Belátás, 2020. április 18-án
Láttam egy csoportot Isten szellemében összegyűlve. Fehérbe voltak öltözve. Fénylények seregei voltak velük. Ők az elsők, a bárány jelét viselik homlokukon, elfogadták a megváltást, megértették, elfogadták. Közepettük látok egy hatalmas nagy tűztálat, látom Krisztust, méreten felüli a nagysága. Kezében tartja a tűztálat. Minden magasztos, ájtatos, csendes és tisztelet teljes, mintha megállt volna a világ lélegzete. A tál tele van áldozattal, fájdalommal és szenvedéssel. A tartalma égni kezd és egy hatalmas angyalkórus felemeli a történés magasztosságát. Aztán Krisztus beáll a tűzbe, kitárja karjait, átváltozik élő, hatalmas kereszté, mégsem égeti el a tűz. Felveszi magában a tüzet és eggyé válik a kereszttel. A kereszt vérvörös lesz és az angyalkórus megénekeli a fájdalom keresztjét, nagy hatalommal énekel a győzelemről, a fájdalomról, szenvedésről és halálról.
És most az egész világegyetem egy olyasféle alkony- és hajnalpírba öltözik, mint amilyennek látszott az égbolt az utóbbi napokban. A Krisztusi alak közepéből most sugározni kezd egy egyre világosabb fény és ott, ahol Krisztus állt, most egy óriási kereszt áll. A hatalmas fénykereszt emberi szemek számára láthatatlan, azonban érzékeny emberek számára érzékelhető. Felállíttatott a lélekvilágokban és a bukásvilágban, és reményjel lett a lélekvilágok és a Föld emberei számára. Ez a feltámadott Krisztus győzedelmi keresztje. Ez lesz mindazok győzedelmi keresztje, akik mosdatottak Krisztus vérében. Ez a fénykereszt előkészítette azt a helyet, ahol Krisztus a Földre érkezett, ahonnan megindította győzelmének diadalmenetét. Németország közepén áll láthatóan mindazok számára, akik bár vakok voltak, de már látnak.