Meg kell tanulnotok átlátni a dolgokon

ikon-aus-liebe-zu-gottSzeretett fivéreim és nővéreim, Én, Jézus Krisztus, a szeretet az Atyában, felemelem szavam, hogy ismét ráirányítsam tekinteteteket egy olyan dologra, amit bár mindannyiótok ismer, de egyszerűsége mellett mégis olyannyira összetett, hogy újból és újból szükséges megvilágítani egy másik szemszögből is, ami által nyilvánvalóvá válik számotokra még több háttérkép és összefüggés. A mindent átfogó, isteni szeretetről beszélek.

Az Isten beszéde az emberhez ill. az emberen keresztül mint minden a teremtésben, megdönthetetlen, szellemi törvényszerűségeken alapul. A kinyilatkozások különböző súly- és szempontját egyrészt az isteni alapmegnyilvánulások eredményezik, melyek a rend, az akarat, a bölcsesség, a komolyság, a türelmesség, a szeretet és az irgalmasság, másrészt a kinyilatkozó szót felvevő ember szellemi gondolkodásmódja. Mindenben és mindenek felett a szeretet érvényesül minden kinyilatkozás alapjaként, mely nélkül nincs igazi Isteni ige.

 

Az elv, amire felépül az egész teremtés, az a szeretet; a törvény, ami a legapróbb részletességében biztosítja a hibátlan működést a teremtésen belül, az a szeretet; és így azon út sem más, mely mindenkit hazavisz a mennyei Atyájának a szívéhez, mint a szeretet. Aki éli a szeretetet ill. törekszik rá ereje és lehetősége szerint, az –egészen biztosan, mivel a törvény biztosítja- vissza is fog találni az örök hazába! Szavamnak megfelelően, amit már ismételten adtam nektek: szeretet – s más semmi!

Tehát ha csak ez a törekvés szükséges, ha „annyira egyszerű” kibontakoztatni magatokban a mennyet, akkor az a mindennapotok gyakorlatában miért olyan nehézkes?

Egy egyáltalán nem bonyolult tanítást átvinni a tettekbe nem jelenti önmagától azt, hogy annak gondmentesen és fáradtságtól mentesen kell végbe mennie. De nem jelenti azt sem, hogy nem lehet sikeresen végig járni. Sok nehézséggel szembesül a vándor ezen az úton, ami szükségszerű. Bár e nehézségek külsőleg vetődnek fel, mégis –s már itt felcsillan a megoldás- mindig vele, a bensőjével kapcsolatosak. Ebből kifolyólag a kiindulópont is nála keresendő és találandó, mely lehetővé teszi számára, hogy célirányosan és sikerrel koronázva minden egyes követ eltávolítson az útból – az Én isteni-fivéri segítségemmel.

E segítségem eddig is és most is abból áll többek között, hogy Szóban átfogó felvilágosítást adjak a vetés és aratás törvényéről, amit a hivatalos egyházak helytelenül értelmeznek és tanítanak, és ennek megfelelően kevés visszhangot vált ki az emberek viselkedésére nézve. S mégis egyre többen vannak azok, akik nem hisznek többet az ún. véletlenben, hanem sejtik, hogy létezniük kell bizonyos szabályoknak, amire felépül a teremtés, és melyek a teremtésben működnek.

Az ok és okozat törvénye már nem utasítható vissza oly könnyen; már a Földetek állapota is visszatükrözi, hogy közvetlen összefüggés van a viselkedés és annak a következményei között. Ez egy egyetemes elv, amit már rég felfedeztek a filozófusaitok és a tudósaitok is. Hogy nem lehet a kihatásból egyből a kiváltó okra következtetni, nem jelenti azt, hogy annak az okozata nem létezik. Az ember gyakran nem akarja meglátni vagy valóban nem képes felismerni azt, mert abban a múltban lettek elvetve, amelyhez nincs hozzáférése. Ez nem csak az anyagban megnyilvánuló negatívra érvényes, hanem ugyanolyan mértékben érvényes a szellemire is, mégpedig személyesen az emberre nézve, éppúgy a társadalmak, kultúrákra és népekre tekintve is.

