Üzenet a világnak 2020. március 22-én

 

A jelenlegi állapotok miatt egyre több ember kezd feltenni Nekem kérdéseket. Védelmet és egészséget kérnek családjaikért, kérik, hogy kíméljem meg őket.

 

Valóban itt az ideje, hogy az ember megtanulja megérteni, nem Én vagyok az, aki mindent kézben tart, hanem az ember maga az!

 

Az ember maga választotta, hogy inkább a saját akaratában akar élni, mint hogy az Isten rendelkezésében. Szerető Atyaként meghagytam gyermekeimnek a kívánságukat, – bár nehéz szívvel – mert tudtam mit jelent ez számukra. Ez a nehéz szív, amit minden apa vagy anya ismer, amikor gyermekeik kivonják magukat az oltalmuk alól. Némely dolgot önmaguknak kell megtanulniuk és saját tapasztalatot kell nyerniük, melyek ezt lehetővé teszik. A nagykorúsághoz hozzá tartozik e helyzet kezelése, mindez a felnőtté válás része.

 

A jelen helyzetetekből kiindulva fennáll a lehetőség megkérni az Atyátokat, álljon mellétek segítően, enyhítsen az élet számotokra szánt feladatain. Vagy megtanuljátok felülvizsgálni, mit jelent számotokra a jelenlegi helyzet. Legyetek őszinték önmagatokhoz és kérdezzétek önmagatokat, miféle szűkösségbe érzitek magatokat terelve?

 

Mi a szorultságotok?

 

Ahhoz, hogy megértsétek, mit lehet megtanulni a tapasztalatból, meg kell azt előtte tenni. De már ezen lépés többeteknek nehezükre esik, igen, egyre jobban a nehezükre esik. Mesterek lettetek az elszalasztásban, a szépítgetésben és az elfogadás nélkülözésében. Nem engeditek, hogy valami megérintsen titeket, egyszerűen fölé kerekedtek. Így azt hiszitek urai vagytok a helyzetnek és sikeresen megküzdötök az élettel. Úgy, mint a felnövő fiataljaitok, akik úgy vélik felfogták az életet. A tapasztalatok javítást végeznek a saját világnézeten, kell is. Mivel a felnövő fiataloknál, de a legtöbb embernél is nagy szerepet játszik az öntúlbecsülés, némelyeknél az önalulbecsülés. Így azon kérdést, hogy „Ember, hol van szorultságod?“ valóban elsőként kellene feltennetek magatoknak imáitokra tekintve, mert rosszul becsülitek meg magatokat!

Bővebben…

Üzenet a világnak 2020. március 18-án

 

 

Én, Atyátok és Istenetek, újból megemelem Szavam, válaszként azoknak, akik imádkozva teszik fel kérdésüket Felém. Nekik azt mondom és adom válaszként: Mennyire jól ismeritek az Írásotokat?

 

Ha ismernétek és komolyan vennétek, tudnátok mily időkben éltek! Lelketek nyugodt lenne és higgadt, felkarolná a hit és a tudás, hogy Én, az Istenetek mindent a kezemben tartok! Az anyagi világ zavarai, amik Engem és a szellememet nélkülözve épültek fel, nem állnak helyt a nagy takarító és tisztító időszakban, melybe most – és továbbá is – minden bele lett vezetve.

 

Nem ismeritek fel az idők jeleit, nem emelitek meg szavatokat vagy adjátok és továbbítjátok ezen Én felhívásaimat azokhoz, akiket keresőként ismertek fel. Szívesen fogadjátok a beavatottak tudását, de kiálltok Mellettem, kiálltok a Szavam mellett? Minden keresztény rendelkezhetne saját véleménnyel, tanúsíthatna saját hozzáállást, anélkül, hogy a saját igazáról vitázna másokkal. Aki azon hozzáálláson van, ami Jézus Krisztusban alapszik, azt nem veszik komolyan, újra és újra ezt hallom titeket mondani. Hamar megtörténik a kinevetés, a kirekesztés és társadalom szélére rekesztés. Igen, ez így van, de melyik társadalomhoz akartok tartozni keresztények, melyik ország a tiétek?

