Nagyhét

  1. április 9.

Ne emeld magad felebarátod fölé;

Szállj le a fölényesség nyeregéből.

Tartsd gyeplőn a szenvedélyt

és ne lépd túl felebarátod védvonalát

 

Ezekről a mondatokról akarok beszélni veletek az elkövetkező napokban. Lassan elmagyarázom, miért pont ezeket a szavakat intézem felétek.

A kereszténység ma ünnepeli a Megváltó bevonulását Jeruzsálembe. Tehát ma ünnepeli a kereszténység az Én bevonulásomat Dávid városába szamárháton.

Halljátok az éljen kiáltásokat?

Halljátok, ahogyan odakiáltanak a nap királyához?

Halljátok a kiáltásokat?

Bennetek is visszhangzik?

Ti is éljenezzetek, „dicsőség (1) annak, aki itt jön az Úr nevében”

 

  1. április 11.

 

Ami ez nap történt, utána olvashatjátok a könyvek könyvében és azon szavakban, amiket írnokaimon keresztül juttattam el hozzátok. Így e héten nem arról az időről akarok veletek beszélni, hanem a jelenidőről.

Szóval a magyarázatok ne vezessenek vissza benneteket a földi múltba, hanem most kell felismernetek, mit jelenthetnek számotokra ezek a szavak és történések.

 

„Dicsőítve és magasztalva legyen az, aki itt jön az Úr nevében!”

 

Ki az, te számodra, kedves barát, aki itt jön az Úr nevében?

Ne siesd el a válaszod, hanem gondold át szíved mélyén, mi vagyok számodra.

Én, a szeretet, az vagyok, aki itt jön az Úr nevében.

Én, a szeretet, az vagyok, aki itt van és aki az Úr nevét viseli.

Én magam vagyok az ÚR!

Újból és újból mondom nektek, hogy itt vagyok.

Mondom nektek, hogy ne keressetek a múltban, se a jövőben. Ismerjétek fel, hogy a JELENBEN vagyok és ezzel most is itt vagyok!

 

Sokatoknak pont ezzel van gondja. Emberi JÉZUS ALAKOMRA korlátoznak Engem, a Megváltót. Ez az alakzat, mely megtestesült több képen és szoborban, sokatoknál belefagyott az emlékezetekbe.

Tehát ha meghalljátok, hogy itt vagyok, egyből ez a vélt Jézus kép száll fel bennetek. Magatok előtt láttok egy férfit és azt mondjátok: „Ez az Úr!”

Nem szólítalak fel rá, hogy hagyjátok el ezt a képet. Arra viszont felszólítalak benneteket, hogy tekintsetek a kép mögé; hogy ismerjétek fel, a názáreti Jézus külső alakja egy ember. És értsétek meg, hogy ÉN, az ISTENI SZERETET maga, emberré váltam.

 

Ember emberek között.

 

Többetek most azt fogja mondani, Jézus akkor csupán egy ember volt. Ember voltam! ÉN, az ISTEN, emberré váltam, hogy az ember újra felismerhesse isteni származását, s így hazatérhet abba a házba, ahonnan jön.

 

Egy ideje azt mondtam az írnoknak: „Sohasem fogod tudni felmérni az Istenségemet, de tapasztalhatsz Engem emberiességemben a Megváltóban – minden nap, minden pillanatban.”

Az akkori idő emberei olyan embert láttak, akit a Megváltó jelzővel ihlettek. Megváltó, a felszabadító. Egy felszabadítóra vágytak az elnyomás alól, egy felszabadítót a szenvedésük alól.

Igen, felszabadulást hoztam nekik. Még azoknak is felszabadulást hoztam, akik leginkább Ellenem voltak. Nem csupán a külső emberi ruhában (3) voltak ezek kiáltók. Szemben álltak azokkal, akik Értem kiáltottak. De azok közül, kik Értem kiáltottak, csak legkevesebben ismertek fel Megváltójukként, sokkal inkább egy királyért kiáltottak.

Ti is kiáltotok? Ellenem vagy Értem kiáltotok? És gondoljatok rá: „Valóban ismertek Engem, ha Értem kiáltotok?”

 

Oly sok ember kiált Értem és oly hangosan kiáltanak, hogy mások nem jutnak szóhoz. Dicsőítésemért fellépnek dicsfényben és csillogás közepett. Valóban ezt teszik? Nem éppen önmagukat dicsőítik leginkább?

Kiállnak a színpadra és az emberek ujjonganak. Ujjonganak a prófétának vagy Énnekem?

Derítsétek ki magatok!

