Minden éhezik a szeretet után – A halálelősegítés tévútja

ikon-aus-liebe-zu-gott

Én Vagyok, Aki Vagyok, örökkön örökké! Én Vagyok minden élet ősforrása, Én Vagyok az élet benned, benned és tebenned! Rajtam kívül nincs semmi! Én hívtam életre a teremtésemet. Hogyan is lehetne ugyanakkora vagy nagyobb valami teremtett, mint aki teremtette!? Vagy hogyan létezhetne a teremtésen kívül? Gyermekeket keltettem életre, mert akartam egy Velem szemközti teremtményt, melyet szerethetek, és amely Engem szeret.

Az Isten beszéde az emberhez ill. az emberen keresztül mint minden a teremtésben, megdönthetetlen, szellemi törvényszerűségeken alapul. A kinyilatkozások különböző súly- és szempontját egyrészt az isteni alapmegnyilvánulások eredményezik, melyek a rend, az akarat, a bölcsesség, a komolyság, a türelmesség, a szeretet és az irgalmasság, másrészt a kinyilatkozó szót felvevő ember szellemi gondolkodásmódja. Mindenben és mindenek felett a szeretet érvényesül minden kinyilatkozás alapjaként, mely nélkül nincs igazi Isteni ige.

Ha felcsendül a Szavam a teremtésemben, akkor hatalom- és erőteljesen hangzik és átjárja mindazon területeket, melyekben mindazok vannak otthon, akiknek szükségük van a Szavamra, akik arra várnak, hogy Én, a Teremtőjök feléjük hajoljak.

Valóban, egy hatalom sem, egy erő sem hasonló az Enyémhez. És mégis, erőszaknak, fenyegetésnek vagy büntetésnek nyoma sincs. Az Én hatalmam a legtisztább szeretet! És erre a szeretetre alapoztam a teremtésemet, és minden lénybe belefektettem a szeretetemet.

Mindennek amit teremtettem szüksége van az örökkön, önzetlenül áramló szeretetemre. Minden éhezik e szeretet után, kezdve a a legkisebb építőkőtől a legnagyobb univerzumig mindazzal, ami benne él. Azok is, igen legfőképp azok éheznek a szeretetem után, akik ezt hevesen tagadják, mivel nekik nagyon nagy az erőhiányuk.

Ha megszólalok, akkor megremegnek azok, akik tudtában vannak bűnüknek. Mások viszont közömbösen elfordulnak Tőlem; de sokan vannak azok is, akik felébrednek bensőjükben a hívásom által, akik felkerekednek és keresik az igazságot és az örök hazájukat. És még vannak azok, aki szeretnek Engem, akik ismernek Engem,  és akik ünnepelnek, ha hallannak Engem, mert szól hozzájuk a szeretetük, az életük. Leányaim és fiaim, ti is közéjük tartoztok, máskülönb nem gyűltetetk volna össze a szeretet jegyében vagy nem olvasnátok nyílt szívvel a szavamat.

Szeretetemnek számtalan megnyilvánulása van. Olyan mint a szél sistergése, ugyanakkor olyan is, mint egy gyengéd simogatás, mint a pillangó szárnycsapása. Olyan, mint a mennydörgés és a dobverés, de olyan is, mint a gyengéd suttogás egymást szerető emberek közt. Olyan mint a villám, mely minden sötétet megvilágít, de megtaláljátok egy anya csillogó szemében is, aki karjában tartja gyermekét. Szeretetem sokféleképp megmutatkozik nektek, de mindig Én Vagyok az.

Szeretetem célja, hogy hazahozzon benneteket. Senki sem marad hátra, aki az örök boldogságon kívül él. Mindennel ami létezik a teremtményemben rejlő isteni szikra által vagyok kapcsolatban; és ebbe az isteni szikrába sugárzom az életemet. Ezen az elpusztíthatatlan kapcsolaton keresztül táplálom minden ember és lélek, minden teremtmény éhét védelem, kiegyensúlyozottság és béke iránt. Ezen szikrán keresztül szólítom meg mindenkiben és mindenben a vágyat, és e vágy által húzok Szívemhez mindenkit – mindenkit, kivétel nélkül! Leírhatatlan ünneplés lesz, ha mindenki újra hazatalált a tökéletességbe, ami mindenkiben benne van – még rejtve, némelyikőtöknek már van sejtése róla, de többé-kevésbé mindenki törekszik rá.