 

S így azokat kérdezem, akik komolyan veszik a hitüket: Mennyire álltok készen magatokra vállalni ezen követést? Mennyire hitelesek azok, akik azt állítják, a Földre hozzák az Én akaratomat, az Én országomat?

 

Tudjátok és ismerjétek fel: Az angyalok ráborították tálaikat a bukás világaira, melyekhez a Föld is tartozik tanulási bolygóként. Mindez egyre inkább láthatóvá, érezhetővé és felismerhetővé válik. A világiskola a fejlődést, a tudatalatti tisztítását szolgálja, át az ön-tudatosságba, a szellem- és istentudatba. Azok, akik kimondják a nevemet, de nem törekednek nap mint nap az igazra, az egyenességre, azok mint a szűzleányok olaj nélkül maradnak lámpájukban. És ha ezen szavak olvasata közben feltámad az ellen-szellem, ki azt hiszi, ezen szavak túl kemények és kegyetlenek, akkor tudjátok, az irgalmasság egyik hangszerén szólok hozzátok. (1) Én vagyok az igazság, a mindent átfogó szeretetből beszélek, ami tudja mi vár az emberiségre. Hogyan is tudnék komolyság nélkül szólni hozzátok?

Bővebben…

Üzenet a világnak 2020. március 18-án

 

 

Így hát megemelem Szavam, mert egyik fejlemény követi a másikat! Az ember hajlamos a felejtésre: Elfelejti a tűzvészt Ausztráliában, Oroszországban és Amerikában, melyeket képtelenség volt eloltani, a menekülteket Európa kapui előtt, a nagy szárazságot és az özönvizet. Lassan már mindenki ráeszmél, ki nem akarja elhinni: Lángolóban a világ és az ember ennek közepett találja magát segítségtelenül!

 

Most még legtöbben bebeszélik maguknak, hogy nem is oly vészes, már sok mindent túléltünk és megoldottunk! És mégis, azok, akiket oly könnyen elvakít egy képzelet, melyet elfogadott magáénak az ember, most oda kell nézniük! Így újra és újra adatik újabb gondolkodási idő.

 

Gondolkodj, ó ember, miért vagy a Földön és ügyelj szavaidra és tetteidre, mert minden megmérettetik, mégpedig a saját mércéddel. Az újkor embere elfelejtette, elvesztette a vonatkoztatást és elavultként tárolta el az Istent és az istenfélelmet. Nem az Isten az, akitől félni kell, hanem sokkal inkább a saját istentelenségtől, melyben az ember minden határt átszeg, ami adatott neki. Az ember nem csak maga a teremtő lett és az élet és halál feletti döntő, hanem még a bíró is, aki saját mércéjével mér és büntet és a saját belátása szerint megkegyelmez a bűnözőknek. Igen, minden körű önmeghatározásában még a nemeket is felfüggesztette és ezzel még nagyobb zűrzavart keltett. Az embert vissza kell téríteni önmagába, a sok figyelem elterelés közepett nehogy elhalassza az esélyt, hogy egyszer önmagáról elgondolkodjon!

 

Gondold át, ó ember, érezz bensődbe és kérdezd magadtól, mit akarsz valóban kezdeni a szabad akaratoddal és a neked ajándékozott földi életeddel, ami egy hatalmas nagy esély számodra a fejlődésre!

