Szeretett fivérem és nővéreim, Én, Jézus Krisztus, a szeretet az Atyában megnyitom az felém fordult szíveket és besugárzok a tudatotokba, hogy a szavaim visszacsengjenek és hogy a magból, amit bennetek elvetek, jó gyümölcs érjen; egy olyan gyümölcs, melyet „a szív logikája” érlel, amit tanítok nektek, mert így válik a „a-hit-magában-elegendő” tanításból „feltudom-fogni” és megértés a bensőtökben.

 

Az Isten beszéde az emberhez ill. az emberen keresztül mint minden a teremtésben, megdönthetetlen, szellemi törvényszerűségeken alapul. A kinyilatkozások különböző súly- és szempontját egyrészt az isteni alapmegnyilvánulások eredményezik, melyek a rend, az akarat, a bölcsesség, a komolyság, a türelmesség, a szeretet és az irgalmasság, másrészt a kinyilatkozó szót felvevő ember szellemi gondolkodásmódja. Mindenben és mindenek felett a szeretet érvényesül minden kinyilatkozás alapjaként, mely nélkül nincs igazi Isteni ige.

Ha ma felhívom a figyelmeteket arra a tényre, hogy a Föld minden ember számára egy iskolát képez, melybe születésükkor belépnek, és melyből az általatok nevezett halál beálltakor újra kilépnek, ezzel nem mondok nektek újat. A „földi iskola” szemléletét sokan elfogadják, bár néha elhamarkodva, anélkül, hogy tudatában lennének e szó mélyebb jelentésének, és hogy megtekintenék és felfigyelnének az ebből fakadó következtetésekre. Emiatt beszélek tudatosan erről a témáról, mely nagyon sok rétegű és számtalan árnyalattal rendelkezik, melyekről alig gondolkodik el az ember. Pedig pont ennek az alaposabb megtekintése, a benne való elmélyülés, és végül a gyakorlata a sikerrel záruló „iskolaév” kulcsa. Ugyanakkor ez a befejezés határozza meg a szellemi tanidőtök kezdetét, az életeteket a „fátyol mögött”.

Ha iskoláról vagy tanulásról esik szó, akkor az arra utal, hogy van valami, ami még nem lett elsajátítva vagy ami még megtanulandó. E szükségesség alapvető elismerése az egyik alapfeltétele annak –mégpedig kivétel nélkül mindenki számára-, ha az ember tudatosan és határozottan vissza akar térni az örök hazájába. Ez számomra is érvényes volt akkoriban a názáreti Jézusként; mert Magam sem áltam az örök szellemi törvényszerűségeken kívül, melyek minden leszületésre és minden életre érvényesek.

Bár tudatos döntés nélkül is –ezalatt az igentmondásotok értendő, melyről ismételten beszélek- kioszt nektek feladatokat a földi iskolátok, de ezek sok esetben nem aként lesznek felismerve. De ez nem változtat azon semmit, hogy meg kell oldani őket, gyakran viszont nehezebb körülmények között, tudatlanságban, ellenszenvvel és ellene való lázadással, és nem ritkán egy több leszületéssel járó időszakon keresztül.

Azt, hogy a feladatok mindenki számára másfélék, azt már a saját testeteken is tapasztaltátok. Ennek az oka a lelki jellegzetességetek, melyek aztán az emberen keresztül és az emberben nyilvánulnak meg. Minden léleknek más a múltja, emiatt minden embernek mást kell feldolgoznia és megtanulnia. Már magatokkal hoztátok a különböző jellemeteket, sajátosságaitokat és viselkedéseiteket, mivel egy lélek sem lép terhelés nélkül –úgymond harmatosan mint egy rózsa- az anyagba. A gyakran súlyos különbségek egy családon belül több testvér személyiségében nem magyarázható mással, mint a lélekszerkezet különbözőségével beleértve a szellemi alapmentalitást, főleg akkor nem, ha mindegyikük közel azonos támogatásban és nevelésben részesült. Tudományos magyarázatok, melyek a gének szerepét és az öröklődési elméletet hozzák játszmába, azok itt túl rövidlátóak.