Írásaitokban azt olvassátok, hogy legyetek tökéletesek, mint az Atyátok a mennyekben, hogy a tökéletesség legyen a célotok. Amilyen igaz ez a kijelentés, olyannyira helytelenül lesz felfogva, értelmezve és gyakorolva. Ha a tökéletességről beszélek, azzal a szellemi fejlődésetek végpontját értem, melyet tartsatok szem előtt és melyet igyekezzetek elérni. Minden igyekvés közelebb hoz benneteket egy lépéssel e célhoz. De – és most jön a nagy de- útmutatásként azok számára, akik azt hiszik, hogy önmagával szemben szigorral, vakbuzgósággal határos törekvéssel kell járni ezt az utat, mert azt hiszik, hogy csak e módon lehetnek tökéletesek:

Ha nem az Irántam és a felebarátotok iránti szeretet a hajtóerőtök, azesetben bárhogy is erőlködtök: Egyhelyben jártok!Beteljesíteni a törvényt úgy, hogy azt az utolsó betűig vizsgáljátok, az nem az Én szívemhez vezető út, melyet gyermekeimnek szántam. Ez olyan lenne, mintha azáltal próbálnátok megérteni, megérezni és élvezni az erdőt, hogy megneveznétek és felmérnétek benne minden egyes fát, bokrot és növényt. Ezáltal olyannyira korlátoznátok magatokat, hogy nem látnátok az erdőt a fától, ahogy jelképesen mondani szoktátok.

Az Én igazságom viszont így hangzik: Teljesítsétek a szeretet törvényét, ezáltal lépésről-lépésre tágítjátok a tudatotokat, egyre inkább e módon csillapítsátok szellemi éheteket, vegyétek észre a nap jelzéseit, tekintsetek felebarátotok szívébe, hogy felismerjétek mire van szüksége. Ez az út vezet benneteket leghamarabb a célba. Nem ér semmit, ha puszta fegyelemből, kötelességtudatból, vagy a bukástól, büntetéstől tartó félelemből akarjátok beteljesíteni a törvényt. Ellenkezőképp: Sokkal inkább a károtokra van!

Ha nem okoz számotokra örömet a Hozzám vezető út, ha nagy terhet és fáradtságot jelent számotokra, ha rá kell kényszeríteni magatokat, akkor valamit rosszul csináltok. Egész biztosan lesznek olyan időközök, amikor nehezetekre fog esni fenntartani vagy egyből újra feltámasztani az állandó belső örömérzetet, ez első sorban a magatokról nyert felismerésekkel függ össze, és azokkal a feladatokkal, melyeket az Én törvényem tesz fel nektek. De tartsátok szem előtt, hogy mindez a ti fejlődéseteket szolgálja, hogy közelebb kerüljetek Énhozzám. És ha Én Vagyok a célotok, ha Én Vagyok a nagy szeretetetek, akkor örömet okoz minden sikeresen megtett lépés.

A leggyorsabb út az odaadás, amiről már oly sokszor beszéltem. Gyakran látom a készségeteket, látom a kisebb-nagyobb igentmondást és örülök neki. Szeretnék ehhez egy képletet adni, hogy is mit jelent valójában az Irántam érzett odaadás:

Mivel szerettek Engem, mivel megbíztok Bennem, e képsorban felszálltok egy vonatra, melynek Én Vagyok a vezetője. Nem tudjátok hová vezet az út, nem ismeritek a megállókat, de felszálltatok, mert megfogadtátok magatoknak és Nekem: „Feléd nyújtom kezem, megbízok Tebenned. Ha Te vagy a vonat vezetője, akkor jöjjön aminek jönnie kell: Úgy a jó.” Szeretteim, ez az igazi odaadás!

