Szeretett fiaim és leányaim, némelyiketek kérdezi, miért térek vissza újra és újra a Belső Munka fontosságára, miért képezi a kinyilatkoztatásaim középpontját. S van aki úgy véli, hogy biztosan jó és segítő lenne, ha az eddigi, az elmúlt évszázadokon keresztül a hűségeseim által közvetített világba áramló tudást felülmúlva további, lehetőleg magasan, sőt kimagaslóan érdekes adatokat kaphatnának. Minél több tudást halmoznak fel, úgy hiszik, annál hamarabb érnének a karjaimba és találnának a szívemhez.

Az Isten beszéde az emberhez ill. az emberen keresztül mint minden a teremtésben, megdönthetetlen, szellemi törvényszerűségeken alapul. A kinyilatkozások különböző súly- és szempontját egyrészt az isteni alapmegnyilvánulások eredményezik, melyek a rend, az akarat, a bölcsesség, a komolyság, a türelmesség, a szeretet és az irgalmasság, másrészt a kinyilatkozó szót felvevő ember szellemi gondolkodásmódja. Mindenben és mindenek felett a szeretet érvényesül minden kinyilatkozás alapjaként, mely nélkül nincs igazi Isteni ige.

Ismétlem magam, mert fontos, hogy ismét felhívjam rá a figyelmeteket: A tudás felhalmozása –főleg ha élik azt- , akár a sötétség próbálkozását is képezheti, hogy elzárja a belső forráshoz vezető kaput. Aki eképp cselekszik, az hasonlít egy diákhoz, aki bár kívülről megtanulja az ábécé betűit, de soha sem gyakorolja magát abban, hogy azokat értelmes és érthető szavakba és mondatokba sorba tegye.

Aki ismer engem, mivel igyekszik elérni azt a példaképet, amit a názáreti Jézusként adtam és éltem neki, aki Engem a bensőjében ugyanúgy megtapasztal mint a hétköznapjaiban, mert Velem együtt él, ő tudja, hogy az ilyesféle feltételezés téves. Nem a tudás virágoztatja a lelket és teszi éretté az embert, hanem egyes egyedül az élt szeretet.

Amit az emberiség eddig, azaz évszázadokon és évezredeken át ajándékba kapott, az több mint elegendő ahhoz, hogy jószándékkal felismerhesse, hogy van egy szellemi valóság, ami minden élet eredetét képezi hogy egy törvényszerű rend szabályoz minden történést a teremtésben és hogy emögött egy elképzelhetetlen mindenhatóság hatékonykodik – ami a szeretet! És amit eddig kaptatok, mégis csak egy aprócska kis csepp a végtelen bölcsességem tengeréből, a mindenek felett uralkodó törvényszerűségemből. Soha egyetlen teremtmény sem fog belemerülni a tudatom mélyébe és nem fogja felismerni és felmérni a lényem távlatát és nagyságát. Ezt a tényt fejezem ki ezen szavakkal: Én Vagyok!

De a bölcsességemből mindenki meríthet, minden ember, minden lélek, minden angyal. Feltárul mindenki számára tudatának kibontakozásának megfelelően, ami az embereknél és lelkeknél egyaránt az Én szeretetparancsolatom teljesítésével kapcsolatos. Az értelem ennél nem játszik döntő szerepet csak a szívmelegség, átültetve a hétköznapokba, ami szabaddá teszi az utat Hozzám, és ezzel vissza a valódi otthonotokba, az örök hazátokba.

Mi hasznot hozna lelketeknek, ha elhalmoználak benneteket betekintéssel a teremtés finom és legfinomabb szerkezetéről, az élet végtelen sokrétegűségéről egyedül a ti anyagi világegyetekben? Vagy ha túlterhelném a megértő képességeteket a mennyek kiegyensúlyozottságának, a szabadságának és a gyönyörűségének a leírásával, amire még szavatok sincs? Visszatartana-e benneteket attól, hogy higgyetek a sötét hit ígéreteinek és csábításainak, ha az eddiginél is kíméletlenebb képekben ábrázolnám a tevékenységét? Amit többen enélkül sem szívesen hallanak, hanem inkább rikító színekben festene ki – hogy aztán eltévedjen a képzelet fényében, azaz az Én és a ti ellenfelem sötétségében.

