VAGYOK

Képek, képek, képek elárasszák ezt a világot és ti majdhogynem megfulladtok a képek árhullámában. Képek! Szörnyűséges képek, szép képek, reklámképek, a befolyásolás képei, a „fontosságok és igazságok” képei.

Árhullámként törnek be világotokba ezek a képek, a ti kis emberi világotokba és oly fontosságot adtok ezeknek a képeknek, mint előttetek egyetlen nemzedék sem adott.

Ti vagytok azok, akik otthon vagytok ebben a képvilágban és azt hiszitek, a valóságot mutatják.

Eképp van azokkal a képekkel is, amiket az Istenetekről rajzoltok!

Nem, nem Rólam, mert ki akar Engem képben felfogni? Nem azt mondtam?: „Ne alkossatok Rólam képet!” Ezek olyan istenképek, melyekkel Engem illetek, de mégis a ti képeitek maradnak!

Ezeken a képeken vitatkoznak az emberek; ezeken a képeken vitatkoznak a népek; ezen képek körül létesítenek imádatot az emberek és a népek. Ez nem Én Vagyok, akit eképp imádnak, ezek csak istenképek!

Szobrokat állítanak; képeket rajzolnak; kitalálnak vallásgyakorlatokat; világgá viszik ezen szobrok, ezen képek, ezen vallásgyakorlatok üzenetét és azt állítják, hogy ezek Engem ábrázolnak és Engem hirdetnek.

Elmentem az emberekhez; emberfiaként mentem az emberekhez! Belenéztem az emberek szívébe és felismertem a betegségeiket. Szenvedtek egy világ embertelen körülményei miatt és igen, néha az adott vallások követelményei miatt is.

Ma is belenézek az emberek szívébe. Mivel ők nem látnak Engem, nem is hisznek! Azt mondtam tanítványaimnak, és ezen szavak érvényesek az örökkévalóságig, tehát ma is: „Áldottak, akik nem látnak és mégis hisznek!”

Úgy, ahogy akkoriban emberfiaként jártam ezen a Földön és beszéltem az emberekkel, úgy ma Megváltóként járok a Földön és beszélek az emberekkel. Értitek? Meg-e tud érinteni benneteket ez az igazság?

Ahogy akkoriban, úgy ma, úgy mindig, úgy az örökkévalóságig.

Mindigis itt Vagyok! Újra és újra megismétlem ezen szavakat! Újra és újra emlékeztetlek benneteket rá. És ti, hisztek-e benne, hogy itt Vagyok?

Ne mondjatok elhamarkodottan igent! Vizsgálódjatok szívetekben! Valóban vizsgálódjatok! Ássatok mélyen magatokba, lelketek leges-legmélyén, hogy valóban ezt hiszitek-e!

Ti is gyakran halljátok –Én hallom- az emberek beszédét, amint „emberi szerencsétlenség” történik meg velük: „Hogy’ engedheti ezt az Isten?” Nem halljátok ezen szavakat?

Na most, itt Vagyok! Nemhogy csak megengedem, hanem a történés közepett Vagyok! Részt veszek minden ember az „ún. sorsában”! Magamra veszem a fájdalmat, amit már nem képes elviselni; Magamra veszem a szenvedést, ami másképp leteperné; igen, és hallgassatok figyelmesen, jelen Vagyok annál is, aki elhajítja magától az életet kétségbeesésben és tudatlanságban.

Ott Vagyok a szentnél és a bűnösnél! ITT VAGYOK!

Gyakran épp az „istenképek” akadályozzák meg, hogy higgyenek Bennem az emberek, és így elárultnak és Általam magukra hagyatottnak érzik magukat. De ÉN ITT VAGYOK!

Gyakran épp az „úgynevezett hittételek és az úgynevezett igazságok” akadályozzák meg az embert, hogy felismerjenek Engem szeretetemben és irgalmasságomban. Ezek a „hittételek és igazságok” nem kevésszer oylan képet rajzolnak Rólam, ami nem épp meghívó hatással bír.

Miért történik mindez? Mert az emberek olyan „képeket hordoznak magukban az életről”, melyek büntetéssel és igazságtalansággal függenek össze – az emberek szemszögéből nézve. Nem csak a saját tapasztalatukat hordozzák a képekben, hanem sokadik nemzedékek tapasztalatait is. Részben magukkal hordják elődjeik „még nem feldolgozott szenvedését, még nem feldolgozott bűneit” és számukra úgy tűnik, mintha az a saját szenvedésük, a saját bűnük lenne.

„Gyertek Hozzám mindannyian, akik fáradtak és terheltek vagytok, fel akarlak üdíteni titeket!”

Ismeritek ezen szavakat. De vajon hisztek-e benne, vagy inkább hisztek a büntető és elátkozó Isten szavaiban és képeiben? Mondjátok, ki akar odamenni egy „diktátorhoz” (önkényesen uralkodóhoz) és bizalommal megosztani vele kínját-baját? Eképp épp a „sok úgynevezett valóságok és igazságok” tartják vissza az embert attól, hogy bizalommal megosszák Velem kínjukat-bajukat és hogy vigaszt keressenek Nálam.