Ha ez már sikerül nektek őszinte igyekezettel, akkor Én Vagyok az, aki a váltót állítja, akkor Én Vagyok az, aki melletetek van, aki irányítja lépéseiteket, aki csillapítja éheteket, aki eltávolítja utatakból a köveket, akkor, ha ez a fejlődésetek szempontjából előnyös, s így könnyebben és hamarabb juttok előre.

Tehát újból megkérlek benneteket: Vizsgáljátok magatokat és döntsetek! Újra és újra emlékezzetek vissza arra, hogy kik vagytok: a menny lányai és fiai, felvértezve oly szellemi lehetőségekkel, mit el sem tudtok képzelni. De ez benned van, tebenned és mindegyikőtökben.

És ezért szólok tehozzád: „Gyermekem, emelkedj fel a Földed porából és légy!” Ezt mondja neked az Istened és Teremtőd, aki számodra Atya és Anya is, fivér és nővér és barát és barátnő; aki számodra mindenki, mert Rajtam kívül nincs semmi.

Mert Én Vagyok, aki Vagyok! Ámen.

Isteni kinyilatkozás

Szeretett fiaim és leányaim, Én, aki Én Vagyok és a Végtelenség Élete, mégegyszer megszólalok és az áldásomat adom rátok; rátok e teremben és azokra, akik a lelkek birodalmaiból számtalanul  eljöttek ide meghallgatni és megtapasztalni, amit Én, az Istenség, mindegyikőtök Atyja mondani akarok nektek.

Ott szólalok meg, amikor, ahol és kiáltal Én akarom; és valóban, mondom nektek: Egy vetőemberhez hasonlóan az egész Földön szétszórtam azokat a magvakat, melyek célja csírázni, nőlni és érni egy Énvelem folytatott élettel a táptalajban, s ezáltal mindenki a saját módján megtalálja a feladatát. És ahogy már felismertétek: Nagyon sokféle mód létezik.

Én, az Atyátok mindegyikőtöket megáldom. Megöntözlek benneteket a szeretetem és az erőm vízével, hogy gyümölcsöt hordozzatok és segítsetek gyermekeim hazavezetésének nagy művében, vissza az örök otthonukba. És ha megengeditek, hogy mellettetek maradjak miképp azt teszitek, amit tenni kell és ezt mindegyikőtök tudja, akkor elkísérlek benneteket életetek -egynéhányatok számára kanyargós- sorsösvényén át a fény útjára, melynek végén Én várok rátok.

Karjaim széttártak, hogy fogadjalak benneteket, téged, téged és téged fiam, láenyom, mindegy, hogy földi ruhában vagy lélekként élsz. Nincs kivétel. Fogadni foglak, ölelni foglak, fejedet vállamra teszed és mondod: „Atyám, visszatértem.” És ez a cél.

Még úton vagytok, de előbb vagy utóbb mindegyikőtök eléri ezt a célt. Ez tőletek függ hűségeseim, tőletek függ. Én, az Atyátok készen állok mindig és örökké. A gyermekeim vagytok, szeretett fiaim és lányaim. Szeretlek benneteket és az áldásom adom rátok. Ámen.

Néhány nappal előtte kinyilatkoztatást kaptunk egy hevesen tárgyalt témakörről, a „halálsegédletről” (eutanázia):

Isteni kinyilatkozás

Szeretett fiaim és leányaim, így szólítalak benneteket, mert az Én szeretetemből születtetek, mert isteni tehetségeket hordoztok magatokban, és mert szememmel jóakarattal tekintek minden egyes gyermekemre. Úgy látlak benneteket, ahogyan megteremtettelek: tökéletesnek, nemesnek, fénnyel teltnek, tisztának, önzetlenül szeretőnek és az Én bölcsességemmel felvértezve.