Bővebben…

 

Üzenet a világnak 2019. július 1-én

Én Vagyok az anyagi világ, a külső világ életének kezdete és vége, s azon világoké is, melyek ezen idők sötétségébe vezetett az árnyvilágokból. És akképp, ahogy az ember gőgösségében valótlannak, sőt félrevezetésnek, nem időszerűnek nevezi az Én Szavamat, úgy nagy csalódásokat kell tapasztalnia. Miért? Hogy felismerésben részesüljön és felismerje az igazságot, mivel a sötétség még mindig képes kiforgatni a Szavamat, és hazugságnak állítja be az igazságot! De tudjátok meg, a fény egyre erősebb lesz azoknál, akik nem engednek a csábításnak. Ők egyre jobban láthatóak és érezhetőek lesznek, mivel Én, Atyátok és Istenetek hatni fogok bennük, azokban, akik győzelmet arattak önmagukban, akik hűségesen Mellettem maradtak, vagy újra vissza küzdötték magukat Fiam, Krisztus oldalán. És ahogy az árnyékfivérek az önmegváltásba vezetik az emberiséget, azok, akik le akarják láncolni őket, így ezen út a könnyek völgyén vezet át a bűn lerovásába és kiegyenlítésébe. Ez is egy út – de nem az az út, amit előkészítettem minden egyes embergyermekem és lélekgyermekem iránti szeretetből. Ez sokkal inkább a sötétség útja, mely teljességében sajátjává tette a földi országokat. Az Én országom nem e világi, mondta Jézus és Én ezt addig ismétlem, míg az emberek és lelkek megértik mit is jelent ez!

Bővebben…

 

Üzenet a világnak 2019. május 12-én

 

Meddig akartok még emberek az ok és okozat mocsarában taposni? Meddig még jajgatni fájdalomról és sorscsapásokról, anélkül, hogy megértenétek, hogy csak azt dolgozzátok le, amit saját magatoknak róttatok ki? Milyen messzire távolodtatok el Tőlem, az Atyátoktól és Istenetektől? Egyre csak tovább és tovább forogtok az újjászületés kerekében, életről életre, felismerés nélkül, fejlődés nélkül, a lélek szellembe való megemelése nélkül. Meddig akarjátok emberek tovább ápolni mindazon kötődéseiteket, amiket ti magatok hozzátok és hoztátok létre, hogy haszont húzzatok belőle? Meddig még gyermekeiteket feláldozni saját elképzeléseitek, véleményeitek és céljaitok végett? Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek! Bizalomteljesen bízták magukat rátok és adattak nektek, védelmetekbe, gondoskodásotokba. Az életbe kellene vezetnetek őket, erkölcsre és erkölcsiségre, becsületességre, egyenességre tanítani őket, szívükbe fektetni a felebarátiságot. Ti viszont saját tulajdonotoknak tekintitek őket, csak a legjobbat akarjátok számukra, és Én azt kérdem tőletek, melyik legjobbat?

 

Ébredjetek, hívnak titeket az angyalok, ébredjetek! Hát nem halljátok a kísérőiteket, a védangyalokat, kik elérni igyekeznek titeket a lelkiismereten keresztül? Hát nem halljátok a mennyei harsonákat? Ó tudjátok, tudjátok: Mindent megteszek, hogy segítsek nektek. De ti nem hallotok és nem láttok, süketek vagytok és vakok, nem akarjátok elfogadni az intelmeket, bár már látjátok a látóhatáron felbukkanó vészt. Ez az a fenyegetés, mely napról napra, igen óráról órára növekszik és közelebb ér, mely néhány országot már elért. Tudjátok emberek, van egy valóság, amit nem akartok meglátni, ami viszont az Életem, a teremtésem ellen dolgozik. Ez az ellenfél rendje és birodalma, nem az Én rendem és birodalmam. E világ törvényei nem az Én törvényeim. Előírásaitok és szabályaitok könyvtárakat telítenek, tanulmányozni kell őket, s ahogy elő vannak írva, a nép által be sem lehet már tartani őket. Azt kérdezem tőletek, ki az, aki annyira beszűkítette az életeteket, a szabadságotokat, hogy minden lépésetekkel veszélybe sodorjátok önmagatokat, hogy vétkeztek a törvény ellen? Ki osztotta fel a Földet? Ki szabott ki tulajdonjogot talajra és földre? Ki?

 

A Föld az Én ajándékom, az Én teremtésem, egy gyakorlási és tanulási bolygó mindennel, amire az embernek szüksége van. S mit csinált ebből az emberiség?

Bővebben…