De annak a felismerése, hogy az ember életében is minden az okozó-elven nyugszik, az csak az érme egyik oldala. Egy fontos oldala; mely tartós változást idézhet elő, ha nem csupán elméletben elfogadott, hanem befolyásolja a mindennapi élet gyakorlatát, a felebarátokkal szembeni viselkedést.

Nem kevésbé fontosabb az érme másik oldala: A tudás afelől, hogy létezik egy szüntelen befolyásolás az ellentétes erők felől, melyek kihasználják a vonzás elvét az emberek lelkébe és azok tudatalattijába való besugárzásra; melyek öncélra használják a vetés és aratás törvényét, hogy negatív vetést idézzenek elő az emberek lelkében ill. hogy az ott már meglévő vetést megerősítsék azzal a céllal, hogy az ember számára hátrányos aratást végezzenek. Ezen erők ebből élnek, s ezek léte egyáltalán nem elvont dolog, hanem igenis valóságos.

Ez a „csábítás a bűnre”, mint ahogy köznyelven ábrázolt, sikeresen bevetett gyakorlata a sötétségnek, mégpedig már oly rég óta, amióta létezik az ember. S ez mindaddig folyik, míg a –még- felvilágosítatlan, változásra nem kész emberiség hagyja magát elcsábítani. Amint elkezd visszafordulni az útján, nem lesz többé a démoni erők és azok csatlósainak az erőforrása, akik –bár beláthatatlan időszakon belül- e féleképp magukhoz térnek és kénytelenek feladni a kizárólag az emberektől és lelkektől kölcsönzött hatalmat. Mert őket is hazahozom, mivel a mennyek fiai és leányai, és mert a menny semmit sem veszít el abból, amit megteremtett.

Mindenki, aki az anyagban él, többé-kevésbé magával cipeli lelki terheit, „árnyait”. Csak akkor, ha egyszer majd ismét belép az eredeti, mennyei hazájába, akkor találja meg az isteni gyermek tökéletességét. Viszont előtte –főleg a Földeteken, de az alsó asztrális területeken is- olyan tárgyat képeztek a sötétség számára, amit meg kell támadnia, fejlődésében meg kell akadályoznia és lehetőleg a negatívhoz kell láncolnia. Ha nem is  minden embernél lehetséges a leláncolás a bennük felébredt szellemiségből kifolyólag, de mindenki alávetettje bizonyos fokig  a befolyásolásának és ráhatásának.

Szóval az emberek hibáira és gyengéire irányulnak a támadások. Az, ami megkönnyíti az ellentétes oldal dolgát, az teljes tudatlanság afelől, hogy az Én és a ti ellenfeletek valóban létezik, mégpedig az életetek valóságában –napjaitok minden pillanatában, gondolkodásotokban, beszédetekben és tetteitekben. De ez ne ijesszen meg benneteket, mert létezik az Én valóságom is és mind a jó és fényes erők, melyek éppúgy körülvesznek benneteket, hogy segítsenek, hogy támogassanak. És a fény az erősebb erő és az is marad örökkön örökké.

 Az emberi viselkedés gyökere, ami a szeretet ellen irányul, ezek szerint nem egyedül egy korábbi gondolkodásmódban és cselekedetben, hanem ennél mélyebben rejlik: Alacsony erők szüntelen fáradozásán, hogy rávegyék az embereket szokásaik megtartására, világnézetük megvédésére minden áron, az önzőségük erősítésére, a saját előnyük keresésére és önmaguk érvényesítésére. Egy olyan ember, aki ezt az utat követi gyenge lélekereje miatt, az nem tudja, hogy ezáltal egyre mélyebben süllyed a mocsárban. Sorsát bár az általa újra és újra lerakott okok befolyásolják, de azt számotokra láthatatlan szinten olyan erők készítik elő, melyek üres ígéreteket, megtévesztést és félelemkeltést vetnek be.

