Világszerte zajló fejlemények kapcsán

Kedves testvérek! Ahogyan világszerte láthatjuk és saját családunkon és ismeretségi köreinken belül tapasztalhatjuk, kezdetét veszi mostantól a világi emberek lehívása a Föld kerekéről, úgymint az Istengyermekek hazahozása is. Ezen okból újra és újra mondta és mondja nekünk ma is az Atyánk, hogy a testi halált ne a világ szemével szemléljük, hanem a szellem szemével, az Ő szemével és az Ő szívével.

 

Igen, nagy szüretet fog tartani a halál a Föld vetőföldjén. Elégetésre kerül a gyom, azaz: A szeretetet és Istent nélkülöző lelkek betérnek az isteni törvényszerűség tisztító kamráiba, megelőző földi vakságuk illetve szeretetnélküliségük és gonoszságuk fokához mérve. A búza a mennyei csűrbe kerül, azaz: Az igazi Istengyermekek Isten kegyelméből bevonulhatnak szellemi hazájukba. Ott is többféle lakhely létezik – kezdve a paradicsomtól egészen a legmagasabb szeretet-mennyig, ami Istennek legbensőbb szívkamrája.

Mi, akik még egy kis ideig itt maradunk ezen az elvakult bolygón, most fokozottan kell törődnünk szellemi haladásunkkal. Számunkra tárva-nyitva áll a kegyelem kapuja, készen áll a bárka, ami Istennek a szíve, ahová most beléphetünk, ahova most lépjünk is be. Álljatok tehát készen mindenre! Még akkor is, ha közeledik a (Földől való) lehívás angyala, fogadjátok hálával hívását Isten szívéből eredő hívásként.

És ha Jézus halk hangját halljátok meg lelketekben, hogy hivatottak vagytok szolgálni Őt itten csendes áldozathozatalban, az esetben engedjétek felharsanni hangját szívetekben hálában.

 

***

 

Kedves testvérek! Közli velünk az Atya, hogy hamarosan kezdetét veszi azon idő, ahol nem csak sok világi embert fog lehívni (a Föld kerekéről), hanem gyermekei közül is bizonyos számban, akik számára most eljött az idő, hogy újra visszatérjenek a szellemi hazába. Leszületésükre tekintve nincs és nem is volt meghatározva, hogy megjárják a legvégső nyomoridőt és/vagy polgárai legyenek a békebirodalomnak. Ezen előzetes meghatározás lélekbe fektetett és betekinthető illetve megérezhető Isten előtti igazi alázatban.

Sokaknál még szükséges egy többé-kevésbé fokozott tisztítás/tisztulás, hogy megérkezhessenek a túlvilágon azon állapotban, ami gyors vezetést enged a mennyei tájakra. Épp ezért alázatosan várjátok, mit fog még megengedni Atyánk betegségként és ínségként, mivel ezek szükségességek.

Isten gyermekeként mindent átvehetünk az Ő kezéből, legyen az öröm vagy nyomorúság, legyen az élet vagy halál. Minden Jézus jelenének előkészítését szolgálja, a lélek átszellemülését és istenítését szolgálja.

Ha valaki elvakult vagy vak világi emberként civakodik sorsával, az legtöbbször vádaskodást és kétségbeesést idéz elő. Isten gyermekeként viszont Isten kezéből és szívéből fogadjuk sorsunkat, mindeközben a lelket eltölti tűrő odaadás, bizalom és növekvő gondviseltségérzet és örök életéről szóló bizonyosság Jézus Krisztusban.

 

Tehát most eljött az ideje annak, hogy még mélyebb Istenbe vetett bizalomba térjünk és végre levetkőzzük mindazt, ami rátapad a lélekre mint világi salak és vétkes viselkedésmód, mert a komoly igyekezetünk határozza meg további utunkat Jézus Krisztussal és Krisztushoz. Isteni elhivatottságunkra és rendeltetésünkre tekintve mindezt örömmel tehetjük; ezt szeretteink és felebarátaink iránti felelősségérzettel tegyük, mivel bizonyos kereteken belül az ő lelki-szellemi állapotuk és haladásuk is átszellemülésünknek meghatározója.

Miért? Jézus Krisztusban megvan a hatalmunk környezetünk megérintésére szeretettel és isteni kegyelemmel, úgy hogy megváltás jöhet létre, ahol más különb sötétség terjedne és a szellemi halál vonulna le győztesként a mezőről.

