Szeretethez vezet a csodálkozás, és a szeretet meghozza a megváltás bölcsességét
2022. január 7-18.

Létem ősi alapjában, amit Urielnek neveztek, felharsan a Szó, és én tovább adom. Szívtől szívhez szólok hozzátok. A «szív» szó alatt valódi létünket értem. A «szív» szóval leírom az életközpontot – leírom a bennünk lüktető Istenszellemet, mi, kik teremtettek vagyunk az örök ISTENSÉG dicséretére és dicsőítésére. Habár időközönként – feladattól függően – egyik a másik tanára, de ez mégis egy kölcsönösség egyenjogúak között. Imánuel Jézus mindannyiunk tanítója! Ő hozzá senki sem hasonló! Az Ő neve Örökké-Szent, Megváltó ősidők óta.

 

Aki magaslatokba akar szállni, annak mélyekben kell kezdeni! Aki a külsőre hatóan akar tevékenykedni, annak horgonyt kell vetnie bensőjében! Aki a messzeséget fel akarja fedezni, annak tudnia kell a közelségről és akinek közelben van az otthona, az önmagánál van otthon. Senki sem tud előre haladni anélkül, hogy magával vinné önmagát!

 

Akkor hozzátok meg a döntést, amikor megkövetelt. „Mi lenne, ha“ – ködös világokat teremt, melyeknek önmagukban nincsen állandóságuk. Ezen gondolatcafatok csak ködösítik az érzetet, ködösítik a tiszta kilátásokat és belátásokat. Nyílj meg a benned lévő szellem előtt és aztán helyes döntést fogsz hozni, amikor megkövetelt!

 

(MM egy séta közben) Erdei úton sétálsz. Nézz körül. Nem látsz a fákon túlra, át a sűrű állományukon. Viszont tudod, hogy a fák mögött, az erdő mögött nagy mezők terülnek el, ahol már lehet messzire látni. Ott a látásodat nem korlátozza már az erdő. Értsd meg a szóképet életedre kivetítve. Sok úton jársz és korlátolt a látásod. Ekkor emlékezz a messzeségre, ami az adott nap szűke mögött rejlik. Ez erőt ad a szűkösség tágítására, hogy merd tekinteteddel átívelni a korlátoltságokat.

 

Kérdem tőled most, kit szeretsz jobban – ISTENt vagy az Ő teremtését? Szorult helyzetbe hoz ez a kérdés? Tudod-e szeretni az Istent, de a teremtését nem? Tudod-e szeretni a teremtését, anélkül, hogy ŐT szeretnéd. Az ember természetében rejlik, hogy ítélkezik. Viszont minden ítéletével a felismerés egyik oldala mellett hozza meg döntését. Úgy hát újból megkérdem: Lehet-e az Isten a teremtése nélkül? Igen, válaszolja sok hívő. Lehet-e a teremtés ISTEN nélkül? Tudósaitok elfogadhatónak tartják ezt a következtetést. Számukra volt egy nagy ősrobbanás és ebből az ősrobbanásból keletkezett aztán minden. Hogy mi okozta ezt az ősrobbanást, és mi volt előtte, azt is megtudják válaszolni tudósaitok?

 

Tudósaitok mindent az eddig meglévő felismerésekre alapoznak. De vajon teljesek-e, tökéletesek-e azok? Na most tudósaitok egy része erre nemmel válaszol és a mindenkori felismerés szintjéről beszél. Ezzel tehát azt mondják: „Amit eddig felismertünk, azt papírra vetjük, hogy azt mások is átgondolhassák és hozzáfűzhessék saját felismeréseiket.“ Tudományotok, amely a világegyetem keletkezésével foglalkozik, egy olyan történést jellemez, melyet máig is csak pontatlanul képes meghatározni és aminek az időpontját csak megközelítőleg képes kiszámolni az ősrobbanás kifejezéssel. De jelentőséget ad az ősrobbanásnak és kijelenti: „Ettől a pillanattól kezdve jött létre az, amit anyagnak nevezünk!“ És előtte mi volt?