Mivel külsőleg, azaz emberként még nem értétek el ezt az állapotot, emiatt segítségek sokaságában részesítelek benneteket, hogy jobban megértsétek lényeteket, helyzeteteket, feladataitokat és az utatokat, amely még előttetek áll és amit már magatok mögött hagytatok. Mert a lelki-szellemi fejlődésetek számára szükséges, hogy egyre jobban felismerjétek az összefüggéseket, és átlássátok a földi történéseket, hogy ne essetek kísértésbe és ne legyetek bábuk ebben az örödögi „játékban”, melyeket a sötétség, az ellentétes negatív erők tologatnak ide-oda tetszésük szerint.

Politikusaitok, orvosaitok és teológusaitok nem első alkalommal vitáznak arról, hogy engedélyezzék-e a halálsegédletet vagy sem. Ilyen és hasonló megvitatásoknak nincs értelme, mint ahogy azt már mondtam egyszer, ha nem annak a tudatában vezetik és tárgyalják meg, miszerint van Isten, ez az Isten a szeretet, és a teremtésében –az Én teremtésemben, mivel csak ez az egy van!- isteni törvényszerűségek uralkodnak, mégpedig kivétel nélkül. Ha nem Én Vagyok a beszélgetésetek középpontja, akkor minden vita, mert többnyire ez is az,  a tudatlanság termében zajlik. A viták kölönböző nézőpontok, értelmiségi fellépések és képzeletdús gondolatszerkezetek pecsétjét viselik, melynek a valósághoz – az Én valóságomhoz, az Én teremtésemben uralkodó törvényszerűséghez – alig, vagy egyáltalán semmi köze nincsen.

És most megkérlek benneteket, hogy a szívetek következtetésével kövessetek, melybe egyre jobban bevezetlek benneteket, hogy az Isten gyermekeivé váljatok, akik önfelelősen hoznak döntést és ennek megfelelően cselekednek:

Kiindulva abból, hogy minden lelket és minden embert szabad akarattal láttam el, melyet sohasem fogok korlátozni, felvetődik az a megfontolás, hogy Én – aki maga a szeretet és az igazságosság – nem büntetek, ha a szabad akarat az isteni törvény ellen lesz felhasználva. Tehát nem Én Vagyok az, aki keserűséget vagy szorongást vagy betegséget küld; Hisz hogyanis tudnám a legszebb ajándékom, a  szabad akarat használatát azáltal korlátozni, hogy büntetéssel fenyegetlek benneteket, ha használjátok azt? Vagy legyen úgy: Ha visszaéltek vele?

Használjátok az eszeteket!

Akkor számomra egyszerübb lett volna benneteket „robotnak” teremteni, melyik egy megadott programozásnak köszönhetően sohasem tért volna el a normalitástól, ami ugye benneteket eléggé korlátozna és kényszerekkel terhelne. De én egyenes gerincű, önálló és öntudatú gyermekeket akartam és akarok, akik az Irántam tanusított szeretetből válasszák és élik a jót szabad akaratukból. Ez volt az akaratom, és az egész teremtésem ezen akarat alapkövére épül fel.

Aki nem ismer Engem, az nem ismeri tevékenységemet sem a teremtésemben, az nem ismeri hibátlan vezetésemet emberi életetek minden szempillantásában, ő csakis az élet felszínét látja. Valójában semmit nem lát és semmit nem ért. Az emberek döntő többsége ebben az állapotban van. Az életüket tudatlanság és mellőzés jellemzi szellemi dolgokat és tényeket érintően. S tudatlanságukból fakadóan belerohannak a sötétség által felállított csapdákba. Azok, akik előadják, hogy az enyéimet tanítják Rólam és a törvényeimről, azok nem ismerik az igazságot vagy nem tanítják azt.

Eképp epít fel magának a sötétség egy gyűjtőmedencét, ahol nyugodtan terjesztheti az elméleteit, mivel nem ismertek a szellemi összefüggések. Az emberek tehetetlenül és gyakran bensőjükben ide-oda rángatva figyelik ezt a szinpadképet, anélkül, hogy saját véleményt alkotnának róla. Pedig mi egyszerübb ennél?