„Oly sokakat visszatartanak az Én birodalmamba való belépéstől utalva a hittételekre és a szent írásra!” Oly sokakat! Oly végtelenül sokakat!

Hozzájuk és tehozzád, gyermekem, intézem hívó szavamat: „Hallgass a Megváltód szavára, ki szívedben szól hozzád! Közel vagy Hozzám! Oly közel, mint minden más teremtmény is. Közel vagy Hozzám, amilyen közel lehet egy apa a gyermekéhez!”

Hagyjátok a vakokat vakokat vezetni; hagyjátok a süketeket süketeknek hirdetni; hagyjátok a félrevezetőket félrevezetőknek lenni. Ti hallgattok szavaimra.

Ezen szavakat újra és újra megismétlem és azt jelentik: „Szeress Engem és szeresd a felebarátod!” Szeress! Érted? Nem a szavak oktatásával, hanem a szeretet tetteivel!

Ha mesélsz Rólam egy embernek, akkor azt Irántam való szeretetből és ezen ember iránti szeretetből tedd. Ne mesélj neki elcsépelt szavakkal, hanem mesélj neki a szeretet igazságáról!

Mesélj neki arról, hogy szerető ISTEN Vagyok és irgalmas ATYA! Mesélj neki arról, , hogy ismerem az emberi szenvedést, mivel Én is átszenvedtem azt emberként. Mesélj neki, mennyi szenvedés és nyomor van ezen a világon, mert az emberek száműzték a szeretetet róla. Mond neki, hogy a szeretet beköltözésével eltűnik az igazságtalanság! Mond neki, hogy szeretett Általam és általad!

Lásd: „Én állok minden fejlődés legelején és Én Vagyok a célpontja is!”

Így azért születtél, mert Vagyok! Így útra kelsz, s Én kísérlek! Így jössz Felém, mert Én Vagyok a teljesülésed!

Apád és anyád Vagyok születésedkor: fivéred és nővéred Vagyok az utadon és az utad végén ÖRÖK ISTENEDKÉNT várlak téged birodalmam kapujában. Ha átlépsz a mennyek országának kapuján: tehát ha a „Szent Város” lakója vagy, akkor ATYAKÉNT lépek tehozzád és ANYAKÉNT gondoskodok rólad!

Ahogy a kezdetekben, úgy a beteljesüléskor!

Gyermekem, nem ígérek neked könnyű utat! Nem ígérek neked boldogságot ezen a világon, sem jólétet, sem gazdagságot!

Mindez nem számít Előttem.

Ezek olyan dolgok, amikre az „alvó emberek” adnak. Nézz körül ebben a világban és fel fogod ismerni.

Azt sem mesélem neked, hogy felhalmozlak majd jótettekkel, amik kiemelnek testvéreid közül.

Nem, ellentétben, Getsemánéról és Golgotáról fogok neked mesélni.

Nem azért mesélem ezt neked, hogy megfélelmítsen. Azért mesélem ezt neked, mert a szeretet útja egy olyan világon át, amelyik nem akarja a szeretetet, az egy köves út!

Az igazságot mesélem neked, mert az igazság Vagyok!

Az útról mesélek neked, hisz Én magam Vagyok az út!

De arról is mesélek neked, hogy sosem vagy egyedül!

Hiszel-e Nekem, ha mesélek róla? Bizonyítékot akarsz?

Te magad vagy a bizonyíték!

Fejlődés, mondod. Igen, fejlődés, de ki adta hozzá az ösztönzést és kitől van a terv – a ti szavatokkal élve? Valóban azt hiszed, létrejöhet a nagy semmiből egy teremtés?

Nézz magadra, ember, és magyarázd el Nekem, ki vagy! Magyarázd el Nekem sejtjeid működését, magyarázd el Nekem „génjeid” –manapság oly szívesen használjátok ezt a szót- működését mutasd fel Nekem, hogyan kapcsolódnak egymáshoz és hogyan tartanak kapcsolatot egymással az egyes szervek, mint egy jó zenekar. Valóban azt hiszed, mindez a semmiből keletkezett volna és ismersz-e egy jó zenekart, melyik karmester nélkül játszik?

Oly keveset tud az ember a teremtés csodáiról és mégis úgy tesz, mintha tudna róluk. Valóban, birodalmam „legkisebb angyala” távol felülmúl titeket tudásban a teremtési összefüggések felismeréséről. De soha sem mondaná: „Tudom!” Nem tenné ezt!

Vajon nem hasonlatokban, tehát képekben beszéltem?

Igen, azt tettem! Vajon miért, és miért beszélek most „a képek veszélyességéről”?

Halljátok: „Isten Királysága hasonlít…!” Így kezdődött egy hasonlat. Ezzel azt mondtam: „Ilyen Isten Királysága!”? Nem. Azt mondtam, Isten Királysága hasonlít… és utaltam arra, hogy ez ez a királyság az emberben van!

