Manapság a félelmek idejében éltek. Féltek elveszíteni a jóléteteket. Féltek elveszíteni a munkahelyeteket. Féltek elveszíteni az anyagi javaitokat. Féltek elveszíteni az egészségeteket. Féltek a haláltól.

 

A titeket körülvevő félelemnek sok arca van.

Félelemmel dolgozik a politika és aláássa szabadságotokat. Félelemmel kényszerítenek titeket Isten előtti engedelmességre, rettegnetek kell az Istentől. Azon intézmények, melyeknek szolgálniuk kellene titeket, lehetséges betegségekkel és katasztrófákkal fenyegetnek a bizalmatlanság légkörének terjesztésével, hogy uralkodhassanak felettetek.

 

De honnan jön a félelem egy ilyen jólétű társadalomban?

Az állam megbízhatatlan, a nagycsaládok nem léteznek már, a piacgazdaság belőletek akar élni, titeket megfejni, de önmagától nem akar adni. A vallási csoportok is kitesznek magukért.

 

Így hát tudatossá válik számotokra, hogy egy ilyenféle szükségidőben magatokra vagytok hagyatva. Mindenki csak magára néz és a saját jólétére. Önző egyénekké neveltek benneteket. Így nincsen menekülési hely, ahová visszavonulhatnátok és ahol biztonságban érezhetnétek magatokat.

A félős nem kérdez félelmének oka iránt, hanem csak azt kérdi, honnan kaphat segítséget. Mások meg keresnek ezen a félelmen, pl. Biztosítási vállalatok, a sajtó vagy az állam szervek. És minél nagyobb a félelem, annál nagyobb lesz a hívó szó egy védelmező iránt korlátlan hatalommal. Ezzel ti magatok ássátok alá a szabadságelvű demokratikus alaptörvényeteket, és ennek nem vagytok tudatában.

Bővebben…

Válasz 2022. február 16-án

Némelyikőtök kérdezi: «Ki az, aki fogadta ezeket a közléseket? Ki az, aki átadja ezt a szót?»

 

Azt kérdezem tőletek: Miért olyan fontos ez számotokra?

 

«Nem akarunk újra tévedni. Nem akarjuk, hogy újra megtévesszenek minket.», Válaszoljátok.

 

Értem. Azt kérdezem tőletek: Ki tévesszen meg titeket, tán az, aki önmagát és benneteket is az Atyához vezetne? Ha kezetekben tartjátok a gyeplőt, ezzel akkor még inkább képesek lesztek kezetekben tartani. Vagy netán nyomás alatt érzitek magatokat, rá lesztek erőszakolva valamire?

 

Nézzétek és értsétek meg, ha megtévesztettek titeket, tegyétek fel a kérdést, miért! Mi volt az indíttatásotok és hol adtátok át az irányítást? Hol az a pont? Mi volt és mi itt a kiváltó ok, ami nem engedett tisztán látni titeket?

 

Mindenki maga viseli a következményeket azért, amit tesz; és azért is, amit nem tesz meg. Aki önfelelősségben, szabad akaratban áll, az előbb-utóbb át is veszi, át kell vennie ezeket. Ezen az úton az önfelelősség felé vezetni kell őt azokon a pontokon át, ahol észreveszi, hogy megtévesztették, mert átadta másnak az önfelelősségét. Nézzétek és értsétek meg, megtévesztettnek lenni hozzá tartozik az önfelelősséghez vezető úthoz, mert az ember megtanul megkülönböztetni.

Bővebben…

Belátás, 2022. február 27-én

 

 

Előjött egy álom, amit már hét évvel ezelőtt kaptam. Megváltozott, további betekintést adott a hátterekbe és a szűkösségekbe, mindabba, ami felkarolja a jelenlegi helyzetet.

