Isten utalásai a földi javak mulandóságára …

BD – 1955.01.29.
6179. – Isten utalásai földi a javak mulandóságára …

 

Az ember számára felfoghatóvá kell tenni a földi-anyagi javak mulandóságát, mielőtt odafordul ahhoz, ami múlatlan. Eltölti gondolatait a földi élet, mivel az olyan feladatok és kötelezettségek elé állítja őt, melyek mindig is igénybe fogják venni gondolkodását … És csillapíthatatlan lenne, ha minden tartós lenne minden, mivel akkor szüntelen növelhetné birtokát és nem lenne korlátozása kívánságainak és vágyainak … De mivel az anyag mulandó, ezáltal mindig rákényszerül ezen javak elérésére való cselekvésre, ami bár teljes gondolkozását is igénybe veheti, de szabadon hagyja azt a lehetőséget is, hogy hogy másra tanítsa őt a mulandóság … hogy hasztalannak tűnhet számára, hogy az egész életerejét csakis ezen javakra fordítsa … hogy olyan javakra vágyik, melyek múlatlanok.

 

Csak a földi birtoklás értéktelenségének felismerése ösztönözheti őt a szellemi birtokra való törekvésre … vagy éppen az állandó mulandó utáni vadászatra, mivel nincsen tartóssága … És akkor is, ha az embernek megmarad földi birtoka és azt állandó jelleggel szaporíthatja, anélkül, hogy elvennék tőle, úgy a halál gondolata mindig is egy figyelmeztetés számára, hogy korai időben engedje el azt, amit amúgy is elveszít a halállal …

 

Ezek alapján mindent úgy rendezett be Isten az életben, hogy az ember könnyedén megvetheti a világot és javait és beléphet gondolatokban egy másik világba … Gondolatai és akarata viszont nem lesz kényszeresen ráirányítva erre a másik világra … szabadon áll neki, melyik világ által engedi magát rabul ejteni … És a földi javak legtöbbször nagyobb vonzerőt fognak gyakorolni rá, mivel azok kézzel foghatóak és szemmel láthatóak, miközben a szellemi javak kevés hatással bírnak rá, mert látszólag kevés értékük van … és ez akkor is így lesz az ember számára, ha könnyen eloldhatja magát a földi javaktól.

 

Ha meggondolná minden ember, hogy már a következő nap az utolsó lehet számára, akkor minden földi javak és azok megszerzése teljesen értelmetlennek tűnne, és valamivel többet gondoskodna az azt követő időről … De minden gondolatot a halálra elutasítanak, hogy az „még túl korai“ és csakis a földi világnak és javainak örülnek. Épp ezért állandóan szem előtt lesz tartva az embereknek főként a halál, minél közelebb a vég … Az élet közepén ki lesznek ragadva az embere életükből, hogy újra és újra figyelmeztessék az embertársaikat a mulandóságra, hogy gondolataikat újra és újra saját elhalálozásuk felé fordítsák … Ezzel nyilvánvalóan fel lesz mutatva, mily kevés biztonsága lehet az egyénnek saját életére nézve .. és ismételten megsemmisítésre kerül a birtok, különféle katasztrófáknak esnek áldozatul a földi javak …

 

Mindig és mindenütt utalva lesznek az emberek a tulajdonképpeni, az állandó életre, amit mindenki elérhet, ha csak komolyan akarja … ha szellemi javakra törekszik, amiket még a halál sem vehet el tőle, melyek követik őt a túlvilági birodalomba, ha eljött halálának órája … Minden embernek szellemi kincsekre kell törekednie, és akkor a halál sem fogja megijeszteni; mert győztes lett a halál felett is, mert örök élet vár rá a szellemi birodalomban, ami kimondhatatlanul boldoggá teszi és ami állandó örökkön örökké … Ámen

 

Isteni kinyilatkoztatás Bertha Dudde által

„Kezdetben volt a Szó …. Egy dicsőítő ének a Menny és a Föld Teremtőjének ….

Ti mindannyian az Ő teremtményei vagytok, akik egyvalamikor elvesződtek ….

És Ő nem fog nyugodni mindaddig, míg vissza nem nyerte minden egyes bárányát …“