BD – 1949.11.06.
4774. – Ezen időkorszak jelentősége … Krisztus földi megtestesülése …
Véget ér most egy időszak, melynek legnagyobb jelentősége van, ami a bűnözönnel vette kezdetét és úgymond egyedi. Mert ezen korszakban maga az Isten szállt le a Földre, hogy felmutasson az embereknek egy járható utat, mert kudarcot vallottak, mert nem volt tudatos számukra emberként földi útjuk jelentősége és ez céltalanná tette őket, ami nagyon is sikeres lehetett … mert nem használták földi életüket lelkük felfelé ívelő fejlődésére. Az Isten maga megtestesült emberként a Földön ezen időkorszakban, húst öltött Magára és emberként élt az emberek között.
Ami addig az embereknek nem sikerült, az Ő neki sikerült, mégpedig hogy emberként megvált minden emberitől és Isten felé igyekezett szabad akaratból. Hamis feltevés, hogy a Jézusban, mint emberben lévő isteni megvédte volna Őt emberi gyengéktől és emberi érzelmektől; pont ellentétben, különösképp meg kellett küzdenie ellene és mégis győzelmet aratott, mert erőt adott Neki a szeretet és mivel különösképpen erős volt az akarata a szeretet által.
Tehát bizonyítékkal szolgált az embereknek, hogy lehetséges a szeretet által egy Istenhez hasonló lénnyé kifejlődni, ami minden egyes ember feladata, szóval ami a földi élet tulajdonképpeni célja és értelme. Emberként hozta meg a bizonyítékot és az Istenség összekapcsolódott Vele, mert Jézus emberként átalakult szeretetté. Ezen esemény isteni határozatra ebben az időkorszakban történt meg, és részt vett benne az egész világmindenség … Az Isten e földi emberré válása előtt és után az emberek részesei a Megváltási Művelet irgalmainak, amit Jézus emberként teljesített minden lény számára az egész örökkévalóságban.