BD – 1952.06.16.
5414. – Kezdetben volt a Szó …
Kezdetben volt a Szó … és lesz is mind az örökkévalóságig, mert a Szó Én magam vagyok, Én, Aki kezdet és vég nélkül vagyok és mégis kimondtam a Szót mindannak a kezdetén, amit kihelyeztem Magamból, amiben megnyilvánult az erőm. Azért, amit megteremtettem, felharsant a Szavam, azaz érzékelte magában beszédemet, felismerte önmaga gondolkodási képességét, társalogni tudott a vele azonosan teremtettel, és azt, ami gondolatként élénké vált benne, az Én Szavam volt, akaratom, tudásom és szeretetem átvitele lénybelire, ami Bennem vette kezdetét …
Én már az örökkévalóság óta voltam, Számomra nem létezett korlátoltság, elképzelhetetlen fény és erő áramlott ki Belőlem, de Szavam, gondolatbőségem megnyilvánulása, nem talált visszhangra, mert Rajtam kívül nem volt semmi lénybeli, ami képes volt felvenni a Belőlem kiáradót, ami egyidőben visszhangot képzett volna Szavamnak, ami viszont mégse lehetett volna más, mint amilyen Én voltam, mert másképp nem lett volna képes elviselni a Belőlem kisugárzott szeretet-parázst.
Tehát egy Velem egyforma lény teremtésének műve az ős-lényemnek megfelelő igénye volt, mivel a szeretet, lényem megtestesítője, adni akart, boldogítani, oda akarta ajándékozni a benne lakozó erőt. És emiatt edényt teremtett magának a szeretet, amibe bele tudott folyni … Szeretetem teremtett egy lényt, vele azonos tökéletességben, és most kinyilvánítottam Magam, miként átvittem ezen lényre akaratomat, gondolkodásomat és szeretetemet, és az átvitele annak, aminek Bennem volt az eredete, az volt „a Szavam …“ Én magam vonultam bele ezen Általam megteremtett lénybe, és e lény tudott már Hozzám hasonlóan gondolkodni, akarni és cselekedni, mivel Szavam tanította, mert az Én lényem önmagára talált az Általam megteremtett lényben.
Bővebben…