Mivel a mennyek minél hamarabb köszöntene benneteket, és mivel Én újra a szívemhez vonzanálak benneteket, hogy tapasztaljátok a szeretetet –az Én szeretetemet-, ami végtelen boldogsággal és soha nem végző örömmel tölt ki, emiatt fordulok emberemlékezet óta felvilágosító szavammal gyermekeimhez a Földön. S tudjátok, hogy mindez a lelki síkokon ugyanígy megtörténik.

Azt szeretném elérni, hogy az életfeladatotok első helyére emelitek annak a szükségességét, hogy lényetek a szeretet felé fejlődjön – az Én erőm támogatásával, ami bennetek él. Emberréválásotok előtt, tehát mielőtt a lelketek belépett volna az emberi testetekbe, ez volt a kívánságotok: leszületni, hogy kifejlesszétek a szerető képességeteket a Földön az embertársaitok összejátszásával. Ami nem jelenti, hogy remeteként visszavonuljatok vagy hogy lemondjatok minden földiről, hanem arról szól, hogy összeállítsatok egy fontossági sorrendet és az Istenhez vezető utat nem alárendelt feladatnak tekintitek, amit járni lehet, ha éppen nincsen más fontosabb dolgotok.

Irántatok, szeretett teremtményeim iránt érzett vágyódásból, emlékeztetlek benneteket, hol van a célotok és felmutatom nektek a lépéseket, hogyan tudjátok biztonságban és védelemben elérni ezt a célt mindemellett semmi nem lesz tőletek megvonva, amit nem önkéntesen adtok át Nekem, hanem ellenkezőképp: mindent megkaptok a szeretetemből, ami bensőleg erősít benneteket, ami békéssé, szeretetre méltóvá és szabaddá tesz benneteket. Tehát nem kell kivárnotok a „jutalmat” a mennyekben, hanem már ezen életetekben megáldalak vele.

A mennyekből adatott tudás és ismertetés immár oly teljesen elegendő mértékben elérhető, hogy jó alapnak szolgálhat annak, aki a felismerésből nekilát levonni a helyes következtetést és megteszi a szükséges döntéseket. Ezzel aztán letér a „csak-hinni-kell” szűk útjáról elkezd felelősséget vállalni a szellemi életéről és a szív logikájával, amit tanítok nektek,  kitágítja a dolgokról való látását. Így lassacskán feltárul neki az igazság, hogy Én a szeretet és az élet Istene Vagyok.

Aki járja ezt az utat, azt sokféleképpen támogatom. Ehhez tartozik, hogy a kinyilatkoztatásaimmal kezébe adom a kulcsot, amivel lépésről-lépésre végrehajthatja Velem az életében fellépő változásokat, melyek ezen világ emberéből egy szellemi emberré teszik, aki bár még ezen világban él, de aki ott, ahová rendeltetett, az Én fényemmel tölti ki kis világát.

A változás ezen folyamatát nevezem „Belső Munkának”, nem végződik a földi szemek lezárásával, hanem átmenet nélkül folytatódik a túlvilágban való „ébredéssel”. És erre fektettem embergyermekeim felé intézett szavaim súlypontját: Mert a lélek és az ember fejlődése és érése a döntő, mindaz, ami előrébb visz benneteket, ami bátorrá és boldoggá tesz benneteket és végül lépésről-lépésre rávezet benneteket a bölcsességre. Az olyan bölcsességre, ami a tettbe átvitt tudás eredménye.

S mivel ez a folyamat nem egészen könnyű, mivel oda kell figyelni sokmindenre, mert nehézségekbe fogtok ütközni, mert számtalan csapda lett felállítva ravaszon, és mert az úton új és újabb kérdések merülnek fel, emiatt helyezem újra és újra a középpontba a Belső Munkát, ami magába foglalja az ismétlést  – mivel más szemszögből is meg kell világítani.

*

A változások, amiket az igenetekkel előidézek és sokaknál már elő is idéztem, helytelen feltételezéssel nem csak a lelketeket érinti, hanem egészen pontosan az embereteket is, azaz a lelkületeteket, az erőtöket, az általános állapototokat, az életkörülményeteket, nem utolsó sorban a testi jólléteteket, röviden: az egész embert. Tehát nem csupán a parancsolatok beteljesítéséről van szó, hogy a túlvilágra való átmenettel lehetőleg kevésbé terhelt lélekminőséggel rendelkezzetek. Bizonyára jelentőséggel bír az „előre” nézés, arra, ami később egyszer vár reátok. Viszont minden arra irányuló törekvés, amit főleg vagy kizárólag azért tesztek, hogy az úgynevezett halál után ne kerüljetek alacsonyabb síkokba, nem szolgál javatokra.