 

A tudósok csak azt tudják körülírni, aminek a felismerésére jutottak vagy jutnak. Erre építik tanításaikat. Ősrobbanás, egy érdekes szó – nem gondolod te is? Hiszen sok felismerés kezdődik az ős-szóval. „Kezdetben volt a szó“ – mondja az apostol. A szó, amiből minden keletkezett. Talán az is jelentheti, hogy ebből az ős-szóból keletkezett minden teremtés? Ha igen, vajon ki mondhatta ki ezt az ős-szót? Hívő emberek azt beszélik, hogy ez ISTEN volt, aki kimondta: „Legyen!“ Nem mind a három egyistenhitű vallás Ádámról és Éváról beszél, mint ősszülőkről; (német) nyelveteket beszélő emberek nem ős-nagy-szülőknek (ősapa, dédapa) nevezik a nagyszüleiket? Több olyan szó, mint az őseredet, őskezdet, ősok, stb. létezik nyelvetekben.

 

Tegnap erdőn mentél keresztül (tágítsd a látásodat). Szemügyre veheted az erdő fáit, megcsodálhatod, megszámlálhatod őket; meghatározhatod a bozótokat és a füveket. Viszont szinte lehetetlen megszámolnod, meghatároznod a gyökér terén húzódó életet. Megszámolhatod az állatokat, melyek az erdőben élnek stb. De ezzel vajon felfogtad-e mit is jelent az erdő? Felfogtad-e az »erdő életét«? Erdészeti tudósaitok úgy hiszi, hogy igen, felfogta. Én meg azt mondom neked, hogy csak akkor tudod felfogni az erdő életét, ha részese lettél ezen erdei életnek.

 

Beszéltek az életről és csak egy aprócska kis részét fogjátok fel. Beszéltek az emberről és nem ismeritek őt. Beszéltek a világról és egyikőtök sem képes felfogni azt a tudásával. Azt hiszitek, ha tudjátok mi a részecske, akkor ismeritek az egészet. Mekkora tévedés. Nem ismeritek az embert! Nyugtalanít ez a kijelentés? Sok ember e Földön ellentmond Nekem. Utalni fognak felismeréseikre, tudományaik felismeréseire. Pontosan el fogják Nekem magyarázni, mi teszi ki az embert.

 

De Én az ember összetettségéről beszélek, teljességéről. Ismered ezt? Ismered-e önmagadat? Hiszel-e Nekem, ha azt mondom, hogy az ember nagyobb a világnál? Hiszel-e Nekem, hogy az ember nagyobb minden eddigi tudományos felismerésnél? Igen, hogy az ember nagyobb annál, amit az emberi tudományok valaha felderíthetnek?

 

Gyakran használjátok ugyanazokat a szavakat a (bennetek lakozó) szellem felismerése és tudományaitok felismerései kapcsán. De vajon megegyezik-e a szavak jelentése? Amikor ISTEN szeretetében a Földön járt emberfiaként, példabeszéddel szólt kortársaihoz. Fogta az akkori emberek felismeréseit, bővítette őket és új értelmet adott nekik.

 

Ez ámulatba ejtette az embereket és azt mondták: „Ki ez, hogy így beszél?“ És elkezdtek magyarázatokat leadni, vajon ki lehet ez az ember. Emlékezzetek, mit mondtak a legközelebbi bizalmasok, amikor megkérdezte tőlük: „Kinek tartotok Engem?“ Ő a mennyekbeli országáról beszélt, a birodalmáról, és megjelölte ennek a helyét az emberben. Azt mondta: „Nem kell elmenned sehova, hogy megkeresd az Isten országát, hisz benned van!“ Mit kezd az ember ezzel a kijelentéssel? Értékeli!

 

Hosszas időkön át vitatkoznak az emberek, vajon mekkora lehet az Isten országa, hol is lehet és mit tegyen érte, hogy eljusson oda. Létrehoztak szabályokat, leírták az utakat, némelyikük még el is ítélte azokat, akik megtagadták e szabályokat és utakat. Isten országa benned van, hát nem jelentheti az azt is, hogy máris ISTEN országában vagy? Képes vagy-e ezt elfogadni?

 

Oly sokatok nem tudja elfogadni, mert a megváltást sem tudják elfogadni. „Elvégeztetett“, ezt 2000 évre visszamenőleg helyezik időben. De az „ISTENSZERETET beteljesülése“ örökkön-örökké érvényes. Meg vagy váltva – mindannyian meg vagytok váltva – az egész bukás meg van váltva!