 

Egy faluban találtam magam, ahol az emberek ettek, ünnepeltek és táncoltak. Mindenki jelen volt és mindenki részt vett. Egyesek hangosan és határozottan, mások kis hangon és alkalmazkodva. Határozatlansággal követtem a színes nyüzsgést. Aztán felkért egy táncra egy olyan személyiség, aki nem szokta meg, hogy kikosarazzák. «Nem, nem fogok táncolni, valami nem stimmel.», nem akartam részt venni benne. Mindent szépen előkészítettek, ünnepélyesen feldíszítették a falut, zászlók lengtek a szélben, a vendégek pedig ünnepélyes és előkelő ruhákban voltak öltözve. De nekem nem tetszett és elfordultam tőle. Nem illettem oda, nem az a hely volt, ahol maradni akartam. Megfordultam, ott hagytam őket és útra keltem. Ez az út elvezetett engem a közösségtől, a falutól. Utam egy völgyben lévő emelkedőre vezetett. De minden megtett lépésemmel megnyílt lábam alatt a föld, fekete lyukká vált alatta, melyekben tüzet, vihart és özönvizet láttam. Akármerre is fordultam, megnyílt a föld. «Mi van a faluval, az emberekkel?», Gondoltam aggódva, «segítenem kell rajtuk.» De nem volt többé visszaút, a távolból láttam a falut, mint egy szigeten. Hallottam a kacagást, hallottam a muzsikájukat és ünneplésüket, el voltak foglalva magukkal, nem vették észre mi történt körülöttük, mily veszély fenyegette őket. De már nem volt lehető a visszaút.

 

Nyomasztottan és nehéz szívvel újra csak az utam felé fordultam, és ismét szörnyűséges képeket láttam, emberek estek bele a fekete lyukakba. Most anyákat is láttam, akik éppen még békésen sétáltak, tolták a babakocsit és együtt nevetgéltek. Láttam, ahogyan ők is a fekete lyukakba estek a babakocsikkal együtt. Olyan gyorsan történt mindez, hogy nem volt menekülés számukra. Hogyan menjek így tovább, nem láttam az utat, csak a földet, ami mindenütt megnyílt. «Segíts Krisztus,», kértem legnagyobb bajomban. «Hunyd le a szemedet.», hallottam meg a hangját, ami nyugodt volt, határozott és világos. Így hát becsuktam szememet. Azután azt mondta Krisztus: «És most menj.» Az elején még tétován, aztán határozottan és erőteljesen tettem meg minden további lépést és egy idő után megérkeztem a völgy aljába.

Bővebben…

Üzenet a világnak 2022. február 27-én

 

 

Ki tartja kezében a világot? Kinek szolgál az emberiség? És miről van szó? Háborúról és békéről? Hol állnak a keresztények, hol áll a kereszténység? Most a jóhiszeműek azok, akiknek fel kell ismerniük, kik fel tudják és akiknek fel szabad ismerniük, hogy őket is táncra kérik, hogy nem láthatják és nem is akarják látni jóhiszeműségükben miről is szól a játék és ki tartja kezében a fonalakat. Azok, akik azt hiszik és úgy vélik, hogy nem létezik a gonosz és az Én ellenfelem, vissza fognak zuhanni az igazság talajára és felébrednek majd azon ténylegességben, melyben megteremtették maguknak a tökéletes világukat és szigetüket. Képzeletük darabokra törik egyetlen éj alatt és hamar el fog múlni a szép új világuk. Itt az idő, mindannyiótok hivatott őszinte szívvel beismerni: «Jóhiszeműek voltunk, nem ismertük fel a báránybőrbe bújt farkast. Fel akarjuk építeni a szép új világunkat, a jóba vetett szilárd hittel.» Ez viszont csak akkor lehetséges, ha felismerésre kerül az, aki mindent megtesz az Enyéim szétválasztására. Aki felismeri ezen ő üzelmeit, aki felismeri a számítását, eljárási módját, nem ugrik be az ő megtévesztési műveleteinek, az el fogja taposni a hidra fejét. És erről van itt szó, ez az értelem az értelmetlenségben, melyben azt hiszitek, minden hiába. Sokkal inkább a saját emberiességetek – anyagiasságotok – sivatagjában álltok! Az utolsó lépések, melyek által még egyszer megmutatkozik előttetek az ellenteremtés hatalma, melyek által ti is felismerhetitek, szabad és kell is, hogy felismerjétek: «Ne vezess csábításba.» És ha azt hiszitek, ezzel kijavítottátok a Fiam imáját, akkor nem értettétek meg.