 

Vizsgáljátok meg, kiért ujjongtok. Értem vagy a Rólam alkotott képért? Ujjongtok, mert készen álltok hordani a saját kereszteteket vagy azért ujjongtok, hogy más vegye vállára a keresztet? Azokat az embereket, akik nem osszák a hiteteket, nem tartjátok oly értékesnek? Azt hiszitek, ti többet értek szemem előtt?

Ezt vizsgáljátok!

 

Vizsgáljátok meg, valóban készen álltok-e követni Engem vagy inkább azokat, akik Rólam alkotott képet hordoznak maguk előtt. Olyan képet, ami nem Engem dicsőít, hanem azt, aki éppen hordozza.

Ezt vizsgáljátok!

 

Vizsgáljátok meg, készen álltok-e elengedni az életet vagy sokkal inkább abban reménykedtek, hogy saját elképzelésetek szerint alakítsam az életeteket.

Ezt vizsgáljátok!

 

Agyjátok át magatokat a hangnak lelketek mélyén és hallani fogjátok, ki gyermeke vagytok!

Nem azért ér el téged a felszólítás, barátom, hogy felmutassa neked a hibáidat. Azért ér el, hogy érezd a szeretetet, ahogyan gondodat viseli.

 

Igen, gondodat viselem. Gondoskodom rólad. Irányítalak és vezetlek.

 

Többetek gondoskodik felebarátjáról. Gyakran a családban, barátoknál, bővebb ismertségi körben. Többetek szemügyre veszi felebarátját és elgondolkodik, hogyan élt ő. Némelyetek pontosan tudni véli, mire van szüksége a másiknak.

Ezért szólítalak fel benneteket vizsgálatra. Valóban tudjátok, mire van szüksége a felebarátotoknak? Valóban tudjátok? Valóban olyan jól ismeritek a felebarátotokat, hogy tudjátok, mi neki a jó?

Én ismerlek titeket! Jobban ismerlek benneteket, mint önmagatokat ismeritek! Ismerlek benneteket legbensőbb lényetektől a külső emberetekig. Előírom-e nektek, mit tegyetek és mit ne? Hallotok-e bármikor eféle szót Tőlem? Akkoriban és mai is, nem ismételten hasonlat formájában szóltam hozzátok? Vajon miért teszem ezt?

Mert ezáltal megőrzöd szabad akaratodat. A hasonlatban felismerheted azt a részt, ami téged érint; azután vagy cselekszel, vagy sem. Marad a te szabad döntésed. Tiéd a vetés szabadsága és ezáltal alávetettje vagy az aratás formájának.

 

Amit vetsz, azt hozod be aratáskor!

 

De arra is gondolj: „Néha szegényesebb lenne az aratásod, ha nem tölteném fel az arató kosaradat irgalmasságból!”

Az akkori idő embereihez így szóltam: „Aki közületek bűn nélküli, az dobja az első követ!”

Világotokban oly sokat beszélnek a helyes és a rossz útról Istenhez. Szinte már üzletelnek a „helyes útról Hozzám”. Az egyik túllicitálja a másikat és az egyik többet ígér a másiknál. De azok, akik terjesztik ezeket a híreszteléseket, vajon be is tartják-e őket?

Újra és újra mondom nektek, minden lényben, minden emberben benn lakozik a királyság. S ha már itt van, akkor egy olyan úton jött el, ami minden ember számára a legjobb út.

 

„Imádkozni menj a kamrádba és válaszolni fogok neked”.

 

Azt mondom: „Menj a felebarátod kamrájába?” Nem, nem ezt mondom.

Miért adom nektek ezeket az utalásokat pont a nagyhéten? Miért ebben az időszakban?

Mert a nagyhét felmutatja nektek az utat, ami Hozzám vezet.

 

Ez az odaadás útja!

 

Ez a gerincesség útja!

 

Ez a SZERETET útja!

 

Senki nem fog felismerni, aki nem követi önmagában a SZERETET útját! Senki nem fog eljutni Hozzám felebarátja útjain! Mindenki számára fennáll a SZERETET útja minden világi akadályt leküzdve.

Ellentmond-e ez mindaz kinyilatkoztatásnak és szónak, amit adtam nektek és a világnak? Nem, nem mond ellen ezen kinyilatkoztatásoknak és szavaknak!

 

Azt mondom nektek: „Szeressétek Istent mindenek felett és felebarátotokat, mint önmagatokat!”

Ezzel azt mondom nektek: „Ne erőszakoljátok rá más emberekre a saját elképzeléseiteket, az Isten Birodalmáról szőtt elképzeléseteket se! Sokkal inkább bátorítsátok fel őket az Isten Birodalmába vezető út keresésére és megtalálására bensőjükben. S tegyétek ezt az ő jellemükre szabva. Segítsétek őket, hogy saját módjukon járhassák az utat. Segítsetek nekik, de ne erőszakoljátok rájuk a saját véleményeteket.”