Tudatlanságból a lélek ismétlődő leszületéséről az ember az örök létének csak jelenlegi időszakát, a pillanatnyi, ezen egy életét látja. Az ezt követő túlvilági életről nem tud semmit, és ugyanennyire ismert számára az is, hogy a lelke rendszerint nem az első alkalommal vett lakást emberi testben. Így számára minden véletlennek tűnik, aminek semmi kötődése nem lehet a múlthoz. „Villámcsapásként” éri egy sorscsapás, pl. egy betegség formájában. Szellemi összefüggések után szinte sosem keres senki s nem is találnak, helytelen magatartási szokásokra, jellemi tulajdonságokra nem történik visszakövetkeztetés. Mindez nem csak tudatlanságból fakad, hanem gyakran önismerethiányból vagy az abból eredő félelemből, amit az őszinte önfelsimerés magával hozhatna.

Ebben a helyzetben sok gyermekem elfordul Tőlem, mert azt hiszik, Én küldök rájuk szorongást és nyomorúságot. Kétségbe esnek, Engem vádolnak, és még a homokra épített hitüket is megtagadják. Gondjaik megoldását a külsőben keresik, pedig azok kizárólag a bensőjükben keletkeztek. Vagy másképp: Nem ismernek Engem, Nélkülem élik az életüket –sok esetben ez azt jelenti, hogy nem vonják be életükbe a szeretet parancsolatát- és gyakran tehetetlenül állnak saját cselekvésük és nem cselekvésük következményeivel, eredményeiven szemben.

Teljesen boldog Vagyok, amikor fiam és leányaim gyermekes bizalommal fordulnak Hozzám és „Atyának” szólítanak és ezzel elismernek Engem teremtőjüknek és az élet forrásának. Az őszinte odaadás ezen pillanatában gyermekemet erősebben elárassza a szeretetem, ami egyben az életerőm, mely minden létezőt fenntart. Aki nem mélyében érzi és mondja ki, hogy Atyám, hanem csupán az elterjedt „kedves Isten”-t látja benne értelemszerűen, az hamar tévedésbe eshet, hogy egy fennhatósághoz kell fordulnia, hogy az megtegye, amire kéri. Vagy nem is ismeri az „Atyát”, nem hisz benne, mert alapvetően elutasít egy ilyesfajta szemléletet, és inkább felépít magának egy saját világnézetet. Mindez nem változtat azon, hogy őt ugyanúgy mint mindenki mást magába foglal az Én törvényszerűségem, mely mindenkire érvényes. Mert Én Vagyok az igazságosság.

Én vagyok minden teremtményem Atyja, és létrehoztam olyan törvényeket, melyek a teremtésemben mindenek felett uralkodnak. Tehát nem ÉN Vagyok az –mint személy, aki megfontolás alapján ezt és amazt intézkedek vagy nem intézkedek, aki valakinek beteljesíti a kérését, egy másiktól viszont megtagadja azt. Egy eféle magatartás világosan önkény lenne, igazságosságommal összeférhetetlen.

Teremtésem felett, annak minden szerte ágazó részében a törvényem uralkodik, ami a szeretet. Ebben a szereteben semmi helye nincs az oly sokszor idézett véletlennek. Ha másképp lenne, amit most a szívetek logikájának kellene következtetnie, azesetben a teremtésem zűrzavar lenne és már rég nem létezne. De mivel még létezik, s mivel még az örökkévalóságig létezni fog, így a legkisebb részletességében redezettnek és megfelelően irányítottnak kell lennie. És így is van!

