Fontos vagy. Ébredj hát!

 

Frusztráló látvány, ide leszületve látni mennyien élnek szellemi sötétségben. De még frusztrálóbb látni, mennyien ragaszkodnak jelen erőszegény állapotukhoz. Szavakat hallok, mint élet, mint szeretet, üres szavakat. Betűket látok szépen sorba rakva, mögöttük önzőség és önámítás. Ébredjetek már!

 

Az egy dolog, hogy hazugságba születtünk. Viszont nagyon más dolog azonosulni vele idelent az idővonalon. Nem, nincs lelked. Lélek vagy! Iciri-piciri időre kaptál egy testet, hogy tudj mozogni az anyagban, a Földön, amit aztán itt hagysz. Ne azonosulj vele! Ébredj fel!

 

Az anyag önámítás, csalóka látvány. Álomvilág, mely magával ragad és csábít, kábít. Tulajdon, birtok? Ó ember, semmid sincs! Semmi sem a tiéd! Mit viszel magaddal a végén? Mond mit?! Meztelenül állsz majd életed tükre előtt és mit teszel a mérlegre?! Mit? Mi marad meg belőled? Ébredj hát!

 

Mondok neked valamit. Nevess csak ki! Nézz nyugodtan bolondnak! Tekints elszálltnak! Az igazság marad.

Van benned egy vágyódás, mélyen legbelül. Ne mond, hogy nincs, mert senki, még te sem vagy képes elfojtani. Akarod, de nem tudod. Akarod, hogy jól érezd magad itt, hogy intő szó nélkül kiélvezhesd a világ adta látszólagos örömöt és boldogságot. Amit keresel külsőben, azt ott nem találod meg soha. Hány életet akarsz még leélni míg megtanulod?

 

Légy csendes egy percre. Ennyit kérek életedből. Érezd a vágyódást magadban és az űrt, ami a valóságod. Szeretve lenni, elfogadva lenni. Erre vágysz? Ereszd el magad és engedd magad lejjebb süppedni, mint gyermekként egy puha dunyhára. Érezd hol a van a vágyódásod forrása. Igen, odabent a szíved csücskében. Keresd fel a forrást, keresd! Menj!

 

Itt, ahol önmagad vagy, önmagad lehetsz, nem létezik a külső rideg világ zavara. Itt őszinte lehetsz magaddal, itt szeretet lehetsz, nem bánt meg senki. Itt megmutatkozik előtted, amit rég elfeledtél: fény vagy a Fényből, szeretet a Szeretetből, szellem a Szellemből. Itt gyermek lehetsz, mert gyermek vagy. Az örök Atya szeretett gyermeke vagy. Itt egyszerűen csak vagy. Ide bármikor visszatérhetsz, amikor csak akarsz. Ez egy védett hely a Teremtő és a teremtménye számára, a te számodra.

Fontos vagy. Értékes és egyedi.

 

Hagyd el most ezt a helyet és térj vissza tested érző világába. Őrizd meg ezt az érzést jól, benned van, a tiéd. Senki nem veheti el tőled.

Ennek tudatában másnak látszik a világ. Látod mi az igazi érték, mi az igazi tulajdon és birtok, mi az igazi élet és szeretet. Hogy mi számít, s mi nem. Üdv újra a kétség és megosztás világában! Az önzőség és az önteltség otthonában. Érezd jól magad 😉

 

2019. november 18.

4:49 órakor