A lélek az erősségeivel és gyengéivel az, ami meghatározza az ember viselkedését, akkor is, ha a szellemi vonzás törvénye szerint egy lélek sem kerül ok nélkül egy bizonyos családba, mely az évek során persze –főleg az első években- egyre jobban reányomja a pecsétjét. De azt, amit a lélek magában hordoz, amit a leszületése előtt lehetőleg elhatározott megtanulni, az az, ami az ember életében újbúl és újból előjön, ami felhívja magára a figyelmet, ami megoldásra és feloldásra vár. Mert a lélek és az ember egy elválaszthatatlan egységet alkotnak a leszületés tartamára. Így csak olyasmi bukkan fel minden egyes ember életében –mindenki számára más formában-, ami számára fontos és megfelelő, mégpedig teljes pontossággal. Mivel az Én törvényem, ami a szeretet és mindenkit sajátságosan vezet, hibamentesen működik.

*

Az, amit a tanulók egy világi iskolában tanulnak, az első sorban tudás. Az élet iskolájának a szellemi hátterével más a tancélja: Itt az a fontos, hogy az ember elmozduljon abba az irányba, melyben a felebarátja és az önmagával szembeni viselkedését egyre inkább a szeretet parancsolatán méri. Ezzel egyidőben növekszik a szeretete Énirántam. Ha ez a kívánsága és akarata az embernek is, akkor támogatom. Gyakorlatilag Én Vagyok akkor a révkalauz, akit az ember az élethajójára hívott. És Velem együtt számtalan sok szellemi segítő eljön, akik helyzettől és szükségtől függően állítják a váltót és irányítják az ember lépéseit.

De akkor is, ha az ember más fontossági sorrendet állít fel, ha a saját útján akar járni s járja is, akkor sem hagyja el őt a szeretetem. Mint minndeki és minden, ő is a hazavezetés törvénye alatt áll, mely senkit nem enged elveszni. Viszont a szükségességét annak, hogy a szellemi célját tekintve tanulnia kell, tehát változást kell előidéznie önmagán, a gondolkodásán és a viselkedésén egyaránt, az továbbra is fennáll. Az önmaga által teremtett tanulási feladatokat, melyek a múltban keletkeztek helytelen viselkedésből kifolyólag, azokat meg kell oldania az előtte álló úton. Kellő készséggel és a mennyek támogatásának kérésével ez a folyamat is lényegesen könnyebben leküzdhető.

Amint elhangzik  jellem szó, sokaknál ez jó vagy rossz értékelést idéz elő. Emiatt nem mindenki számára esik könnyen beszélni a jellemerősítésről és a jellemképzésről; mivel ez feltételezi, hogy a jellem még nem olyan nemes, mint ahogy azt az ember gyakran elképzeli vagy szeretné. Viszont ha az őszinte felismeréshez nem társul a saját személy leértékelése vagy elítélése, hanem már feltűnik a „látóhatáron” az öröm arról, hogy hamarosan megtapasztalhat egyváltozást a jó felé, akkor nincs ok nem használni a jellem fogalmát szabadon és nyíltan.

S ezért mondom nektek: Annak, amit belső munkának nevezek és sok kinyilatkozásban tanítok nektek, csakis és egyedül egy célja van, mégpedig az ember jellemképzésének és jellemerősítésének a fejlesztése! Mert az ember minden lépésével ez irányban egyre jobban belefejlődik az Én szeretetem egyetemes törvényébe!

Fivéreim és nővéreim gyakran állnak azon gond előtt, hogy nem tudják vagy nem fogják fel, hogy pontosan min is kell változtatniuk az életükben. Vagy csak nehézkesen fogják fel a szükségességét annak, hogy ezen vagy azon a területen másképp kell cselekedni. Senkinek sem muszáj! A szabadság is Vagyok, mert nincsen szeretet szabadság nélkül. És ezt a szabadságot mindenki szabadon igénybe veheti.