Gondotok abból fakad, hogy nem tudtok arról a nagy ívről, amit egy lélek megtesz, amint elhagyja a túlvilági otthonát, belép a földi élet körforgásába, ezt több-kevesebbszer elhagyja, hogy újra a túlvilágba mehessen, míg végül minden további leszületés nélkül tovább halad az örök hazába vezető úton. Minden pillanat, legyen az rövid vagy hosszú, e gyakran hosszú lánc szemét alkotja, mely a mennyekből a Földön át és újból vissza a mennyekig ér. Az emberi élet is csak egy szeme e láncnak, egy része, mely múlttal és jövővel rendelkezik, viszont nincs értelme, ha elszigetelik, azaz a tegnaphoz fűződő kapcsolat nélkül és a holnapra, a jövőbe vetett tekintet nélkül nézzük.

Legyen az betegség vagy sanyargás, szerencsétlenség vagy mindenféle panasz: Semmi sem esik az emberre „váratlanul az égből”, és semmi sem történik vele „véletlen” vagy netalán a „kedves Isten” küldi rá. Semmi, az ég világon semmi! A törvényszerűség, mely nem csak, de magába foglalja a korábbi életek terheit is, elkezdett kihatni az emberre, egészen hasonlóan a földi törvényadásotokhoz, mely perbe fog, ha megszegitek őket.

Ha egy szellemi törvény kihatása elindul,  annak az oka gyakran nem ismert. Mindez nem változtat azon, hogy igenis vannak okai. Egy velem folytatott életvitel, egy egyenes, belső odaadás Irántam, egy szívből eredő kérés valami megértését illetően, Általam mindig megválaszolásra kerül, gyakran kisebb felismerési lépéseken keresztül az embergyermek tudatának megfelelően, de mindig a kérelmező lehetőségeihez mérve és számtalan szellemi segédlettel ellátva.

Ha elfogadjátok, hogy az élet egy iskola, melyben a tananyag szellemi, amit még nem sajátítottatok el, akkor a szívetek azt fogja mondani, hogy minden elsajátított belső bőségbe, szabadságba és higgadtságba, bizalomba és biztonságba vezet. Úgy mondanátok, „mint a valós életben”.

Ez egyidőben azt jelenti, hogy minden „tanulatlan”, minden visszautasított, minden, ami előtt szemet hunyt az ember, minden cselekedet, mely a felebarátszeretet ellen irányult, minden félelemkeltő, erőszakelőidéző és önző gondolat és sok minden más pont az ellentétjét idézi elő, mégpedig bizonytalanságot, kiegyensúlyozottlanságot, félelmet, testi betegséget, egyedüllétet és számtalan sok más belső és külső bántalmat megnyilatkoztatásaként annak, ami az idők folyamán „felgyülemlett”, és leginkább a kései életszakaszban bontakozik ki.

Aki azon vitatkozik, hogy helyes-e végetvetni a szenvedésnek halálsegédlettel, az teljesen megkerüli a történés magját. Azt hiszi, ha megszabadítja a szenvedő testet a bajától, akkor kiűzte a bajt a világból. Ennél helytelenebb egy elképzelés alig lehet. Lehet, hogy „kiűzte a világból” – az anyagi világból!-, és utána? Az energia feloszlik a semmiben? Ki lehet radírozni egy életet? Csak úgy el lehet tüntetni egy tudatot? Meg lehet semmisíteni egy lelket, amely épp azon van, hogy a sajátos minőségével áthaladjon a finomabb anyagú világba?

Valóban, mondom nektek, sok lélek számára a túlvilági ébredés nem lesz kevésbé fájdalmasabb, mint az azt megelőző szenvedése; egy ébredés, mely azon a végzetes tévedésen alapszik, hogy a test végével mindennek vége. Hol vannak a szolgálóim a különböző vallásokban, akik helyes módon felvilágosítják és útjukon kísérik a rájuk bízottakat? Akik az embertársaik iránti élt szeretetet helyezik cselekvésük előterébe? Akik azokat, akik segítség kéréssel fordulnak feléjük, felvilágosítják a sorsuk, életük hátteréről, de a túlvilági életükről is? Akik megértetik az emberekkel az élet és a halál, és a halál és az élet közötti összefüggéseket? Akik ismertetik azt is, hogy van tanulandó ezen a földön, ami által a lélek fejlődik és a másik világra való áttérése után szabadabban élhet tovább? Akik szeretetteljesen, de világosan utalnak az önfelelősségre és arra a segítségre, amit Én adok mindenkinek bármikor, ha Felém fordul?

