Üzenet a világnak 2020. március 22-én
A jelenlegi állapotok miatt egyre több ember kezd feltenni Nekem kérdéseket. Védelmet és egészséget kérnek családjaikért, kérik, hogy kíméljem meg őket.
Valóban itt az ideje, hogy az ember megtanulja megérteni, nem Én vagyok az, aki mindent kézben tart, hanem az ember maga az!
Az ember maga választotta, hogy inkább a saját akaratában akar élni, mint hogy az Isten rendelkezésében. Szerető Atyaként meghagytam gyermekeimnek a kívánságukat, – bár nehéz szívvel – mert tudtam mit jelent ez számukra. Ez a nehéz szív, amit minden apa vagy anya ismer, amikor gyermekeik kivonják magukat az oltalmuk alól. Némely dolgot önmaguknak kell megtanulniuk és saját tapasztalatot kell nyerniük, melyek ezt lehetővé teszik. A nagykorúsághoz hozzá tartozik e helyzet kezelése, mindez a felnőtté válás része.
A jelen helyzetetekből kiindulva fennáll a lehetőség megkérni az Atyátokat, álljon mellétek segítően, enyhítsen az élet számotokra szánt feladatain. Vagy megtanuljátok felülvizsgálni, mit jelent számotokra a jelenlegi helyzet. Legyetek őszinték önmagatokhoz és kérdezzétek önmagatokat, miféle szűkösségbe érzitek magatokat terelve?
Mi a szorultságotok?
Ahhoz, hogy megértsétek, mit lehet megtanulni a tapasztalatból, meg kell azt előtte tenni. De már ezen lépés többeteknek nehezükre esik, igen, egyre jobban a nehezükre esik. Mesterek lettetek az elszalasztásban, a szépítgetésben és az elfogadás nélkülözésében. Nem engeditek, hogy valami megérintsen titeket, egyszerűen fölé kerekedtek. Így azt hiszitek urai vagytok a helyzetnek és sikeresen megküzdötök az élettel. Úgy, mint a felnövő fiataljaitok, akik úgy vélik felfogták az életet. A tapasztalatok javítást végeznek a saját világnézeten, kell is. Mivel a felnövő fiataloknál, de a legtöbb embernél is nagy szerepet játszik az öntúlbecsülés, némelyeknél az önalulbecsülés. Így azon kérdést, hogy „Ember, hol van szorultságod?“ valóban elsőként kellene feltennetek magatoknak imáitokra tekintve, mert rosszul becsülitek meg magatokat!