásnak gyermekei felé, segítőeszközként a lépésről-lépésre történő tökéletesedéshez. Viszont az ellenoldal a saját hasznára használja az újjászületés lehetőségét.

Aki nem ismeri fel és nem használja fel az élete adta számtalan sok lehetőséget, hogy bensőleg érettebbé váljon az Úr segítségével, sőt, még súlyosabban terhet vet magára, az előbb-utóbb új földi életbe fog lépni, miután egy bizonyos „időszakot” eltöltött a túlvilágon.

Ez nem más, mint egy körforgás, ami a földi életből át a finomabb anyagú világba vezet, majd onnan egy újabb földi életen keresztül újból a túlvilágba és így tovább. Ez egy kerék, melybe sok lélek már időtlen idők óta forog, mert nem tudják vagy nem akarják felismerni a fejlődés szükségességét. Emiatt nem is ragadják meg a feléjük nyújtott segítő kezeket, melyek feloldoznák őket ebből az állapotból.

Földi életünkben nem egyedül a fejlődés folyamata megy végbe, hanem ehhez a folyamathoz csatlakozik a korábbi megterhelések leróvása: Amit egy lélek korábbi életében teherként magára vett, viszont nem tudott vagy akart jóvá tenni, azt átviszi a következő életének egyikébe. Eközben a lélek ill. az ember olyan személyekkel találkozik újra, akikkel egy korábbi életben vitában, haragban volt.

Ez a gyakran nagyon sokáig eltartó összetűzési folyamat, mely a vonzás törvénye alá esik, nem a Teremtő értelmében zajlik, mert ő azt szeretné, hogy haza találjunk.

Ez az egyik oka annak, hogy tudást közvetít gyermekeinek a világban, miközben a témák tartalma olyan végtelenül terjedelmes és részletekben dús, hogy csak dióhéjban, apró részletekben tudja azt átadni nekünk. Tudatunk nem képes befogadni és felfogni a teljes összefüggést minden mélyében. Viszont aki kutat, keresi az Úr szavát, az Úr tanítását az utóbbi néhány évszazadban szerte a világban, az felismeri a részecskéket, melyekből lassan összeáll a teljes kép. Aki előtt összeáll a kép, az felismeri a vezérfonalat az utóbbi évszazadokon, évezredeken átfolyólag és ezáltal eljut a felismeréshez.

Meg kell szakítani az élet és a halál körforgását, különben a lélek nem találja meg a fénybe vezető utat.  De miféleképp tudnánk megszakítani, ha erőszakra erőszak, ha gyűlöletre gyűlölet, kibékületlenségre kibékületlenség a válasz? Ha az emberek felvilágosítás hiányában nem ismernek és nem is törekednek más válaszra, mint a mindmáig helytelen cselekvésük bevált eszközeivel eljárni felebarátaival, pl. háborúval, és ezzel csak újabb terheket halmoznak fel? És a kerék csak forog és forog…

Eltudjuk-e képzelni, mi ennek az oka? Vajon ki tartja forgásban a kereket? Ha az Úr nem, akkor csak egy válasz lehetséges: Ő, az Úr és a mi ellenfelünk. Ő abból az erőből él, mely felszabadul többek közt elnyomás, ellenségeskedés, vita, szorongás, félelem által.

Tehát mai világunkban nem történik más, mint hogy a korábbi áldozatok most tettesként lépnek fel. Túlvilági tartózkodásuk alatt felismerésre nem voltak képesek, és megbocsájtani sem akartak. A szégyen és a harag irányítja lelküket belülről. A tettes-áldozat játék mindaddig ismétlődik váltakozó szerepben, míg az egyik fél jobb belátásra tér és véget vet a kibékületlenség játékának.

Hogyan járjunk el helyesen, hogyan enyhítsük és végül hogyan oldjuk meg illetve fel az említett körforgást? Emlékezzünk csak vissza, hogy az Úr a názáreti Jézusban az erőszakmentességet tanította és élte. Vagy nem az ellenség szeretetét tanította? Bizony, azt tanította. S aki az Ő lábnyomaiba lép, annak alapvető kötelessége gyakorlolni és élni az erőszakmentességet.

Ha nem azok vetnek véget az ok és okozat kerekének szüntelen forgásának, akik Őt követik, akkor kik? Az övéi kinyújtják kezüket a kibéküléshez, még akkor is, ha mások szemében vesztesnek és gyengének szmítanak. Nem azoknak kell egyszer egy lépéssel hátrább lépni, akik szívükbe fogadták az Urat, akik szívében él a békevágy, akiknek szívükben, nem csak szájukon az Úr neve?