 

Hallom az emberek felkiáltását, akik nem tudják elfogadni e megváltást. Igazságosság után kiáltanak. Azt mondják, nem lehet, hogy meg vannak váltva a gonosz emberek is, főleg nem a bukás angyalai. Én, Uriel, mondom neked: „Így van! Meg vagy váltva!“ De felteszem neked a kérdést: „Elfogadod-e a megváltást?“ Ha minden lény, minden ember elfogadná a megváltást, más lenne a világ! Meg tudsz-e bocsájtani egy embernek, aki gonoszat tett ellened? Szívből megbocsájtani? (1)

Meg tudsz-e bocsájtani a legnagyobb ellenségednek? Tudod-, ki a legnagyobb ellenséged? Nagyon sokszor te magad!

 

 

—————————————

 

(1) MM. Újra és újra mondják nekem:

 

Nincs olyan távolság Ő tőle (amit sokan pokolnak neveznek), ami az országán kívülre esne. Nem létezik örök kárhozat. Habár az Istentől távol tengődőknek úgy tűnhet. De az Istenparancsolattal szembeni ellenállás legmélyebb feneketlenségében is az Istenszeretet az, ami hatékony és tevékeny.

 

Meggyúl bennük a megbánás szikrája, akiket mi ördögöknek nevezünk. Szerető testvérek aztán segédkeznek nekik a pokolból való megszabadulásban és felemelkedésben. Mindez lépésről-lépésre megy végbe, minden egyes lény hajlandóságától függően, mennyi teret ad önmagában az Istenszeretetnek megbánásra, megbocsájtásra. Ez bizonyára egy nagyon nehéz út. A mi időfogalmaink keveset használnak itt a megértésben.

 

Mi is felébredünk valamikor a túlvilág szintjein, melyeket feltártunk az életünk alatt. +Szeresd az Istent mindenek felett és felebarátodat, mint önmagadat!“ Ez a parancsolat legyen életünk iránytűje és az életünknek nincs vége testünk halálával. Uriel és más testvérek azt mondják: „Soha sincs vége az életnek, mint ahogy Isten irgalmasságának sem!“

 

 

Én, Uriel, szóban eljövök hozzátok. Ez azt jelenti, hogy tapasztalható vagyok szavaimban. Ez azt jelenti, hogy itt vagyok. Nem ezt mondta a Megváltónk is, hogy Ő itt van? Nem ezt mondta Ő is, hogy mindig is itt van, minden teremtésében jelen van? Élhet-e egy teremtés teremtője nélkül? Hiszed-e, te, aki kimond egy szót, hogy ez a szó megvált tőled, ha kimondod? Nem, mindig az a szó marad, ami belőled van. Te vagy e szó teremtője és ezzel elválaszthatatlanul összekapcsolva e szóval.

 

Kéfáshoz így szólt az ÚR: „Fontosabb, mi hagyja el a szádat, annál, ami beléje megy!“ Sokan az adott térség evési parancsolataival hozzák összefüggésbe e szavakat, ahol Kéfás otthon volt. De ezen szavak sokkal nagyobb jelentőséggel bírnak! Felmutatnak egy teremtési folyamatot. Nem úgy van, hogy gyógyítani képesek a szavak, azonban sértőek is tudnak lenni; hogy a szavak építőek vagy pusztítóak.

 

»Csak úgy mondta« világotok egyik frázisa, melynek nincsen jelentősége a szellemben. Minden ajkadat elhagyó szó világod teremtési aktusa. Ezen teremtési aktus kibontakozik, jóban, mint ahogy rosszban is. Új világ születik. Gondolj csak a filozofikus gondolatbeli építményekre és az azokból kifejlődő világokra. Még ma is befolyást gyakorolnak sok ember gondolkodására és tevékenységére. Megérted-e most, ha azt mondom: „Nagyobb az ember, mint gondolnád?“ Te, ember, nagyobb vagy, mint gondolnád. Társteremtője vagy világodnak és ezzel befolyást gyakorolsz a körülötted lévő emberekre és világnézetükre! Hullámként vonul át a szó világotokon és új bölcseletek és világnézetek jönnek létre.