Az indíttatás, ami leginkább előrébb visz az utatokon, az a szeretet Isten, az Atyátok iránt. Ez kettéválaszthatatlanul kapcsolódik a felebarátszeretethez, mert nem lehetséges szeretni az Istent, de figyelmen kívül hagyni a felebarátotokat. Az Isten iránti szeretet a felebarátszeretettel éritek el! S végülis csak akkor szerethetitek valójában a felebarátaitokat, ha saját magatokat is szeretitek. Ez olyas valami, ami sokszor figyelmen kívül marad. Vagy az ember becsapja saját magát ebben a pontban. Példaképp, ha nem fogadjátok el vagy akár gyűlölettel tekintetek saját magatok hibáira, hogyan néznétek el felebarátotok ugyanaz vagy hasonló hibáit!

Tehát a változások, melyekre veletek együtt törekszek, mindigis az egész emberre vonatkoznak, a bensőjére és a külsőjére. Senkinek sem kell „zsákban és hamuban” ülnie, csak mert azt hiszi, ezzel istentetsző módon él. Senkinek sem kell –az összefügések helytelen felismerésében- beletörődnie a sorsába, mert méltányosnak tűnik neki, ha visszatekint az eddigi életére. Igyekszek, hogy gyermekeimet megkíméljem már az életükben a szükséglettől és a szenvedéstől, ami mindig akkor lehetséges Számomra a szabad akarat figyelembe vétele mellett, ha látom az őszinte igyekvést régi, helytelen magatartás feladására és egy új gondolkodás és cselekvés megnyilvánulására.

Ott, ahol az isteni törvény nem enged rögvest jobbulást –ezen vagy korábbi életek történései miatt- mégis Én Vagyok az, aki a váltót állítja, hogy a jószándékúak megszabaduljanak a bonyodalmaiktól és kikerüljenek völgyeik mélyéből, amin épp átvonulnak.

Szóval joggal feltételezhetitek, hogy sok minden jóra fordul az életetekben, ha Énfelém fordultok. Nem fogok csalódást okozni reményeteknek. Viszont –és ez a kis üröm az örömben, amit hozzáadok a túlzott mámorhoz- az ígéretem feltételez valamit, ami gyökeres része az Én törvényemnek:

Csak akkor és abban a mértékben tudom újjá alakítani az életeteket, ha megkapom tőletek rá az igent. Tartós változáshoz az igennek nyílt szívből kell jönnie, melyben már csírázik az Irántam érzett szeretet, legyen az mégoly kevés, legyen az akár előlegesen „próba időszakra”. Legyen az kezdetben mégoly aprócska növény: Ha szeretnéd, hogy nőjön és virágozzon, akkor veled együtt gondoskodni fogok róla, hogy ez meg is történjen.

Néha nem olyan egyszerű az ember számára, hogy feltegye magának a kérdést, vajon már valóban az úton halad-e, vagy tévedésbe esett. Ehhez például fontos lépést jelenthet számotokra az írásotok és a kinyilatkoztatások olvasása, úgymint a róla folytatott eszmecsere. De ne feledjétek, az első lépést mindig kövesse a következő és az azt követő.

Ha akarjátok, ha van elég bátorságotok –s ezt egy mosollyal mondom-, hogy magatokra tekintsetek, felismerést nyerjetek és talán valamin változtassatok is, azesetben dolgozzunk fordított levezetéssel. Ez segíthet mindott, ahol az egyszerű kérdezés gyakran nem vezet tovább. Ezzel elsősorban azokat szólítom meg köztetek, akik már egy ideje ismerik a kinyilatkozó szavamat.