Látásotokat gyakran csak a magatokkal szembeni figyelmesség hiánya ködösíti, vagy a hiányzó bátorság, illetve a trehányság, hanyagság, önszánalom és sok más. Így nem látjátok, hogy mely helyzetekben és mely alkalmakkor lehetne másképp cselekedni, vagyis már rég máshogy kellett volna, mivel magatokat is zavar némely magatartás. Nem mindig a „nagy bűnök” nehezítik meg az életeteket. Gyakran szokások, nézetek, viselkedési minták, sajátosságok és másminden fékez benneteket, melyeket az évek során elsajátítottatok. Anélkül, hogy észrevennétek, rossz irányba terelhetik a szellemi továbbfejlődéseteket, akkor is, ha –hosszabb időre- nem jelentenek igazán súlyos akadályt. Viszont hibák és gyengék táptalajává válhatnak, melyek általa újból és újból előjönnek; akkor is és pont akkor, amikor azt gondoljátok, hogy már túl vagytok rajta.

Ha érzésetekkel magatokba irányultok, sejteni vagy tudni fogjátok, hogyan értem. A rend, mely egy isteni tulajdonság példaképp nem tartozik egy cselekedet alapjához a szeretet értelmében? És mit hoz maga után a rend hiánya? Többek közt a nem elengedni tudást vagy akarást, elvárási magatartást, mások és önmaguk hibáztatását, mindenkinek megfelelni vágyást félelemből, hogy máskülönben nem szeretnek, hiányzó következetesség, döntéshozatali készség és sok más tartozik a jellemgyengékhez, melyeket első látásra sokan nem tekintenek változtatni valónak.

Nem sikloggyatok túl hamar át felettük, ha felbukkannak az életetekben. Fogadjátok el a nap ösztönzéseképp, ami mondani akar nektek valamit. Végüls az, hogy az ember változtatni valónak tekint-e egy jellemvonást, az nem utolsó sorban attól függ, hogy elég erős-e az emberben a vágy az újra hazatalálásra azáltal, hogy lépésről lépésre és az Én segítségemmel teherteleníti a lelkét mindattól, ami még aggasztja.

Én, a barátotok és a fivéretek bensőtökben és mellettetek, feladataim közé sorolom ezen emberi tökéletlenségek feldolgozását is!Én Vagyok az, aki mindegyikőtökben él az isteni, örökkön szétáramló erőként! Én Vagyok az, aki megadja nektek a kellő belátást és erőt a küzdelemhez, ha Hozzám fordultok a kéréssel. Ez is egy kalauz feladatköréhez tartozik; és feltételezve, hogy elfogadjátok ezt a segítséget, mely az önzetlen és feltétel nélküli szeretetből fakad, akkor az élethajótokat nyugodtabb vizekre irányítom.

*

Ha valaki felhívja a figyelmeteket egy hibára – főleg ha már ismeritek azt-, azesetben gyakran egy csapda vár rátok a háttérben, melyet az ellenoldal állított fel ravaszsággal, hogy megnehezítse vagy ellehetetlenítse az okok alaposabb szemügyre vételét: „Igen, tudom”, hangzik sok esetben a válasz, „a gyermekkoromból származik. Így neveltek.” Vagy: „Ez azért van, mert ő vagy ő…” vagy „Nem tehetek róla, más a felelős érte” vagy, vagy, vagy… Természetesen mindennek van okozója, semmi sem keletkezik vagy fejlődik ki egyszerűen ok nélkül. Tehát mindennek megtalálható a kioldója, amit legtöbbször más személyekre vagy különleges körülményekre lesz fogva.

Mindennek valahol a múltban van az oka. Indok lehet-e ez arra, hogy az ember elfogadja a saját viselkedését olyannak, amilyen –talán már hosszabb ideje-, anélkül, hogy elgondolkodna azon, hogy talán könnyebb lenne-e az élet ezen teher nélkül? Nem arról van szó, hogy letagadja a múlt alakító befolyásait, de nem lehet felhozni őket okként arra, ami nyomatékosítja az „olyan-vagyok-amilyen” mentalitást, ami megnehezíti a múlt terheinek lerázását. Persze, hogy kis munkával jár a leküzdése –emiatt nevezem „belső munkának”-, de e munka nagy részét átvállalom, ha akarjátok.

