BD – 1955.01.24.
6174. – Hitetlenség a vég iránt …
Az emberek nem akarják elhinni, hogy oly közel állnak a vég előtt, nem akarják elhinni, hogy olyan dolgok fognak megtörténni, amiket lehetetlennek tartanak, hogy egy teljesen új időszak veszi kezdetét, egy olyan idő, ahol teljesen más körülmények lesznek az emberek között, egy olyan idő, ahol béke van és harmónia … és semmi sem emlékeztet többé azon harcra a Földön, ami megelőzi ezt az új időt. Nehéz is elhinniük az embereknek a földfelület teljes körű átalakítását, egy úgynevezett pusztulást … mivel még az élet közepett állnak és ezzel oly távol a szellemitől, hogy nem nekik világossá tenni az összefüggéseket …
Nem tudják, hogy szükségessé vált egy változás, egy fordulat és hogy saját maguk adnak okot rá hitetlenségük által, a teljesen szellemet nélkülöző állapot által … Kizárólag a földi világ mozgatja gondolkodásukat, és elpusztíthatatlannak tartják ezt a földi világot … És mégis meg fogják élni, átalakulások fognak végbemenni földileg és szellemileg … azaz minden földi pusztítás befolyással hat a szellemire, ami szintúgy változáson megy keresztül tartózkodásán …
Az emberek meg fogják élni, amit nem akarnak elhinni … de a benne való hit ösztönözné őket arra, hogy megváltozzanak, úgyhogy attól, amit megélnek aztán, nem kell félniük, mert nem lenne a kárukra … miközben a hitetlen embereket ez egészen érzékenyen érintené, anélkül hogy tudnának védekezni, és egyre csak közelebb jön a vég … A jelek szaporodnak, és mindenki felfigyelhetne rájuk … A nyomor egyre csak növekedni fog … az emberek fel fognak riadni nyugalmukból … Minden egyes ember gondolkodása megrázkódik a különféle események által … A természet kinyilvánul a közömböseknek szánt figyelmeztetésként …