Hogy vagytok személyesen, mit éreztek, ha felmerül a kérdés, hogy mi történik veletek azután, amit az emberek „halálnak” neveznek? Talán tiltott téma ez számotokra? Elnyomjátok? Hisztek-e egyáltalán lelketek tovább élésében egyénként a túlvilági területeken? Foglalkoztatok-e vele, miután a mennyek oly sok utasítást ajándékozott nektek róla? Eluralkodik a félelem, a bizonytalanság, a kétség vagy netán hitetlenség? Ha fennáll a félelem érzete, mert azt hiszitek, eddig nem követtétek elégségesen az Én szeretetparancsolatomat: Akartok-e valamin változtatni? Emellett hisztek-e, tudtok-e az Én szeretetem és irgalmasságom nagyságáról? A kéznyújtásomról? Áttudjátok-e adni az Én kezembe feltétel nélkül, bizalomteljesen a halál utáni életeteket, a ti és a családotok jövendő sorsát?

Hogyan érzitek magatokat a „régi” hibákkal és gyengékkel, amiket még magatokkal hurcoltok, habár régóra ismertek számotokra? Sikerült-e már feldolgoznotok őket az Én erőmmel, ami bennetek él? Elvesztették-e már a korábbi erős hatásukat? Elhalványulnak-e? Vagy újra és újra –bár egyre ritkábban- visszaestek a régi szokásokba? Magatoké vált-e már az öröm, amit éreztek, ha a lelketekben és ezzel a viselkedésetekben is valamit átalakítottam és talán fel is oldottam? Lépéseitek már célratörőbbek és szabadabbak-e? Tekintetetek előre néz-e egyre gyakrabban? Az öröm mellett részese lett-e a hála is a rendszeres, belső odaadásotoknak Irántam?

Felismertétek-e, ki vagy mi láncol titeket régi szokásokhoz, amiken legszívesebben változtatnátok? Tudatossá váltak-e számotokra a kötődéseitek? Ezalatt nem az a kapcsolat értendő, amihez hozzá tartozik a mi belső és örök kapcsolatunk, hanem azok a kötődések, melyek megnehezítik nektek, hogy rátérhessetek a szabadság útjára. Felfedtétek-e a mögötte rejlő függőségeket, melyek egyhelyben tartanának benneteket? És, ha így van, átláttok-e a „játszmán”, melyben mint befolyásolható figurákat ide-oda tologatnak a sakktáblán? Felismeritek-e már a kiutat, és tudjátok-e már járni az Én támogatásommal, miképp elkezdetek megbocsájtani és megbocsájtást kérni? Miképp törekedtek arra, hogy szeressetek, ahelyett hogy mások szeretetére vártok?

Belső meggyőződésetekké vált-e már, hogy nincsenek véletlenek. Ha ezt igenelitek:  Készen álltok-e már elismerni az Én mindenben ható törvényemet –ami ezzel a ti személyes sorsotokban is hat- szeretetnek és igazságosságnak? Az a szó, hogy az „Isten nem hibázik”, jelentéssel bír-e számotokra? Kétség kívül nem egyszerű ezt a mondatot a saját életbe is bevonni, ha kín és szenvedés határozza meg a napot. Ennek ellenére mégis bíztok-e benne, hogy mindennek megvan az értelme, akkor is, ha nem ismeritek fel az összefüggéseket, melyek oka akár a régmúltban rejlik? Még akkor is rendíthetetlen marad a bizalmatok az Én igazságosságomban?

Folytathatnám a kérdések és példák sorát, de így is tudjátok, mi az ami számít Nekem: Mégpedig, hogy egy csendes pillanatban elgondolkodásra bírjalak arról, hol álltok most, és mit akartok. Csak azután, ha felméritek a saját helyzeteteket, akkor válik felismerhetővé és elhatározhatóvá, hogy egyáltalán szükséges-e és szándékozott-e az irányváltás – és ha igen, akkor milyen módon és milyen erőteljesen.

Így eldönthetitek, hogy csak olvassátok vagy hallgatjátok a szavamat, vagy pedig bensőtökbe engeditek és készen álltok-e elgondolkodni róla, dönteni és cselekedni. Ha az utóbbi jelenleg nem fejezi ki a kívánságotokat vagy a jelenlegi szándékotokat, azesetben élhettek a szabadsággal, és ezt az utat is választhatjátok, anélkül, hogy ez bármiféleképp érintené a szeretetemet irántatok.