Ezen kívül ne feledjétek: Akárhol is rejlenek az okozatok a múltban, akármikor jöttek létre, akárki is erősítette fel őket: A belőlük fakadó mai gyengék amúgy is és mindenképp feldolgozásra kerülnek, átalakulnak erősséggé. Ebből kiindulva nincs ok egy távoli időpontra halasztani az őszinte megtekintést és a bátor döntést.

Emlékezzetek csak, szeretett fivéreim és nővéreim, hogy a teremtésben semmi sem történik a törvényen kívül; tehát hogy nincsenek véletlenek, hanem hogy a vonzás illetve a taszítás törvény szabályozza az együttlétet és az úgynevezett sorsot. Ami az egyénnel történik, annak valamiféleképp köze van hozzá –kevés kivételtől eltekintve, melyek mégis a törvény hatása alatt állnak, melyeket nem vonok bele ebbe a szemlélődésbe.

Az elején beszéltem arról, hogy egy lélek sem lép be az anyagba terhelés nélkül, hogy lakást vegyen egy földi életre az emberben. Több leszületés esetén, ami a rendszeresség, az anyagi test minden alkalommal új lakást képez a lélek számára, miközben a lélek mindig ugyanaz marad. A lélek és a test egysége, mely a születéskor képződik, azt is jelenti, hogy létezik egy állandó csere a finomabb anyagú lelki és a durvább anyagú rész között, mely már a születés előtt elkezdődik és élete végéig folytatódik.

Tehát az újszülött –mindenki számára láthatalanul- már magában hordozza a későbbi egyéniségét és ezzel azt is, amit a lélek tervbe vett erre az életére. Egyre jobban kimutatkoznak a jellemtulajdonságai. Elsősorban a szülők és a nevelők gyakorolnak rá befolyással és a környezet, melyben él. Jobbesetben a jó tulajdonságok erősödnek és a kevésbé jók feloszlanak – e folyamat sok árnyalatával és változatával. Elkezdődött a jellemképzés és –erősítés.

Az ember és a lélek közti kölcsönhatás kimutatja, hogy egyrészt a lélekből az emberbe áramlik adatfolyam, mely aztán megnyilatkozik rajta, másrészt az ember a viselkedésével réteszi pecstjét a lelkére. Innen nézve az ember és a lélek szüntelen programozzák egymást. Ha a rossz van túlsúlyban, akkor szó szerinti értelemben beszélhetünk „ördögi körről”, mivel az egyik kihat a másikra és ezáltal olyan viselkedési minták jönnek létre, melyek egyre mélyebben belevésődnek az ember-lélek-egységbe.

Ha a leszületés egy szándékos fejlődést akarván lett előkészítve, azesetben a lélek célja, hogy megvalósítsa amit tervbe vett. Mert ebben az esetben ő maga kívánja, hogy megszabaduljon a terhelésektől és hogy fényesebbé váljon sikeresen elvégzett feladatok által –de ha szükséges, leróvás által is-, ami egyidőben azt jelenti: elér egy magasabb rezgési szintet, ami szintén egy nagyobb, szellemi erőfelvétellel párosul. Ez az erőteljesebb erőáramlat a mennyek önzetlen adományát képezi, a szónak megfelelően, melyet már gyakran elmagyaráztam nektek: Aki a törvényt szolgálja, azt a törvény szolgálja.

Ha az ember követi ébredező lelkének a szükségletét, az a testére is kihat, mert a lelkén keresztül több erő áramlik az emberbe, egyre nagyobb kiegyensúlyozottság jön létre a kettő között. Ennek következtében az ember szellemileg és testileg frissebb, örömtelibb, jobb a jövőképe (a testi halált követő jövőképe is), készségesebb, segítőképesebb, elnézőbb és sok minden más.