Aki nagy és bátor szívvel megbocsájt és megbocsájtást kér, aki nem üt vissza, felvállalva állítólagos és jelenlegi hátrányát, az állítja meg a körforgást, másképp nem lesz béke a Földön. Az Úr irgalmassága csak várja a pillanatot, hogy közbeléphessen eddig nem ismert mértékben, amint felismeri a szívekben a párbeszédre és kibékülésre irányuló szándékot. Leginkább az emberek önakarata akadályozza meg a Teremtőt abban, hogy erőteljesebben fellépjen.  A szabad akarat számára szent, s ezáltal érintetlen marad. Aki szolgálja a törvényt, annak szolgál a törvény.

Azok, akik hisznek az Úr tanításában és a megfelelő életvitelükkel a fénybe szeretnének jutni, nem csak a saját üdvösségükre gondolnak, hanem a testvéreikére is, azokra, akik e tudást és e támaszt még nem sajátították el, akik kiszolgáltatottak tudatlanságuknak és az abból fakadó következményeknek. És valóban, lelkek serege él a túlvilágon sötétségben, bosszúvágytól hajtva, vagy tudatlanságban afelől, hogy mi is történt velük. Szeretetünk őket is ugyanúgy érintse, mert minthogy tudjuk, ők is a testvéreink. Mit tehetünk értük.

Ahogy az Úrtól tudjuk, imádkozhatunk a túlvilágon szenvedő lelkekeért. Minden ima erőt áraszt. Erőt áraszt ami eljut a lélekhez és képes megkönnyebbíteni a sorsát. Ezért ne feledkezzünk meg e szeretetszolgálatról. Ezen kívül még valami mást is tehetünk, valamit, ami hasonlt ahhoz, amikor az Úr intéz tanítást gyermekeihez kinyilatkoztatásban. Mi is segíthetünk túlvilági testvéreink felvilágosításában arról, hogy mi történt velük.

Viszont alapvetően vegyük figyelembe:

Imádkozzunk értük, világosítsuk fel őket, de semmiképp se keressünk kapcsolatot a túlvilágiakkal kiváncsiságból, rosszul értett segítségnyújtásból, legfőképp nem társalgás céljából. A földi irodalom egy része arról ír, hogy ezzel segíthetjük őket, de vegyük figyelembe, hogy ez nem az Úr bölcsességéből és igazságából származik, hanem csakis azt szolgálja, hogy kötődést teremtsen mi magunk és a túlvilági erők közt, és legyengítse erőszintünket.

Vannak lelkek, akik az ezzel a küldetéssel születtek le. Ők különleges lélekerővel lettek ellátva  és a feladatuknak megfelelő védelemmel rendelkeznek. És való igaz, hogy egyre több ember ébred fel az Úr szellemében, és felismerik  és ellátják e feladatukat. De soha sem szabad önakaratból felgyorsítani ezt a folyamatot. Ne felejtsünk el imába merülni, az Isten a középpont, bízzuk rá fejlődésünket, kizárólag Őreá, senki másra. Mert csakis az Istenünk az, aki ismer bennünket, mert Ő bennünk él.

Ha felebarát szeretetből felvállaltunk egy ilyesfajta küldetést, akkor az Úr vezet minket lépésről-lépésre e feladathoz, mégpedig a saját fejlődésünk szerint. Fel fogjuk ismerni az időpontot. Minden más gyakorlattól „El a kezekkel!”.

Imádkozás és felvilágosítás mellett az Isten kezébe helyezzük a lelkek üdvösségét. Ha ezt a megfelelő szellemiségben tesszük, akkor egyrészt védve vagyunk, másrészt hozzájárulunk ahhoz, hogy a lelkek már a túlvilágban felsimerhetik és leróhatják vétkeiket, még mielőtt leszületnének a Földre. Ezáltal több megtestesülés jobbjára fordulhat, nem torkollik erőszakban, nem alakul nehezített körülmények közt.

Az Úr követője legkésőbb most felismeri, hogy milyen nehéz feladat ez a Földön jelenleg uralkodó körülmények mellett és nagyobb kihívást jelent, mint egy békés földi időszakban. De az igazi szeretet és az igaz törekvés valós arca és őszintesége csak akkor mutatkozik meg, ha komolyra fordul a dolog – az Úr élete példa erre.

Isten szeretete átjárja szeretett gyermekeit az evilágban és a túlvilágban is. Mindegyikünket átjár a szeretete. Megerősíti lelkünket, felbátorít minket arra, hogy Őbenne éljünk. Tapasztaljuk belső közösségünk örömét. Érezzük a védelmét,  és erősödjön bennünk a mély bizalom Őiránt. Az Istenünk gondoskodik arról, hogy megtaláljuk utunkat az Ő szívébe, mert szeret minket.

Áldás!