Viszont újra és újra küzdeni fogok értetek, anélkül, hogy megbántsalak benneteket. Mert olyan tanár Vagyok, akinek szíve ügye tanulóinak a jólléte, aki mindent megtesz azért, hogy támogassa és jó záráshoz vigye őket. Én Vagyok a mester, akinek a boldogsága csak akkor tökéletes, ha minden tanítványát mesterré tette! És a tanítványok? Mi okuk lenne felkeresni egy mesterszakos iskolát, ha nem a ő kitűzött céljuk is a mesterség lenne?

*

Egy példa alapján még egyszer röviden felmutatnám a Belső Munka egyik vonatkozását, ami az „átadás” szóval függ össze. Jó és helyes Nekem adni Ill. átadni olyasmit, amire nincs befolyásotok. Ezzel bizalomteljesen kezembe adtok egy személyt, és dolgot vagy egy körülményt és kifejezitek vele: „Atyám, történjen itt a Te akaratod”. Ezzel elismeritek a mindenhatóságomat és egyidőben látjátok is az emberi lehetőségeitek határát is. Átadásotok bizonyságtétele annak, hogy hisztek az Én igazságosságomban és jóságomban.

De az is világos számotokra, hogy ezzel a Felém történő átadással vissza is lehet élni és sokszor vissza is élnek, ha az átadó túlhamarkodottan lemond valamiről, ami a saját képessége keretein belül van és a saját alkalmasságát képezi? Gyakran tudatlanság uralkodik afelől, hogy a feldolgozáshoz szükséges erő –az Én erőm- immár az emberben rejlik, vagy tudatlanság afelől, hogyan használható fel helyesen ez az erő, miközben nem mindig húzható meg világosan a tudatlanság és a lustaság és a vonakodás közti határvonal.

Azzal a tudással, hogy minden ember magában hordja Krisztus erejét, mindenkinek, aki ismeri a szavamat, az értékében becsülhetetlen eszköz van a kezében, ami a legtöbb ember számára nem ismert. Bár némely egyházi képviselőtök beszél róla, hogy az „Isten az emberben lakik”, de alig vagy egyáltalán nem tanítják a gyakorlati munkát ezen belső erőkkel, a hasznukat, az életre keltésüket és az „alkalmasságukat a hétköznapokban” és a magyarázatok, hogy a szeretetem miféle hatási módon segít nektek, azok nem ritkán szétszórt és elvont. Ez ugyanolyan mértékben érvényes a feltételekre, melyek az igazságos törvényemben gyökereznek, egy változás elérésére bennetek az Én megváltó erőm által.

Nem csak feltártam előttetek a mennyeket, hanem Golgota óta Én Vagyok az emberben a támogató és felszabadító szereteterő, ami kezét nyújtja minden hazatérni szándékozónak, ami átveszi terheinek egy részét, sőt talán az egészet, ha megkér rá Engem őszinte szívvel, helytelen viselkedésének az ismeretében és a tudatában annak, hogy lehetőségei szerint meg kell tennie a saját részét. Tehát a szeretetem az örökkön szerte áramló erőként nemcsak mindent tartalmaz, amit valaha teremtettem és az örökkévalóságban teremteni fogok, hanem ezen felül hozzájárul ahhoz, hogy az embereknek és a lelkeknek támasz legyen a hazafelé vezető úton. Emiatt mondhatom nektek: „Közelebb Vagyok hozzátok mint a karotok és a lábatok.”

Már maga a „Belső Munka” kifejezés kifejezi, nem egyszerűen arról lehet szó, hogy leadtok Nekem valamit, ami a egy szabad fiú és egy szabad leány határkörébe tartozik. Megváltoztatlak, ha kívánod és szilárd az akaratod hozzá, és ha készen állsz begyakorolni egy új viselkedési mintát. Haragodból az általad olyannyira kívánt szelídséget csinálok, türelmetlenségedből türelmességet csinálok, a bizalmatlanságodat átalakítom bizalommá, az irigységedet nagyvonalúsággá. De, és most megint jön az ürüm az örömben: Nem foglak átprogramozni mint egy robotot, hanem veled együtt leváltjuk a régi programokat újakra. Ehhez szükséges a régi viselkedés –lassacskán vagy a körülményekhez megfelelően, rögvest az egészében történő- elengedése és az új begyakorlása. Hogy ezt a mindennapokban gyakorolhasd, Én magam, a nagy Váltóállító fogok neked rá alkalmat keríteni. Szeretettel és a megfelelő adagolással.

