Örvendjetek szeretteim! És mégegyszer: Örvendjetek! Ezt fivéretekként, Jézus Krisztusként mondom nektek, aki a szeretet az Atyában. Eképp szólítom meg mindazon lelkeket is, akik eljöttek Hozzám és szépszámban összegyűltek itt. Ez az „Örvendjetek” hozzátok is szól; mindenkihez szól, legyen e világon vagy akár a túlvilágon. Mert mindegyikőtök vándor, kiknek egy és ugyanaz a céljuk: újra hazatalálni a mennyei Atyjuk szívéhez.

Az Isten beszéde az emberhez ill. az emberen keresztül mint minden a teremtésben, megdönthetetlen, szellemi törvényszerűségeken alapul. A kinyilatkozások különböző súly- és szempontját egyrészt az isteni alapmegnyilvánulások eredményezik, melyek a rend, az akarat, a bölcsesség, a komolyság, a türelmesség, a szeretet és az irgalmasság, másrészt a kinyilatkozó szót felvevő ember szellemi gondolkodásmódja. Mindenben és mindenek felett a szeretet érvényesül minden kinyilatkozás alapjaként, mely nélkül nincs igazi Isteni ige.

Ha azt mondom, hogy „Örvendjetek”, akkor némelyikőtök nem fogja megérteni, hogy minek is örvendjen ezekben a nehéz időkben. Miért érezzen örömöt, mert ha rátekint az életére és a világra és látja a nehézségeket, melyekkel állandóan meg kell küzdenie; ha látja a szenvedést és a gondokra gondol, melyek talán már évek óta kísérik az útján. „Hogyan szülessen így öröm?”, kérdezik nem kevesen, kik Szavamat hallják és olvassák.

Kijelentésem főleg azoknál fog értetlenségre találni, akiknek a tekintete kizárólag az anyagi ittlétükre irányul; akinek hamis vagy egyáltalán nincs elképzelésük az Istenről; akik nem vonnak be Engem mindennapi életükbe; akik sorsuk viharában ide-oda vergődnek; Elveszettnek hiszik magukat és nem tudnak mit kezdeni a Szavammal, ha azt mondom örvedjetek.

Azok viszont, akik már megtették az első lépéseket a szellemi útjukon, azok felismerték magukat a Legfensőbb gyermekeiként. Tudnak az örök életükről. Tudnak az átmeneti kirándulásukról, melyet az anyagban tesznek tanulásképp. Tudják, hogy nem létezik halál. És felsimerték, hogy ez az időszak arra szolgál, hogy tisztítsák lelküket s ezáltal tökéletesítsék lépésről-lépésre. Szóval hogy egyiránt követhessétek az Én öröm-szavamat az attól függ, hogy Isten gyermekeinek érzitek-e magatokat vagy kizárólag e világ teremtményeinek.

A könnyebb érthetőség kedvéért adok nektek egy képletet.

Mindegyikőtök hordoz magában vágyakat, hogy meglássa, felkeresse, tapasztalja, megszerezze ezt vagy amazt. És most képzeljétek el, elétek lép valaki, aki készségét fejezi ki arról, hogy teljesítse vágyaitokat. Kezetekbe ad egy szabadjegyet. Ezzel az szabadjeggyel -ha nem csak elfogadjátok, hanem használjátok is- bárhová elutazhattok, ahová csak akartok.

E képletben felismertek Engem és saját magatokat is; mert Én Vagyok az, aki megígéri nektek, hogy elvisz benneteket oda, ahová a legnagyobb vágyatok vonz: vissza az Atyaházba. Ez azért fog Nekem sikerülni kivétel nélkül, mert az emlék az örök hazátokról és a kívánság hazatérésre mélyen benne gyökerezik mindegyikőtökben; és ezen a gyökéren keresztül érlek el benneteket előbb vagy utóbb.

A titeket hazavezető úton Én Vagyok a kísérőtök. A szabadjegyetek az Én ígéretem, hogy épen hazaértek. Hasonlít egy jótállási jegyhez saccolhatatlan értékkel. Meglehet, hogy a hazautatok még néhány vagy talán több földi állomáson át vezet, de abban a pillanatban, amikor készséget mutattok afelől, hogy megfogjátok a kezemet, elkezdődik a visszautatok. És semmi és senki sem tud benneteket tartósan megakadályozni abban, hogy rátérjetek a visszaútra! Bár a sötétség erői megpróbálják megnehezíteni az utatokat, minden eszközzel azon fáradoznak, hogy letérítsenek benneteket róla. Ez jogukban áll, mert nincs korlátozva a szabad akaratuk. Viszont ti is, fivéreim és nővéreim, ti is használhatjátok a szabad akaratotokat arra, hogy ellenáljatok a csábításnak és a kísértésnek.

