Üzenet a világnak 2022. február 27-én
Ki tartja kezében a világot? Kinek szolgál az emberiség? És miről van szó? Háborúról és békéről? Hol állnak a keresztények, hol áll a kereszténység? Most a jóhiszeműek azok, akiknek fel kell ismerniük, kik fel tudják és akiknek fel szabad ismerniük, hogy őket is táncra kérik, hogy nem láthatják és nem is akarják látni jóhiszeműségükben miről is szól a játék és ki tartja kezében a fonalakat. Azok, akik azt hiszik és úgy vélik, hogy nem létezik a gonosz és az Én ellenfelem, vissza fognak zuhanni az igazság talajára és felébrednek majd azon ténylegességben, melyben megteremtették maguknak a tökéletes világukat és szigetüket. Képzeletük darabokra törik egyetlen éj alatt és hamar el fog múlni a szép új világuk. Itt az idő, mindannyiótok hivatott őszinte szívvel beismerni: «Jóhiszeműek voltunk, nem ismertük fel a báránybőrbe bújt farkast. Fel akarjuk építeni a szép új világunkat, a jóba vetett szilárd hittel.» Ez viszont csak akkor lehetséges, ha felismerésre kerül az, aki mindent megtesz az Enyéim szétválasztására. Aki felismeri ezen ő üzelmeit, aki felismeri a számítását, eljárási módját, nem ugrik be az ő megtévesztési műveleteinek, az el fogja taposni a hidra fejét. És erről van itt szó, ez az értelem az értelmetlenségben, melyben azt hiszitek, minden hiába. Sokkal inkább a saját emberiességetek – anyagiasságotok – sivatagjában álltok! Az utolsó lépések, melyek által még egyszer megmutatkozik előttetek az ellenteremtés hatalma, melyek által ti is felismerhetitek, szabad és kell is, hogy felismerjétek: «Ne vezess csábításba.» És ha azt hiszitek, ezzel kijavítottátok a Fiam imáját, akkor nem értettétek meg.
Azok, akik megmásszák a hit hegyét, őket megvizsgáztatják csábításban. Ők megtanulják megérteni az önakarat és az Isten akarata közti megkülönböztetés adottságát. Senki sem fog tudni kibújni az igazságosságom alól. Egyeseknek ez a ok és okozat törvénye, másoknak a vetés és aratás következményessége. Egy különbség annak, aki ezt látja és képes rá meglátni. Sok mindent, amit elmondtak nektek, sok mindent, amit kinyilatkoztatnak nektek, nem vagytok képesek felvenni magatokban, de most eljött az idő, melyben egy új meglátás adatik nektek, melyben nőni fogtok a megkülönböztetés adottságában.
A szavak szavak és azok is maradnak, élővé válnak, ha tettbe ültetitek és élitek őket a mindennapokban, a hétköznapok helyzeteiben. Azok, akik keresnek Engem, jussanak is el a forráshoz. Bízzatok benne, hogy képes vagyok mindegyikőtöket vezetni. És ha kérdezitek: «Uram, mit tehetünk Érted?». Azt válaszolom nektek rá: Álljatok ki Fiam mellett, álljatok ki a tiszta forrás mellett, melyből merítve szomjatokat csillapítjátok. Adjatok tanúvallomást arról, amit hisztek, és arról, ami már oly sokat adott nektek. Ez a tanúvallomás aztán megmozgat benneteket és mindent körülöttetek. És felhívom a keresztényeket és a kereszténységet: Ébredjetek félálmotokból, képzeletvilágotokból! És ismerjétek fel, ahogyan táncra szólítanak benneteket, ahogyan meg akarjátok tartani magatoknak a szigeteiteket és nem veszitek észre a veszélyt, ami közepett álltok mindannyian. «Még egy kicsit élni, még egy kicsit örülni.», ezt kívánja az ember! De itt nem erről van szó, sohasem erről volt szó! Most elválasztódik a tükröződés, a képzelet és a megtévesztés és ezáltal semmi sem marad úgy, ahogy volt.
Bővebben…