 

Kedves testvérek, Jézus Krisztusban minden jó, sorsunk az Ő kezében van. Hívott és hivatott minket az Ő követésére és az örök életre való feltámadásra. Hogy hogyan és hol vezet el minket oda, az az Ő szeretetbeli bölcsességében rejlik. Végsőképp és mindenkorra látni fogjuk egymást és és újra találkozunk mennyei Atyánk otthonában.

 

***

 

Kedves testvérek! Nem kevesen közülünk félnek az úgynevezett haláltól. Na most mi is a túlvilág? Nézzétek, sohasem hagytuk el a túlvilágot. Lelkünk, ami mi vagyunk, a mi belső tudatunk, csupán magára öltötte az anyagot, szilárd állapotú anyaggal vonta be magát – ami alapjába véve összesűrűsödött lélektudatot képez -, hogy keresztül vándorolhasson ezen a földi iskolán. Viszont személyes lényként mindenkor és szüntelen a túlvilágon tartózkodunk. Igen, alapjába véve csak egy szellemi világ létezik, ami fejlődési egyediségként különbözően durvább és finomabb anyagbeli ruhát ölt magára. Egyedül az anyaggal való (feltételesen szükséges) azonosulás vezetett el minket a lelki-szellemi vakságba és megtéveszt minket abban, hogy az anyag lenne minden létezés oka és tartalma. Az anyagi tapadások erősségi fokától és a finom-anyagúsághoz való önkéntes kötődéstől függően tartja magát az ember többé-kevésbé rabságban.

Mit jelent ez számunkra? Ez azt jelenti, ha tudatosítjuk magunkban – és ezt nem úgy mint hitbeli életünk kezdetében, gondolatbelien az elmével, hanem élőképp a lélek tudatával, tehát érzéssel -, hogy valójában szellemi lények vagyunk és ezáltal folytatólagosan elvonjuk tudatunkat az anyagból, fokozottan alakot vesz szellemi-lelki létezésünk, akkor egyre inkább azonosulunk azzal, hogy szellemi világban élünk, méghozzá szellemi lényként. Ezáltal lépésről-lépésre halhatatlan tudatosságba kerülünk, ami örökkévaló életünkként testesül meg bennünk. Ezért tudunk betérni bensőnkbe és ezt tegyük is meg elmélyülő csendben, hogy aközepett lelki lényként ismerjük fel magunkat. Ezen érzékelés szerve a lélekszív, mint az isteni szeretet otthona. Itt talál rá igazi isteni tudatára az istengyermek, itt tölti el Jézus Krisztus szelleme a lelket isteni tudatossággal, itt lel rá isteni Atyjára a gyermek szabad isteni szeretetben.

A halál, azaz a test elhagyása, elveszíti mindenféle szörnyűségét, igen, nincs többé jelentősége a meghalás értelmében, hanem átalakul igazi életkörnyezetünkben és tényleges életterünkben történő feltámadássá: Ami a túlvilági birodalom, amit tulajdonképpen csak anyagi elvakultságban hagytunk el léleklényként, de valójában sohasem.

Ha megnyílik szellemünk szeme Jézus Krisztus iránti szeretetben, akkor meglátjuk azt a világot, melyben valójában élünk. Ekkor felismerjük, hogy minden anyagi történés lelki hazánk ruházata és átalakultsága, igazi létünk leképezése és ezzel lelki állapotunké ugyanúgy.

 

Kedves testvérek! Léleklényekként már most és mindenkorosan azon világban élünk, melybe testünk elhagyásakor belépünk. Az anyagi körülmények a szellemi világnak megfelelő képek – mi magunkban. A halál csak szellemi halálként létezik, a testi halál pedig ennek a leképezése.

A végtelen tér, mindennel együtt ami benne van, az a mennyei Atyánk szeretetéből született és teljes egészében kitölti azt fény és szeretet. Mély isteni igazságban nincs se sötétség, se halál, csupán a szem lehunyása és a szív elzárása létezik.

 

Ó Atyám, ha megnyitod gyermeked szemét, akkor látja: Fény minden, láthatom a teremtést a Te szemeddel; igen, minden szeretet, szeretet és újból szeretet. Ó Jézus, így hát a Te karjaid közt halhatom meg a szeretet édes, könnyekben gazdag ‚halálát‘. Ó mily szép halál, mi feltámadást és befogadást foglal magában az isteni szívbe. Két szív egyesülése, kimondhatatlan örökkön tartó és örökkön kimondhatatlan. Ámen, Ámen, Ámen.

 

***

Samuel E. Surazal
https://www.samuel-surazal.de