Szeretteim, aki megnyitotta a szívét, az már e néhány szóból felismeri, hogy a valóság teljesen más, mint aminek tűnik. Mindig csak a felületre tekintetek, csak kevesen látnak  mélyebbre. A felületet azonban vagy szépítik vagy ott, ahol ez már nem lehetséges –mivel egymást érik a dolgok-, emberi alkalmatlanság termékének, véletlenek szüleményének mutatják be, amit az ember kénytelen elfogadni.

Tehát segíthet az embernek, ha magáévá teszi a tudást vagy legalábbis kifejleszt egy megérzést afelől, hogy hol rejtőzik báránybőrben a farkas rossz szándékkal. Ez ne történjen azzal a céllal, hogy elítéltessenek vagy leküzdjék őket, hanem csakis azt a cél szolgálhatja, hogy felismerhetővé váljanak a kitett csapdák a gyakran előreláthatatlan, hosszadalmas hatásukkal. És hogy az ember elkerülhesse őket, és ha már képes rá, ellenezze egy világosan, de szeretetteljesen kimondott nemmel.

Korszakotokban nagyon fonton követelmény, hogy megtanuljátok megkülönböztetni egymástól a szellemeket. Soha eddig nem látott erővel nyomulnak világotokba olyan világnézetek és tanítások, melyek alapja nem az önzetlen és a feltétel nélküli szeretet. A nyelvezetükön szinte már nem is lehet megkülönböztetni őket, mivel olyan természetességgel használják azon fogalmakat, mint béke, szeretet, csend, kiegyensúlyozottság, fejlődés és igazságosság, amivel azt a látszatot keltik, mintha jó útra akarnák terelni az embereket; főleg azért, mert az Isten és Jézus nevek használata sem jelent számukra többet tilalmat.

Ezzel közelednek olyan emberek felé, akik ezen értékeket keresik, de minderre az elfogadott kereszténységen kívül törekszenek, mivel abban nem kapnak kielégítő választ az égető kérdéseikre; vagy mert -gyakran az előző életükben- sok szenvedést és igazságtalanságot szenvedtek el azon elöljáróitól, akik azt adták elő, hogy az Én megbízatásomban tevékenykednek, de valójában visszaéltek a nevemmel.

Itt feltárult egy piac az ellentétes erők számára, melyet olyan szívesen felhasználnak. Ígéreteiknek és színlelésüknek néha azok is bedőlnek, akik bár ismernek Engem, de még nem építették ki Velem, Jézus Krisztus fivérükkel vagy a mennyei Atyájukkal a bensőséges kapcsolatot; tehát akik még azon vannak, hogy kifejlesszék a megkülönböztetés adottságát.

Az utak, amelyeket a sötétség azoknak készített elő, akik hisznek az ő szavában, azok olyannyira számtalan sokaságúak, mint a „homokszem a tengerparton” mondás. Ravaszsága, mint már oly sokszor mondtam, kifinomult és túlszárnyalja a képzeleteteket. Itt most nem mindig féligazságokról vagy igazságtalanságról van szó; sokkal hatásosabb, ha az igazságnak egy apró kis részletén változtat, úgymond „az igazsággal hazudik” és ezzel benyomást kelt azokra, akik még nem látnak át ezen a veszélyes játékon, akik bensőjükben még nem elég erősek, akik még nem találták meg magukban a Belső Krisztust, akik még arra törekednek, hogy gondolkodásuk és cselekvésük alapjává a szeretet tegyék önmagukban.

Valóban, mondom nektek, ősidők óta kihasználják a sötét erők a biztosított –mert az emberek számára láthatatlan- állásukból az emberek gyengéit, melyek korábbi, a  szeretet ellen irányult vétségekből kifolyólag jöttek létre a lélekben. Az emberek forrásként szolgálnak nekik, melyből kedvükre merítenek, ha az emberek ezt engedik nekik.