Ha az ember viszont nem követi lelke törekvését –főleg, ha ezt tudatosan nem teszi, tehát ha a helyes meglátása ellenére teszi-, akkor megfordul a folyamat. A lélek beárnyékul, rezgése  lecsökken, a lélek és a test közti, szándékozott egyensúly nem lép fel, így a mérlegen csökken a lélek tálcája, ahelyett hogy növekedne. Ugyanaz történik, de még erőteljesebb mértékben, ha az ember korlátlanul követi lelkének alacsony ösztönzéseit. Egy olyan lélek ösztönzéseit, melyik csak önzésből és a nem törvényszerű kívánságainak teljesüléséért született le.

*

Fivéreim és nővéreim, ha be tudnátok tekinteni a számotokra még láthatatlan világba, akkor látnátok, hogy szüntelen fáradoznak a jó és a rossz erők minden egyes emberért. Ezalatt egyrészt a védeőangyalotok és a szellemi segítők munkája értendő, másrészt a sötét hatalmak igyekvése, hogy a maga érdekében befolyásolja az embereket. Mindkét oldal számára annál könnyebb az irányítás, minél megfelelőbb hajlamra találnak az emberben és a lélekben, jó vagy rossz szándék, önzetlen vagy önző tervelés, építő vagy pusztító érzetek és gondolatok formájában. A fény sikertelenül jár, ha az ember gondatlanul lép fel az ellentétes erőkkel szemben, és a sötétség sikertelenül jár. A sötétség sikertelenül jár, ha felébred az emberben a lelkiismeret és döntését az igazságosság és a szeretet értelmében hozza.

Azért jöttem ebbe a világba 2000 évvel ezelőtt, hogy megadjam a lelkeknek és az embereknek a szükséges erőt ahhoz, hogy szabad akaratukból képesek legyenek kiszabadulni a sötétség fogságából. Az úgynevezett halálomkor a Golgotán megadtam nekik az erősítő és megváltó szeretetfényemet. Amit akkoriban még nem tudtam megadni az embereknek, mivel még nem volt kellőképpen fejlett a tudatuk, azok a részletes utasítások és támaszok voltak, melyek megkönnyítik az Isten- és a felebarátszeretet parancsolatának átültetését a mindennapokba.

De soha sem hallgattam az elmúlt évszázadokon keresztül! Újból és újból kiöntöttem a szellememet, hogy hívjam az enyéimet, hogy felrázzam őket, hogy emlékeztessem őket az isteni örökségükre, hogy felhívjam a figyelmüket annak a szükségességére, hogy az Én követőimként éljenek. Eljött az idő –de nem először ma-, mikor mélyebbre ható utasításokat adhat a szeretetszellemem. És az eljövendő időkben bevezetem a jószándékúakat egyre nagyobb igazságokba és bölcsességekbe, ami lehetségessé vált, mert ma egyre több szív nyílik meg az egyetemes szeretet egyszerű tanítása előtt, egyidőben a mennyek erőteljesebben sugároznak az anyagotokba és annak a szellemi környezetére.

És így egyre több ember ismeri fel, hogy az igaz eredetük egy szellemi otthon: mégpedig az örök haza a végtelenségben és a leírhatatlan fényben. Megértik, hogy igenis szükséges változtatni az életükön, és hogy ez a változás alapjában nem más, mint a szeretet törvényének beteljesítése, amit Én hoztam és példaképp éltem. Szemernyit sem vontam vissza abból, amit eddig elhoztam a világnak figyelmeztetésképp és bátorításként, felvilágosítésképp és tudásként; és a jövőben sem Fogom ezt megtenni, mert nincs rá ok, sohasem lesz rá ok. De egyre mélyebben bevezetlek benneteket a szellemi összefüggésekbe, melyek nem csak a teremtésben érvényesek, hanem a ti életeteket is meghatározza.