 

Azok, akik megmásszák a hit hegyét, őket megvizsgáztatják csábításban. Ők megtanulják megérteni az önakarat és az Isten akarata közti megkülönböztetés adottságát. Senki sem fog tudni kibújni az igazságosságom alól. Egyeseknek ez a ok és okozat törvénye, másoknak a vetés és aratás következményessége. Egy különbség annak, aki ezt látja és képes rá meglátni. Sok mindent, amit elmondtak nektek, sok mindent, amit kinyilatkoztatnak nektek, nem vagytok képesek felvenni magatokban, de most eljött az idő, melyben egy új meglátás adatik nektek, melyben nőni fogtok a megkülönböztetés adottságában.

 

A szavak szavak és azok is maradnak, élővé válnak, ha tettbe ültetitek és élitek őket a mindennapokban, a hétköznapok helyzeteiben. Azok, akik keresnek Engem, jussanak is el a forráshoz. Bízzatok benne, hogy képes vagyok mindegyikőtöket vezetni. És ha kérdezitek: «Uram, mit tehetünk Érted?». Azt válaszolom nektek rá: Álljatok ki Fiam mellett, álljatok ki a tiszta forrás mellett, melyből merítve szomjatokat csillapítjátok. Adjatok tanúvallomást arról, amit hisztek, és arról, ami már oly sokat adott nektek. Ez a tanúvallomás aztán megmozgat benneteket és mindent körülöttetek. És felhívom a keresztényeket és a kereszténységet: Ébredjetek félálmotokból, képzeletvilágotokból! És ismerjétek fel, ahogyan táncra szólítanak benneteket, ahogyan meg akarjátok tartani magatoknak a szigeteiteket és nem veszitek észre a veszélyt, ami közepett álltok mindannyian. «Még egy kicsit élni, még egy kicsit örülni.», ezt kívánja az ember! De itt nem erről van szó, sohasem erről volt szó! Most elválasztódik a tükröződés, a képzelet és a megtévesztés és ezáltal semmi sem marad úgy, ahogy volt.

Bővebben…

2022. február 20., 15:00 óra

Imádkozz velem: „Atyám, Örök Istenem, Üdvözítő és Megváltó, dicséret és hála Neked és örök dicsőség. Te, aki az élet vagy és életet adakozol, gyógyíts meg minden hiányosságot. Te, aki a szeretet vagy, horgonyozz le teremtéseid szívében. Te, aki bölcsességet ajándékozol, add meg nekünk, hogy hallók legyünk. Atyám, Örök Istenem, Üdvözítő és Megváltó, dicséret és hála Neked és örök dicsőség. (Az angyalom)

 

A fény bevilágít a sötétségbe, de a sötétség kerüli a fényt. Felvilágít ez a melegítő, betakaró fény, de az emberiség nem látja meg. Egyes szívekben lángra lobban egy tűz, e fény által meggyújtva, de az emberiség kerüli ezt a fényt. Ezt a fény, ami kivilágít minden sötétséget az emberek lényében, kerülik. Te is kerülöd ezt a fényt? Te is kerülöd az atyai ölelést?

 

Itt vagyok! Újra és újra mondom ezt neked. Az itt vagyok azt jelenti, hogy nem kell előbb újra eljönnöm. Hiszt tanítványaimnak is ezt mondtam – és ezzel az egész emberiségnek: „Nálatok vagyok, míg a világ el nem múlik!“ Itt vagyok!

