BD – 1952.06.16.
5414. – Kezdetben volt a Szó …
Kezdetben volt a Szó … és lesz is mind az örökkévalóságig, mert a Szó Én magam vagyok, Én, Aki kezdet és vég nélkül vagyok és mégis kimondtam a Szót mindannak a kezdetén, amit kihelyeztem Magamból, amiben megnyilvánult az erőm. Azért, amit megteremtettem, felharsant a Szavam, azaz érzékelte magában beszédemet, felismerte önmaga gondolkodási képességét, társalogni tudott a vele azonosan teremtettel, és azt, ami gondolatként élénké vált benne, az Én Szavam volt, akaratom, tudásom és szeretetem átvitele lénybelire, ami Bennem vette kezdetét …
Én már az örökkévalóság óta voltam, Számomra nem létezett korlátoltság, elképzelhetetlen fény és erő áramlott ki Belőlem, de Szavam, gondolatbőségem megnyilvánulása, nem talált visszhangra, mert Rajtam kívül nem volt semmi lénybeli, ami képes volt felvenni a Belőlem kiáradót, ami egyidőben visszhangot képzett volna Szavamnak, ami viszont mégse lehetett volna más, mint amilyen Én voltam, mert másképp nem lett volna képes elviselni a Belőlem kisugárzott szeretet-parázst.
Tehát egy Velem egyforma lény teremtésének műve az ős-lényemnek megfelelő igénye volt, mivel a szeretet, lényem megtestesítője, adni akart, boldogítani, oda akarta ajándékozni a benne lakozó erőt. És emiatt edényt teremtett magának a szeretet, amibe bele tudott folyni … Szeretetem teremtett egy lényt, vele azonos tökéletességben, és most kinyilvánítottam Magam, miként átvittem ezen lényre akaratomat, gondolkodásomat és szeretetemet, és az átvitele annak, aminek Bennem volt az eredete, az volt „a Szavam …“ Én magam vonultam bele ezen Általam megteremtett lénybe, és e lény tudott már Hozzám hasonlóan gondolkodni, akarni és cselekedni, mivel Szavam tanította, mert az Én lényem önmagára talált az Általam megteremtett lényben.
Kezdetben volt a Szó … Csak a Szó által ismerte fel magát az elsőnek teremtett lény, és felismert Engemet is; egyáltalán is csak az Én Szavam, Önmagam kinyilvánulása által volt képes felismerni magát lényként, képes volt saját gondolatok megalkotására, amelyek viszont megint csak Én tőlem lettek elvezetve hozzá, ami az őbenne kimondott Szavam volt, ami igazolta összetartozásunkat. Mivel Én voltam a teremtő erő, Ami lényeket tudott teremteni saját képmásomra, Én voltam az ős-központ, ami kisugározta erejét a végtelenségbe és képes volt azt felhasználni saját akarat szerint.
Tehát a Bennem lévő ‚adakozó“ elv igényelt magának egy „fogadó“ lényt, hogy azt boldogíthassa. Ennek a lénynek viszont tudnia kellett Engem felismerni, és Én tudomására hoztam Magam a Szó által … ami ugyanaz volt, mint a szeretet-kisugárzásom, ami életet adott a megteremtettnek, ami képessé tette szabadon kihelyezett lénybeliségként tevékenykedni bölcsességben és hatalomban … felismerni Én magamat és ezen felismerésből fakadóan magában hordoznia akaratomat … Mivel a Szó az alkotott gondolat, ami Belőlem ered és közvetítésére kerül a lénynek és ami tevékenységére rendelteti őt …
A Szó a kezdetben volt … Elsőnek az Általam megteremtett lénynek volt szüksége a Szóra, gondolataim átvitelét egy a lény által felvévendő formába, miáltal most már állandó kapcsolatban maradt Velem és állandó üdvösségben is. És mivel az Általam életre hívott nem múlhat el az örökkévalóságig, úgy az Én Szavam sem múlik el … Mindig is az Önmagam kinyilvánulása marad teremtményeimmel szemben, soha se fog megváltozni … elmúlik ég és Föld, de az Én Szavam megmarad mind az örökkévalóságig … Ámen
Isteni kinyilatkoztatás Bertha Dudde által
„Kezdetben volt a Szó …. Egy dicsőítő ének a Menny és a Föld Teremtőjének ….
Ti mindannyian az Ő teremtményei vagytok, akik egyvalamikor elvesződtek ….
És Ő nem fog nyugodni mindaddig, míg vissza nem nyerte minden egyes bárányát …“