 

Nézz körül a világodban ember, és meglátod, milyen hatása van a szavaknak. Kitört a szavak utáni versengése. Te is részt veszel benne, a helyes szavak utáni versengésében?

 

Több út vezet Istenhez. Mindegyik teremtését vezeti a érés útján. Ezekhez tartoznak a bukás lényei is, habár némelyikük erről nem akar tudomást szerezni. Az ÚR hazavezet mindenkit. Fontosak az egymástól különböző utak – ezt ne becsüld el. De te a saját utadat járd! Búcsúzz el attól az elképzeléstől, hogy mindegyik útnak azonosnak kell lennie a tiéddel. Hogyan lehet ez? Ismételten hallotok az egyéni jellemről. Hát akkor nem tartozhat hozzá ezen jellemhez, hogy az erre megteremtett – Ő általa megteremtett – út teljesen rá van szabva? Emellett hasonlíthat egymáshoz az utak némelyike, de nem azonosak, mert mindenki a saját útját járja a saját maga módján! Ez nem jelenti azt, hogy egyedül járod az utadat.

 

Időközönként átfedik egymást a te és a testvéreid útjai. Ez ajándék, mivel ezáltal tudtok tanulni egymástól. Sokszor egymás közelében húzódnak az utak, és itt is tanulhattok azon állandóságból és kitartásból, amivel vándortársaitok járják útjukat téren és időn keresztül. Mindannyian a SZERETET útján jártok! Mi mindannyian kísérünk benneteket! Mert a szeretet napján történt meg a bukás és a szeretet napján történik meg mindenki hazatérése is!

 

Ha felkelnek a dühödtek és igazságosságot követelnek, ha a hatalmon lévő azt hiszik, uralkodhatnak a világ felett, ha az elnyomottak és a kétségbeesettek még mélyebb aléltságba esnek, akkor megjelenik a kereszt. De nem büntetés miatt jelenik meg, hanem minden egyén szellem-lelkében a Megváltó jelképeként fog megjelenni. Mindenki oda lesz állítva e kereszt elé, ha eljött érettségének az ideje. És mindenki lelkének bírájaként fogja megtapasztalni e fényt. E fény kivilágít mindent, amit a lélek magában hord. Habár meleg és irgalmas ez a fény, mégis olyan, mint ami nem tűr többé rejtőzést. Mindenki olyannak látja magát, amilyen, és nem olyannak, amilyen lenni szeretne. „Az okosok előtt elrejti, az alázatosak előtt nyilvánvaló lesz!“

 

Az emberek még sok világtudományi lehetetlenséget fognak megtapasztalni önmagukban, míg hajlandóak lesznek térdre borulni a Megváltó előtt! De térdre fognak borulni! Te is meg fogsz hajolni! Te is azt fogod mondani, Uram, vak voltam, de te látóvá tettél; süket voltam, de te új hallást adtál nekem. Nagy voltam, de te kicsivé tettél magad előtt, hogy hajlandó készen álljak elismerni Téged Megváltómnak! Olyan erőssé válik benned majd a szeretet, hogy nem tudsz már kitérni előle. Akkor már érett lettél és látni fogod a Megváltót előtted állva széttárt atyai karokkal, mellére húzva téged. Ekkor te is meghallod majd: „Gyermekem, most hazaérkeztél; légy üdvözölve itthon!“

 

Míg ez megtörténik, mit fogsz tenni utadon? Készen állsz terhet rakni válladra, amit az útmentén látsz? Készen állsz megtenni ezt anélkül, hogy figyelembe vennéd kié is a teher, tiedé vagy testvéreidé? Készen állsz áldozatot hozni ilyen téren? Készen állsz nem akarni elsőnek lenni, hanem beállni a tehercipelők sorába? Készen állsz kiállni a teher hordozók mellett, akik összeesnek a teher és a vállalás alatt? Készen állsz átvenni tőlük terhük egy részét és tovább cipelni helyettük? Hallgass szíved hangjára és csak azután dönts róla.