 

Nem hangosan hallod az Én hangomat, nem vakítóan világít az Én fényem. Nem, inkább egy gyertya látványához hasonlít te benned. De ebben a gyertyafényben oly nagy erő rejlik, hogy minden anyagot fénybe borul általa. Fordul Én felém! Ne a hangos hangok, a vakító fény felé. Én felém fordulj és és betakarlak ezen fénnyel, melynek neve: „Isten ereje veled van!“

 

Számtalan sok fényvivők halad át ezen a világon. De sokuk hideg fényt hoz. A kirekesztés fényét, a hasadás fényét. Ezen fények fényesen világítanak és sok ember hagyja magát vakítani általuk. Igen, ezek elvakítottak, elvakultak, és az ő hangjuk a leghangosabb ezen a Földön. Többük azt hiszi, hogy az igazi fényt követi, azonban hidegség van a szívükben. Tűzet vélnek érezni magukban, fel vannak tüzelve, azonban hidegség van ebben a fényben.

Bővebben…

Szellemi Iskola, 2022. február 22-én

 

 

És ezzel Én, Krisztus, a következő kérdést teszem fel nektek: Megértettétek-e a pandémiát, használtátok-e?

 

Kérdem tőletek: Megoldottátok-e a benne lévő, benne rejlő feladatot? Megértettétek-e a leckét? És amiért a hála eszközét kezetekbe adtam, jogosak ezen kérdéseitek: Hálásak a pandémiáért, hálásak az oltáskötelezettségért és a korlátozásokért, melyeket rátok kényszerítettek?

 

Így hát Én, Krisztus, felszólítalak benneteket: Járjátok tovább az utat, ami a viselkedésetekhez vezet és térjetek mélyebben a bensőtökbe!

 

Ó lássátok és ismerjétek fel magatokat, ti akik félelemben és rettegésben az oltásba menekültök: Mitől rettegtek?

 

Ó lássátok és ismerjétek fel magatokat, ti akik félelemben és rettegésben az oltásba menekültök: Mitől rettegtek?

 

Hol van a közös feladat, amit együttesen megoldhatnátok a pandémia alatt, igen, amit szabad, sőt, meg kell oldanotok?

 

Az ellenteremtésben éltek, az árnyékvilágban, a bűnben, a megtévesztés országában. Rendszerei függőségre kényszerítenek titeket életetek minden területén. Nem vagytok szabadok, nem vagytok önrendelkezőek, rabszolgái vagytok a saját elképzeléseiteknek és véleményeiteknek. Mindaddig, míg ezeket nem látjátok, nem értitek és fel nem fogjátok, addig rabjai maradtok önmagatoknak és rendszereiteknek. És ha azt gondoljátok: «Hamarosan vége mindennek.», Úgy Én, Krisztus azt mondom: Nincsen vége! Teljes gőzerővel halad előre az apokalipszis és már a kapu előtt állnak a következő kihívások. Ezek érinteni fognak minden területet és minden rendszert, melyek meghatározzák az életeteket. Ha most nem küzdötök meg a feladatokkal, melyeket az élet adatik nektek, az esetben egyre csak nehezebb lesz. Aki viszont szembe néz félelmeivel és rettegésével, az harcba száll a hidrával, ami titeket kihasznál és elcsábít és bent tart benneteket az ördögi körforgásban, ami felőröl és engedelmeskedővé akar tenni benneteket. Ezen harc, amibe vezetnek titeket, ez bennetek zajlik. Nem az utcákon, nem a sajtóban és nem is a beszélgető körasztaloknál és konferenciákon zajlik; ez csak játéka az óriásoknak, a rendszerek kardcsörtetése, melyek most ki lesznek játszva egymás ellen és válásba és hasadásba lesznek vezetve.

Bővebben…

Mitől rettegsz, nővér, fivér? Mitől rettegsz valójában?

 

Ránéztek sajtóitok címlapjára és sokatokat rossz érzés fog el. Mit fog hozni az új hét? Háborút? Szűkösséget? Kínt?

 

Nézd: „Háború, szűkösség és kín otthon van a világotokban, ha világotok értelmezése nem csupán a legszűkebb környezetetekre, népetekre és országotokra korlátozódik. Szűkösség, kín és háború oly sok ember állandó kísérője e Földön.“

 

De eddig mennyire zavart mindez benneteket? Elég messzire volt – földrajzilag nézve? Nem volt látókörötökben ez a történés?

