BD – 1949.11.02.
4771. – Isten eszközei … Követelmények … Hozzáállás a világhoz … Szellemi ellenőrök …
Akik szolgálóimnak nevezik magukat a Földön, azok valójában nem állnak mindig az Én szolgálatomban, habár szolgálóimnak adják ki magukat anélkül, hogy utasítást kaptak volna Tőlem, és érthető módon nem azt a munkát végzik, ami fontos lenne a tébolyogó lelkek megmentésére … nem tudnak terjeszteni igazságot és nem tudnak felvilágosítást adni az embereknek, ők nem alkalmas tanítók, mert ők se lettek tanítva rendesen és most is csak azt tudják továbbadni, ami tudásuknak megfelelő. Ez a tudás azonban nem az igazi, érinthetetlen szellemi érték, amit tanítottam emberként a Földön, hanem ez már sok változtatáson ment keresztül és már valóban nem járul hozzá az ember magasokba ívelő fejlődéséhez, ami földi életének rendeltetése.
De az az Én akaratom, hogy az embereknek kinyilatkoztatásra kerüljön az igazság, és ezért Én magam jövök el az Enyéimhez és kinyilatkozom nekik, és ezt egy olyan módon, hogy nem állhat fent kétség, hogy maga az Isten oktat titeket embereket … Ennek ellenére követelményeket állítok fel, melyeket teljesíteni kell, ha az ember észlelni akarja a kinyilatkoztatásaimat és tovább akarja adni azokat az embertársainak. Ezen követelmények egyike a teljes elzárkózás a világtól és a szívbéli hangra való fülelés. Csak miután a világ teljes egészében háttérbe vonul, akkor tudok megnyilatkozni az embernek szívén keresztül.
A világtól való elzárkózás viszont azt jelenti, hogy az ember nem ápol világi gondolatokat, imabeli Reám való bensős kapcsolódás után csakis arra fülel, mit akarok közölni vele tanítójaként. Ezt a követelményt azonban csak kevés ember teljesíti. Még túlságosan lenyűgözi őket a világ, és ezért mindenből kiveszik a részüket, ami csak történik a világban, ami miatt földi gondolatok furakodnak a közlésekbe, nem azért, mert elvonom tőle a védelmemet, hanem mert nem kényszerítem rá őt, mivel minden szellemi közlés a szabad akarat műveletét jelenti, habár megragadom a Felém irányult akaratot és megvédem az embert a mélyekbe történő elmerüléstől.