 

Hallgass a Szóra, ami megszólal benned. Mire szólít fel téged? Szeretetre, együttérzésre, irgalmasságra? Szolgálásra szólít téged? Vagy arra szólít, hogy testvéreid szabadsága fölé emeld a saját szabadságodat? Az önérdeket a közérdek fölé? Arra szólít-e fel a Szó, hogy zárd ki világodból azokat, akik nem a te véleményeden vannak? Harcra szólít a másképpen gondolkozók ellen? Mire szólít fel téged, megosztásra vagy összeköttetésre? Gyógyításra vagy fájdalom okozásra? Fontold meg mit mondasz, mert valóra válik. » Csak úgy mondta «, világotok egyik frázisa, de nem a szellemből eredő igazság!

 

Azt mondom neked, megkapod a választ önmagadban, ha kéred. Ha készen állsz térdre hajolni és kérni. „Kérjetek, és megadatik nektek!“ Ismered e szavakat. Mi akadályoz meg abban, hogy eszerint cselekedj? A te magad megváltója akarsz lenni? Akkor még süket vagy és vak. Nővér, fivér, nyisd ki szemedet és légy látó; vedd ki füledből a dugót és halld meg: „ISTEN megváltotta a bukást! Te is meg vagy váltva!

 

Szeretetben tekints a világra és felismered, már most mennyi szeretet van a világban. A szeretet szemével tekints az emberekre és meglátod, mennyi szeretet van az emberekben. De megannyi szenvedés, megannyi fájdalom értetlenségből. Oly sok gonoszság értetlenségből. Abból áll az értetlenségük, hogy azt hiszik képesek és muszáj megváltani önmagukat. De ez nem lehetséges.

 

Senki sem képes megváltani önmagát, viszont mindenki kérheti a megváltását. Nem a bukás alóli megváltást, az már megadott, hanem a benned lévő megváltatlan gondolkodás és cselekvés felszabadulása alóli megváltást. Ha megteszed, bölcs lettél.

 

A hazatérés aratás idő. A kivetett mag kinőtt és le kell aratni. „Amit az ember vet, azt fogja aratni!“ Újra és újra találkozni fogsz saját magaddal, gondolataiddal, szavaiddal és műveiddel. Az, ami lett belőlük, az a te aratásod. Az aratás behozatalában segédkeznek a szellemi országokból. Segítenek külön választani az ocsút a gabonától. Segítenek a szemek tisztításában és a gabonaszemek felhasítása után a kenyérhez való liszt előkészítésében.

 

Helyezd gyengéidet az oltárra és engedd, hogy a szeretet tüze feleméssze. Ezek után ne csak a gyengéidre figyelj, hanem sokkal inkább az erősségeidre, melyek benned lakoznak. Hagyd ezen erősségeket jót tevékenykedni. Légy az emberek szolgálója ezen erősségekkel, akiknek szükségük van segítségedre. Engedd, hogy szükség legyen rád, és gondol rá, az Ő akarata, hogy az emberek megsegítsék egymást.

 

Százezer évnyi lélektapasztalás rejlik az emberekben. E képek mindegyike ebben a pillanatban vetítődik le és létrejön egy összkép. Ebben a képben jelenik meg világotok állapota. Megjelenik elnyomás, rabszolgaság, egész népek kiirtása; a mammon magasztalása megváltó bölcseletként. Ebben a képben mutatkozik meg az önmagasztalás és ezzel egyidőben az ember önmegalázása. Megmutatkozik a sok-sok évezreden át tartó háborús történés.

 

Ami a lelkekben nem került megváltásra, az most megmutatkozik e világ külső képében. A világ, ami az összeomlás előtt áll, mondja az egyik. Egy őj világ van születőben, mondja a másik. Benned van születőben? Benned is jelen vannak a nem megváltott lélekrészek, melyek fájdalmukban és szűkösségükben segítség és támogatás után kiáltanak. Ember, azt hiszed, hogy a semmiből keletkezik minden külső történés? Nem, azért jönnek létre, mert a nem megváltott lélekéletek felszínre törnek. Ez mutatkozik meg a világ történései által.

 

Ott, ahol nem tudsz megbocsájtani egy fivérnek, egy nővérnek; ahol egy nővér nem bocsájt meg, ott viszály van. Szövetségesek gyűlnek össze azon körül, akit az igazában hisznek, és a viszályból vita lesz, háború. Egy háború sem keletkezik önmagából, hanem azért tör ki, mert az emberek harcban vannak egymással. És valóban, ezek a háborúk sokkal nagyobbak, mint gondolnátok.

