Egy láthatatlan kéz ereszkedett a fejtetőmre (1) és a boldogság érzete járta át. Felülről a fejembe hatolt az örömérzet ereje és lassacskán az egész testemet átjárta. És szavak formálódtak.
Ne feledkezzetek meg az örömről!
Sokaknál felismerhető az igyekezet. Az igyekezet tisztaság iránt a gondolkodásban. Igyekezet tisztaság iránt az érzésben. Igyekezet az Isten iránti közeledéshez. De sokaknál ez küzdelemmel kísért folyamat, ami feszültséghez vezet. Nincs bennük könnyedség, hiányzik az öröm.
Az Evangélium pont ezt az örömet hirdeti. Valóban, örvendjetek, mert feltámadott az ÚR, így énekelnek azok hangjai, akik megélték a földi utat, amit megjárt a Jóisten a szeretetében. Látták a külső történést és örömet, boldogságot éltek meg, s e mellett mély és zavart keltő szenvedést. Ez a szenvedés oly sokakat megpecsételt, hogy a „szenvedés útját“ tekintik az Isten Szívéhez vezető útnak. Ezen szenvedés hősiessé tétele oly annyi szenvedést okoz a világban. Mivel oly annyira szenvednek az emberek, különösen foglalkozik velük az Isten. Külön helyet kapnak az Isten Birodalmában.
Ha ezen szavakat adnám neked emberként, ezek emberszóként értékesek lennének. Mert valóban, oly sok lélek tisztul meg szenvedés által. De ez nem az szenvedés megemeléseként történik, hanem a legbenső lélekmag felszabadulásáért. És ebben a legbenső lélekmagban bent lakozik az öröm. Van-e nagyobb öröm annál, hogy az Isten barátja vagy? Megijeszt-e ez a szó: „Isten barátja“? Nos,így nevezlek téged és sokan másokat is, akik olvassák ezen szavaimat. Igen, mindegyiküket így nevezek! Én, az Istenszeretet barátnak nevezlek benneteket. Ahogy Én számotokra Atya vagyok, úgy barát is vagyok számotokra az úton.
„Leszek“, így mondtam a törvény hordozójának. „Leszek“, így mondom neked is és ezzel azt mondom neked, hogy te is leszel. Bárhol is vagy, Én is akarok ott lenni. Ahol Én vagyok, ott leszel te is.