Mindezt nem vonjátok be a megfontolásaitokba, beszélgetéseitekbe és döntéseitekbe, mert nem tudtok róla, vagy eltaszítjátok magatoktól azt a csírányi tudást, amit már birtokoltok. Így napvilágra lépnek a legkülönfélébb vélemények, és az érintett és a hozzátartozói, barátai utána semmivel sem tudnak többet mint előtte. Nem lett megszüntetve a tudatlanság, megmaradtak a kérdések. A sötétség szakaszgyőzelmet aratott, mert ismét megakadályozta a felvilágosítatlanokat abban, hogy mélyebbre tekintsenek és az igazságra találjanak. De egy szakaszgyőzelem nem jelent mást, mint hogy a feltarthatatlanul jövendő vég, a hazahozatala minden teremtménynek, minden embernek és léleknek késleltetik, de mindez csupán egy „szempillantás az örökkévalóságban”.

Előbb-utóbb minden embergyermekem Felém fog fordulni hitében, s ugyanúgy  a mindenek felett és mindenben ható törvényszerűség felé, azok is, akik betegségekben szenvednek, ami elszomorítja szívemet. Minél előbb teszik ezt, minél előbb felsimerik, hogy mindenhez közük van, ami velük történik, annál hamarabb lehet rajtuk segíteni. Ez a szeretet törvénye, mely hatékonnyá válik, melyben aztán bíznak, melyhez –ha eltávolodtak tőle- ismét visszatérnek.

Még mindig látom szívetekben a furakodó kérdést: Most szabad vagy nem szabad? Gyermekem, a szabadakarat azt is magába foglalja, hogy sohasem mondok ki tiltást, sokkal inkább útbaigazítást adok (ford.: eredeti bibliai szóhasználatban parancsolat, jelentése viszont nem kényszerből fakad, hanem ajánlást jelent a szabad akarat alapján). Tehát szellemi, mindent átfogó tekintetben semmi sincs, amit megtiltok neked.

Azok számára viszont, akiknek ennél világosabban van szükségük rá: A halálsegédlet nem felel meg az Én Törvényemnek. Viszont felhívom a figyelmedet az olyasfajta cselekedet következményére, mely nem egyeztethető össze a törvénnyel. Hogy utána mit teszel, hogy az utasításaimat elfogadod vagy visszautasítod, a saját felelősséged alá esik. Milyen Atya lennék, ha nem figyelmeztetném gyermekeimet arra, hogy egy tett milyen következménnyel jár – következmények, ezt mégegyszer hangsúlyozom, melyek nem értendők az Én személyes válaszomnak egy magatartásra vonatkozóan, hanem melyek az Én egyetemes törvényszerűségeim része, aminek csak egy célja van: Hazahozni Hozzám a gyermekemet; s ha ez minden makacsság ellenére máshogy nem megy, akkor a saját maga által létrehozott okozatok megélése által a saját testén keresztül.

Kérditek: Hol marad az irgalmasságod, a kegyelmességed?

Ha minden a törvényszerűségem alá esik, akkor az irgalmasság kizárható-e ezalól? Igyekezz használni a szíved logikáját: Ha úgy lenne, hogy az irgalmasság a törvényen kívül állna, az egyenlő lenne az önkénnyel és nem összeegyztethető az igazságosságommal. Megegedném az egyiknek azt, amit a másiktól megtagadok. Lehet-e ilyen?

