Belátás 2020. április 11-én

 

 

Egy utcában álltam és szorgos tevékenységet észleltem. Láttam, hogy előkészülőben van valami, mintha egy nagy ünnepségre készítenék elő az utcát.

 

Utána önmagam láttam egy oszlop mellett állva, hatalmas volt. Más hatalmasan nagy épületek is voltak ezen a helyen és több másik oszlop, mint a régi Rómában. Még a hatalmas nagy oszlop mellett álltam, mikor hirtelen megváltozott a látószögem. Mintha kiemeltek volna azon helyzetből, most egészen a magasból láttam a történést. Most már aprónak tűntek azok a hatalmas oszlopok és mégsem tudtam áttekinteni az egész helyzetet. Óriási nagy volt.

 

Sok-sok oszlop volt, amik mind félkörben álltak. Mindenhol emberek voltak, számtalan sokan, és a félkör közepe felé néztek. Hirtelen tudtam, hogy ott középen a bíróság van. Tudtam, hogy az, aki a bíróság előtt áll, látja a tetteit, mint egy filmben. Nyílt bíróság volt, hol mindenki látja mi történik, a bíróság előtt lefutó adott ember filmjét is.

 

Krisztus a bíró, de mégsem ő az. Mert azon ember, aki a bíróság előtt áll, maga kell ítélkezzen. Krisztus az, aki megvárja a ítéletet és megbocsájtaná a vétket, megmentené és megváltaná az embert, ha az felismeri és megbánja azt. Itt még minden betehető a tűztálba. Éreztem a bíróság nagy kegyelmét, a bűnbánat nagy lehetőségét és a bűn alól való megszabadulást, ami itt adott volt.

 

Aztán éreztem, hogy a bíróság előtt álló személy nem ismerte be a vétkét és elfordult, anélkül, hogy átadta volna megváltásra a terhét és vétkét. Éreztem az Úr nagy fájdalmát és mindazokét is, akik megértették mily súlyos kihatását kell ennek most elviselni és mekkora lehetőséget hagyott most ki ezzel. Nagy fájdalmat okoz ez minden alkalommal, ha valaki úgy dönt, nem fogadja el a megváltást.

 

 

Belátás az Új Időben

„És jövendölni fognak fiaitok és leányaitok, vénjeiteknek álmaik lesznek, férfiúitok látomásokat fognak kapni. Még a szolgákra és a cselédekre is kiöntöm szellememet azon napokban.“