Isteni Akadémia, Párbeszéd, 11. lecke, 2020. április 6-án.
Ember: «A csendben létben, a lelkiismeret kutatásban sok mindent látok, ami nincs rendjén…»
Krisztus: «Ezáltal jobban és többet látsz.»
– «Nem szép, amit látok.»
– «Ez az Első Idő valósága, az ember mindent magával cipel.»
– «Egész nap hazudozok, anélkül, hogy észrevenném.»
– «Így van ez az embereknél és eközben tisztesen és jól érzik magukat.»
– «Nem hogy csak hazudok, de át is verek másokat, megbabrálom az igazat, ahogy éppen tetszik.»
– «Miért beszélsz oly halkan?»
– «Mert szégyenlem magam. Mocskosnak érzem magam. És eszembe jutott egy mondás: Aki egyszer hazudik, annak nem hisznek többé még akkor sem, ha az igazat mondja. Ennek a következményeit már megtapasztalhattam.»
– «Milyen volt, amikor nem hittek neked?»
– «Úgy éreztem igazságtalanul bánnak velem, mivel akkor valóban őszinte voltam.»
– «Milyen érzés volt?»
– «Érzem és éreztem a bizalmatlanságukat. Ez megsértette a méltóságomat és becsületemet.»
– «De nem inkább te fosztottad meg mások méltóságát és becsületét, az igazságosság és egyenesség kisebb-nagyobb áthágásával?»
– «Hogyan változtathatok rajta?»
– «Melyben igaz leszel és bátor lépéseket teszel az igazság felé. Nyerd vissza becsületedet!»