E gyengék nem mindenképpen súlyos jellemhibák; elég egy kis vakhit, becsvágy, kibékíthetetlenség, lustaság, felületesség, önfejűség, irigység és több más, miközben a cél mindig lángra lobbantani a parázst, s azt mindig tovább növelni. Így –az ember számára leggyakrabban észrevétlenül- létrejön egy új viselkedési minta, ami az alapját képezheti újabb bonyodalmaknak és lelki károknak; legalábbis akkor, ha az ember nem kezdi el időben megkérdőjelezni önmagát és a magatartását, felismerni a negatív erők befolyásolását és dönteni ezen idegen irányítás ellen.

Hogy érthetőbbek legyenek számotokra az elmondottak, adok nektek egy képet:

Két tábor áll egymással szemben, az egyik oldalon sötét árnyak beláthatatlan serege, a másik oldalon a fény számtalan lénye, melynek élén Én, Jézus Krisztus állok. Kettőjük közt többnyire tudatlanul, gyámoltalanul és legyengülve: az emberiség. Az emberek közül sokan már fényt sugároznak ki, mások sötétszürkébe vagy feketébe öltöztek, de a többség egyszerűen kiváróan áll. Egyik tábor sem tétlen, mindkettejük kiküldi küldötteit az emberekhez, mindkettejük teljesen más célt követ.

A sötét oldal fényekkel, csecsebecsékkel, rövid idejű szórakozással, mindenféle ígéretekkel, szépséggel, gazdagsággal, hatalommal és sok mással kecsegtet. Képviselői az emberek között mozognak és kínálnak, néha félelmet is keltenek, odafordulnak a sötétszürke és fekete hűbéreseikhez, akik támogatásukat biztosítják nekik; de elsősorban az az érdekük, hogy lehetőleg sokakat befolyásoljanak a határozatlanok nagy tömegéből. Számukra ez viszonylag könnyű, mert minden egyén kisugárzásán felismerik, hol bújik a gyengéje, amit aztán kiindulópontnak használnak támadásukhoz. Ezen a ponton kezdenek el munkálkodni, de mindemellett azokat is megpróbálják elcsábítani, akik már fénylenek. Így azoknál, akik ezt engedik, megerősítik a korábbi vétkük következményeit és ezzel megteremtik az újabb bonyodalmak alapját. Nem ritkán meg is bénítják az embereket azáltal, hogy ismételten behatolnak a még meglévő kisebbrendűségi érzéshalomba és bűntudatba. Ez nem hoz szükségszerűen tartós rosszabbodást, de mindenesetben pangást idéz elő, ami az ő szemszögükből nem lebecsülendő.

Bár a fényes oldal is csalogat, viszont egy teljesen más, nyílt és őszinte módon. Tud az isteni életről mindenkiben, megszólítja a lélekben rejlő vágyódást, bátorságot ad, vígaszban részesít, feltétel nélküli támogatást ajánl fel, felvilágisít, kimondja az igazságot, felvázolja a szabadság képét, ami mindenkire vár, meghagyja az embernek a szabad akaratát döntéshozatalra. Nem akadályozza meg a sötéteket cselekvésükben, mert nekik is megvan a szabad akaratuk. Viszont a befolyásolásukkal szemben a szeretet erejével lép fel, megszólítja a lelkiismeretet. És mindenkihez elmegyek, aki hív Engem, felteszem fejére a kezem és megerősítem, Én, aki a fivére Vagyok, az isteni áldásom által.

Habár ez csak egy kép, mégis megvilágosítja a helyzetet, amelyben az emberiség van. Te is, fivérem, és te is, nővérem, azok között vagy, akikért mindkét tábor szüntelen küzd.

Mindaddig ez marad a helyzet, míg ember van ezen a Földön. Ha leveti a testét és lélekként átvonul a túlvilágba, ott is küzdeni fognak érte a fényes és a sötét erők. Az ő sikerük vagy vesztük attól függ, hogy melyik irányt követte már az élete folytán.