Miben is rejlik a ti és az Én ellenfelem ravaszsága? Térjetek vissza a képhez, amit adtam nektek. Elfogadtatátok a jótállási jegyet, igent mondtatok rá, rátértetek a hazavezető útra. Ez nem azt jelenti, hogy az utatokon nem botlotok nehézségekbe, viszont éppoly veszélyesek –ha nem még veszélyesebbek mint az útakadályok- az érdekesnek tűnő mellékutak, melyeket a sötétség taposott ki és ajánl most fel nektek. E felállított csapdák kimondottan ravasz és sokrétegűen kiagyalt csapdák. És valóban, mondom nektek, nagyon nehezen felismerhetők, ha nem valóban az Én kezemet fogva mentek, mert szerettek Engem.

Mindenféle érdekes dolgokat lebegtetnek szemetek előtt, melyek azokon az utakon várnak rátok, melyek látszólag könnyebben járhatók, mint a főút. A csábítás útja csak úgy csillog-villog, mindeféle külsőségesség és szemfényvesztés kínálata terül ki előttetek, hagyományok, rítusok, szertartások, álvallásos dolgok és sok más, mindaz ami arra csábít benneteket, hogy az Én egyszerű tanításomat a szeretetről ne értsétek meg, és ezáltal szem elöl vesződjön. A súlypont ezzel a módszerrel  a bensőről a külsőre vetődik. A tekintet a színes csomagolásra irányul, ami sokakat annyira megvakít, hogy már nem kérdeznek az eredeti, a valós tartalom után.

Nemes bort ajánlottak nektek, és édes, cukros vizet kaptatok, melynek keserű mellékíze van, amit csak később, néha jóval később éreztek!

Minél mélyebben járjátok a mellékutakat, annál kevésbé vagytok képesek felismerni az igazságot, ami így hangzik: szeretet – és semmi más! Valamikor csodálkozni fog az ember, hogy az, ami olyan lelkesen és könnyedén kezdődött, már nem olyan egyszerűen és gondmentesen folytatódik. A lelke viszont már rég felismerte a köteléket, amit hagyott feltenni magára. És ha érzi, hogy a lépései nehézkesebbek, hogy olyan dolgokkal szembesül, melyeknek semmi közük az ígértekkel, akkor tudatlanságában Engem vádol – Engem, aki a főúton akarom őt vezetni. Nem ismeri fel, hogy ő maga volt az, aki elengedte a kezemet.

Az ember ilyenkor a saját bozótjának, ingoványának a fogja. A következményeket mindenki ismeri, hisz mindegyikőtök letért már a főútról. A következmények kellemetlenségek sora és szorongásérzet, melyek fellépnek mindennapjaitokban, nem ritkán erőhiány kíséretében, mert kifosztottak benneteket erőben és ösztönzésben; és nem ritkán előjön a örömérzet hiánya, ami depresszióhoz vezethet. Az ember, aki ilyet átél, beleakadt a színes csillogású mellékutak hurokjába.

Az emberiség nagy része ebben az állapotban van – több-kevésbé kifejezett formában. Én Vagyok a szabadságotok kulcsa. Én Vagyok a vezető, aki kihúz benneteket a mocsárból. Én Vagyok az, aki kinyújtja kezét felétek. És most mondjátok őszintén: Ez az ajánlat nem ad okot az örömre?

Gyakran a félelem az, ami azon a helyen tart benneteket, ahol most is álltok, mert rossz útra tértetek. Ezek olyan erők, melyek leláncolni akarnak benneteket vagy már le is láncoltak, melyek elrabolják tőletek a reményt és a bizalmat afelől, hogy van visszaút.

Valóban, mondom nektek: Minden, ami önakaratból és ismétlődően a szeretet törvényének ellenszegül, már magában foglalja a bukás csíráját. Ez mindenkire és mindenre érvényes az Én egész teremtésemben. Érvényes minden személyre, minden csoportosulásra, minden ideológiára. Úgy, ahogy a szeretet törvényem szolgálja azt, aki maga a törvényt szolgálja, úgyanúgy történni hagyja a létrehozott okozatok hatásait ott, ahol a törvény ellen cselekednek.