 

Most viszont sokatok aggódik! Az emberek miatt aggódtok? Vagy a saját világotok miatt aggódtok, tulajdonotok miatt, amit kár érhetne a harci események miatt?

 

Nagy az aggodalom és mégis, mennyi mindenen változtat? Azt hiszitek, változtat a helyzeten valamit is az aggodalmatok? Azt hiszitek, változtat a helyzeten valamit a vétkes megvádolása? Valóban hiszitek, hogy változik a világ történése aggodalmatok és megvádolásotok által?

Bővebben…

Naptárlap, 2022. február 11-én

 

Amint az embered (1) látni tanulja, hogy nem minden arany, ami csillog, hogy sok dolog csak megtévesztésből van, ami nem felel meg a valóságnak és nincs az igazság útján, ha megkérdi az embered: «Hát itt minden csak hazugság és csalás? Van itt még valaki, aki őszinte? Kiben lehet még megbízni egyáltalán? », Azon esetben kezdj el te magad úgy élni, hogy bizalomteljes legyél. Csakis ezáltal fog létrejönni változás, csakis ezáltal fog átváltozni az életed azon arannyá, ami nem csak csillog, hanem magában is hordozza az arany értékét. A világ az árnyékenergia harcmezeje, ez a rendszerek rendszere, ez az ő uralkodási területe. De most szemben áll a fényem a sötétséggel, igen, hatalmas győzedelmi sikerjáratot vezetek! Nyisd fel szemedet, ó ember, nyisd fel füledet és felismered: Mindenütt kezd áthatolni a fény a sötétség világán. Ezzel meg is kezdődött a felfedés és a felvilágosítás ideje, ahol a hazugság elveszíti fedezését, ahol a farkasról lerántják a báránybőrt. Senki sem zárkózhat el ezen folyamat elöl, senki sem dughatja fejét a homokba, senki sem mondhatja már: «Semmit sem tudtam erről!»

 

Szégyenoszloppá vált a világotok, aranyborjukat és több istent teremtettetek magatoknak, de valóban, valóban, mostanra vége a táncnak! Legyőzött a megtévesztés és a gonosz és Általam felfeddetik és bizonyossá válik. A ti szép új világotok, amit felépítettetek, nem tudja tovább tartani magát, mert homokra épült! De Én azt mondom nektek, valóban, valóban: Én vagyok a szikla. Aki Én reám épít, az okos ember. Hol vagytok hát, ti okos emberek? Hol vannak a műveitek? Nem fognak helyt állni, szét fognak esni és összeomlanak, mint ahogy összeomlott a templom Jeruzsálemben is egyen nemzedék után. Így mondtam meg előre, így is történt. Nem fogadott el Engem az Isten Népe, elvesztette saját templomát a harcban, és ezzel lezárult egy fejezet az akkori nép történetében. Megmondtam, újra felépítem majd három nap alatt és megtettem. Legyőztem a bűnt, megbocsájtottam üldözőimnek és legyőztem a halált megváltásommal!

Bővebben…

Naptárlap, 2022. február 10-én

 

Én, Krisztus, kezetekbe adok egy olyan eszközt, mellyel megteremthetitek magatoknak a saját védelmeteket, saját váratokat, mellyel legyőzhetetlenek vagytok és lesztek, mellyel beléptek az Én fényembe és az árnyékvilág ezután már nem lát meg benneteket. Senki sincs kiszolgálva a hatalmaknak, senki sem áldozat, ha csak nem teszi azzá magát!

 

Vegyétek át ezen eszközt a kezemből – ami sem túl nagy, sem túl kicsi. Pont így jó; hála a neve. Vegyétek eszközként a hálát mindenben, ami csak történik, hogy dolgozzatok magatokon, hogy felkészítsétek magatokban a talajt. Amiből aztán kikel a vetőmagom és növekedhet. Váljatok hálássá és legyetek hálások. Mértéktelenül hálások mindenért, ami van, mindenért, ami megtörténik. És ha hálások lesztek, azzal megteremtitek a béke, a jó szándék és a nyugalom légkörét.