*

Örömet szeretnék nektek okozni azzal, hogy beszélek nektek a lelketekről. A lélek tartalmazza az isteni szikrát bennetek. Ez a ti isteniségetek, mert mindnyájan az egy Atya gyermekei vagytok, aki a szeretet. Ezt a szeretetet ültette mindenkibe. Felruházott benneteket számotokra még elképzelhetetlen hatalmi bőséggel, egy kimeríthetetlen erővel, úgy, hogy ha újra vissza találtatok a hazába, képesek lesztek részesként együtt hatékonykodni, alakítani a végtelen világegyetemet. Cselekvésetek, mivel az örök szeretetből ered, határtalan a már elsajátított képességeiteken belül. És ha gyönyörűségről és szépségről beszélek, már megint túlterhelem az elképzelő képességeteket. Mert az emberi gondolkodásotok nem elég hozzá, hogy megközelítőleg is körülírjam a belső szabadságotokat, nagyságotokat, alázatosságotokat, szereteteteket.

Ha egy csendes percben beleéreztek a bensőtökbe, ha sikerül mélyebbre süllyednetek, akkor egészen gyengén sejthetitek, hogy mit is jelent a Mindenható fiának, leányának lenni. Akkor talán felvillan a tudatotok látóhatárán a megértés, hogy a tejhatalom is –helyesen felfogva és alázatosan felismerve és elfogadva- bennetek rejlik, az Isten tökéletes teremtményeként képviselni az Ő nevét és tevékenykedni az Ő szellemében.

Ezek vagytok! Ez a lelketek központja, ami ellátja feladatát a szellem és az ember közti kapocsként. Minden lény, mely elhagyja a tiszta mennyet, „magja” köré felveszi a szellemi testét, az úgynevezett lélekburkokat, összességében „léleknek” nevezve. Minden léleknek megvan az ős-saját, teljesen egyéni személyisége. Ha úgy dönt, hogy leszületik, szüksége van egy testre húsból és vérből, melybe belép születéskor, és melyet az élete végén ismét elhagy. Tehát a test csupán átmenetileg szolgál a léleknek „járműként”.

Abban az esetben, ha a leszületés a védőangyal segítségével lett előkészítve a tanulás és a szeretet szemszögéből, a lélek maga keresi ki a hozzá illő körülményeket a Földön, és ezzel a saját emberi testét is. Azután áthalad a felejtés országán, ami azt okozza, hogy az ember magát tekinti az egyetlen fontosnak, mivel végülis ő az, aki érez, gondolkodik, beszél és cselekszik. Nem tud a lelkéről, az többnyire észrevétlenül él a „háttérben”. Eközben ő volt az oka annak, hogy az ember egyáltalán életre kelt, mert a lélek döntése nélkül a leszületés mellett nem létezne az ember.

A lélek úgymond árnyéklétet él, legalábbis amíg nem lép láthatóan a színpadra. Szüksége van arra, hogy az ember azt kivitelezze, amit a leszületése előtt elhatározott; hogy az ember törekedjen azokra a célokra, amiket a lélek belevésett a fejlődési tervezetébe. És így fáradhatatlanul igyekszik bevinni az emberbe az elképzeléseit.  Az közben meg az idők folytán önéletre kelt ötleteivel, szokásaival és viselkedési mintáival. Ezek nem mindig felelnek meg a lélek kívánságainak és az irányzatának, mint amelyet szívesen felvenne.

Ha nagy és nagyobb lesz a nemegyezés, akkor a léleknek különféle lehetősége van, hogy jelentkezzen az embernél, hogy tudassa vele, valamin változtatnia kell, különben fennáll a veszélye, hogy elmulasztja a kitűzött célt.

Tehát az ember és a lélek elválaszthatatlan egységet képeznek a földi élet idejére, ami egy szellemi és egy anyagi részből áll. Egyrészt a lelki rész beáramoltatja anyagi részébe az ösztönzéseit –mindemellett a lélek minden segítséget megkap a mennyekből-, másrészt az anyagi rész alakítja a lelki rész állapotát. Ha az ember az élete során egyre inkább a fényteli tábor oldalára áll, akkor ez meghatározó befolyással bír lelki állapotára vagy másképp kifejezve: a finomanyagú lényre, ami elhagyja a bomlandó, immár nem szükséges testét az úgynevezett halál beálltakor – és ez ő maga! Ha az ember inkább az ellenfél tábora felé hajlik, ugyanaz történik, csak negatív eredménnyel.