Minden ember olyan mint a másik? Mindenben azonos vele? Valóban nem. Tehát minden egyes emberben másképp mutatkozik meg a mennyek képe; legyen az eltérés apró árnyalatban más, de ő, az ember azt a saját módján fogja megérteni.

Az az igazság, hogy az Isten Királysága az emberben van, és ezzel természetesen Én, a Király is. De az is az igazsághoz tartozik, hogy minden ember máshogy érzékeli ezt a királyságot; hogy talán más képekkel illeti. De ez most ellentmond az igazságnak, hogy a királyság benne van? Nem, nem mond ellent neki!

Ha úgy beszélnétek Velem, mint ahogy Én beszélek veletek, akkor azt mondanátok: „Az Isten olyan, mint egy apa. Ennek az apának sok gyermeke van és ezek a gyermekek különbözőek. Úgy válik velük szemben méltányossá, miképp olyannak fogadja el őket amilyenek és úgy viselkedik velük szemben, ahogy azt megértik és apaként szeretni tudják. Nem fogja őket „azonossá tenni”, hanem „azonos értékűként” kezeli mindannyiukat. Úgy tanítja nekik az élet rendjét, hogy feltudják ismerni a rend mögött rejlő szeretetet. Eszerint minden gyermekéhez úgy fog beszélni, hogy az megértse Őt!”

Értesz-e Engem, Gyermekem?

Valóban értesz Engem, vagy még aféle képeket hordozol magadban, melyek nem a te képeid?

Hordozol-e magadban még „véleményeket”, amiket rád erőltettek és cipeled-e még magaddal a kudarcot vallás „bűnét”, mert nem felelsz meg annak a képnek, melynek meg kellene felelned az érvényes tanítás szerint?

Ne aggódj! Nekem nem kell kép tőled, mert Én ismerlek. Ismerlek „alapodtól fogva”!

Jobban ismerlek, mint amennyire ismered önmagad, mert a szívemben születtél Általam és szeretettel engedtelek az életbe!

Gyermekem, ITT VAGYOK!

Nem, gyermekem, nem büntetlek!

Nem, gyermekem, nem ítéllek el!

Nem, gyermekem, nem átkozlak el!

NEM BÜNTETEK, NEM ÍTÉLEK EL, NEM ÁTKOZOK EL!

Ez íródjék mindazok „szívének eredetkönyvébe”, akik erről beszélnek. De, és ehelyt hallgass ide pontosan, engedem, hogy a fejlődésben helyreállítandó a kiegyenlítés.

Mindazért, amit teszel, te magad viseled a felelősséget.

Neked kell helyreállítanod a kiegyenlítést.

Hivatott vagy rá, hogy jóvátedd a hibáidat, feladd a tévútjaidat, leadd az állítólagos hatalmadat. „Köteles” vagy a szeretet nevében cselekedni, mert ez a szeretet tart fenn és hordoz téged.

És, halljátok és értsétek, a rendem megköveteli, hogy egyensúlyban legyen az igazságosság mérlege.

Így ha szeretet hiányzik, pótold a szeretetet.

Ha irgalmasság ad vigaszt, adj hozzá irgalmasságot.

Ha türelem kell, légy türelmes.

Légy türelmes életed minden napján!

Oly elhamarkodtak vagytok az ítéleteitekkel és még mielőtt megtudjátok, mi is van valójában, már döntöttetek egy igazság mellett.

Ezt a bírói döntést ki kell bírnotok, el kell viselnetek és ha helytelen döntést hoztatok, jóvá kell tennetek.

Nap mint nap hoztok eféle bírói döntéseket és sokszor nem is tudatos ez számotokra.

„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek!”

Ismeritek e szavakat; rátok is érvényesek! Így segíteni akarok nektek mint „utatok kísérője, mint utatok mestere”, hogy elkerüljétek az eféle ítélethozatalt és ha már meghoztátok, akkor rendbe tegyétek a hibát.

„Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!”

Igen, a kiegyenlítés által tebenned is „házasságot ünnepel” a szeretet!

Minden helytelen bíráskodással elhalasztod a házasságot; minden „jóvátétellel” megsürgeted.

Számotokra tudatlanul egyre közelebb kerülök hozzátok, mert egy „bűn” csak megállít titeket, s egy ”jóvátétel” lépések százaival visznek előre – Hozzám közelebbre.

De ne olyan „útnak” lássátok ezt az utat, mint ahogy a világ látja. Ez egy olyan út, ami spirálformában csavarodik a „szellem belső oszlopa” körül.

Ez azt jelenti, hogy minden jó tett a házassági ruhátok egyik fonala. Minden jó tettel tehát a „házasságotok tiszta ruháját” szövitek. A fonál az Én ajándékom, mint ahogy a szövőszék is – de ti magatok legyetek a szabó.

Így ülj hamar a szövőszékre, gyermekem, és szőjél, hogy „menyasszony” lehess és házasságot ünnepelhess Énvelem. Végtelenül vágyok rád!

ITT VAGYOK!

Az ellentmondások csapdáiból kiszabadulva, a szeretet fonalainak kötésével haladj Felém!

Én, a menyasszonyod várlak!

Ámen, ámen, ámen!