Aki ezt önakaratból kíséreli elérni –attól függően, mekkora méretet vesz fel a helytelen magatartása és már milyen régóta tart-, az valószínű hajósüllyedést fog szenvedni mert olyan erőkkel áll szemben, melyeket nem szabad alábecsülni, és amelyek, ha a lélek mélyén át veszik útjukat, akkor nem vagy már nem befolyásolhatók az ő akarata által. Az időközben gyakran felajánlott spirituális segítség, ami szabadulást ígér a befolyással ható lélekerők és erőmezők alól és elér az állítólagos sorsfeloldásig, mindez nem képez megoldást. Ez csak a felületen maradhat.

Ha arról van szó, hogy a lelkedben valamit át kell alakítani vagy fel kell oldani, csak egy út van: a benned lévő Krisztuserő igénybevétele. Semmi más nem érheti el a lelkedet, semmi más eredményezhet tartós gyógyulást. Mert a szeretet értelmében elkövetett helytelen magatartás úgymond betegséget képez, ami többé-kevésbé megterheli a lelkedet, és a tőle való megszabadulás a lélek és sokszor a test gyógyulásával is jár.

Ennél a munkánál, ha úgy döntenél, hogy nekilátsz és elvégzed a te részedet, akkor nem vagy egyedül. Add át Nekem a gondjaidat és bajaidat, mond el Nekem, mi az ami újra és újra foglalkoztat, meséld el Nekem, min változtatnál, és mond el azt is, miért kívánod ezt. Talán eleged van az eddigi életviseletedtől, talán újrakezdenél, talán érzed azt a nyomást, amifelgyülemlett és megakadályoz abban, hogy szellemileg tovább fejlődj. Mindezek okok, melyeket megértem és elfogadom.

Talán sikerül –az adott hiba vagy hajlam terjedelmétől függően- megbánást érezned afelől, amit okoztál magadban és főleg másokban milyen sérelmet okoztál másokban, tudatosan vagy tudatlanulami tétlenség és közönyösségből keletkezett.

Gyermekem, egyet mondhatok neked mint az Atyád. És egyidőben kérlek fogadd el az atyai szavamat, vedd fel és engedd, hogy erős, nagyon erős gyökeret verjen mélyen benned:

Én Vagyok a szeretet és az irgalmasság. Semmi sincs –egyáltalán semmi!-, aminek vétekként tartós fennmaradása lenne Előttem. Semmi! Karjaim végtelenül széttártak, és mindenkit és mindent felkarolnak, ami a karjaimba jön. Téged is.

De akkor is jöjj Hozzám, ha a kisebb-nagyobb hétköznapi gondjaidról van szó. Semmi sem túl kicsi Előttem, hogy ne fogadnám be a szerető szívembe.

Menj a bensődbe, oda be, ahol Én lakok benned, ahol Én várok reád. E módon alkalmazd az isteni segélynyújtásom törvényét mindenben, ami az életedben megterhel. Ez az alkalmazás, ez a „Velem-való-munkálkodás”, több annál, mintha csupán felismernéd és elfogadnád a törvényemet. Ez a te hazautad kulcsa, a belső munkád, az igened és az Én szeretetem verhetetlen csapatként.

Ez is egy „átadás” – egy önrészesedéssel járó átadás, minden fiam és leányomban rejlő tehetség és szereteterő felismerésének a jegyében.

Ámen.

 

 

TestVérem! Honlapunkon felfedezheted az örök igazságot, hogy az Istenünk bármiféle korlátozás nélkül maga az önzetlen és feltétel nélküli szeretet, hogy Ő az ember bensőjében lakik, s ezáltal az emberben, bennünk és hozzánk beszél.
Ez egyrészt nemes és felemelő, sokak számára új és kezdetben gyakran nehezen érthető és hihető, másrészt a „világon ez a legtermészetesebb”. Mivel ha Isten a szeretet és ugyanakkor a mindenhatóság is, így egyetlen ok sem találtatik, hogy megvonjuk Tőle a lehetőséget, felvenni gyermekeivel a kapcsolatot.
Isten iránti szeretetből fogadjuk a Szót és adjuk tovább Neked, ez esetben magyar nyelvre fordítva.