Ha semleges marad, akkor a lélek semmit sem nyert és semmit sem veszített; valamikor majd egy újabb földi kör mellett dönt és új testet keres magának. Mivel a benne lakozó vágy nem hagy nyugtot neki tartósan.

Ha igyekeztek megtalálni a csendet, úgy füleljetek egyszer önmagatokba is. Kevés gyakorlással sikerrel jártok, észleltek oly érzeteket, melyek a lelketekből érkeznek a tudatotokba. Lassacskán megtapasztaljátok a szeretetet, amit magában hord a lelketek, egy szeretetet, mely az emberre is érvényes; és amely példakép is lehet számotokra, hogy jobban szeressétek önmagatokat. Amely jelezni szeretné nektek, hogy örvend minden fáradozásnak, melybe az embere belekezd; hogy már csak azért is örül, mert ezzel több könnyedséget és kisugárzó erőre tett szert, amit szívesen besugároz az emberi társába.

Élethelyzettől függően az is előfordulhat, hogy egyfajta szomorúságot éreztek a lelketek felől, mely erőteljesebben lépkedne a fény felé, de amit ti emberek csak habozva teljesítetek. Ez serkenthetne benneteket, hogy elgondolkodjatok magatokon és döntést hozzatok arról, hogy a meglévő szomorúságot örömmé alakítsátok át. És hogy emlékezzetek rá, kik is vagytok valójában, mely magas, isteni szellemlény talált magának átmenetileg otthont néhány évtizedre az anyagi testetekben.

*

A két tábort ábrázoló kép az emberekre ráható szüntelen fáradozást fejezi ki. Akkor is, ha a következmények előbb-utóbb a külsőben is megmutatkoznak, mégis csak felületesen tükrözik vissza mi történt előtte a háttérben, a mélyekben – tehát az ember bensőjében. Bensőjében az embert a mennyek erői építik fel és mozdítják előre, viszont szintén a bensőjében gyengítik le őt a pusztító erők, gyakran a tehetetlenségig. Ezáltal a külsőben is elérik céljukat ezen erők, ami arra szolgál nekik, hogy más embereket is a szolgálatukba állítsanak, megbabrálják őket és –hosszútávon- olyan célba tereljenek egy mozgalmat beolvadás által, ami nem felel meg az isteni akaratnak.

Ez történt például az őskereszténységgel, amit már néhány évtized elteltével egy olyan szellem uralt, mely lassan de biztosan letérítette Jézus követőit a felvett irányból; mire fel két évszázad után visszahúzódott a prófétai Istenszellem, mert helytelenül felfogott térítési buzgósággal helyettesítették az élő szellemet, egy emberek által felépített és irányított hierarchiával és külső hitrendszerrel. A változásokat az emberek bensőjében idézték elő – tudatos akarásuk és tudásuk nélkül, viszont hibás logikával, ami az elmét használta, de ami a szívet, az égő szeretetet Isten iránt figyelmen kívül hagyta.

Felvilágosítást adok nektek mindezekről, nehogy ti is ugyanabba a csapdába rohanjatok, nehogy ti is ugyanazt a hibát kövessétek el. Aki elkezdi iskoláztatni a figyelmességét, aki a táguló tudatának szűrőjén átengedi amit a nap felvet neki, annak fel kell ismernie a veszélyes helyzetet, amelybe a világ került, mivel a sötétség tábora felé fordult. Akinek szemei és fülei nyitottak, annak a mindenütt nyilvánvalóvá váló veszélyek felfedik a láthatatlan, sötét hatalmom tevékenykedését. Vegyetek bírálóan szemügyre minden területet, ne kíméljetek egyet sem -legyen az politikai, gazdasági, társadalmi vagy vallási-, mert a gonosz egyik előtt sem torpan meg. Ott is vagy éppenséggel ott vár a figyelmetlenekre, ahol az legkevésbé várható.

