A ti és az Én nézőpontom, mi alapján rátekintünk a teremtésre és az emberre, alapvetően különbözik egymástól.
Ti hibásnak látjátok a teremtésemet, úgy vélitek nem sikerült Nekem olyan jól, és eközben bevonjátok elmélkedésetekbe a saját hibáitokat és elégtelenségeiteket. Ezen szemszögből kiindulva minden tisztelet nélkül rávetemedtek teremtésemre, ami az Én művem, helyesbítitek és megbabráljátok tiszteletlenül, javítani akartok rajta.
Ennek ellenére Én tudom, hogy jó. Ehhez viszont elmondom nektek, miért is tudom ezt kijelenteni Magamról. Hiányozna is csak egyetlen egy atom az egész világűrben, melyből sok létezik, akkor már nem is létezhetne, szóval egy 100%-os és ez érvényes az egész teremtésemre. Ti vajon elmondhatjátok-e mindezt műveitekről, azok is ilyen jók összetettségükben?
Sok hiányosságot láttok önmagatokban, hibáztok és kijelentitek, mindenben Én vagyok a hibás.
Én viszont látom hibáitokat és mégis úgy vélem, hogy létezik még bennetek a jó mag, amiért megéri Nekem küzdeni értetek, hogy megmentsem és felszínre hozzam. Igen, addig megyek és kimondom: „Ember, csodás egy teremtmény vagy“.
Ti külsőleg tekintetek magatokra, minden nap tükörbe néztek és látjátok a külső bőrötöket és hajatokat. És ha nem tiszta a bőr, nincsen rendesen megfésülve a haj, máris rossz a kedvetek. Csak miután rendben van a külsőtök, azután vagytok elégedettek önmagatokkal. Mindez csak felszínes, mindez csak kirakat.
Én viszont a bensőtökre tekintek, lelketekre és szellemetekre és látom, megvan még bennetek az egészséges mag, melyért minden nap megküzdök az ellenfelemmel. Nézzétek, itt a Földön az egyszerű emberekhez mentem oda, a betegekhez és a gyengékhez, a leprásokhoz, a rabokhoz és a hontalanokhoz. Meggyógyítottam és megvigasztaltam őket. Ebből következtethetitek, hogy Számomra nem érték a külső. Jómagam egyszerűen és feltűnés mentesen ruházkodtam, ami megfelelt a lényemnek.
Mindenek előtt egyénnek tekintek mindenkit, nagyon jól sikerültnek, ami egyedi az egész örökkévalóságban. Soha sem lesz még egy ilyen kétszer.