Ha hitet adtok ezen Szavaimnak, úgy tudjátok, hogy Én Vagyok az egyetlen, aki felszabadíthat benneteket, ha elakadtatok. Feltehetően egyszerű eljutni a felismeréshez, hogy mikor és hogyan történt meg mindez. Forduljatok vissza, képletesen nézve. Pillantásotokat vessétek arra az útra, mely bevezetett benneteket a bozótba, és egész pontosan arra a helyre, ahol elhagytátok a főutat. Akkor megtudjátok, mi csábított el benneteket, hogyan történhetett meg ez, és mi rejlett vagy rejlik még mindig bennetek, ami ezt lehetővé tette.

És ezután, szeretteim? Ha elérhetlek benneteket e vágyon keresztül, mivel feléledt bennetek egy kis láng formájában, akkor adjátok ide kezeiteket, mert Én Vagyok az, aki feloldoz kötelékeitek alól. S akkor kezdődik az együttes visszaútunk.

Visszatérek a képre, melyet kezdetben adtam nektek. Az az öröm, hogy egy cél elérhető, már az előkészületeknél elkezdődik, és folytatódik az úton és persze végződik az érkezéskor. De az egész út, kezdve az adott igennel mind a hazatérésig az Atyaházba az öröm ideje! Ezt fejezi ki Szavam.

Az öröm már bennetek rejlik. Az öröm a mennyek része, és ti a mennyek gyermekei vagytok. Ismeritek a szót: Aki be akar lépni a mennyekbe, annak magában kell hordoznia azt. Ez azt jelenti: Az öröm, mely talán kissé betemetett, újra láthatóvá kell hogy váljon. Ebben segítek nektek. Azután ki fog hatni az életetekre. Sugározni fogtok, és sok vagy nagy szavak nélkül meg fogjátok változtatni az embereket a környezetetekben. Végül a tanítványaimmá váltatok, akik felsimerték magukat a mennyek fiaiként és leányaiként.

A hazatérés már a felismerés pillanatától elkezdődik, támogatva a hazatérés vágya átal – legyetek még oly mélyen a mocsaratok fogja. Ezzel egyidőben, ha akarjátok, elkezd fokozódni szívetekben az örömérzet, mert az öröm legyen minden döntésetek és cselekedetetek motorja. Nem a makacsság, a kötelességtudat, a törvénytisztelet vagy egy rosszul felfogott engedelmesség visz benneteket előre, hanem az örömérzet, mely abból a kívánságból fakad, hogy szereted az Istent és a felebarátod.

Ez a szó ugyanolyan mértékben rátok lelkekre is érvényes, mert ti is az Atyaházba vezető út előtt álltok, mint a fivéreitek és nővéreitek földi ruhában. Nektek is döntéseket kell hoznotok, és ha elgondolkodtok azon, amit ma tetsvéri segítségként ajánlottam nektek, akkor a döntés nem eshet nehezetekre.

Én Vagyok a szeretet és az irgalmasság, és aki Hozzám jön és megkér Engem, hogy legyek számára az útikalauz az Atyaházba, az ő kezét megfogom. Aki nem csak elfogadja a szabadjegyet, hanem használja is, az szabad lesz minden köteléktől,  mindattól, amit magára terhelt.

Jó, ha megünneplitek a születésemet. De adok nektek egy javaslatot: Ünnepeljétek a saját születéseteket! Mert ha mindazt megvalósítjátok, amit a szívetekbe ültettem, akkor az egy születéshez fog hasonlítani – egy születéshez a szellemibe.

Ezért mégyegyszer szívetekben szólítalak benneteket: Örvendjetek, szeretteim, örvendjetek!

Ámen.

TestVérem! Honlapunkon felfedezheted az örök igazságot, hogy az Istenünk bármiféle korlátozás nélkül maga az önzetlen és feltétel nélküli szeretet, hogy Ő az ember bensőjében lakik, s ezáltal az emberben, bennünk és hozzánk beszél.
Ez egyrészt nemes és felemelő, sokak számára új és kezdetben gyakran nehezen érthető és hihető, másrészt a „világon ez a legtermészetesebb”. Mivel ha Isten a szeretet és ugyanakkor a mindenhatóság is, így egyetlen ok sem találtatik, hogy megvonjuk Tőle a lehetőséget, felvenni gyermekeivel a kapcsolatot.
Isten iránti szeretetből fogadjuk a Szót és adjuk tovább Neked, ez esetben magyar nyelvre fordítva.