Hogyan érzi magát agy apa, aki figyeli gyermekének viselkedését miközben az játszik, társalog, kihívja őt vagy miközben a saját jövőjéről beszél?
Nézzétek, Én közvetlen kapcsolatban vagyok veletek és kísérőtök vagyok, emiatt is el szoktam gondolkodni mindegyikőtökről. Mutatok nektek egy pillanatfelvételt, vajon így van-e.
Már kora reggel, amikor szemügyre veszitek az újságot, vége a nevetésnek, mivel nincsen min. Lehangoló hírek tömegével.
Hallani a rádióból az első híreket. Csakis szörnyűségekről tudósítanak. Így már kora reggel elment a kedvetek a nevetéstől.
A tévében is csak rossz lesújtó katasztrófákról, gyűlöletről és erőszakról vetítenek képsorokat. Ezzel már elrontották a szép napotokat, pedig az lehetett volna. Ennek megfelelően fest az arckifejezésetek már kora reggel.
Persze igazatok van, mert bizonyára megjön a következő eső és áradásokat fog okozni. És ha megint kisüt a nap, akkor alig lehet kibírni, mert mindent feléget. Ilyenek a gondolataitok, melyek felől meg vagytok győződve.
A jövő, igen, arra még gondolni sem mertek, mert bizonyára ott sem vár rátok semmi jó. Rosszak a kilátások, nagyon rosszak. Tönkre lesz téve minden szórakozásotok, veszélyben a szabi, veszélyben a buli, semmi kedvetek nincsen már. És amint vége van az egyik katasztrófának, már az ajtón kopog a következő.