 

Mindazok, akik azonos tulajdonságokkal rendelkeznek a szellem alacsonyabb szintjein, azok mind harcba vonulnak. A harcoló emberek mellett harcoló lények állnak, akik ezen háborúba magukkal hozzák gyűlöletüket, haragjukat, alattomosságukat. Szövetségbe lépnek azokkal, akik éppen úgy tele vannak gyűlölettel, haraggal, alattomossággal. Amit vet a lélek az emberben, azt fogja aratni!

 

De az időtök azt is felmutatja, mennyi szeretet van e Földön, az emberekben. A nagyobbik hatalom, az Istenszeretet harcosai támogatják azokat, akik szeretetben, különféle élettereken megpróbálják megakadályoznia az efféle háborúk kitörését. Őhozzájuk csatlakozz, amiben a szeretet oltárára helyezed a benned lévő gyűlöletet, haragot és alattomosságot. Ne mond, hogy te benned nincsenek meg ezek a negatív tulajdonságok. Örülj, ha még nem törtek ki. Örülj, mert akkor még megválthatóak kitörésük előtt. Add át őket Ő neki.

 

Szeretet és rokonszenv, jó szándék és gondoskodás a felebarátról, mindezek megakadályozzák a viszályt, a veszekedést, a háborút. Ne kérdezz felebarátod cselekedete iránt, te cselekedj! Mindenki magában hordozza a szeretet erejét! Mindegyikőtök lehet az irgalmasság egyik fivére, egyik nővére! Mindegyikőtök lehet! Ha kinyilvánítasz szeretetet egy ember felé, átitatja őt e szeretet és adott időben hatni fog az életében.

 

Nem arról van szó, nővér, fivér, hogy igaza legyen valakinek; se arról, hogy jogot ítéljenek valakinek, hanem együttérzésről van szó, rokonszenvről, békéről, azokkal is, akik maguktól utasítják. Ne a bennük lévő gonosz ellen küzdjél, hanem erősítsd a bennük lévő jót. Már több életévvel ezelőtt azt mondtam az írnoknak: “ Szeresd szét a nem jót, erősítsd a jót!“ Igen, tedd ezt a felebarátoddal és ezzel magaddal teszed!

 

Segítők serege vesz körül titeket. Ne torlaszoljátok el előttük a hozzátok és testvéreitekhez vezető utat, miképp a gonoszra összpontosítotok. Higgyetek nekem, léteznek hatalmas lények, akik láncba akarnak verni titeket. Forduljatok a jó felé és védettek lesztek ISTEN szeretete által. Mindent az újraegyesülés célja felé vezet és mi ujjongunk örömünkben feléje.

 

Szeretet ural minden napot! De állandósággal hatékony a teremtésben ISTEN mindegyik tulajdonsága, habár különbözően éli ezt meg a fogadója. Így meglehet, hogy míg az egyik elsősorban az isteni renden lesz átvezetve, addig a másik az Isten akaratát ismeri meg. A harmadik megtapasztalhatja Isten bölcsességét, megint másik Isten komolyságába lesz állítva. Egyvalakit beárnyékol Isten türelmessége, más pedig megtapasztalja önmagán Isten irgalmasságát.

 

„Az ős-szeretet megváltotta a bukást és ezzel mindenki a szeretet napjának jele alatt áll, a fényesen világító kereszt – fénykereszt – alatt, a hazavezető úton.“

 

E kereszt mindannyiótoknak világít, mi mindannyiunknak. Már nem a szégyen keresztje, hanem a megváltásé. Értitek? Le lett fektetve a szégyen keresztje és fel lett állítva helyébe a megváltás keresztje. Ez a kereszt támaszt nyújt nektek. Mindenki elhalad e kereszt mellett a hazavezető úton, senki sem kerülheti meg. Borulj térdre e keresztnél Teremtőd előtt, Megváltód előtt és az Atyád tárt karokkal fogad téged. Ne kérdezz idő és tér után – teljesítsd szolgálatodat a teremtésért, teljesítsd életfeladatodat és szolgálj ezzel is Teremtődnek. Ámen, Ámen, Ámen.