Szeretteim, sajátosítsátok el a tudást, amit hozok nektek. De ne nézzetek félelemmel arra, ami előkészülőben van és aminek már megmutatkoznak az első kihatásai, hanem vegyétek Szavamat indítéknak, hogy főleg a személyes terekbe beletekintetek. Ott tudtok valamin változtatni, ott tiétek a döntésjog.

De nem csak negatív változások vannak előkészülőben, anélkül, hogy ez az emberiségnek és minden egyes embernek feltűnne. Valóban, mondom nektek, számtalan küldöttem van köztetek, testvéreitek a fényből, akik felsorakoztak, hogy erősítsék a jót. Már megérintettem őket a bensőjükben vagy megszólítottam őket vagy majd kellő időben megteszem. Ismerni fogják a törvényszerűségeket, melyek megkönnyítik számukra, hogy látó szemekkel járjanak a világban. És tudni fogják, hogy csak egy „ellenszer” –egy egyetlen- van, ami megsemmisíti az ellenfél törekvéseit és megtudja és meg is fogja törni az erejét: a szeretet hatalma, melyet átültetnek a mindennapokba olyan emberek, akik keresték és megtalálták a Belső Fényt, mégpedig a Krisztust az emberben.

Annak, aki szeret Engem, aki segítséget kér Tőlem, és aki készen áll az Én kezemet fogva járni az életét, annak bár továbbá is fennáll az elején mondatott –hogy a bonyodalom mentes tanítás nem jelenti azt, hogy az gondtól és fáradtságtól mentesen megy végbe- érvényessége, viszont súlyát és örömtelenségét veszti.

A fényért küzdő harcosok élén járok, Én, a legyőzhetetlen szeretet az Atyában. De nem csak minden harcos előtt járok a láthatóban és a láthatatlanban, hanem ugyanabban a pillanatban melletted állok, ha hívsz. Ha akarod, föléd tartom az erős karomat, és ha felébredt benned a vágy, hogy Mellém állj –mint már sokan mások-, akkor felvértezlek a szeretet kardjával és a bölcsesség pajzsával.

Ha nyitott voltál múltadban a sötétség ígéreteinek -talán anélkül, hogy tudtában lettél volna, mert azokhoz tartoztál, akik nem láttak át a ravaszságukon és trükkeiken-, az nem ok rá, hogy továbbá is ezen erők fegyence maradjál. Senki sem tarthat rád igényt, senki sem tarthat téged vissza, ha a fénybe akarsz menni. Feléd nyújtom a kezemet, feloldom a köteléket, amivel megkötöttek, megnyitom előtted a kaput, ami a szabadságba vezet. A szeretetem és a te igenlésed együtt egy verhetetlen páros.

Ezt mondja neked a te isteni fivéred Jézus Krisztus, aki felszabadítani akar és fog is téged és mindenkit, aki megtöri a sötétség hatalmát és végül az utolsó ellenszegülőt is rávezeti a hazaútra, mert ő is valaha egyszer belátásra jut és elfogadja az Én segítségemet.

Áldás reátok, fivéreim és nővéreim; erősödjetek a figyelmességetekben és az előrelátásotokban, és karoljon át benneteket a mennyei Atyátok határtalan szeretete. Ámen.

TestVérem! Honlapunkon felfedezheted az örök igazságot, hogy az Istenünk bármiféle korlátozás nélkül maga az önzetlen és feltétel nélküli szeretet, hogy Ő az ember bensőjében lakik, s ezáltal az emberben, bennünk és hozzánk beszél.
Ez egyrészt nemes és felemelő, sokak számára új és kezdetben gyakran nehezen érthető és hihető, másrészt a “világon ez a legtermészetesebb”. Mivel ha Isten a szeretet és ugyanakkor a mindenhatóság is, így egyetlen ok sem találtatik, hogy megvonjuk Tőle a lehetőséget, felvenni gyermekeivel a kapcsolatot.
Isten iránti szeretetből fogadjuk a Szót és adjuk tovább Neked, ez esetben magyar nyelvre fordítva.

Vélemény, hozzászólás?