Belátás 2020. április 7-én

Oltár elé vonul egy mennyecske a vőlegényével. Látom a vőlegényt, de nem az. Ez egy állat, ami felveszi a vőlegény alakját. A mennyecske a hamis vőlegénnyel áll a trón előtt.

Hallok egy erőteljes hangot: «Így hát kérdezem tőled, ki magadra vállaltad a hamis prófétanő szerepét: Hogyan ítélkezel?»

A mennyecske a trón előtt áll a hamis vőlegénnyel. Teli bizonytalansággal és szeméremmel balra, aztán jobbra tekint a mennyecske. Csendben marad. Újra balra tekint és aztán jobbra, keresve és kérdezve, vajon a segítségére siet-e valaki.

Minden csendes. Hosszas ideig.

Megpróbál kibújni a válasz alól. Szinte fojtott hangon és halkan megszólal, nem tudva jobb megoldást, enyhén leeresztett tekintettel: «Vétkes.»

Azon pillanatban, ahogy e szavak elhagyták az ajkát, eltűnik a ruhájában. Elvonul, míg fel nem oszlik majdnem. Röviddel a feloszlása előtt mégis visszaszökik a mennyecskébe, ki az oltár előtt áll és aki az, aki a vétkesség beismerése előtt volt.

Több alkalommal mozog a feloszlás és a mennyecske között. E folyamat végén vadul tekered ide és oda, míg kitör belőle és egy hatalmas állat bújik ki belőle. Egy hatalmas szörnyeteg egy gyík alakjában. Féktelen düh tölti el, rikoltó kiáltások törnek ki belőle. A gyík megfordul, és megsemmisít mindent, ami körülötte van. Maga körül ütlegel és tönkretesz mindent, amit csak talál lakban és hajlékban. Féktelen dühében elpusztít mindent, amit felépített.

A személy, aki a mennyecske volt, gyenge és sápadt, egyszerű kis fehér lenvászon ingben fekszik a padlón összegörnyedve és sír.

Belátás az Új Időben

„És jövendölni fognak fiaitok és leányaitok, vénjeiteknek álmaik lesznek, férfiúitok látomásokat fognak kapni. Még a szolgákra és a cselédekre is kiöntöm szellememet azon napokban.“