Ha nem, akkor az irgalmasságot is át kell karolnia az Én végtelen nagy szeretetemnek. Mindenkiben és mindenkinél hatni kezd, aki elismer Engem, aki felhív Engem, aki segítséget kér Tőlem. Viszont függ az őszinteség fokától, a mély, belső segélyhívás szükségességétől. Életbe lép, ha a gyermekem önerőből és önfelismerésből nem képes változtatni a helyzetén. Kéznyújtásomként nyilvánul meg, mely nem számol fel, nem alkudik, nem vitatkozik: Ad, mert hallotta a segélyhívást, még ha érzelmek által lett is kimondva. Immár nem feltételez tudást és a gyermek igyekezetét, ha felismeri, hogy ez a gyermek számára már nem lehetséges, de: Csak akkor lép életbe, ha észlelhető a gyermekem szeretete, legyen az bármily tökéletlen, ha eléri fülemet egy kínzott lélek segélyhívása, ha a saját tehetetlenség tudatában jelen van a kívánság és a kérés afelől, hogy segítségben részesüljön; és hogy ez egy folyamodáson keresztül történik, melyet a lélek nem képes pontosan megnevezni, de érzi, hogy onnan csak szeretet várható. Mert szeretet után éhezik minden a Teremtésemben!

Tehát végtelen sok lehetőségem van a szenvedők megsegítésére. Az irgalmasságom ismer eszközt és utat, amiről képet sem tudtok alkotni. Ezek aztán azok a történések, melyeket „csodáknak” neveztek, feltéve –és ez a Törvényem alá esik-, hogy a szenvedő és segélykérő ember nem Ellenem küzd, nem Engem vádol, alapvetően nem tagad meg Engem, hanem elindul Felém. Ezt viszont gyakran csak akkor teszi, ha felsimerte saját tehetetlenségét és nem lát más kiutat.

Egyesek nem lesznek elégedettek a válaszommal. Azt hittték azt mondom: Tedd ezt vagy tedd azt! Ha nem ezt teszed, akkor…

Ilyen, szeretett gyermekeim, Én nem Vagyok. Nem vonom meg tőletek, amiről döntést kell hoznotok és végül meg kell tanulnotok. És szívből kérlek benneteket, ne ítélkezzetek azok felett, akik a szellemi törvényszerűségek tudatának hiányából úgy döntenek, hogy véget vetnek ez életüknek. Hisz pont őnekik van szükségük a szeretetetekre és az imáitokra. És sohase felejtsétek: Törvényem bár megdönthetetlen és befolyásolhatatlan, de tartalmazza a szeretet és az irgalmasság végtelen sok árnyalatát, mely képzeleti képességeteket felülszárnyalja. Ismeritek-e felebarátotok lelki állapotát, tudatát?  Ismeritek-e a mélyeket, a kétségbeesést, a szorongást? A lélek legmélyebb mélyébe csakis Én látok. Emiatt csakis Én illetve az Én Törvényem teheti fel a mércét – és e mérce neve: szeretet.

Ez nem kiváltságlevél, hogy bármi megtehető következmények nélkül, ami csak lehetséges az ember számára. De mérce lehet számotokra. Találjátok meg az utatokat, most ismeritek az Én Törvényszerűségeimet; és terítsétek fénybe és szeretetbe azokat, akikről azt gondoljátok, hogy szükségük van az Én és a ti szeretetetekre.

Ámen.

TestVérem! Honlapunkon felfedezheted az örök igazságot, hogy az Istenünk bármiféle korlátozás nélkül maga az önzetlen és feltétel nélküli szeretet, hogy Ő az ember bensőjében lakik, s ezáltal az emberben, bennünk és hozzánk beszél.
Ez egyrészt nemes és felemelő, sokak számára új és kezdetben gyakran nehezen érthető és hihető, másrészt a “világon ez a legtermészetesebb”. Mivel ha Isten a szeretet és ugyanakkor a mindenhatóság is, így egyetlen ok sem találtatik, hogy megvonjuk Tőle a lehetőséget, felvenni gyermekeivel a kapcsolatot.
Isten iránti szeretetből fogadjuk a Szót és adjuk tovább Neked, ez esetben magyar nyelvre fordítva.

Vélemény, hozzászólás?