 

Lássátok, ahogy Én meghagyom nektek a szabad akaratot, úgy hagyjátok meg ti is felebarátotok szabad akaratát.

 

Ne a ti akaratotok történjen, hanem annak az AKARATA, aki megépít és fenntart minden utat. Ez az ÉN AKARATOM, ami mindent irányít és vezet, nem a ti akaratotok.

 

Ti nem vagytok képesek az értelmetek határain kívül felfogni, mi a helyes út felebarátotok számára. Rám viszont bízhatjátok felebarátotokat és Én majd irányítom és vezetem őt. Tehát ha kéritek Tőlem, hogy tegyem ezt, megteszem az Én módomon. Talán ellentmond majd a ti felfogásotoknak, viszont azon gyermek, azon ember számára ez a legjobb, ami történhet vele.

Sokan azért vállalnak magukra terhet, mert csak a saját erőjükben bíznak. Vállukon hordják felebarátuk gondjait és bajait is és azt hiszik, nekik kell azokat megoldani.

 

Hol maradok Én? Hol marad itt az AKARATom és a BÖLCSESSÉGem? Hol van itt a SZERETETem, a TÜRELMEM, a RENDem és az IRGALMASSÁGom?

Így, ha Velem töltitek a Nagyhetet, legyen tudatos, hogy ez egy út a legmélyebb mélyetekbe. Ezt a fénybe emelem, hogy láthatóvá váljanak a félelmek és gondok. Azért akarom ezt, hogy láthassátok, hol van még hiány. Ezt a hiányt akarom orvosolni.

 

Titeket akarlak meggyógyítani; nem az elképzeléseiteket.

 

Tiszteljétek felebarátotok szabad akaratát! Valóban tiszteljétek! Akkor is, ha néha nehéz bajban látni a felebarátot, hagyjátok meg neki a szabad akaratát. Nyújtsátok felé kezeiteket, de hagyjátok, hogy ő döntse el, megfogja-e vagy sem.

 

Az érettség, barátom, csak a saját cselekvés által sajátítható el. Azon szép cselekedetek egyike sem segít mások fejlődésében, amit jóhiszeműen másért cselekszel. Az, hogy mellé állsz –minden nehézség ellenére –  viszont igen, mert ezáltal nem érzi magát egyedül. Ajánld fel neki kezedet, de ne tedd a vállára súlyként. Ne mondj neki olyat, hogy <ezt kell, azt muszáj>, hanem mond neki, hogy mellette állsz. Ő hozhatja meg a döntéseit és érheti el ezáltal az érettségét.

 

Vizsgáld hát, hogy eszerint cselekedsz-e?

 

Jól vizsgálj alaposan, s ami gond és baj felereszkedik benned, azzal gyere Hozzám.

 

Melletted vagyok.

 

Életed minden pillanatában melletted vagyok, akkor is, ha azt hiszed egyedül vagy.

 

ITT VAGYOK!

 

MOST IS ITT VAGYOK!

 

Érzel Engem?

 

Kezem átsiklik a hajadon és ebben a mozdulatban rejlik a vigaszom!

Szívem tárva nyitva áll és az ezen szívből szerte áramló fény megmutatja neked az utat!

 

Akkor is, ha azt hiszed egyedül vagy ezen az úton, nem vagy egyedül. Azon utak, amiket Én építettem, mind Hozzám vezetnek. Oly sok különbözőnek vélt út létezik és csodálkoznál, ha már most felismernéd, hová vezetnek.

De tudd: „Minden lényt Magamhoz irányítok! Egy lény se képez kivételt ez alól! Tűnjön nektek mégoly elképzelhetetlenül végtelennek ez az út téren és időn keresztül, Bennem végződik!”

 

ÉN vagyok a kiinduló pont és végpont minden teremtés számára.

 

Mindent, ami elbukott, felállítok!

 

Mindent, ami látszólag Tőlem eltörekszik, visszatérítem!

 

Mindent! Semmi sem vész el! Minden hazatér!

 

Elhiszed?

 

Ha elhiszed, megérted a Nagyhét útját, megérted a Golgotába vezető utat és minden mást is.

 

Gyermek, e héten nem egy világ erkölcséről van szó, az Élet feltámadásáról van szó!

 

Ezt vedd irányba!

 

Ez legyen számodra támasz!

 

A megváltás keresztje számodra támasz.

 

Légy hát megáldva a feltámadás fényében!

 

JÉZUS mondja neked e szavakat!

 

Meg vagy váltva! Állj fel és jöjj.

 

Ámen. Ámen. Ámen.

 

 

(1) Éljen, avagy hozsanna = békekiáltás, örömujjongás

(2) Kinyilatkoztatás

(3) Emberi ruha = a lélek ruhája, burka, azaz az emberi test