 

Ezen talaj az, amin megtanulhattok megérteni, hogy mindenben benne van az Atya szelleme, azonban nincs minden mellett, nincs az emberek műveiben, akik oly szívesen dicsekednek ezen műveikkel, kik ezzel elvesztik értékét Isten előtt. Nem az ember teremti meg a jót; az Istenből való jó megteremthető az ember által.

 

A bukás mindent megfordított. Vegyél elő egy tükröt, állítsd fel magad előtt és tedd fel magadnak a kérdést: Most mi a valóság? Légy tudatában, mi a tükrözés és mit vajon jelent? Nem valóság és mégis valósággá emelték. Most azonban lesiklik arra a szintre, ahová tartozik. Ha azt mondták nektek, kényelmetlenné válik az idő, akkor megismétlem: Nagyon is kényelmetlen lesz a Földön. Nőni fog a boldogság hálájuk jutalmaként mindazokban, akik most komolyan veszik feladatukat, melyek adatottak. Jelentsék csak ki jelentéktelennek az apokalipszis különböző fázisait az okos vezetőitek, ítéljék csak meg valótlanként világotok bölcsei, ettől függetlenül ugyanaz a forgatókönyv fog lefutni továbbra is. Meglehet némelyek számára ez összezavaró, mások meg olvashatják belőle, mely időszakban állnak és tartanak a fejlemények és ezzel az emberiség.

Bővebben…

A ti és az Én nézőpontom, mi alapján rátekintünk a teremtésre és az emberre, alapvetően különbözik egymástól.

Ti hibásnak látjátok a teremtésemet, úgy vélitek nem sikerült Nekem olyan jól, és eközben bevonjátok elmélkedésetekbe a saját hibáitokat és elégtelenségeiteket. Ezen szemszögből kiindulva minden tisztelet nélkül rávetemedtek teremtésemre, ami az Én művem, helyesbítitek és megbabráljátok tiszteletlenül, javítani akartok rajta.

 

Ennek ellenére Én tudom, hogy jó. Ehhez viszont elmondom nektek, miért is tudom ezt kijelenteni Magamról. Hiányozna is csak egyetlen egy atom az egész világűrben, melyből sok létezik, akkor már nem is létezhetne, szóval egy 100%-os és ez érvényes az egész teremtésemre. Ti vajon elmondhatjátok-e mindezt műveitekről, azok is ilyen jók összetettségükben?

 

Sok hiányosságot láttok önmagatokban, hibáztok és kijelentitek, mindenben Én vagyok a hibás.

Én viszont látom hibáitokat és mégis úgy vélem, hogy létezik még bennetek a jó mag, amiért megéri Nekem küzdeni értetek, hogy megmentsem és felszínre hozzam. Igen, addig megyek és kimondom: „Ember, csodás egy teremtmény vagy“.

Ti külsőleg tekintetek magatokra, minden nap tükörbe néztek és látjátok a külső bőrötöket és hajatokat. És ha nem tiszta a bőr, nincsen rendesen megfésülve a haj, máris rossz a kedvetek. Csak miután rendben van a külsőtök, azután vagytok elégedettek önmagatokkal. Mindez csak felszínes, mindez csak kirakat.

 

Én viszont a bensőtökre tekintek, lelketekre és szellemetekre és látom, megvan még bennetek az egészséges mag, melyért minden nap megküzdök az ellenfelemmel. Nézzétek, itt a Földön az egyszerű emberekhez mentem oda, a betegekhez és a gyengékhez, a leprásokhoz, a rabokhoz és a hontalanokhoz. Meggyógyítottam és megvigasztaltam őket. Ebből következtethetitek, hogy Számomra nem érték a külső. Jómagam egyszerűen és feltűnés mentesen ruházkodtam, ami megfelelt a lényemnek.

 

Mindenek előtt egyénnek tekintek mindenkit, nagyon jól sikerültnek, ami egyedi az egész örökkévalóságban. Soha sem lesz még egy ilyen kétszer.

Bővebben…