Mert haza akarlak vezetni benneteket, újra a karjaimba szeretnélek venni benneteket, csillapítani szeretném a vágyamat irántatok.

A hit csodálatos a lélek és az ember erősítésére; ha a hitet nem hamisította meg az emberi elme, és ha az erejét kizárólag abból a tényből meríti, hogy I s t e n  a  sz e r e t e t, és e szeretet minden felett hat. A hit mellett a tudás is segítség lehet, hogy az ember ne kövessen vakon tévtanításokat, melyek nem a szabadságba vezetik. Ez az egyik oka, amiért bő tudástban részesítettem az emberiséget. De itt sem maradt tétlen a sötétség.

Épp ezért szeretteim: Legyetek éberek, ami a tudás halmozását illeti; ezalatt nem az a tudás értendő, ami a belső forrásotokból fakad és törvényszerűen, lassacskán –a tudatotok tágulásának megfelelően- bensőtökben feltárul, ha őszinte igyekezettel és jószándékkal járjátok az utatokat. Ha a tudást azt szolgálja, hogy a felismertből helyes következtetést vontok le és amit aztán bevontok a mindennapi életetekbe, akkor beteljesült a feladata. Viszont ha csak egy halmazt képez a fejetekben, akkor fennáll a veszélye annak, hogy halott tudássá válik, ami csak megterhel benneteket. Némelyikőtök nem látja fenyegető veszélyét annak, ha tudás felhalmozása mellett nem történik meg annak a szükséges bevonása és teljesítése a hétköznapokban.

Mondom nektek, tartósan megállítja a lelketek által kívánt fejlődést. Egy ilyen ember hasonlít egy silóra, mely a tetejéig tele van vetőmagvakkal, ami arra vár, hogy jó gyümölcs érjen belőle a földbe vetése után, másoknál és saját magánál is. Ha csak felgyülemlik, akkor végül elveszti erejét a +föld sójaként” és hasztalanná válik.

Mindegyikőtökhöz szólok, akik felismertétek e szavakból: „Lelketek a tudásotok teljesítésére vár!” Legalábbis a lelki rész vár rá, ami még megőrízte a tisztaságát, amiben még fellelhető az emlékezet az igaz hazáról és a hazatérésre iránti vágy. Mindenkivel társulok kalauzként, aki törekszik a teljesítésre – ha a fedélzetre hoztok.

Ha akarjátok, gondolkodjatok el bölcsen szavaimról. Gondoljatok az egységre, amit a lelketek és az ember képez, vegyétek figyelembe a kölcsönös programozást, mely gyökeresen jó lesz, ha úgy akarjátok. „Ahogy dől a fa, úgy marad a földön”, említi az egyik mondásotok (ford.: német nyelvterületen) a lélek átmenetéről a túlvilágba. Hogy ez az átmenet jó átmenet legyen, ami hasonlít a földi iskola végi osztályzatra, ez is egy oka annak, amiért a Földre jöttem. Emiatt is megemelem a szavamat mindenütt, mely által belevésem a szívetekbe és a lelketekbe:

„Én, a szeretet, benned élek. Nyújtsd a kezed, és járjuk együtt az előtted álló utat. Megígérem, csodálatos idő lesz. Szeretlek.”

Ámen.

TestVérem! Honlapunkon felfedezheted az örök igazságot, hogy az Istenünk bármiféle korlátozás nélkül maga az önzetlen és feltétel nélküli szeretet, hogy Ő az ember bensőjében lakik, s ezáltal az emberben, bennünk és hozzánk beszél.
Ez egyrészt nemes és felemelő, sokak számára új és kezdetben gyakran nehezen érthető és hihető, másrészt a „világon ez a legtermészetesebb”. Mivel ha Isten a szeretet és ugyanakkor a mindenhatóság is, így egyetlen ok sem találtatik, hogy megvonjuk Tőle a lehetőséget, felvenni gyermekeivel a kapcsolatot.
Isten iránti szeretetből fogadjuk a Szót és adjuk tovább Neked, ez esetben magyar nyelvre fordítva.